Párizs, Amszterdam, Amiens Vele

Szóval ott tartottunk, hogy ülök a vonaton Amiensből Párizsba, egy óra utazás után pedig már meg is érkeztem. A párizsi Gare du Nord-on (ugyanúgy Északi Pályaudvar a neve, mint itt, Amiensben) egy olyan váróterem-szerűségbe jutottam, ahol siető utasokon és automatákon kívül semmiféle pénztárat vagy ott dolgozó embert nem találtam, akitől tájékoztatást kérhettem volna a továbbiakkal kapcsolatban. Kíváncsi vagyok, hogy aki nem tud franciául, hogy csinálja, mert nekem tényleg csak az segített, hogy odamentem egy álldogáló férfihoz, és franciául megkérdeztem tőle, hogy ha a reptérre szeretnék menni, akkor mi a teendőm. Egy kis szerencsétlenkedés után (rossz automatát választottam elsőre) már a kezemben is volt az RER-jegy (helyi HÉV-nek mondanám), ami elvisz engem Charles de Gaulle-ra. A vonaton nagyon nehezen megtaláltam a tájékoztató táblát, ami felvilágosított, hogy melyik terminál hányas Charles de Gaulle reptérhez tartozik (3 is van ugyanis, ezekhez 2 különböző megálló tartozik az RER-en). A reptéren belül meg mire eljutottam a 2D terminálhoz, ahol Józsi leszállt, már csak pár percet kellett várnom, hogy kisétáljon a kapun, úgyhogy az egy órával korábbi megérkezésem Párizsba nyomtalanul tovaszállt, pont elég dolgot kellett megtalálnom ahhoz, hogy körülbelül egyszerre érkezzünk a terminál elé. 

A viszontlátás örömei után elindultunk vissza oda, ahonnan én jöttem (legalább már ismertem az utat haha), majd a Gare du Nord-nál leszállva felsétáltunk a Sacré Coeur-höz, az első párizsi monument-hoz, amit megmutattam neki. Már sötét volt, de a kilátás a fényekkel pöttyözött városra fantasztikus volt, a történetet csak az igen erőszakos karkötőárusok árnyékolták be, akik nemes egyszerűséggel megragadják az ember karját, rákötik az árut, és kérik a pénzt... Szerencsére sikerült Józsit kirángatnom a karmaik közül, de azért nem kellemes az ilyen atrocitás.

A Sacré Coeur után az Eiffel-torony felé vettük az irányt, ahova szerettünk volna felmenni is, de akkora sor állt, hogy arra már nem volt időnk, ezért tervezünk november közepén, mikor újra kijön, ismét látogatást tenni Párizsba, hogy nagyon magasról is megcsodálhassuk a várost:) Az Eiffel-torony amúgy lentről is szép, és még ragyogni is láttuk (bizonyos időközönként fehér fények pöttyözik), ami nekem tetszett, Józsinak nem, dehát ízlés kérdése :D 

A sok metrózás, csatangolás, bámészkodás miatt elröpült az idő, úgyhogy egy villám-Louvre-látogatás után már a busz felé is vettük az irányt, ami egy kicsit távolabb a központtól, 23:55-kor indult Amszterdamba. Egy kisebb visszafelé metrózás után, és sok bolyongás árán a 14 metró labirintusában el is érkeztünk a keresett helyre. Igen ám, csakhogy a busz nem volt sehol, vagyis az állomás, és a Google Maps sem sietett a segítségünkre, ugyanis azt jelezte, hogy ott vagyunk, pedig nem voltunk. Vagy az állomás nem volt, na mindegy. Egy sötét park sötét útján kezdtünk tanácstalanul sétálni, hogy akkor most merre, egy kérdéses értékű papírt követve, amin nyíllal volt jelölve, melyik irányban található a Flixbus. Az indulás perce közeledett, én kezdtem pánikolni ( a hétvége folyamán nem először ), amikor egy fiatal srác megszólított minket, hogy tudjuk-e, merre van a Flixbus. Mondtuk, hogy nem, mi is azt keressük, aztán csatlakozott hozzánk még két fő, így egész kis expedíciós csapatot alakítottunk, amíg a srác meg nem kérdezte az ott bandázó embereket, merre van a buszmegálló (másodszor, az elsőre megkérdezettek ugyanis nem tudtak neki segíteni), és végre volt valaki, aki megmutatta a helyes irányt. 

Így szerencsésen elértük a buszt, elhelyezkedtünk (még pont volt két egymás melletti hely), és el is indultunk Amszterdam felé. Az út hm, azt mondanám, okés volt, én nagyrészt aludtam, Józsi kevesebbet, de volt egy 20 perces pihenőnk a belga-francia határnál, meg egy 5 perces Hollandia előtt, és azért többször felébredtünk, mikor a nyakunk nagyon elgémberedett, vagy történt valami körülöttünk. 

Reggel 7-re, fél órával a tervezett érkezés előtt futottunk be az amszterdami pályaudvarra, és annyira sötét és hideg volt, és annyira álmosak voltunk, hogy az elkövetkező két óra folyamán az állomásépületben lévő Starbucksban vegetáltunk egy-egy kávéval és sajttortával. Kilenckor aztán megfelelőnek találtuk a hőmérséklet/világosság arányt ahhoz, hogy elkezdjük felfedezni a várost, vettünk 48 órás jegyeket, és már indultunk is.

Amszterdam GYÖNYÖRŰ! Az a sok víz, ami keresztül-kasul átszeli a várost, az építészet, a sok biciklis (általában gyorsak, és tudnak erőszakosak is lenni azért), az, hogy az emberek nem rohannak, igazán megkapó. Józsinak is nagyon tetszett, mondta, hogy tudna itt élni, akkor még szép időnk volt, másnap ezt kissé átértékelte...:)

Gyakorlatilag egész nap a várost jártuk, minden sétatávolságra volt, és gyalog többmindent is lehetett látni, ezért nem nagyon ültünk villamosra/buszra, metróra meg pláne nem, ki akar lemenni a föld alá egy ilyen gyönyörű városban?

Megnéztünk pár templomot (egyet belülről), a bazilikát, a főteret, voltunk Madame Tussaud viaszbábjai között, Anne Frank házában, két népszerű kerületben, és este ellátogattunk a Vöröslámpás Negyedbe is. 

Nekem legjobban Anne Frank háza tetszett, nagyon intenzív élmény volt, már-már torokszorító, annyira átjött minden, mert a falakon lévő idézetek és képek mellett egy magnóból a választott nyelven (mi angolul hallgattuk) az egész történet megelevenedett előttünk. 

Ingridhez, a szállásadónkhoz (szállást Airbnb-n foglaltunk, egy hajóházban, amiből Amszterdamban elég sok van, szóval ez egy vízzel közvetlen kapcsolatban lévő, rajta lebegő ház) este 9 felé érkeztünk meg, és fél 10-kor nyertünk bebocsátást, mert eredetileg akkorra ígértük magunkat, és kintről figyelemmel kísérhettük a sziluettjét, ahogy takarított :D 

Ingrid nagyon kedves volt (amúgy énekesnő), megkérdezte, mit csináltunk napközben, majd miután látta, hogy eléggé offon vagyunk, magunkra is hagyott minket, mi pedig jó kisgyerekekhez híven forró zuhany után már be is vettük az ágyat, amire nagy szükségünk volt az egész éjszakás buszút után :D

Másnap 10-ig el kellett hagyni a szállást, első utunk pedig cipőboltokba vezetett, ugyanis előző este a Vöröslámpás Negyedben kettényílt a csizmám talpa, úgyhogy sürgősen másik cipőt kellett találnunk - elfogadható áron, ami (igaz jó néhány kudarcba fulladt próbálkozás után) sikerült is. Az eső egész nap zuhogott - ez volt az ok, ami miatt megállapítottuk, hogy talán mégsem Amszterdam a világ közepe (időjárás szempontjából), ezért nem igazán bántuk a shoppingolást, mást nem is nagyon tudtunk volna csinálni. Az idő elég gyorsan eltelt, a TGV-nk (nagysebességű vonat) 13:17-kor indult Amsterdam Centraal Station-ből, úgyhogy második nap a vásárláson és némi kajaszerzésen kívül nem is volt másra időnk. 

Az állomáson gyanútlanul állgodáltunk a többi utas körében, amikor... én láttam meg először... a járatunk alatt piros betűkkel a következő szó jelent meg: CANCELLED. 

Hát én úgy beparáztam. 90 euró volt a két jegy, ilyen esetre biztosítást nem emlékszem, hogy kötöttem volna vásárláskor, már minden megjelent lelki szemeim előtt, hogy kopogtatunk Ingrid ajtaján, hogy itt ragadtunk, hogy mi lesz a hétfői egyetemmel, a csatlakozásunkkal Párizsból Amiensbe, elveszik a pénz, újra ki kell fizetni mennyibe fog kerülni, ha aznap vesszük... szóval minden. PÁNIK. Józsi nyugodt volt, még most sem értem egészen pontosan hogyan, de legalább így egyikünk megőrizte a hidegvérét.

A peronon álló kalauztól udvariasan megérdeklődtük, hogy akkor most hogyan tovább, ő pedig mondta, hogy indul pár perc múlva egy vonat (még jó, hogy időben kapcsoltunk, és megkérdeztük! különben nem értük volna el!) Schiphol Airport-ra, arra szálljunk fel (1 megálló), a TGV-nket tulajdonképpen nem törölték, csak nem tud bejönni erre az állomásra, Schiphol-nál felszállhatunk rá.

Tulajdonképpen fel sem ocsúdtam, el sem hittem, hogy probléma megoldva, nem veszik el a pénz, és még haza is jutunk, már jött az újabb kétség: az új vonatunk később érkezett Schiopholra, mint a TGV a kiírás szerint, le fogjuk késni, nem szállhatunk fel rá! Józsi nyugtatott, megvár a TGV, így van ez kitalálva. Hát, hittem is, meg nem is :D Igazán problémás vagyok, tudom:D Ilyen esetekben csak és kizárólag a hiszem-ha-látom koreográfiát követem

Schiphol-nál bebizonyosodott Józsi igaza, a TGV nemhogy megvárt, de még nagy kegyesen késett is, és mindenki fel tudott rá szállni, aki Párizsba tartott. Röpke 50 perces késéssel való indulás után tehát irányban voltunk, a kérdés már csak annyi volt, hogy elérjük-e a csatlakozást Amiensbe, ami egy órával a tervezett érkezés után indult. 300 km/órás száguldásunknak hála azonban behoztunk 20 percet az 50-ből, így volt fél óránk az amiensi vonatig, amivel rendben megérkeztünk a kis városkámba. 

Engem is meglepett, de hihetetlen örömet éreztem Párizsban a francia beszéd hallatán! Másfél nap után Amszterdamban, ahol az angolt használtuk, és a hollandból nem értettünk egy szót sem, nagyon jó érzés volt francia szavakat hallani, franciául beszélni...:) Kezdem igazán otthon érezni itt magam (azért nem kell megijedni, nem maradok itt örökre! Talán csak néhány év múlva :P)

Amiensbe megérkezve Józsi már túl fáradtnak érezte magát a városnézéshez (azt különben is novemberre időzítettük, csak felajánlottam neki, ha már a központban voltunk), úgyhogy rögtön felszálltunk a kolim irányába tartó buszra, bementünk a boltba, vettünk vacsorának valót, sütöttünk-főztünk, utána megnéztük együtt is a Nagy Lebowski-t (ő még nem látta), aztán alvás, mert másnap reggel viszonylag korán fel kellett kelni, hogy kiérjünk (Louis fuvarjának hála) a repülőtérre.

11 után már kint is voltunk, úgyhogy eltöltöttük kb a semmivel a fennmaradó 1,5-2 órát, amikor is elköszöntünk egymástól újabb egy hónapra, és Józsi eltűnt a kapu mögött :( 

A replülő felszállását megvártam egy szendvics kíséretében, utána pedig a vasárnapi első busszal (ilyenkor csak délután kettőtől járnak Beauvais és Amiens között!) visszajöttem Amiensbe:)

Utána tanulás és tanulás következett, és el is érkeztünk a jelenhez, vagyis először még a tegnaphoz, amikor annyi különleges dolog történt, hogy elmaradt az utolsó órám, ezért be tudtam ugrani a könyvtárba, könyveket keresni a szakdolgozatomhoz, aminek az elindításán időközben dolgozom (ha még nem lenne elég a feladat...). Utána sport, este pedig tanulás! Edzés után összefutottam több Erasmusossal, akik a földszinti konyhában "buliztak", hívtak engem is, de csak egy kicsit maradtam, majd csütörtökön megyünk együtt, akkor már lehet:)

Ma pedig napközben a szokásos bürokrácia, bár az egyik helyre nem jutottam el egy sztrájk miatt, a délutáni órám után pedig edzés, utána amikor hazajöttem, főztem magamnak vacsit, közben olvastam (egészen jól állok a könyvvel), és aztán nekiültem blogolni, amivel végre utolértem magam, ennek nagyon örülök, és igyekszem többé nem eltűnni ilyen hosszú időre!

Képekkel pedig majd érkezem, Józsival is sokat csináltunk, meg még a Hortillonages-os kiskutyás képeket sem töltöttem fel:) De lehet, hogy azt majd csak hétvégén, mert a tömörítés és feltöltés elég időigényes. 

Addig is üdvözletem és puszi minden olvasómnak, remélem, ez a kis (nagy) szünet nem tántorított el senkit a franciaországi mindennapjaim követésétől, hamarosan jelentkezem! 

 

Megosztás a facebookon

A mai nap különösen hosszú és mozgalmas volt, ezért nem volt időm eddig még a tegnapi napomat sem leírni, és mivel holnap kezdődik az egyetem, jóllehet egyik órámról se tudom még, hogy hánykor fog kezdődni, szeretnék korán odamenni kicsit tájékozódni, és ha valami pont kezdődik, beülni rá. Ezért most csak vázlatosan elmesélem a főbb eseményeket, kezdve a tegnapi nappal.

A hajnalo ötrás hazaérkezés után nyilvánvalóan későn keltem, ezért már alapból direkt a második csoportot választottam a szombati programra, az amiens-i városlátogatásra, ami 16:30-kor indult a központból. Lehetetlen is lett volna korábban odaérnem, mert mire összeszedtem magam, már elmúlt fél kettő, és az első csoport kettőkor indult.

Szerencsésen odaértem a megbeszélt találkozóhelyre (csak egy kis ideig gyalogoltam a másik irányba haha), és kicsivel fél öt után el is kezdődött a körút. Az idegenvezetőnk egy fiatal lány volt, aki nagyon érdekes dolgokat mesélt a városról, bejártuk a főbb nevezetességeket, amik között persze ott volt a katedrális is, amit én tegnap már megnéztem egyedül, de megtudtam róla több érdekességet, plusz olyan helyeket is láttam, amiket pénteki városnézésem alkalmával nem. (részletek később)

A városnézés 2 órán keresztül tartott, és utána megbeszéltük egy német meg egy brazil lánnyal, hogy főzni fogunk az ő kolijukban (VÉGRE főtt kaja!!), ami közel van a városközponthoz. Visszamentünk hát, összeszedtük a másik német lányt is, és elmentünk együtt vásárolni, majd utána közösen készítettünk egy zöldséges-szószos tésztát (az egyik német nem eszik húst), ami nagyon finom volt. Elég későn indultam vissza a saját kolimba, mert egyrészt beszélgettünk, másrészt csak akkorra találtam olyan buszt, ami a kolihoz legközelebbi megállóból indul, és nem kell érte 20 percet gyalogolni. Éjfél körül értem vissza a szobámba, utána rögtön lefeküdtem aludni, mert tegnap kaptam meg a hírt, hogy én vagyok az utolsó, akinek volt hely a mai kiránduláson! És ez a kirándulás (a Somme folyó völgyébe, kb. 1,5 óra innen busszal) 7 órakor kezdődött másnap. :D Természetesen nem tudtam rögtön elaludni, azt hiszem, hozzászoktam az éjszakázáshoz, úgyhogy erősen elgondolkodtam, amikor 6:15kor csörgött az órám, hogy én bizony ki nem kelek az ágyból :D Milyen jó, hogy nem így tettem! Ugyanis azt hiszem ez volt eddig a legjobb napom itt, Amiensben. 

Szóval nagy nehezen erőt vettem magamon, és kikászálódtam az ágyból, összeszedelőzködtem, és elindultam a buszmegállóig, ahova a különbusz értünk jött (szerencsére 10 perc sétára volt tőlem - újra láttam nyuszit Baillynál :D). Hát nem mondom, hogy túl lelkes és életteli Erasmus-csapatot találtam a megállóban :D Az odaúton mindenki csendes volt, legtöbben aludtunk. 

Amikor megérkeztünk, két csoportra osztottak minket, és egy-egy tapasztalt túravezetővel indultunk felfedezni a környéket, és megnézni a fókákat:) ez a terület egy növények által nem borított, egyedül a folyó uralta síkság, ahol a vízzszint képes 11 métert is emelkedni naponta, úgyhogy mi is a köveken és a kavicsokon gyalogoltunk, amik nedvesek voltak az előző dagály miatt. Vezetőnknek profi távcsöve volt, ennek segítségével nézhettük meg a természetes élőhelyükön a fókakolóniát. Két faj él itt, mi csak az egyiket láttuk, mert a másik rejtőzködőbb életmódot folytat. Utána piknikeztünk a busz melletti füves területen, a franciák csomagoltak nekünk egy óriási bagettet, chipset, banánt, kekszet, vizet, szóval bőségesen el voltunk látva ennivalóval, ez később nagyon jól jött. Ezután elbuszoztunk egy közeli kisvárosba, ahol volt 3 óra szabadidőnk, amit a két német, a brazil, és egy vietnámi lánnyal töltöttem főleg. Sokat beszélgettünk (angolul is), és nagyon jól telt az idő.

Ezután elindultunk (volna) visszafelé Amiensbe, ha a busz nem robban le kb félúton, és nem szállítanak le róla mindenkit. Nos, 40 km-re Amienstől álldogáltunk az autópálya mellett, míg a franciák nem vezényeltek át minket egy közeli füves területre, ahol várva a busz érkezését, különféle játékokkal múlattuk az időt. Igazi gyerektábor feeling volt, annyi különbséggel, hogy a játékosok 20 körüli átlagéletkorral rendelkeztek, nem csoda, hogy több arra hajtó autós kifejezte, mennyire viccesnek tűnünk az út szélén játszva. 

Szerintem közel egy órát vártunk a másik buszra, ami megmentett minket, de ez hamar elrepült a játékoknak hála, és mikor felültünk rá, azt hittük, vége a viszontagságainknak és hazajutunk, de nem, az új buszunk is megtorpant, pont a régi mögött, mi meg már csak nevettünk az egészen, hogy ezek szerint ma már nem érünk haza :D Aztán pár perc után végül továbbindultunk, nem tudom, talán az új sofőr próbált segíteni a másiknak.

Igencsak meglepődtünk, hogy amikor beértünk a városba, a buszunk leparkolt a központban, és mondták, hogy mindenki szálljon le. Mi, akik a déli kolikban laktunk, számítottunk ugyanis rá, hogy a busz ugyanolyan közel tesz le, mint ahonnan indultunk, de nem, ugyanis a sofőr már nem vezethetett aznap többet, valószínű már az is egy válságmegoldás volt, hogy egyáltalán bevállalt minket. Úgyhogy elgyalogoltunk a pályaudvarig, ott vártunk 20 percet a buszra, a felszállást röpke negyed óra alatt megejtettük (majdnem 30-an voltunk szerintem), és 9 és 10 között már meg is érkeztünk a kolikhoz. 

Ez lett volna a gyors beszámoló, hamarosan érkezem a képekkel, és egyéb részletekkel, csak azért nem ígérem, hogy holnap, mert nem tudom, mennyire lesz mozgalmas az első nap az egyetemen, este 7 körülre pedig megbeszéltük a lányokkal, hogy újra főzünk közösen a kolijukban.:) 

 

Megosztás a facebookon