Ismét egy nagy ömlesztett bejegyzés, melyben egy füst alatt írok le mindent

Kedden végül nem voltam edzésen, mert komolyan megküzdöttem azzal, hogy az életemet rendezni próbáljam, plusz hogy végre rávegyem valahogy magamat a tanulásra:D

Bementem az egy darab délutáni órámra, majd az azutáni edzést is kihagytam, szerdára való készülés címszó alatt, de szintén közbejött némi megbeszélnivaló egy barátommal, úgyhogy végül éjfél körül álltam neki tanulni... Átnéztem a délutáni órámra az anyag felét, majd nekiugrottam a másnap reggeli dolgoknak, mert a délutáni órám előtt még volt egy három órás szünetem, amiben be tudtam fejezni a tanulást arra a zh-ra. Összességében sikerült 3,5 órát aludnom szerdáram ami remek érzés volt... Hajnali 3-kor fejeztem be a tanulást, majd fél 7-kor felkeltem, hogy folytassam.

Reggel aztán nagy izgalmak közepette vártam a tanárt, hogy vajon megengedi-e, hogy újraírjam, mit fog mondani, mikor írhatom... Nem engedte, azt mondta, hogy ha nekem most megengedné, mindenkinek meg kéne a jövőben, de a félév második zh-jára kapott jegyem teszi majd ki a végső osztályzatot ebből a tárgyból (míg a többieknek a két jegy átlaga), úgyhogy teljesíthetem a tárgyat! 

Még reggel tanulás közben jött a hír, hogy a reggeli mondattan utáni órám elmarad, mert a tanár nem tud bejönni, úgyhogy viszonylag vidáman igyekeztem vissza a koliba, mert így nyertem még másfél órát a készülésre. 

A délutáni zh nem volt nagyon nehéz (lekopogom), az idő is bőven elég volt rá, és annak ellenére, hogy nem tanultam szét magam rá, szerintem nem ment rosszul. Utána megint palacsintát sütöttek az egyetem egyik épületében (ezt már akkor láttam, mikor órára mentem, úgyhogy rendesen pályáztam rá már előre. :D Palacsintáimmal visszajöttem a koliba, összeszedtem a sportcuccom, és a fantasztikusan kevés alvásom ellenére elindultam edzésre, mert már nagyon-nagyon hiányzott. Az órán körülbelül csak vegetáltam, jó gyorsan el is ment, de jó volt azért végre mozogni. Este még beszélgettünk kicsit pár Erasmusossal a koliban, aztán tényleg bezuhantam az ágyba, de így is csak 6 óra alvással virradt rám a csütörtök. Az óráimat sikeresen átvészeltem, estére pedig közös főzést beszéltünk meg a Castillon-ban, hogy utána együtt menjünk a spontán, aznapi szervezésű Apérismus-ra. 

Én még a csütörtöki utolsó órám után bementem a központba, hogy elintézzem a lakástámogatást, de nem müködött az oldal (hurrá), mondták, hogy pénteken jöjjek vissza...

Aztán elmentem a Leclerc-be avokádókrém-összetevőket vásárolni 14 főre :D (mióta először készítettem, mindenki imádja, aki csak kóstolta, úgyhogy megkértek, hogy csináljam meg a nagy castillon-i főzés során), majd Rodrival elbuszoztunk a Castillon-ba 6-ra.

A főzés nagyon-nagyon jó hangulatban telt, rengetegen préselődtünk be az apró konyhába, szólt a zene, fogytak az ételek-italok, és mindenki nagyon jól érezte magát:D 

A guacomole mellett taco-t készítettek Júlia-ék és egy brazil desszertet. Vacsi után közösen elindultunk a Soviet Supreme nevű helyre, ahol az Apérismus volt, onnan éjfél körül továbbálltunk, mert annyira nem volt nagy hangulat, és a kis táncos bárjainkat vettük célba. Az első buszt meg akartuk várni, de előtte egy órával már nem nagyon tudtunk mit csinálni, úgyhogy az utcán ültünk Florian-nal és 4 spanyol lánnyal, volt, aki kajált, a spanyolok teli torokból énekeltek és táncoltak, így múlattuk az időt, míg végre elindulhattunk a megállóba.

A buszon elő akartam venni a bérletemet, hogy érvényesítsem (egy automatánál kell mindig lepittyegtetni), de... nem találtam. Kerestem égen-földön, de sehol semmi, végül vettem egy jegyet, és eléggé elrontotta a kedvem ez az egész incidens, fogalmam sincs, hol hagyhattam el, mert a kabátzsememből mindent átraktam a táskámba, direkt azért, hogy ne veszítsek el semmit.

5 körül értem vissza a koliba, és délre felhúztam az órát egyrészt a lakástámogatás miatt, másrészt, hogy bemenjek a buszpályaudvarra érdeklődni az elveszett bérletem iránt. 

A lakástámogatással kezdtem, az oldal még mindig nem volt jó, így sorszámot kellett húznom és papíralapon megcsinálni, elég gyorsan sorra kerültem, és nagyon meglepett, hogy papíron sokkal, de sokkal egyszerűbb leadni! Nem is hittem el, ezért vagy százszor megkérdeztem az ott dolgozóktól, hogy "biztos rendben van?" "nincs más tennivalóm"? Ők meg csak néztek rám, hogy ennek mi baja...:D

Ezután utam a pályaudvarra vezetett, ahol bejelentettem az elveszett bérletet. Az ott dolgozó férfi nagyon kedves volt, mondta, hogy nem találták még meg, de nézzek vissza holnap, mert általában két nappal később szoktak beérkezni az elveszett dolgok. Aztán azt is mondta, hogy ha akarom, 9 euró 50-ért megújíthatjuk most azonnal is, és ez célszerűbb is, ha használnám mondjuk 2-nél többször a buszt. Mivel az utóbbi helyzet állt fenn (körülbelül 4 buszutam volt hátra aznap), csináltunk egy új bérletet, a régit letiltattuk, és minden kredit, ami rajta volt (december végéig fizettem ki a díjat), átkerült az újra is.

Ezután még nadrágot is találtam magamnak hipergyorsan (több is elszakadt itt kint), egyetlen boltba mentem be, és az első, amit megtaláltam és felpróbáltam, jónak bizonyult:D Úgyhogy nagyon vidáman, és minden problémámat megoldva irányoztam be a kolit és az ágyamat, hogy az esti buli előtt aludjak egy keveset.

Ugyanis pénteken estére VIP-partyra voltunk hivatalosak a Miroir-ba. Ez a hely idén ünnepli fennállásának első évfordulóját, és az összes ESN-es (mivel egy ESN-es srác a DJ) részt vett az ünneplésben, ezért Louis felajánlotta Sarah-nak, hogy hívhat hat embert, és eljöhetünk mi is.

Nagyon fancy volt, szép ruhában kellett menni, volt puncs meg pezsgő, meg kis szendvicsek, amik igazán luxusalapanyagokból álltak össze: füge és libamáj, kis rák és kaviár, lazac, tojástekercsek, krémsajt, sült paradicsom... szóval mi szem-szájnak ingere. Én mindet végigkóstoltam, nem tudtam nekik ellenállni :D Ezután jöttek a hasonlóan apró desszertek: mini epertorta, ilyen csokis, olyan habos, barackos, pisztáciás stb...

Egy és kettő között aztán elkezdődött a buli, amit én személy szerint annyira nem élveztem most, a zene tök jó volt,  meg az Erasmusos társaság, de sok volt az erőszakos srác, akik túlzottan is ismerkedni akartak. Lényeg mi lényeg, az első buszra várva már Octavia-val (egy amerikai csajszi) egymás vállán aludtunk, (neki aznap volt a születésnapja), és csak azt vártuk, hogy elindulhassunk, és végre az ágyunkban lehessünk.

Én szorgos és sportos lánykaként felhúztam az órámat reggel 8:30-ra, hogy edzésre menjek, felbuzdulva azon, milyen jó volt duplázni előző hét szombaton. Nem ment a felkelés, annyira kimerítettem magam kedd éjszakától kezdve, hogy nem tudtam volna még egy napot kibírni 5, vagyannál kevesebb óra alvással. Átállítottam az ébresztőt 9:30-ra, hogy akkor legalább zumbára elmegyek, de ekkor sem sikerült kivakarnom magam az ágyból, úgyhogy átadtam magam az édes pihenésnek, és valamikor délután keltem fel (végre, végre alvás!)

Utána Józsival beszéltünk skype-on, majd lezuhanyoztam, hajat mostam és átmentem a Leclerc-be bevásárolni a vacsorához. Mac and cheese-t csináltam, ami egy amerikai sajtos tészta, nagyon fincsi volt ^^

Közben Sarah elhívott estére a Délirium-ba (ahol a kézműves söröket adják), és igent mondtam, mert tudtam, hogy az utolsó, éjfél körüli busszal haza fogok jönni, mivel vasárnap az első busz 8-kor jön, és semmi kedvem nem volt az éjszaka közepén hazasétálni. Úgyhogy ez csak egy pár órás program volt, amit nem sajnáltam magamtól, így az őszi szünet küszöbén. :D

Végül Sarah mégsem jött, mert túl fáradt volt, Anita-val (német), JB-vel (francia), Rodrival, Laura-val, Rafa-val (ők spanyolok), és Giorgos-sal (görög) voltunk együtt. A Déliriumból átmentünk még egy sörre a Lys d'Or-ba is, amit én nagyon támogattam, mivel pont tegnap gondoltam rá, hogy milyen régen is voltunk már ott, de utána Anita-t és JB-t kivéve eljöttünk az éjféli busszal, mert mi többiek mindannyian a déli kolikban laktunk.

A kis csapat (Rafa, Laura, Rodri, én, Anita, JB, Giorgos -  balról sorrendben)

Ma pedig végre-végre ébresztő állítása nélkül annyit aludtam, amennyit csak akartam, így végre nem érzem fáradtnak (csak kicsit lustának :P magam), anyáék pedig holnap érkeznek! Úgyhogy az elkövetkező bejegyzésekben a velük töltött őszi szünetet fogom majd elmesélni. 

Megosztás a facebookon

Azért veszem egybe ezt a 2 napot, mert a legutóbbi bejegyzést kedden írtam, és nem nagyon történt túl sok dolog a bejegyzés megszületése után. 

Kedden egyetem után elmentünk tehát sportolni, aztán még két román lánnyal maradtunk még egy kicsit edzeni a gépeken, ahol Malcom is ott volt, szóval kocsival elvitt minket először a lakásba, ott ő is összekészült az Apérismus-re, és együtt mentünk odáig gyalog. A helyszen a már jól ismert Lys d'or (Aranyliliom) nevű bár volt, ahol már nagyon sok Erasmusos ott volt, mire megérkeztünk. Jó kis este volt, sokat táncoltunk, beszélgettünk... Azonban nem húztuk nagyon meg, mert másnap mindenkinek órája volt (nekem személy szerint 9:30-tól), ezért az utolsó busszal hazajöttünk a spanyolokkal és egy német lánnyal. 

Szerdán jó időben beértem az egyetemre, arra az órámra, ami előző héten a bombariadó miatt maradt el. Békésen üldögéltem a teremben, majszoltam az automatából vásárolt gofrit, iszogattam a capuccino-mat, és vártam a tanárt, a többi, már a teremben ülő diákkal együtt. De nem jött öt, tíz és tizenöt perc után sem. Már épp elgondolkoztam, hogy úgy látszik, nem akar összejönni nekem ez a reggeli mondattan, amikor megérkezett a tanárnő. És megkezdte az órát, mondván - a mai alkalommal Arisztotelész poétikájáról lesz szó, visszahoztam a feladatlapjaikat. Először nem is értettem, de aztán... ez nem Syntaxe II ? Hát, nem éppen... Kisiettem a teremből, és újra megnéztem az órarendben, amit még első nap fotóztam le, hol lesz az óra. Aha, eggyel arrébb. Természetesen megkezdődött már, csak én voltam képes negyed órát üldögélni gyanútlanul a szomszédos teremben.... szép volt, Eszti - vállveregetés. Amúgy az óra nagyon jó volt, csak a tanárnő az elmaradt alkalmat közvetlenül utána tartotta meg, amikor nekem egy másik órára kellett mennem, de azt mondta, majd elküldi a jegyzeteket azoknak, akik órára kellett menjenek.

Estére megbeszéltük Sarah-ékkal, hogy főzünk valamit közösen a Thil-ben (az én kolim konyhája a legnagyobb, ezért inkább ők jönnek ide, mint én oda), ami végül egy Savoie régióból származó francia egytálétel lett, amit Jean-Baptiste, egy francia ESN-es srác vezetésével készítettünk el. A konyhában véletlenül összetalálkoztunk Mari-val, a norvég majdnem-szomszédommal és még pár másik Erasmusossal, akik szintén főztek, úgyhogy jó nagy hangzavarral járó nagy közös főzés alakult ki a végén :D 

A kaja amit készítettünk, körülbelül a rakott krumpli francia változata: a krumplit karikákra vágva meg kellett főzni, hagymán sonkát (zsírosabb, szalonna-szerűt) pirított JB (így becézzük a francia fiút, keresztnevének első két betűje után), ezeket rétegezte, tejszínnel felöntötte, és egy speciális sajtot (a nevére már nem emlékszem, de kerek volt, mint a camambert) tett a tetejére, majd az egész be a sütőbe fél órára. Egészen sokára készültünk el az egésszel, utána még énekeltünk is a konyhában (John Lennon-Imagine, Beatles-Lucy in the sky, Metallica-Nothing else matters, Queen-Bohemian Rapsody es Somebody to love, ilyesmiket), amíg a mulatságnak este 11-kor a kolifelügyelő vetett véget, ugyanis eddig lehet a kolikonyhában tartózkodni. Ezután a castillon-is lakosok hazaindultak, én meg még összetalálkoztam Rodri-val, a spanyol sráccal, spontán beszélgetni kezdtünk, és mindent egybevetve sikerült egészen sokáig fent lennem, amit nem akartam, mert már így is eléggé fáradt voltam, csütörtökön meg 9-től volt órám.... 

Megosztás a facebookon