Az éjszakázás-hajnalozás után szerettem volna kicsit tovább aludni (a végtelenségig azért nem, mert be kellett mennem a városba ügyet intézni), de ez a vágyam meghiúsult, ugyanis 10-11 felé fúrásra ébredtem... Valamit szereltek, péntek reggel, úgyhogy az alvásomnak annyi volt, annyira behallatszott a szobámba.

Úgyhogy felkerekedtem, ha már úgyis muszáj volt, és egy gyors reggeli után elindultam. Ugyanis itt Franciaországban van egy CAF nevű lakhatási támogatás, amit Erasmusos diákok is igényelhetnek, már többen elkezdték az ügyintézést (francia bankszámlát kell nyitni hozzá), nekem azonban még nem volt időm rá, nagyon halogatni azonban nem szerettem volna, és egy spanyol srác azt mondta, hogy szeptember vége a határidő. Plusz buszbérletet is szerettem volna venni (több jegyet használok el egy hónap alatt, mint amennyi a bérlet ára), és találtam az asztalomon egy papírt, hogy tűz-es vízvédelmi biztosítást kell kössek, amiről teljesen megfeledkeztem, szóval ezt is el szerettem volna intézni. Legelőször a bérletpénztárhoz mentem, de ott annyian álltak sorba, hogy inkább a hivatal felé vettem az irányt, ahol a bankszámlát kell igényelnem. Az idő gyönyörű volt, öröm volt a központban sétálni egy kicsit. A hivatalban felvették az adataimat, és azt mondták, jöjjek vissza kedden 9-kor (úgy beszéltük meg az időpontot, hogy ne ütközzön egy órámmal sem), akkorra össze lesznek állítva a szükséges papírok, amiket alá kell majd írni, és a biztosítást is meg tudom ott kötni, szóval nem kell a másik helyre külön ezért elmennem.

Ezek után megebédeltem egy gyorsétteremben, majd vettem buszbérletet, és hazajöttem. Itt aztán visszaszereztem az előző nap Vito-nál hagyott edényeimet (mivel rögtön a Castillon-ba indultam vacsi után, megkértem, hadd hagyhassam a szobájában a tányéromat), plusz Rodri-tól kölcsönkértem a seprűjét, amit itt vett, és nekiláttam rendet rakni és kitarítani a már-már káosz sújtotta kis szobámban. Ezzel estefelé végeztem, amikor is átmentem a Bailly koliba, ahol a többiek már ott voltak, és készültek az esti bulira. Ez nem külső szervezés volt, csak meg akartam mutatni a lányoknak a kis bárt, ahol olyan jól lehet táncolni, és Polina, az orosz lány is szeretett volna bejönni a városba este, úgyhogy megszervezte ezt a közös kis összeülést előtte. 

Egy kép a kis csapatról

Tehát elindultunk befelé a városba, ahol először a kis bár felé vettük az irányt, azonban bent pangás volt, senki sem táncolt, és úgy általában, ember is alig volt bent. Elmentünk tehát a már bejáratott Lys d'or-unkba, ami viszont 20 perc múlva zárt (én itt nem is vettem semmit, viszont két másik lánnyal elmentünk sültkrumpliért, az nagyon jól esett a hidegben :D). Lys d'or után egy English Pub nevű helyre mentünk, ahol már egyszer jártunk a kocsmatúra egyik állomása volt, itt már néhányan elköszöntek tőlünk. Én is nagyon fáradt voltam már, az elmúlt napok nem alvása ekkor jött ki rajtam, és semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy haza akarok menni, a jó meleg szobámba, a jó meleg ágyamba, és ott aludni egy nagyot. Azonban várnom kellett, amíg ezt az ott maradt lányok is így gondolják, ami 3 felé következett el. Egy órás gyaloglás a koliig, és már itthon is voltam, jóval később, mint szerettem volna, de végre alvás!! 

Szombaton zavartalanul, jó sokáig tudtam aludni, aztán megvettem a vonatjegyeinket Lille-be (novemberben Józsival megnézzük a régió legnagyobb városát), majd anyával beszéltem, közben este is lett lassan, és a többiek elkezdték kérdezgetni, hogy akkor megyünk valahová? Én felelős Erasmusos lévén csináltam egy Facebook-csoportot (Rodrinak megígértem, hogy mivel tegnap nem találkoztunk, ma elmegyünk velük bulizni), és nem sok meggyőződéssel ugyan, de elkezdtem szervezni az estét. Nem sok kedvem volt elmenni itthonról, a tegnapi hajnali gyaloglás megviselt kissé, nagyon! hideg volt (látszódott a lehelet, mikor kiléptünk az English Pubból), és az utat is hosszabbnak éreztem, mint eddig bármikor. Plusz kezdek (újra) lebetegedni, a jó idő ellenére itt mindenki beteg, Erasmusosok, franciák, és tanárok egyaránt, és nem akarom, hogy ez rosszabb legyen, holnap csónakkirándulás a Les Hortillonages-ba, ami egy "lebegő kert" Amiens-ben - egyelőre nem tudom elképzelni hogy nézhet ki, de majd beszélnek a képek, erre sem akartam kialvatlanul érkezni, plusz készülnöm is kéne az egyetemi kurzusokra (vannak kötelező olvasmányok, irodalom gyakorlaton minden órán dolgozat egy könyv addig olvasott részletéből, plusz házi, szótáraznivaló, mert ami a franciáknak könnyű, az a külföldieknek annyira nem....), és nagyon vágytam rá, hogy csak itt legyek, a szobámban, egy könyvvel/filmmel, szépen legyen időm megfőzni a kis paradicsomos tésztámat, és ne kelljen most mennem sehova. Írtam tehát Rodrinak, hogy szánom-bánom, de túl sok dolog szól most amellett, hogy itthon maradjak. És nagyon örülök, hogy így tettem, igazán megnyugtató néha egy ilyen eseménytelen este is a nagy zsongásban:) Így sem néztem filmet, nem is olvastam, de főzni tudtam, plusz végre blogolni:) 
És mivel holnap csak délután lesz a kirándulás, holnap korán fel tudok majd kelni, és készülni az egyetemre. 

Végezetül pedig itt egy kép az órarendemről, lilával az edzések időpontjait írtam bele - ezeken kívül pénteken és szombaton is lehet még menni

Megosztás a facebookon

Másnap aztán... igazán, igazán elgondolkoztam rajta, hogy én ugyan ki nem kelek az ágyból, de mivel előző héten nem voltam irodalom gyakorlaton (mert nem tudtam, hogy ez a 19. századdal foglalkozó óra), indokoltnak éreztem, hogy megjelenjek. Reggeli és minden nélkül indultam el, mert az éjszakázás után az utolsó lehetséges pillanatra állítottam az ébresztőt. Elgondolkoztam ugyan rajta, hogy hogy fogom kibírni a 3 órás reggeli gyakorlatot 0 evéssel délig, de minden reményem a félidőben tartott szünetbe helyeztem, hogy majd akkor szerzek valami kaját egy automatából (amiből kb minden folyosón van 1-2). Így is negyedórás késéssel érkeztem, de mikor befordultam a terem elé, meglepetten láttam, hogy egy csoport álmos diák üldögél a földön a terem előtt - ja igen: az egyetemen NINCSENEK ülőhelyek, a folyosókon, a termek közelében a földön ül mindenki, ez nekem az elején nagyon fura volt, de kezdem megszokni -. Megkérdeztem Mateusz-t, a lengyel srácot, akit ismertem, hogy melyik órára vár (a szerdai esetből okulva inkább ellenőriztem, jó helyen vagyok-e :D) Mondta, hogy irodalom gyakra, és hogy csak fél 10-kor kezdődik. Azt sem tudtam sírjak vagy nevessek, egy, aludhattam volna kicsit tovább, kettő, mégsem késtem el! A tanárnő ugyanis előző órán elvileg mondta, hogy fél órával később kezdődik majd a félév összes órája, de erről elég sokan nem tudtak, mert jó pár diák várakozott a folyosón. A hirtelen ajándék negyed órámat arra használtam fel, hogy kaját és kávét szerezzek, és az előző nap már bejáratott gofri+capuccino kombómmal jóval elégedettebben néztem szembe a rám váró (meglehetősen hosszúnak ígérkező) nappal.

Irodalom gyakorlat után kajálni akartam menni (45 perc szünetem volt), de egy tárgyelfogadtatós megbeszélés miatt elment az idő, úgyhogy csak megettem a kis baguett-véget, amit vész esetére raktam be a táskámba, és már mentem is a következő órámra, ezután pedig szünet nélkül civilizációra (direkt az Erasmusosok részére összeállított kurzus), amiről így is mindig késni fogok negyed órát, mert az előző órám 14:15-ig tart, ez meg 14-kor kezdődik.. De a tanár úr nagyon rendes, beszéltem vele, mondta, hogy semmi gond. A civilizációs óra 2,5 órás volt, egy szünettel, és nagyon tetszett! Az elején bemutatkoztunk, nagyon sokféle országból vagyunk a csoportban, és nagyon érdekes volt hallani, ki mit tanul, mivel szeretne foglalkozni, meg úgy általában, honnan jött... (Spanyolország, Finnország, Kína, Csehország, Németország, Lengyelország, Olaszország, amik most így eszembe jutnak hirtelen...)

Utána magnóhallgatás következett, amin egy Calais-ból származó férfi beszélt Észak-és Dél-Franciaország különbségeiről, a különböző dialektusok kialakulásának okairól, nekünk meg ehhez kapcsolódóan egy 16 kérdéses feladatlapon kellett kérdésekre válaszolni. Hamar elment az idő, és nagyon élveztem, viszont kíváncsi voltam a haladó civilizációs kurzusra is, úgyhogy a mienk vége után beültem oda is, még volt másfél óra abból az órából. Úgyhogy csütörtökön 9-18-ig szinte nulla szünettel egyetemen voltam, és eredetileg sportot terveztem estére, de véletlen összetalálkoztam Vito-val, egy német sráccal, elmentünk együtt vásárolni, majd úgy döntöttem, győzött a főtt kaja a sport fölött (az elmúlt héten 3-szor vagy 4-szer voltam:) ), ezért elmentünk a Bailly-ba, az ő kolijába, közben egy német lány is csatlakozott hozzánk, és együtt megvacsoráztunk. Ezután én elmentem a Castillon-ba a lányokhoz, és a koli konyhájában beszélgettünk-iszogattunk az este előtt, ugyanis : Back to school party volt a Délirium Café-ban, direkt az egyetemistáknak rendezve, és oda szerettünk volna elmenni. 

Vele a Castillon felé sétálva találkoztam, és ami vicces volt, hogy először reflexből magyarul kezdtem szólongatni, hogy "cica, cic-cic", amire nem sok reakciót kaptam, aztán leesett, és elkezdtem neki franciául mondogatni, hogy cica, cicamica, mire rögtön odajött :D

Elég későn indultunk útnak, de szerencsére közel volt a hely a Castillon-hoz, odaérve pedig rengeteg embert láttunk a hely előtt. Sok Erasmusos ismerőssel találkoztunk, de a hely nagyon drága volt (cserébe finom és különleges kézműves söröket lehetett kapni), és be is zárt éjfél körül, úgyhogy továbbmentünk (itt már a lányok nem voltak velem, én pedig a spanyolokhoz csatlakoztam) egy táncolós helyre, ahova ingyenesen be lehetett menni. Miután bezárt a hely, megvártuk az első buszt, úgyhogy 5 körül értem vissza a koliba. 

Megosztás a facebookon

Azért veszem egybe ezt a 2 napot, mert a legutóbbi bejegyzést kedden írtam, és nem nagyon történt túl sok dolog a bejegyzés megszületése után. 

Kedden egyetem után elmentünk tehát sportolni, aztán még két román lánnyal maradtunk még egy kicsit edzeni a gépeken, ahol Malcom is ott volt, szóval kocsival elvitt minket először a lakásba, ott ő is összekészült az Apérismus-re, és együtt mentünk odáig gyalog. A helyszen a már jól ismert Lys d'or (Aranyliliom) nevű bár volt, ahol már nagyon sok Erasmusos ott volt, mire megérkeztünk. Jó kis este volt, sokat táncoltunk, beszélgettünk... Azonban nem húztuk nagyon meg, mert másnap mindenkinek órája volt (nekem személy szerint 9:30-tól), ezért az utolsó busszal hazajöttünk a spanyolokkal és egy német lánnyal. 

Szerdán jó időben beértem az egyetemre, arra az órámra, ami előző héten a bombariadó miatt maradt el. Békésen üldögéltem a teremben, majszoltam az automatából vásárolt gofrit, iszogattam a capuccino-mat, és vártam a tanárt, a többi, már a teremben ülő diákkal együtt. De nem jött öt, tíz és tizenöt perc után sem. Már épp elgondolkoztam, hogy úgy látszik, nem akar összejönni nekem ez a reggeli mondattan, amikor megérkezett a tanárnő. És megkezdte az órát, mondván - a mai alkalommal Arisztotelész poétikájáról lesz szó, visszahoztam a feladatlapjaikat. Először nem is értettem, de aztán... ez nem Syntaxe II ? Hát, nem éppen... Kisiettem a teremből, és újra megnéztem az órarendben, amit még első nap fotóztam le, hol lesz az óra. Aha, eggyel arrébb. Természetesen megkezdődött már, csak én voltam képes negyed órát üldögélni gyanútlanul a szomszédos teremben.... szép volt, Eszti - vállveregetés. Amúgy az óra nagyon jó volt, csak a tanárnő az elmaradt alkalmat közvetlenül utána tartotta meg, amikor nekem egy másik órára kellett mennem, de azt mondta, majd elküldi a jegyzeteket azoknak, akik órára kellett menjenek.

Estére megbeszéltük Sarah-ékkal, hogy főzünk valamit közösen a Thil-ben (az én kolim konyhája a legnagyobb, ezért inkább ők jönnek ide, mint én oda), ami végül egy Savoie régióból származó francia egytálétel lett, amit Jean-Baptiste, egy francia ESN-es srác vezetésével készítettünk el. A konyhában véletlenül összetalálkoztunk Mari-val, a norvég majdnem-szomszédommal és még pár másik Erasmusossal, akik szintén főztek, úgyhogy jó nagy hangzavarral járó nagy közös főzés alakult ki a végén :D 

A kaja amit készítettünk, körülbelül a rakott krumpli francia változata: a krumplit karikákra vágva meg kellett főzni, hagymán sonkát (zsírosabb, szalonna-szerűt) pirított JB (így becézzük a francia fiút, keresztnevének első két betűje után), ezeket rétegezte, tejszínnel felöntötte, és egy speciális sajtot (a nevére már nem emlékszem, de kerek volt, mint a camambert) tett a tetejére, majd az egész be a sütőbe fél órára. Egészen sokára készültünk el az egésszel, utána még énekeltünk is a konyhában (John Lennon-Imagine, Beatles-Lucy in the sky, Metallica-Nothing else matters, Queen-Bohemian Rapsody es Somebody to love, ilyesmiket), amíg a mulatságnak este 11-kor a kolifelügyelő vetett véget, ugyanis eddig lehet a kolikonyhában tartózkodni. Ezután a castillon-is lakosok hazaindultak, én meg még összetalálkoztam Rodri-val, a spanyol sráccal, spontán beszélgetni kezdtünk, és mindent egybevetve sikerült egészen sokáig fent lennem, amit nem akartam, mert már így is eléggé fáradt voltam, csütörtökön meg 9-től volt órám.... 

Megosztás a facebookon

Először jönnek akkor a képek Amiens-ről, az állatkertről, a világörökség hétvégéjéről, Jules Verne házáról.

Ez a kép tökéletesen ábrázolja az itteni időjárást - egyik percben eső, másikban napsütés, csak győzzön az ember kiigazodni :D Amúgy itt egész héten (hétfő délelőtt kivételével) gyönyörű, napsütéses idő volt, úgy látszik az eső innen érkezett Magyarországra :D

Ez a látvány az ablakomból, naplementekor

És akkor állatkert:

Egy kis ideig képviseltem a 3-5 éves korosztályt :P

Őt nem láttuk, csak megtetszett, ezért lefotóztam:)

És akkor a város vasárnap:

Jules Verne háza:

Hogy én is rajta legyek :D

Diplomái - az első egy alapképzéses a király nevében kiadva, második a köztársaság által, jogi

80 nap alatt a Föld körül

20.000 mérföld a tenger alatt = Nemo kapitány

Az íróasztala

A végére pedig két kép az év utolsó katedrálisos műsoráról:

Minden alkalommal gyönyörű!

Megosztás a facebookon

Hétfőnként 11-től van az első órám, ami egy két és fél órás nyelvi kurzus (amire pénteken írtuk a tesztet), ezen Sarah-val vagyok együtt. A tanár egy idősebb bácsi, és elég vicces, szerintem jól tartja az órát. Mi már nem nagyon nyelvtanoztunk (azt mondta, a tudásunk alapján felesleges lenne), inkább csak azokat a jelenségeket beszéltük át, amiknek a használatában bizonytalanok lehetünk.

Óra után volt egy egyórás szünetem (az egyetlen a napban), és mivel egy pár kekszen kívül még semmit nem ettem aznap, visszarohantam a koliba, megmelegítettem a padlizsános-paradicsomos tésztát, amit még vasárnap vettem a Sparban a baguette-tel és a sajttal együtt, gyorsan belapátoltam, átvettem a csomagot a portán, amit anyuka küldött, benne a legszükségesebb dolgokkal, amik nem fértek be a bőröndömbe a súlykorlátozás miatt, utána rohantam is vissza órára. A sportcuccommal a táskámban (cipőm nem volt, azt elfelejtettem a nagy kapkodásban), mert Sarah-val és Anita-val megbeszéltük, hogy 7-ra elmegyünk az edzőterembe egy órára.

Ezen a francia nyelvgyakorlaton Caitlin-nel és Vito-val vagyok együtt (csak ők nem voltak első alkalommal), úgyhogy itt sem maradtam ismerősök nélkül. Ahogy ennek az órának vége lett, kezdődött is a következő, 19. századi francia irodalom előadás.

Rengetegen voltunk, a későn érkezők már le se tudtak ülni, és hátulról nem lehetett túl sokat hallani (nekem szerencsére sikerült a terem első felében helyet kapnom. Ezen az órán sok Erasmusos volt, a végén csapatostul megrohamoztuk a tanár urat, aki megígérte nekünk, hogy elküldi az előző órán vizsgált szövegrészletet és a szemeszter menetét.

Óra után az éhhalállal küzdve elrohantam a Leclerc-be, vettem egy bagettet, majd visszarohantam a buszmegállóba, ahova pont beállt a buszom, és indultam befelé a központba, az edzőterembe. Jó időben odaértem, úgyhogy be tudtam fizetni a 80 eurót, ami a bérlet ára négy hónapra... És így még olcsóbb, és az ez edzőterem alapból az olcsóbb opció Amiensben.... Kicsit fáj a szívem, de nem maradhatok mozgás nélkül egy fél éven át, és sok ismerős jár ide, az egyetemen pedig csak egyetlen kurzust választhatunk hetente ingyenesen, az meg kb. semmi. A jelentkezést meg le is késtem, mert még nem aktiválták a diákigazolványomat, legalábbis az egyetemi titkárság szerint.

Az óra amúgy nagyon jó volt, csak cipő nélkül szétment a talpam kicsit, és utána a lányok meghívtak a kolijukba, hogy filmet fognak nézni. Persze igent mondtam, és ez volt az este rossz ötlete.

Ugyanis mindkét német csaj összejött itt egy francia pasival, ezért nekem sikerült két pár között ülve megnéznem a filmet - az elején úgy volt, hogy a brazil lány, Júlia is jön, de végül mégsem - és ő tette jól... Rendkívül kellemetlenül éreztem magam, a filmből alig értettem valamit, mert a francia filmekben borzasztó gyorsan beszélnek (meg úgy általában az életben is, ha nem figyelnek rá külön), a francia srácok egyszerre mondták a szöveget a szereplőkkel, ami szintén nehezítette a megértést, a német lányok nevetgéltek rajtuk (egyáltalán nem volt vicces, na mindegy), plusz hol a jobb, hol a bal oldalamon cuppogtak egymással szerelmesen, ami egy idő után már annyira idegesített, hogy majdnem rájuk szóltam, hogy álljanak már le, de azért ennyire nem akartam bunkó lenni.

Végül nem néztük végig a filmet, mert elég késő lett, az egyik francia srác, Louis hazavitt kocsival, úgyhogy még jól is jártam a végén.... Azért is maradtam, és bírtam ki az egészet, mert már túl késő volt ahhoz, hogy egyedül nyakamba vegyem a várost.

Tanulság: nem szabad két párral egyedüliként (akár van párod csak nincs ott, akár nincs) programot csinálni. De tényleg azt hittem, hogy jön Júlia. Vagy hogy nem lesznek ennyire összegyógyulva a kis tubicáim.

Külön-külön kedvelem őket, sőt, ha egy kötetlenebb program, pl. közös főzés van, felőlem legyenek együtt, smárolhatnak akármennyit, de ez a közös filmnézés így öten borzasztó kellemetlen volt... Szerintem inkább nekem, mint nekik. 

Este még úgy voltam vele, hogy mivel a keddi egyetlen órám délután 3-kor kezdődik, elmegyek reggel 10-re tornázni. Ha már ennyire drága volt a bérlet, használjuk ki... (normál árakhoz képest nem drága, Franciaországhoz képest pláne nem, csak az ELTE-hez képest, szóval amihez szokva vagyok, de ahhoz képest nagyon)

Azonban éjfél körül értem vissza a koliba, utána még Józsinak vadásztam repülőjegyet novemberre, és végül 2-kor kerültem ágyba, ezért úgy döntöttem, majd jövő héten próbálom ki a reggeli pilatest.

Reggel 8-ra állítottam ébresztőt, anya segítségével sikerült megvenni a két jegyet, majd visszabújtam az ágyba aludni. A következő ébresztőm 11 órára szólt. Szörnyen hangos kopogásra ébredtem nem sokkal 10 után, ugyanis jöttek ventilátort ellenőrizni. Kellett pár perc, mire felfogtam, hogy mozdulni kéne :D 

A keddi napi terv pedig eddig az, hogy most összekészülök, elmegyek a boltba, csinálok egy bőőőséges reggelit, utána egyetem, majd edzőterem hatkor a lányokkal, utána pedig Apérismus lesz, ami ilyen beszélgetős-ismerkedős, Erasmusosoknak szervezett program (ez már a második alkalom, az elsőről sajnos lemaradtam, mert az szeptember 5-én volt).

Megosztás a facebookon

Hétvégi összefoglaló

Vasárnap szokás szerint 11 körül felébredtem, de úgy voltam vele, hogy csendes itthoni napot tartok, már kiprogramoztam magam a hétvégére. Aha, ahogy azt Móricka elképzeli, Jana, egy cseh lány írt facebook-on, hogy elmennek a világörökség hétvégéje alkalmából a Füvészkertbe, utána enni valamit, van-e kedvem velük tartani.

Persze az ember semmiképpen nem szeretne antiszociálissá válni egy Erasmus-félév alatt, úgyhogy összekaptam magam, és elindultam. A buszmegállóban találkoztam még jó néhány Erasmusossal, akik szintén a központba tartottak. A katedrális előtt találkoztam Jana-ékkal (még egy másik cseh lány is volt vele), meg ott voltak a spanyolok is, akikről nem is tudtam, hogy jönnek, meg még pár német, a török srác, szóval elég sokan. 

Eredetileg a katedrális tornyaiba szerettünk volna felmenni, de annyira hosszú sor állt (egy tábláig ért a tömeg, amire ki volt írva, hogy aki ide beáll, minimum egy óra várakozással számoljon), hogy áttettük a toronynézést egy másik, egyelőre nem fixált napra. Végül a csapat kétfelé vált, mert én már pl. láttam a Füvészkertet, a cseh lányok már látták Jules Verne (Verne Gyula) házát, viszont a spanyolok nem, és én is szívesen megnéztem volna, úgyhogy végül velük tartottam. A belépés a hétvége alkalmából ingyenes volt, nagyon szép volt a ház, sok érdekes dolgot, és díszes köteteket lehetett látni Jules Verne-től. 

A házlátogatással (előtte egy kis kertbe is benéztünk, ami egy hotel szintén ingyenesen megnézhető kertje volt) fél 6 körül végeztünk, és mivel 6 után már nem lehet belépni a helyszínekre, elmentünk kajálni, utána (az évben utoljára) megnéztük a katedrális fényjátékát, itt már a németekkel is találkoztunk, majd pedig elmentünk a már jól bevált pubunkba. Itt is szólt zene, táncoltunk egy kicsit, aztán (vasárnap lévén a hely bezárt már este 8-9 körül) továbbmentünk a kis táncos helyünkre. Na itt sem volt senki bent, szólt a zene, de nem volt semmi hangulat, úgyhogy kis tanácstalankodás után végül hazamentünk az utolsó busszal, éjfélkor. Előtte az egész csapatot megetettem baguettel meg sajttal, amit egy vasárnap véletlen nyiltva talált Spar-ban vásároltam, és mindenki nagyon örült neki, a legjobb éjjeli kajának bizonyult az éhes Erasmusosok számára :D 

A buszon a spanyol lányok olyan jókedvűek voltak, akkora hangzavart csaptak, kiabáltak és énekeltek, hogy Rodri-val és Mirjam-mal (német lány) csak azt vártuk, mikor szállítanak le minket a buszról. Szerencsére ez nem történt meg, a Bailly megállójánál az utasok és a sofőr is megmenekültek az idegösszeomlástól, mi pedig mentünk aludni. 

 

Megosztás a facebookon