Első nap az egyetemen

Tegnap este hazafelé a buszúton beszélgettem a norvég lánnyal, aki velem azonos szinten lakik a koliban, majdnem szomszédok is vagyunk. Ő küldte el nekem a szakos órarendeket Whatsappon, amik közül hétfőn 11-től egy nyelvfejlesztés órát néztem ki. Mivel ez nem egy túl korai időpont, úgy döntöttem, előtte még bemegyek a városba a Nemzetközi Irodába, hogy regisztráljak, mint külföldi cserediák. Itt kaptam egy csomó hasznos tájékoztató papírt és füzetet, és diákigazolványt is. Ezután 10 körül érkeztem meg az egyetemre, és első utam a Faculté des Lettres (az én itteni szakom) titkárságára vezetett, ahol a falra vannak kifügesztve az aktuális heti órarendek. Kicsit érdekes volt nekem ez a rendszer, azt hittem, ha mi elektronikusan intézzük ezt, akkor a franciák is, de ezek szerint náluk még papíralapon megy a dolog. 

Itt vettem észre, hogy a kinézett órám nincs feltüntetve a táblázatban, ezért (és mivel más kérdésem is volt,) bementem a titkárságra érdeklődni. Mondták, hogy az a tanár, aki 11-től tart órát, két hét múlva lesz csak itt, de fél 3-tól van ugyanaz az óra, azt megnézhetem, ha gondolom. Időm az tehát volt bőven. Ezt arra használtam fel, hogy először is lefotóztam az összes szóbajövő órarendet, majd nekiálltam összeírni azokat az órákat időpontokkal és helyszínekkel, amiket kötelezően el kell végeznem, majd pedig (mivel elég üresnek tűnt így a beosztásom) azokat is, amik szimplán érdekelnek, ezért beülnék rájuk (vizsgakötelezettség nélkül), ha lehet. 

Utána körülnéztem az egyetemen, megnéztem a könyvtárat, a közös helyiségeket, jártam más épületekben is (nem csak a B-ben, ahol az én óráim többsége lesz), és megtaláltam a kedvenc automatámat :D Ez a kis ügyes leveseket ad műanyag pohárban, potom 50 centért, ami egy szegény Erasmusos diák számára, aki néha csak nagy nehézségek árán jut főtt kajához, igazi kincs:D 

Íme az egyetem

Van könyvtár, kávézó, sportlétesítmény is a campuson, a sportot majd mindenképpen meg szeretném kérdezni, hogy van-e lehetőség rá, és ha igen, miket lehet csinálni.

Ez pedig a könyvtár, nekem nagyon tetszik, két emeletes, sok ülőhellyel, kényelmes fotelekkel, gépekkel, és egy hangszigetelt tanulószobával.

Szóval valahogy csak eltelt az idő fél 3-ig, amikor is megkezdődött az első egyetemi órám. Ez egy alapvetően elsős egyetemistáknak szóló óra, amiben nyelvtani megközelítésről és szövegek tömör összegzéséről van szó. Előbbi alapvetően általam már tanult dolgokból tevődik össze, de pont mikor elkezdtem kissé könnyűnek ítélni az órát, átváltottunk a szövegek összegzésére, ami viszont kisebb szókincsbeli nehézségeket okozott. Nyilván, akiknek az anyanyelve francia, azoknak pont ez volt a könnyebb feladat, én viszont úgy ítéltem meg, hogy szókincsfejlesztésre jó lesz ez az óra, átismétlem a nyelvtani alapokat, és lehet, hogy tanulok is valami újat, úgyhogy szerintem járni fogok majd rá továbbra is. A tanárnő érthetően beszél, és nem tűnik szigorúnak. 

Ezután visszamentem a koliba, és nagy egyeztetésekbe kezdtünk Józsival skype-on, hogy melyik lesz a másik hétvége, amikor kijön hozzám Amiens-be.:) Kettőre szűkítettük a lehetőségeket, úgyhogy azt gondolom, eredményesek voltunk :D

A fenti képet gyakorlatilag az egyetemi campusról készítettem, a rajta látható épület pedig a kolim! Annyira közel van, hogy ha így, hátulról közelítjük meg (ezt az utat ma fedeztem fel), szó szerint odalátszik a campusra. Még sose laktam ilyen közel sulihoz!

Malcommal megbeszéltem, hogy amikor végez a munkahelyén, felszed engem a kolinál, és elvisz a lakásához, hogy végre elhozhassam az edényeket, amiket kölcsönad nekem a félévre. Már nagyon vártam ezt a pillanatot, hogy végre én is főzhessek, ne legyek úgy ráutalva a környezetre, "azt eszed, amit kapsz" alapon. 

7-re elvileg megbeszéltük a lányokkal, hogy megint főzünk együtt a Castillon koliban, de annyira nehéz volt az edényes csomagom, annyira hosszan kellett volna sétálnom a koliig, és annyira elkezdett esni az eső, hogy úgy gondoltam, inkább visszamegyek a saját szobámba, lepakolok, és majd főzök magamnak. Igen ám, csak ekkor már 8 óra volt, és a bolt a Thillel szemben pont 8kor zár. Én meg még sehol nem voltam. Elkezdtem keresni a közeli, még nyitva tartó lehetőségeket, ezek hiányában azonban úgy döntöttem, kipróbálom a közeli kínait, hiszen ott még úgysem voltam.

Úgyhogy lepakoltam a cókmókomat a szobámban, és már fordultam is vissza kajálni. Amikor beléptem az étterembe, már a szemembe ötlött, hogy nagyon szépen van dekorálva, és miután az asztalhoz kísértek, megcsapott egy fura érzés, hogy lehet, hogy ez nem a hagyományos magyar önkiszolgáló-stílusú étterem lesz. De látva középen a hosszú asztalokra kirakott kajákat, ekkor még úgy gondoltam, hogy hasonló. Megkérdeztem a pincérlánytól, hogy megnézhetem-e a választékot, erre kissé meglepődve ugyan, de igent mondott. Választottam magamnak húst meg rizst, gondolván, hogy az biztos olcsó. Amikor visszamentem az asztalomhoz, az itallap már előttem volt, én meg elkezdtem mondani, hogy mit szeretnék enni. Azonban a nő gyorsan kiigazított, hogy itt úgy működik a dolog, hogy ő hoz italt, mi pedig egy fix összegért annyit eszünk, amennyit szeretnénk, akár mindenből. Ezzel csak egy volt a bökkenő. Hogy az a fix összeg magas volt. Nagyon magas. Én, aki megszoktam, hogy még a buszjegyen is spórolok, nem álltam messze attól, hogy sarkon forduljak, de már ott ültem a széken az asztalnál, és nem akartam olyan bunkónak tűnni, hogy csak úgy felállok és elmegyek. A nő valószínűleg látta a rémület árnyékát átsuhanni a tekintetemen, ugyanis gyorsan felajánlotta, hogy csapvizet hoz, és az ingyenes :D

Úgy döntöttem tehát ("enyhe" kényszer nyomására), hogy egyszer élünk, előrehozom hát a búcsúestet :D, és eszem ennyi pénzért, viszont annyit, amennyi csak belém fér. Így hát mentem sorban: tésztasaláta, káposztasaláta, és egy tekercses valami, amiben rák is volt meg rizs; különféle sushik; különféle rántott és panírozott dolgok - tavaszi tekercs, húsos tekercs, rák, egy kis karamellizált disznóhús, tészta és currys rizs; desszertként pedig a csokiszökőkútba mártott gyümölcsök és egyéb édességek, és némi kínai édességspecialitás (egyik kókuszos volt, másik almás). Hát ezt a menüt ettem én végig és kerültem az ágyba rövid távon :D Nem, igazából teljesen jól vagyok, azt leszámítva, hogy a mozgásom lelassult szolid vacsorám után úgy az átlagos tempóm 1%-ára. 

Amik voltak még az étteremben, de nem próbáltam ki: osztriga, királyrák, kagyló, meg még ki tudja mennyiféle tengeri herkentyű és hal, pácolva, sütve, grillezve, rántva... csigák, békacomb!, és különféle húsok és halak, amiket első gondolatommal ellentétben nem nyersen kell megenni, hanem ott helyben sütik meg nekünk.

Ez volt tehát fényűző vacsorám, teljesen, totálisan szándékom ellenére. 

Még az étterembe menet elcsíptem egy Erasmusos srácot a földszinti folyosón, mert hallottam, hogy Erasmusos "buli" van a konyhában - azért praktikus lenne, ha itt is lenne főzős társaságom, és nem csak a tőlem legmesszebb lévő koliban :D Tök rendes volt, beszélgettünk egy keveset, Afrikából származik, de Olaszországban tanul, onnan is érkezett ide, és olaszokkal meg egy török sráccal (akit én is ismerek) laknak együtt a Thil földszintjén. Felvetettem, hogy majd főzhetnénk együtt, mondta hogy persze, majd szólnak, úgyhogy remélem, nem mindig kell majd olyan messzire mennem, hogy főzzek valamit :D Néha majd persze elnézek a lányokhoz is, mert kedvelem őket, csak tényleg nagyon messze laknak tőlem sajnos.

De úgy néz ki, csütörtökön megyünk az előző bejegyzésemben említett csónaktúrára, úgyhogy akkor biztosan találkozunk mindannyian. 

Ahogy ígértem, itt is vagyok, a tegnapi nap folytatásával, bár egy nappal később, mint terveztem.

Annyira zsúfolt volt az érkezésem napja, hogy nem hogy blogot nem volt időm írni, de körülbelül még enni sem. :D Na de kezdjük az elején: ott tartottunk, hogy a repülőn ülök, ami 5 perc késéssel ugyan, de gond nélkül megérkezett Beauvais-Paris repülőterére. Innen kellett busszal Amiensbe utaznom, az út kicsit kevesebb, mint egy óra volt. 

Amikor megérkeztem, mindenekelőtt a bőröndjeimet akartam letenni a koliban, aminek nagy bátran a keresésére indultam. Akik ismernek tudják, hogy a tájékozódás nem az erősségem, így hát sok csomaggal és a Google Térképpel felszerelkezve vágtam neki az elméletileg 5-10 perces útnak, amiből szerintem csak nekem sikerült az életben másfél órás bolyongást kreálnom... A mentorom, Malcom épp munkában volt, ezért amikor egy másik koli területén ténferegve írtam neki Facebookon hogy mégis hol vagyok és merre kell mennem, távsegítséggel próbálta megoldani a problémát. Hiába volt azonban a rengeteg térkép és jelölés, hiába beszéltünk kétszer is telefonon próbálva beazonosítani hol is vagyok tulajdonképpen, egyszerűen nem értettem, hogy pontosan melyik irányban kéne elindulnom. Végül bementem a Bailly-ba, a másik koliba megkérdezni, merre kell menni, ahol először is az azon a területen található titkárságra irányítottak, hogy regisztráljak. Miután ezt megtettem, egy néni a portán elkalauzolt a helyes út felé, és mivel az eső is szakadni kezdett, épp megfelelően lefáradva érkeztem meg végre valahára a Résidence du Thil-be, ahol mostantól lakni fogok. Itt a portán még várt rám egy regisztráció, aztán megmutatták nekem a szobámat, ami a 4. emeleten -itt ez a legfelső szint- található (van lift szerencsére). A szobám pont olyan, amilyennek az interneten láttam, pici (9 négyzetméter), de minden van benne, ami kell: hűtő, fürdőszoba, wc, elég sok szekrény, íróasztal, szék. Az ágyamat a falból lehet kihajtani, így még helyet is lehet benne csinálni pluszban, ha szeretnék. Azonban ágynemű, az nem volt. Ezen meglepődtem, összvissz egy lepedőt találtam, azután informált Malcom, hogy ezekben a koilkban nem adnak semmit. Viszont bérelni lehetett. Mérlegeltem, hogy ha megvásárolnám, párnát, takarót, huzatot is vennem kéne, és hazavinni úgysem tudnám, mert nem férne be a bőröndbe, úgyhogy a bérlést választottam. 27 euró volt egész szemeszterre, kaptam egy párnát, két takarót, és huzatokat rájuk. 

Miután úgy-ahogy berendezkedtem ( a ruháimat még nem volt időm kipakolni ), és az ágyneműt is megszereztem, már jött is értem Malcom kocsival, és bevitt a városközpontba, ahol végre szereztem kaját, és elkezdődött az első Erasmusos programom, egy itteni színház meglátogatása. Itt találkoztam először a többiekkel, néhányukat már ismertem a Whatsapp-csoportunkból. A színház elég izgalmas volt, beléphettünk a kulisszák mögé, láttunk Rómeó és Júlia jelmezeket, és több érdekességet is megtudtunk a nőtől, aki előadott. Franciául, amit egy olasz lánnyal együtt angolra fordítottunk egy török srácnak, aki úgy jött ide Erasmusra, hogy egy szót sem beszél franciául :D 

A színházlátogatás után elmentünk kajálni, majd onnan a spanyolokkal együtt továbbmentünk a városközpontban található hídra, ez volt ugyanis a megbeszélt találkozási pont Malcomékkal, ahonnan továbbmentünk egy közeli pubba. Az árak persze horribilisek (vagy csak simán franciák), egy sör 5-6 euró, de pont tegnap kedvezményesen 3-ért megkaphattuk... Az este jól telt, kártyáztunk, megtanultam egy olyan játékot, aminek még most sem teljesen világosak a szabályai, de bele fogok jönni, érzem :D, táncoltunk egy kicsit, de alapvetően beszélgetős volt a hangulat. 

Amiensben nincs éjszakai busz, az utolsó éjfékor megy el, és azt beszéltük a spanyolokkal, hogy bár ők nem a Thil-ben, hanem a Bailly-ban laknak, elmegyek velük, és utána átgyalogolok a saját kolimba. Azonban ahogy közeledett az éjfél, megváltoztatták a tervet, mert mindannyian maradni akartak még, kitalálták, hogy majd elmegyünk a kolikhoz gyalog. Ez egy óra séta... Én kicsit fáradt voltam már, de megvártam őket, hogy ne kelljen egyedül visszamennem (gyalog úgyis maximum egy eltévedésre volt esélyem, amihez semmi kedvem nem volt az éjszaka közepén), és záráskor, fél 2 körül el is indultunk esti sétánkra. A spanyolokon kívül volt még velünk egy orosz lány, aki elég jól tudta az utat, az ő kalauzolásával és a térkép segítségével szépen odataláltunk a kolikhoz. Nem mondom, hogy nem vágytam rettentően a lefekvésre és alvásra, miután 3-4 napja 4-5 órákat aludtam... Az egyik spanyol srác nagyon rendes volt, és elkísért a Thil-hez, hogy ne kelljen egyedül gyalogolnom (körülbelül 10 percre van a két koli egymástól), aztán ő visszament a Bailly-hoz. A szobámba beérve gyorsan megágyaztam, és természetesen azonnal elaludtam. Reggel 8-ra állítottam ébresztőt, mert kezdődött valamilyen egés napos program az Erasmusosoknak, de annyira fáradt voltam, hogy kinyomtam, és aludtam tovább. Ha valami fontos infó van, majd megérdeklődöm, mert ahogy néztem, az egyetemi szakok felelőseivel is lehetett beszélni, és mivel még semmit nem tudunk az órarendünkről, lehet, hogy kiderült valami a mai nap folyamán. 

A mai napra az a tervem, hogy kipakolok a bőröndjeimből, hogy legyen helyem a szobában, majd pedig elmegyek bevásárolni. A szupermarket pont szemben van a Thil-lel, úgyhogy ez nagyon praktikus. Aztán már szerveződik az esti program, 6-kor találkozunk Malcoméknál, majd onnan együtt megyünk egy koncertre, ami 7-kor kezdődik majd. 

Képekkel hamarosan jelentkezem a repülésről, a szobámról, a környékről, csak már nagyon szerettem volna elindítani a blogot, többen is érdeklődtek már felőle, ezért szövegesek egyelőre a bejegyzések, a későbbiekben képekkel együtt tervezem őket feltölteni.