Azért veszem egybe ezt a 2 napot, mert a legutóbbi bejegyzést kedden írtam, és nem nagyon történt túl sok dolog a bejegyzés megszületése után. 

Kedden egyetem után elmentünk tehát sportolni, aztán még két román lánnyal maradtunk még egy kicsit edzeni a gépeken, ahol Malcom is ott volt, szóval kocsival elvitt minket először a lakásba, ott ő is összekészült az Apérismus-re, és együtt mentünk odáig gyalog. A helyszen a már jól ismert Lys d'or (Aranyliliom) nevű bár volt, ahol már nagyon sok Erasmusos ott volt, mire megérkeztünk. Jó kis este volt, sokat táncoltunk, beszélgettünk... Azonban nem húztuk nagyon meg, mert másnap mindenkinek órája volt (nekem személy szerint 9:30-tól), ezért az utolsó busszal hazajöttünk a spanyolokkal és egy német lánnyal. 

Szerdán jó időben beértem az egyetemre, arra az órámra, ami előző héten a bombariadó miatt maradt el. Békésen üldögéltem a teremben, majszoltam az automatából vásárolt gofrit, iszogattam a capuccino-mat, és vártam a tanárt, a többi, már a teremben ülő diákkal együtt. De nem jött öt, tíz és tizenöt perc után sem. Már épp elgondolkoztam, hogy úgy látszik, nem akar összejönni nekem ez a reggeli mondattan, amikor megérkezett a tanárnő. És megkezdte az órát, mondván - a mai alkalommal Arisztotelész poétikájáról lesz szó, visszahoztam a feladatlapjaikat. Először nem is értettem, de aztán... ez nem Syntaxe II ? Hát, nem éppen... Kisiettem a teremből, és újra megnéztem az órarendben, amit még első nap fotóztam le, hol lesz az óra. Aha, eggyel arrébb. Természetesen megkezdődött már, csak én voltam képes negyed órát üldögélni gyanútlanul a szomszédos teremben.... szép volt, Eszti - vállveregetés. Amúgy az óra nagyon jó volt, csak a tanárnő az elmaradt alkalmat közvetlenül utána tartotta meg, amikor nekem egy másik órára kellett mennem, de azt mondta, majd elküldi a jegyzeteket azoknak, akik órára kellett menjenek.

Estére megbeszéltük Sarah-ékkal, hogy főzünk valamit közösen a Thil-ben (az én kolim konyhája a legnagyobb, ezért inkább ők jönnek ide, mint én oda), ami végül egy Savoie régióból származó francia egytálétel lett, amit Jean-Baptiste, egy francia ESN-es srác vezetésével készítettünk el. A konyhában véletlenül összetalálkoztunk Mari-val, a norvég majdnem-szomszédommal és még pár másik Erasmusossal, akik szintén főztek, úgyhogy jó nagy hangzavarral járó nagy közös főzés alakult ki a végén :D 

A kaja amit készítettünk, körülbelül a rakott krumpli francia változata: a krumplit karikákra vágva meg kellett főzni, hagymán sonkát (zsírosabb, szalonna-szerűt) pirított JB (így becézzük a francia fiút, keresztnevének első két betűje után), ezeket rétegezte, tejszínnel felöntötte, és egy speciális sajtot (a nevére már nem emlékszem, de kerek volt, mint a camambert) tett a tetejére, majd az egész be a sütőbe fél órára. Egészen sokára készültünk el az egésszel, utána még énekeltünk is a konyhában (John Lennon-Imagine, Beatles-Lucy in the sky, Metallica-Nothing else matters, Queen-Bohemian Rapsody es Somebody to love, ilyesmiket), amíg a mulatságnak este 11-kor a kolifelügyelő vetett véget, ugyanis eddig lehet a kolikonyhában tartózkodni. Ezután a castillon-is lakosok hazaindultak, én meg még összetalálkoztam Rodri-val, a spanyol sráccal, spontán beszélgetni kezdtünk, és mindent egybevetve sikerült egészen sokáig fent lennem, amit nem akartam, mert már így is eléggé fáradt voltam, csütörtökön meg 9-től volt órám.... 

Megosztás a facebookon

Először jönnek akkor a képek Amiens-ről, az állatkertről, a világörökség hétvégéjéről, Jules Verne házáról.

Ez a kép tökéletesen ábrázolja az itteni időjárást - egyik percben eső, másikban napsütés, csak győzzön az ember kiigazodni :D Amúgy itt egész héten (hétfő délelőtt kivételével) gyönyörű, napsütéses idő volt, úgy látszik az eső innen érkezett Magyarországra :D

Ez a látvány az ablakomból, naplementekor

És akkor állatkert:

Egy kis ideig képviseltem a 3-5 éves korosztályt :P

Őt nem láttuk, csak megtetszett, ezért lefotóztam:)

És akkor a város vasárnap:

Jules Verne háza:

Hogy én is rajta legyek :D

Diplomái - az első egy alapképzéses a király nevében kiadva, második a köztársaság által, jogi

80 nap alatt a Föld körül

20.000 mérföld a tenger alatt = Nemo kapitány

Az íróasztala

A végére pedig két kép az év utolsó katedrálisos műsoráról:

Minden alkalommal gyönyörű!

Megosztás a facebookon

Hétfőnként 11-től van az első órám, ami egy két és fél órás nyelvi kurzus (amire pénteken írtuk a tesztet), ezen Sarah-val vagyok együtt. A tanár egy idősebb bácsi, és elég vicces, szerintem jól tartja az órát. Mi már nem nagyon nyelvtanoztunk (azt mondta, a tudásunk alapján felesleges lenne), inkább csak azokat a jelenségeket beszéltük át, amiknek a használatában bizonytalanok lehetünk.

Óra után volt egy egyórás szünetem (az egyetlen a napban), és mivel egy pár kekszen kívül még semmit nem ettem aznap, visszarohantam a koliba, megmelegítettem a padlizsános-paradicsomos tésztát, amit még vasárnap vettem a Sparban a baguette-tel és a sajttal együtt, gyorsan belapátoltam, átvettem a csomagot a portán, amit anyuka küldött, benne a legszükségesebb dolgokkal, amik nem fértek be a bőröndömbe a súlykorlátozás miatt, utána rohantam is vissza órára. A sportcuccommal a táskámban (cipőm nem volt, azt elfelejtettem a nagy kapkodásban), mert Sarah-val és Anita-val megbeszéltük, hogy 7-ra elmegyünk az edzőterembe egy órára.

Ezen a francia nyelvgyakorlaton Caitlin-nel és Vito-val vagyok együtt (csak ők nem voltak első alkalommal), úgyhogy itt sem maradtam ismerősök nélkül. Ahogy ennek az órának vége lett, kezdődött is a következő, 19. századi francia irodalom előadás.

Rengetegen voltunk, a későn érkezők már le se tudtak ülni, és hátulról nem lehetett túl sokat hallani (nekem szerencsére sikerült a terem első felében helyet kapnom. Ezen az órán sok Erasmusos volt, a végén csapatostul megrohamoztuk a tanár urat, aki megígérte nekünk, hogy elküldi az előző órán vizsgált szövegrészletet és a szemeszter menetét.

Óra után az éhhalállal küzdve elrohantam a Leclerc-be, vettem egy bagettet, majd visszarohantam a buszmegállóba, ahova pont beállt a buszom, és indultam befelé a központba, az edzőterembe. Jó időben odaértem, úgyhogy be tudtam fizetni a 80 eurót, ami a bérlet ára négy hónapra... És így még olcsóbb, és az ez edzőterem alapból az olcsóbb opció Amiensben.... Kicsit fáj a szívem, de nem maradhatok mozgás nélkül egy fél éven át, és sok ismerős jár ide, az egyetemen pedig csak egyetlen kurzust választhatunk hetente ingyenesen, az meg kb. semmi. A jelentkezést meg le is késtem, mert még nem aktiválták a diákigazolványomat, legalábbis az egyetemi titkárság szerint.

Az óra amúgy nagyon jó volt, csak cipő nélkül szétment a talpam kicsit, és utána a lányok meghívtak a kolijukba, hogy filmet fognak nézni. Persze igent mondtam, és ez volt az este rossz ötlete.

Ugyanis mindkét német csaj összejött itt egy francia pasival, ezért nekem sikerült két pár között ülve megnéznem a filmet - az elején úgy volt, hogy a brazil lány, Júlia is jön, de végül mégsem - és ő tette jól... Rendkívül kellemetlenül éreztem magam, a filmből alig értettem valamit, mert a francia filmekben borzasztó gyorsan beszélnek (meg úgy általában az életben is, ha nem figyelnek rá külön), a francia srácok egyszerre mondták a szöveget a szereplőkkel, ami szintén nehezítette a megértést, a német lányok nevetgéltek rajtuk (egyáltalán nem volt vicces, na mindegy), plusz hol a jobb, hol a bal oldalamon cuppogtak egymással szerelmesen, ami egy idő után már annyira idegesített, hogy majdnem rájuk szóltam, hogy álljanak már le, de azért ennyire nem akartam bunkó lenni.

Végül nem néztük végig a filmet, mert elég késő lett, az egyik francia srác, Louis hazavitt kocsival, úgyhogy még jól is jártam a végén.... Azért is maradtam, és bírtam ki az egészet, mert már túl késő volt ahhoz, hogy egyedül nyakamba vegyem a várost.

Tanulság: nem szabad két párral egyedüliként (akár van párod csak nincs ott, akár nincs) programot csinálni. De tényleg azt hittem, hogy jön Júlia. Vagy hogy nem lesznek ennyire összegyógyulva a kis tubicáim.

Külön-külön kedvelem őket, sőt, ha egy kötetlenebb program, pl. közös főzés van, felőlem legyenek együtt, smárolhatnak akármennyit, de ez a közös filmnézés így öten borzasztó kellemetlen volt... Szerintem inkább nekem, mint nekik. 

Este még úgy voltam vele, hogy mivel a keddi egyetlen órám délután 3-kor kezdődik, elmegyek reggel 10-re tornázni. Ha már ennyire drága volt a bérlet, használjuk ki... (normál árakhoz képest nem drága, Franciaországhoz képest pláne nem, csak az ELTE-hez képest, szóval amihez szokva vagyok, de ahhoz képest nagyon)

Azonban éjfél körül értem vissza a koliba, utána még Józsinak vadásztam repülőjegyet novemberre, és végül 2-kor kerültem ágyba, ezért úgy döntöttem, majd jövő héten próbálom ki a reggeli pilatest.

Reggel 8-ra állítottam ébresztőt, anya segítségével sikerült megvenni a két jegyet, majd visszabújtam az ágyba aludni. A következő ébresztőm 11 órára szólt. Szörnyen hangos kopogásra ébredtem nem sokkal 10 után, ugyanis jöttek ventilátort ellenőrizni. Kellett pár perc, mire felfogtam, hogy mozdulni kéne :D 

A keddi napi terv pedig eddig az, hogy most összekészülök, elmegyek a boltba, csinálok egy bőőőséges reggelit, utána egyetem, majd edzőterem hatkor a lányokkal, utána pedig Apérismus lesz, ami ilyen beszélgetős-ismerkedős, Erasmusosoknak szervezett program (ez már a második alkalom, az elsőről sajnos lemaradtam, mert az szeptember 5-én volt).

Megosztás a facebookon

Hétvégi összefoglaló

Vasárnap szokás szerint 11 körül felébredtem, de úgy voltam vele, hogy csendes itthoni napot tartok, már kiprogramoztam magam a hétvégére. Aha, ahogy azt Móricka elképzeli, Jana, egy cseh lány írt facebook-on, hogy elmennek a világörökség hétvégéje alkalmából a Füvészkertbe, utána enni valamit, van-e kedvem velük tartani.

Persze az ember semmiképpen nem szeretne antiszociálissá válni egy Erasmus-félév alatt, úgyhogy összekaptam magam, és elindultam. A buszmegállóban találkoztam még jó néhány Erasmusossal, akik szintén a központba tartottak. A katedrális előtt találkoztam Jana-ékkal (még egy másik cseh lány is volt vele), meg ott voltak a spanyolok is, akikről nem is tudtam, hogy jönnek, meg még pár német, a török srác, szóval elég sokan. 

Eredetileg a katedrális tornyaiba szerettünk volna felmenni, de annyira hosszú sor állt (egy tábláig ért a tömeg, amire ki volt írva, hogy aki ide beáll, minimum egy óra várakozással számoljon), hogy áttettük a toronynézést egy másik, egyelőre nem fixált napra. Végül a csapat kétfelé vált, mert én már pl. láttam a Füvészkertet, a cseh lányok már látták Jules Verne (Verne Gyula) házát, viszont a spanyolok nem, és én is szívesen megnéztem volna, úgyhogy végül velük tartottam. A belépés a hétvége alkalmából ingyenes volt, nagyon szép volt a ház, sok érdekes dolgot, és díszes köteteket lehetett látni Jules Verne-től. 

A házlátogatással (előtte egy kis kertbe is benéztünk, ami egy hotel szintén ingyenesen megnézhető kertje volt) fél 6 körül végeztünk, és mivel 6 után már nem lehet belépni a helyszínekre, elmentünk kajálni, utána (az évben utoljára) megnéztük a katedrális fényjátékát, itt már a németekkel is találkoztunk, majd pedig elmentünk a már jól bevált pubunkba. Itt is szólt zene, táncoltunk egy kicsit, aztán (vasárnap lévén a hely bezárt már este 8-9 körül) továbbmentünk a kis táncos helyünkre. Na itt sem volt senki bent, szólt a zene, de nem volt semmi hangulat, úgyhogy kis tanácstalankodás után végül hazamentünk az utolsó busszal, éjfélkor. Előtte az egész csapatot megetettem baguettel meg sajttal, amit egy vasárnap véletlen nyiltva talált Spar-ban vásároltam, és mindenki nagyon örült neki, a legjobb éjjeli kajának bizonyult az éhes Erasmusosok számára :D 

A buszon a spanyol lányok olyan jókedvűek voltak, akkora hangzavart csaptak, kiabáltak és énekeltek, hogy Rodri-val és Mirjam-mal (német lány) csak azt vártuk, mikor szállítanak le minket a buszról. Szerencsére ez nem történt meg, a Bailly megállójánál az utasok és a sofőr is megmenekültek az idegösszeomlástól, mi pedig mentünk aludni. 

 

Megosztás a facebookon

Hétvégi összefoglaló

A hosszúra nyúlt péntek éjszaka után esélytelennek tartottam, hogy én szombaton délben zumbázni menjek (jelentkeztem még előzőleg egy ilyen ingyenes egyszeri sportalkalomra), de valamilyen furcsa okból kifolyólag magamtól felébredtem 10:46-kor. Már pont írtam Malcom-nak a szöveget (ő szervezte a szombati sportolást), hogy ne haragudjon, nem tudok menni... Amikor ő is írt, hogy na készen állok a sportolásra? És végül meggyőzött. Hogy nem baj, ha kések, induljak el. Nos, 6 óra alvás és egy átmulatott éjszaka után kellően csigatempóban szedtem össze magam, de sikerült egy olyan busszal elindulnom, amivel elvileg 10 perces késéssel odaértem volna. VOLNA. Az edzőruhámat direkt felvettem a koliban, hogy legalább az átöltözéssel ne kelljen vacakolnom, de azért sokat sétálni nem akartam, ezért egy olyan útvonalat választottam az edzőteremhez, ahol át kell szállni. Semmi nehézség, ugyanaz a megálló. Azonban a busz nem jött. 15 vagy 20 percet vártam rá, legalább addig viszonylag felébredtem, de mivel továbbra is semmi, elindultam gyalog. 

Így végül sikerült a zumbaóra utolsó 15 percére befutnom, gyorsan beálltam, így két számot meg a levezetést végig tudtam csinálni :D Azonban utána Malcom mondta nekem (ő a sportgépeken edzett), hogy maradhatok még ha szeretnék (hát igaza van, negyed óra az nem túl sok...), itt a lány lakótársa is, majd vele csinálom a gyakorlatokat a gépeken. Úgyhogy végül maradtunk még majdnem egy órát, és edzettünk hárman, nagyon jó volt, igazi felfrissülés, és utána Malcom elhozott a koliba kocsival, szóval még praktikus is :D

Hazaérve természetesen bezuhantam az ágyba és büszkén a délelőtti teljesítményemtől, azonnal elaludtam. Valamikor délután keltem fel, aztán kb a semmivel eltelt az elkövetkező pár óra estig (hajmosás, zuhanyzás, stb., akartam főzni is, de arra már nem volt időm), amikor is indultunk az állatkertbe. 

Ezelőtt már alapól összebeszéltem a spanyolokkal, hogy egy busszal menjünk, és hol és mikor találkozzunk. Guillaume is jött velünk, de ő megint csak nem nagyon vett részt a társalgásban. Az állatkert előtt találkoztunk Malcom-ékkal és egy sereg Erasmusossal, akik már voltak bent, és mentek tovább egy pubba. Megbeszéltük velük, hogy ott találkozunk, csak mi is megnézzük az állatkertet. Ami előtt igazán, de igazán hosszú sor állt, de egész gyorsan haladtunk (mindenkinek ellenőrizték a táskáját), úgyhogy várakozásainkkal ellentétben nem kellett órákat a sorban ácsorognunk. Bent nem sok állatot láttunk, mert a többség már aludt (gondolom ezért is volt a jegy csak 1 euró), de a fények szépek voltak (kicsit kísértetház-jellegűek, azt mondta Rodri, és hát nem állt messze a valóságtól:D egyedül tuti féltem volna - egy kicsit), és láttunk pingvineket, flamingókat, egy papagájt... Amúgy az állatkert nem túl nagy, gyorsan körbe lehet járni, de majd anyáékkal úgyis látom nappali fényben, akkor majd megnézem az összes állatot:) Meg találkoztunk két sráccal, akik beszéltek spanyolul (hiába, a spanyolok mindenhol ott vannak), amúgy meg Svájcban élnek, és ők kocsival elvittek minket oda, ahol a többi Erasmusossal volt találkozónk. Itt töltöttük az éjfélt, amikor is átléptünk Rodri születésének napjába, zárás körül pedig továbbmentünk arra a táncos helyre, ahol előző nap voltunk. Megint csak jó volt az este, talán nem olyan fergeteges, mint pénteken, de ez nem is baj, záráskor jöttünk el a helyről, és fél 5-re értem haza. :D 

(Az állatkertes képek nem lettek túl jók, mert vakuzni nem lehetett, de feltöltöm majd őket, csak kicsit később, mert 3-tól órám van, és addig még boltba is szeretnék menni, és reggelit/ebédet :D csinálni)

Megosztás a facebookon

Hétvégi összefoglaló

Jól elrepült a hétvége (meg a hétfő is), most jutottam el odáig, hogy nincs körülöttem senki, és aludtam is, úgyhogy leírom az idáig eltelt eseményeket.

A csütörtököt írtam le legutóbb, az előző bejegyzésem második felében, tehát a péntekkel folytatom.

Reggel meglehetősen álmosan érkeztem meg az egyetemre, útközben találkoztam Caitlin-nel és Vito-val (német srác), meg utána még más Erasmusosokkal is, úgyhogy együtt mentünk be a terembe, ahol a nyelvi és civilizációs teszteket írtuk.

Egy meglehetősen hosszadalmas köszöntő után megkaptuk az első tesztet, ami egy kétoldalas papír volt, nyelvtani feladatokkal, 45 percet kaptunk rá. Nem volt vészes, volt pár hely, ahol azért elgondolkoztam, hogy biztos jól írom-e, de úgy éreztem, jól sikerült. Ezután egy kis szünet következett, majd pedig a teszt civilizációs része, amiben 20 kérdésre kellett válaszolnunk negyed óra alatt. (gyakorlatilag vagy tudtuk őket, vagy nem, nem kellett hosszan gondolkozni) Na ez már keményebb diónak bizonyult, kérdeztek egyszerűbb dolgokat is (pl. a francia zászló színei, Franciaország jelmondata), de politikai, társadalmi témájú kérdések is voltak, és nem mindre tudtam a választ, vagy legalábbis nem voltam biztos benne, hogy jól írom. 

Ezek után visszamentem a koliba, és pihentem addig, amíg ki nem derültek az eredmények, ami délután 4 körül következett el. Nyelvből a haladó, civilizációból a középhaladó csoportba kerültem, és elküldték a kurzusoknak az időpontjait is, úgyhogy össze tudtam állítani az órarendemet, ami egészen barátságos, egyrészt minden befért, aminek kellett, nincsenek üzközések, nem kell korán kelnem, keddenként csak egy órám van, pénteken egy sem, így a sportra is jut majd időm. 

Estefelé pedig megbeszéltük Guillaume-mal (egy afriaki származású olasz srác, aki szintén a Thil-ben lakik), hogy bemegyünk a városba megnézni a katedrális fényjátékát. Tudtam, hogy a spanyolok is jönnek, de ők már hamarabb bementek egy bárba vacsorázni, én viszont elégnek éreztem aznapra a katedrálisnézést, úgyhogy megbeszéltük a spanyolokkal, hogy majd később becsatlakozunk. Guillaume-nak sem volt túl sok kedve sokáig bennmaradni a városban, úgyhogy bár a többiek hívtak minket bulizni, még én sem döntöttem el, mit szeretnék, gondoltam ahogy esik, úgy puffan.

Guillaume-mal kb. egy órán keresztül keringtünk azon a környéken, ahol elvileg a spanyolok voltak a bárban, de egyszerűen nem találtuk meg őket (nem értem, komolyan nem értem, miért), és mivel már a fényjáték a kezdetéhez közeledett, végül leültünk a téren, és ketten néztük meg. Közvetlenül utána azonban beszéltem Rodrival (spanyol srác), és mivel a "katedrális főbejárata előtt állunk" elég egyértelmű instrukció volt, végre megtaláltuk őket. A spanyolok nagyon cukik, és nagyon sokan vannak, egy a baj velük: spanyolul beszélnek :D Úgyhogy ha egyedül vagy más országból, vagy nem ismered a spanyolt, bizony néha kellemetlen, hogy beszélnek, nevetnek együtt, te meg mellettük sétálsz, és nézed az.... utcát. De túlélhető, kis csöndben lét sosem árt, és Rodri elég jól gondoskodik rólam, általában fordít, vagy csak ketten beszélgetünk, de van olyan is, hogy más spanyolokat is "meggyőzök", hogy egy kicsit beszéljünk angolul - franciául sokan elég rosszul tudnak, ezért velük inkább angolul beszélek, Rodri az, akivel csúcsra fejlesztettem az angol és a francia nyelv tökéletes keverését :D, de már tanultam pár spanyol szót és kifejezést is!

Végül úgy döntöttem, hogy a spanyolokkal tartok, Guillaume pedig, kezdeti enyhe tiltakozás után szintén jött velünk, de őszintén, a spanyolok jobb társaságot nyújtottak, mint a morcos Guillaume, úgyhogy már nem sokat érintkeztünk az este folyamán, aztán ő haza is ment korábban a németekkel. 

Egy kis bárba mentünk be, ahol szólt a zene, és táncolni is lehetett, de tényleg nagyon kicsi volt, kb. 20 ember teljesen megtöltötte a helyet. A spanyolok igazán életvidámak, igazi Viva la fiesta! nép, szeretek velük bulizni, mert nagyon tudnak táncolni, és mivel rengeteg manapság a divatos spanyol szám, azoknak mindig megörülnek, és teli torokból éneklik őket, amit igazi élmény nézni. 

Úgyhogy a csendes katedrálisnézésből egy hatalmas buli keveredett ki, nagyon jó volt a hangulat, 3 körül jöttünk el (bár én még maradtam volna...), és 4-re értem a koliszobába. 

 

Megosztás a facebookon