Másnap tehát korán keltem, és elmentem egyetemre, ahol, miután 40 percet vártunk a tanárra a terem előtt, kiderült, hogy bombariadó volt a vonatpályaudvaron, és a tanár ott ragadt, ezért nem tud jönni órát tartani. Mivel pont nem kezdődött semmi olyan, ami érdekelt volna, visszajöttem kajálni a koliba, utána gyorsan vissza az egyetemre 11-re, A picard dialektus nyelvészeti megközelítése órára. Nagyon jó volt! Még könyvet is kaptunk, ami színes, képes, és rövid párbeszédek vannak benne többféle dialektusban, és a standard francia nyelven is. Mivel ez az órám két cseh Erasmusos lánnyal van együtt (nem tudtuk előre, csak ott találkoztunk), elmentünk utána ebédelni az egyetem menzájára. Úgysem próbáltam még. Nos, valószínűleg nem is fogom, nem a legjobb hely.... sok sültkrumplis ételt adnak, hamburgerrel, rántott/sült dolgokkal, meg tésztákat, én bolognai-t ettem, és nem volt finom. Az a tipikus rossz menzakaja, a tészta néhol kemény, a szósz nem jó ízű, a húsdarabok szárazak benne... de olcsó, az tény. A desszertek viszont tetszettek, tegnapelőtt nem ettem, de majd lehet, hogy kipróbálom. Plusz nagy bagettből készült szendvicseket is lehet kapni, szintén elég olcsón (már Franciaországhoz képest - 600 forint körül).

Ebéd után volt egy hosszabb szünetem (bementem volna francia nyelvészetre, de akkor nem lett volna időm kivárni az óriási sort a menzán, majd lehet, hogy jövő héten megnézem azt az órát), csak 15:30-ra kellett visszamennem órára. Addig nyomtatót vadásztam, ugyanis pár Erasmusos papírt ki kellett volna nyomtatnom, kitölteni, beszkennelni és hazaküldeni az ELTE-re, de sehol sem találtam, egyik helyről küldtek a másikra, hogy "itt nem lehet, de ott igen", hát nem lehetett ott sem. Ja, meg elmentem az E.Leclerc-be elemet venni :D 

Utána 15:20-kor találkoztunk Sarah-val (német lány), akivel együtt volt a következő óránk, Mondattan 1. (a 2. lett volna reggel) Egy gyors teremcsere után már kezdtük is az órát, amit a tanárnő (indiai származásúnak néztem) nagyon precízen, powerpoint segítségével tartott meg, így nekünk is könnyebben követhető volt, az más dolog, hogy a diákat nagyon gyorsan továbbnyomta, úgyhogy majd' leszakadt a kezünk a gyorsírástól. 

Óra után én és Sarah elköszöntünk, de csak egy rövid időre, mert több ember, köztük ő is hivatalos volt a kolimba egy nagy közös vacsorafőzésre. A résztvevők: tehát Sarah, Anita (másik német lány), Polina (ő volt a főszakács), Vito (német srác), Júlia (brazil lány), Caitlin (amerikai-vietnámi lány), Louis (francia srác). Azt hiszem ennyi, de megtelt velünk a konyha :D 

Nekem épp csak annyi időm volt óra után, hogy zuhanyozzak, meg hajat mossak, már indulhattam is a boltba a túloldalra, hogy a többieket megkeressem, akik már vásároltak. Időközben Malcom meginvitált engem hozzájuk a lakásba (úgy volt, hogy megy Budapestre egy pár napra, de beteg lett, és itthon maradt végül), én pedig beszerveztem Sarah-t, jött vele Louis is, Anitát és Júliát, de ez volt a maximum, Malcom mondta, hogy nem fér el végtelen mennyiségű ember a lakásban. :D 

A vacsora amilyen hosszú ideig főtt (két óra minimum), olyan finom is volt (Polina találta ki az egész receptet!) : currys-fűszerezs rizs, mézes pirított csirkével, zöldségkörettel (csicseriborsó, sárga és zöld cukkini, padlizsán, zöld és fehérbab, paradicsom), és még szószt is csinált hozzá mézből, citromból, fűszerekből, és a csirke főzőlevéből, amit liszttel sűrített. Tényleg nagyon ügyes, tényleg nagyon finom volt, mi meg tényleg nagyon éhesek voltunk, úgyhogy elfogyott az egész, pedig jó nagy adagot csináltunk. 

Itt valamiért azt hittem, ki fogok lógni a képből, nem tudom, miért :P

Végre kajaaa :))

Vacsora után elköszöntünk a többiektől, mi meg a kis borunkkal és sajtunkkal felszerelkezve (Malcom mondta, hogy vigyünk, ha tudunk) elindultunk a lakásba - Louis elvitt minket kocsival, szóval luxusdolgunk volt. 

Körülbelül fél egyig voltam fent, volt zene, beszélgettünk, iszogattunk (meg a többiek költöttem egy nekem szóló "éneket", mert csináltam sajttálat mindenkinek :D), de egyszerűen nem bírtam tovább ébren maradni, úgyhogy már a megszokott módon berendezkedtem a kanapén, és az üvöltő zene, az ordítva beszélgető mindenfajta akcentussal tűzdelt francia nyelv, és a néha felboruló üvegek meghitt melódiájára álomba szenderültem. Anya mondta is, hogy egyszerűen képtelenség elképzelni, hogy ennyire bárhol el tudok aludni, de így van, annyira fáradt voltam, hogy nem érdekelt semmi, legközelebb másnap reggel ébredtem fel az ébresztőórámra. A lakásban lakó egyetlen lány (csupa lánnyal dolgozik együtt, ezért ragaszkodott a fiú lakótársakhoz) pont akkor indult el, mikor én is felébredtem, úgyhogy én is mentem vele, hogy ne kelljen Sabrit felébresztenem, hogy engedjen ki. 

Ezek után elmentem a D.A.I.-ba, a Nemzetközi Irodába, mert Sabri mondta, hogy itt tudok nyomtatni. Tudtam volna, ha - van internet. Egy ott dolgozó néni - akiről kiderült, hogy magyar! majdnem 30 éve jött ki Franciaországba; nagyon aranyos, sokat beszélgettünk, mondta, hogy mindig nézi, jönnek-e ki magyarok, és megszólítja azokat, akiknek az akcentusán hallatszik, bár esetemben nem hallotta biztosan, hogy az vagyok :D - mondta, hogy sose szokott elmenni a net, és hogy neki is nagyon kéne, de valószínűleg nemsokára visszajön, maradjak ott, és várjam meg. Volt időm, mert direkt felkeltem jóval előbb, hogy még egyetemre is kiérjek, és ezt is el tudjam intézni, ezért ott maradtam, kávéztam, beszélgettünk, meg az órarendemet próbáltam összerakni, ami majd úgyis csak jövő héten lesz végleges, mert holnap írjuk a francia nyelvi kurzusok tesztjét, ami alapján csoportokba sorolnak majd minket, és mivel ez heti 5 óra elfoglaltságot jelent majd, boríthat elég sok mindent. 

Aztán egyszercsak visszajött a net, gyorsan kinyomtattam amit kellett, és siettem egyetemre, ugyanis késésben voltam már. Azonban amikor odaértem, hiába kerestem az órát, amire be akartam menni. Amikor a titkárságon rákérdeztem, azt mondták, valószínűleg törölték az órát.... Mivel volt időm (haha) a következő órámat pedig két időpontban tartották, bementem a korábbira, hogy hamarabb végezzek. Disszertációírás-nak fordítanám az órát, elég komolynak tűnik elsőre, de egész jól érthető, és a tanárnő viccesen ad elő :D

Óra után pedig még vissza kellett menjek a D.A.I.-ba! Ugyanis a titkárságon még délelőtt közölték velem, hogy a papírjaimat nem itt az egyetemen írják alá, hanem a Nemzetközi Irodában... Ha én ezt tudom, hát ott nyomtattam ki őket! De mivel nálunk minden ilyesmi az egyetemen zajlik, eszembe se jutott ott megkérdezni. Ezért hát délután visszamentem, miután gyorsan átszaladtam az egyetem sportkarára, és megkérdeztem, hogy lehet sportokat választani. Ingyenes, és online kell, de ma van a határidő, úgyhogy majd miután megírtam a bejegyzést, megcsinálom.

Felszálltam tehát egy (a városközpontba tartó) buszra. Igen ám, de körjárat volt, és én pont a kör rossz felén voltam, szóval rengeteget kellett volna buszoznom, hogy odaérjek, az időm meg nem volt végtelen, körülbelül egy óra múlva zárt az iroda. Kellett pár megálló, mire rádöbbentem erre, és hirtelen nem is tudtam, hogy mihez kezdjek. Próbáltam lehetséges buszokat keresni, de mind olyan hosszadalmasnak tűnt, hogy kétséges volt, odaérek-e egyáltalán. Végül leszálltam, és örök barátom, a Google-térkép segítségével gyors tempójú gyaloglásba kezdtem, hogy lehetőség szerint elérjem a buszt, ami pont akkor indult, amikorra én elvileg megérkeznék a megállóba. Igen, ám, de: Amiensben én két térképpel dolgozom. A buszos applikáció térképével - amiben megvannak a megállók, meg a főbb helyek, viszont a gyaloglás mikéntje kevésbé részletes - és a Google-éval, amiben a gyaloglás nagyon jól követhető, viszont az amiens-is buszmegállókat nem ismeri. Ezt a kettőt kell nekem összekombinálnom napi 100 alkalommal, és az az érdekes benne, hogy sose tudom, a végén a jó helyen lyukadok-e ki. 

Nagyon éhes voltam, nagyon szomjas voltam (a vizemet a tanteremben felejtettem), nem tudtam pontosan hová tartok, és nagyon el akartam érni a D.A.I.-t, mert semmi kedvem nem volt egy másik napon is ezért bemenni a központba. Erős Erasmusosként legyőztem a (talán a fáradtság miatt is) mélyről feltörő kétségbeesést, amit azután éreztem, hogy megtaláltam ugyan a buszmegállót, de nem azt, ami nekem kellett, utána végignéztem, hogy az orrom előtt ment el a busz, amire föl kellett volna szállnom... de nem. Amikor közelebb értem, láttam, hogy ez az ellenkező irányba tartó busz volt, ezért átkeltem a másik oldalra (már láttam, hogy jön az én buszom) és igen! Sikerült! Elértem! Jó irányba tartottam, meg minden! Olyan jó érzés ez egy idegen városban... 

Sikeresen odaértem a D.A.I.-ba, sikeresen aláírattam és beszkenneltettem a papírokat, sikeresen vettem magamnak kaját és innivalót, és megmentettem magam az éhen-és szomjanhalástól (még hogy a franciák arrogánsak! egy idősebb házaspár olyan kézséggel segített nekem, úgy a szájamba rágta, hogy merre találom a kisboltot, hogy még én is elsőre megtaláltam:D)

Ezek után buszra fel újra, ugyanis egy spanyol sráccal volt találkozóm: együtt mentünk el megvenni a jegyeinket (meg a többiekét) a szombati állatkerti mókára: most hétvégén "világörökség napjai" lesznek, ami azt takarja, hogy egy csomó helyre ingyenesen, vagy nagyon olcsón lehet bemenni, az állatkertben pedig Lumieres dans le Zoo (fények az állatkertben) program lesz, gondolom a növényeket világítják meg, nem tudom pontosan milyen lesz, de az állatkert jó, és csak egy euró a belépő! Mivel a lányok fesztiválra mennek Párizsba (hívtak engem is, de nincs hálózsákom - most mondta Rodri (a spanyol fiú), hogy neki van :D, nincs sátram - egy francia srác felajánlotta, hogy aludhatok az autójában a parkolóban :D, és pénzem sem nagyon, plusz ezekkel a felajánlásokkal nem éreztem éppen megalapozottnak a szervezést), én elhívtam egy pár embert erre a kis aranyos programra, este 8-tól éjfélig. 

Szóval Rodrival megvettük a jegyeket, én kifejtettem neki, hogy mennyire várom már, hogy a koliban legyek, és csak pihenjek az ágyamon fekve, ő meg mondta, hogy mennek be a városba olyan boros-sajttálas akcióra, ahol mi voltunk, és ha van kedvem, jöjjek, utána megnézik a katedrális fényjátékát is. Mondtam neki, hogy örömmel mennék, de hulla vagyok, úgyhogy majd legközelebb. Előtte Sarah-ék hívtak az edzőterembe sportolni, de az hattól lett volna, én meg nem értem volna vissza, miután felszedem a cuccom a koliban. 

Közben megbeszéltük a lányokkal, hogy együtt megnézzük a Castillon-ban (távoli koli) a Bienenue chez les ch'tis című filmet, ami tökéletes párosítás ezzel a régióval. Kérdeztem, hogy nem lehetne-e holnap, egyrészt mert fáradt vagyok, másrészt mert nem szeretnék későn egyedül hazabuszozni. Mondták, hogy jön még Caitlin meg Vito is, és ők a Baillyban laknak, szóval nem kéne egyedül hazajönnöm. Nemrég azonban írtak, hogy Caitlin-ék túl fáradtak, és nem jönnek, úgyhogy én is lemondtam, és valahol mélyen jól esik most ez, egyszerűen annyi minden történt az utóbbi pár napban, hogy megemészteni sincs időm, egyik helyről rohanok a másikra, nincs időm elolvasni a kapott tájékoztatókat, egy kicsit átgondolni, rendszerezni a feladataimat, odafigyelni arra, mit kell még csinálnom, hova kell mennem... egy kicsit csak csöndben lenni, és nem koncentrálni semmire... Szóval a 3 castilloni lakos megnéz valami mást ma este, a közös filmezést meg áttettük jövő hétre.

És ezek után, miután már megkönnyebbültem, hogy nincs semmi programom, egy francia srác (akit itt ismertem meg kint, de nem ESN-es, csak közel lakik a Baillyhoz, és egyszer velünk sétált haza) elhívott az Ad'Hoc bárba, ahol tegnap voltunk sajttálazni, ahova Rodri is hívott, mert a spanyolokkal ők is odamennek, de én nemet mondtam, győz a lustaság és a kimerültség:D 

Úgyhogy most nézek valami filmet szerintem, és pihenek, és élvezem a csendet és a magányt :D 

Holnap reggel 9-kor írjuk a nyelvi tesztet, ami alapján kurzusokba sorolnak majd minket, utána még eldöntöm, hogy benézek-e valamilyen órára, de alapvetően nem szeretnék péntekre felvenni semmit, maximum valami olyasmit néznék meg, amiről a hét folyamán egy másik időpontban lemaradtam.

Szuper vacsorám is van, ugyanis a tegnapi maradékot itt hagyták a többiek, azt fogom most megenni:)

Megosztás a facebookon

Nagyon zsúfolt, nagyon zsúfolt

Na, végre van időm írni... Egyszerűen ahogy elkezdődött az egyetem, és bejöttek a programok napközbenre is (az órák személyében), este meg mindig megyünk valahová, egyetlen szabad percem sincs, amit blogírással tölthetnék.

De most! Behozom a lemaradást! 

Szóval szeptember 12., a második egyetemi napom. A hajnalig tartó blogírás miatt úgy döntöttem, hogy nem megyek be egy olyan órára sem, ami nem kötelező, hanem kialszom magam (úgy látszik, előre éreztem, hogy az elkövetkezendő napokban erre nem lesz lehetőségem), és csak egy délutáni órámra mentem be, egy gyors bevásárlás után. Csak a legszükségesebbeket vettem meg, szilviát wc-papír helyett (erre akkor jöttem rá, amikor kibontottam, de nagyon gratuláltam magamnak érte :D), 12 liter vizet, croissant-t, gyümölcsöt, ilyesmit. 

Szövegelemzés órám volt, a tanárnő (aki annyira fiatal, hogy diáknak néztem először) prezentáció nélkül, eléggé gyorsan beszélt, de nagyon megértő volt velünk, Erasmusosokkal, úgyhogy szerintem nem lesz gond, de kurzustervet sajnos még mindig nem küldött, pedig még tegnapelőtt kértem tőle :(

Az órám után a sportcuccommal felszerelkezve gyorsan (vagyis csak szerettem volna, mert iszonyú nagy volt a forgalom) bebuszoztam a városba, mert egy ESN-es program, a város edzőtermének meglátogatása kezdődött. Alapból nem nagyon akartam elmenni, mert nem járok edzőterembe, de a Facebook-os eseménynél elég kevés jelentkezőt láttam, és Malcom is külön kérte, hogy menjek el, és mivel ő szervezte, és adott nekem egy csomó tányért meg edényeket puszta szívességből, és bármikor szívesen lát a lakásában, ezért elmentem a kedvéért. Bár 20 perces késéssel érkeztem (a buszom alapból 10 percet késett, és erre még rájött a délutáni csúcs a városban - Amiensben nincs külön buszsáv, a buszok az autók között kénytelenek araszolni), nem bántam meg, ugyanis nem csak az edzőteremben lehetett edzeni, hanem a lányoknak lehetőségük volt kipróbálni egy aerobik-szerű erősítésből álló órát (szóval valami hasonlót, mint amit én otthon csinálok), ami nagyon jó volt, végre sport! És pont a durva részére értem oda :D

Ezután rögtön továbbmentünk a belvárosba, ugyanis Amiensben sok bár tart úgynevezett "Happy Hours"-t, amikor az ott kapható dolgokat olcsóbban lehet megvenni. Egy sajttál és egy üveg bor így került 10 euróba, amit én még mindig sokalltam, de az egyik német lánnyal megfeleztünk egyet, és így fejenként öt euróért már kibékültem a dologgal. Evés után (bagett is járt a kajához) átmentünk a katedrális elé, ami pár perc sétára volt a helyünktől, és megnéztük a zenés-kivilágításos műsort, ami szeptember 16-ig (sajnos így nem tudom megmutatnin azoknak, akik kijönnek hozzám), minden nap 20:45-kor kezdődik, és gyönyörű! Fogok feltölteni képeket, de egyszerűen csodálatos! Azzal a zenével, a fényekkel, ahogy ott együtt nézzük az emberekkel...

Igazi francia vacsi:)

Mint egy mézeskalácsház

Én szívem szerint hazamentem volna kicsit blogolni, meg utána lefeküdni aludni, és Polina (az orosz lány) is úgy volt, hogy jön velem, (a többiek a saját kolijukba mentek vissza), de aztán ő összefutott pár ismerősével az egyik utcában (az egyikük Malcom lakótársa volt, szóval őt én is ismertem), és mondta, hogy ne haragudjak, de neki nem lesz holnap órája, úgyhogy elmegy a többiekkel Malcomékhoz. Na nekem viszont a múltkori egyedül buszozás és fura mögöttem ülő csávó után semmi kedvem nem volt egyedül visszajönni, úgyhogy (bár szándékom ellenére) mégis velük tartottam.

A lakásban amúgy egészen jó volt a hangulat, csak beszélgettünk egymással, és hopp, már el is múlt egy óra, körülbelül fél 2 felé járt az idő. Na viszont nekem másnap (szerdán) fél 10-től órám volt, úgyhogy gyorsan alváshoz rendezkedtem be a(z) (amúgy nagyon kényelmes) kanapén, mert nem igazán fűlött a fogam a hidegben, sötétben egyórás hazafelé sétához, és a srácok is mondták, hogy sokan alszanak így náluk időnként, mert annyira nagy a lakás, nem is tűnik fel egy-két plusz ember.

Ez a zászló Malcom lakótársáé, aki nagyon büszke arra, hogy a Sziget minden állomását végigcsinálta, ugyanis csak akkor jár a zászló:)

Megosztás a facebookon

Első nap az egyetemen

Tegnap este hazafelé a buszúton beszélgettem a norvég lánnyal, aki velem azonos szinten lakik a koliban, majdnem szomszédok is vagyunk. Ő küldte el nekem a szakos órarendeket Whatsappon, amik közül hétfőn 11-től egy nyelvfejlesztés órát néztem ki. Mivel ez nem egy túl korai időpont, úgy döntöttem, előtte még bemegyek a városba a Nemzetközi Irodába, hogy regisztráljak, mint külföldi cserediák. Itt kaptam egy csomó hasznos tájékoztató papírt és füzetet, és diákigazolványt is. Ezután 10 körül érkeztem meg az egyetemre, és első utam a Faculté des Lettres (az én itteni szakom) titkárságára vezetett, ahol a falra vannak kifügesztve az aktuális heti órarendek. Kicsit érdekes volt nekem ez a rendszer, azt hittem, ha mi elektronikusan intézzük ezt, akkor a franciák is, de ezek szerint náluk még papíralapon megy a dolog. 

Itt vettem észre, hogy a kinézett órám nincs feltüntetve a táblázatban, ezért (és mivel más kérdésem is volt,) bementem a titkárságra érdeklődni. Mondták, hogy az a tanár, aki 11-től tart órát, két hét múlva lesz csak itt, de fél 3-tól van ugyanaz az óra, azt megnézhetem, ha gondolom. Időm az tehát volt bőven. Ezt arra használtam fel, hogy először is lefotóztam az összes szóbajövő órarendet, majd nekiálltam összeírni azokat az órákat időpontokkal és helyszínekkel, amiket kötelezően el kell végeznem, majd pedig (mivel elég üresnek tűnt így a beosztásom) azokat is, amik szimplán érdekelnek, ezért beülnék rájuk (vizsgakötelezettség nélkül), ha lehet. 

Utána körülnéztem az egyetemen, megnéztem a könyvtárat, a közös helyiségeket, jártam más épületekben is (nem csak a B-ben, ahol az én óráim többsége lesz), és megtaláltam a kedvenc automatámat :D Ez a kis ügyes leveseket ad műanyag pohárban, potom 50 centért, ami egy szegény Erasmusos diák számára, aki néha csak nagy nehézségek árán jut főtt kajához, igazi kincs:D 

 

Íme az egyetem

Van könyvtár, kávézó, sportlétesítmény is a campuson, a sportot majd mindenképpen meg szeretném kérdezni, hogy van-e lehetőség rá, és ha igen, miket lehet csinálni.

Ez pedig a könyvtár, nekem nagyon tetszik, két emeletes, sok ülőhellyel, kényelmes fotelekkel, gépekkel, és egy hangszigetelt tanulószobával.

Szóval valahogy csak eltelt az idő fél 3-ig, amikor is megkezdődött az első egyetemi órám. Ez egy alapvetően elsős egyetemistáknak szóló óra, amiben nyelvtani megközelítésről és szövegek tömör összegzéséről van szó. Előbbi alapvetően általam már tanult dolgokból tevődik össze, de pont mikor elkezdtem kissé könnyűnek ítélni az órát, átváltottunk a szövegek összegzésére, ami viszont kisebb szókincsbeli nehézségeket okozott. Nyilván, akiknek az anyanyelve francia, azoknak pont ez volt a könnyebb feladat, én viszont úgy ítéltem meg, hogy szókincsfejlesztésre jó lesz ez az óra, átismétlem a nyelvtani alapokat, és lehet, hogy tanulok is valami újat, úgyhogy szerintem járni fogok majd rá továbbra is. A tanárnő érthetően beszél, és nem tűnik szigorúnak. 

Ezután visszamentem a koliba, és nagy egyeztetésekbe kezdtünk Józsival skype-on, hogy melyik lesz a másik hétvége, amikor kijön hozzám Amiens-be.:) Kettőre szűkítettük a lehetőségeket, úgyhogy azt gondolom, eredményesek voltunk :D

A fenti képet gyakorlatilag az egyetemi campusról készítettem, a rajta látható épület pedig a kolim! Annyira közel van, hogy ha így, hátulról közelítjük meg (ezt az utat ma fedeztem fel), szó szerint odalátszik a campusra. Még sose laktam ilyen közel sulihoz!

Malcommal megbeszéltem, hogy amikor végez a munkahelyén, felszed engem a kolinál, és elvisz a lakásához, hogy végre elhozhassam az edényeket, amiket kölcsönad nekem a félévre. Már nagyon vártam ezt a pillanatot, hogy végre én is főzhessek, ne legyek úgy ráutalva a környezetre, "azt eszed, amit kapsz" alapon. 

7-re elvileg megbeszéltük a lányokkal, hogy megint főzünk együtt a Castillon koliban, de annyira nehéz volt az edényes csomagom, annyira hosszan kellett volna sétálnom a koliig, és annyira elkezdett esni az eső, hogy úgy gondoltam, inkább visszamegyek a saját szobámba, lepakolok, és majd főzök magamnak. Igen ám, csak ekkor már 8 óra volt, és a bolt a Thillel szemben pont 8kor zár. Én meg még sehol nem voltam. Elkezdtem keresni a közeli, még nyitva tartó lehetőségeket, ezek hiányában azonban úgy döntöttem, kipróbálom a közeli kínait, hiszen ott még úgysem voltam.

Úgyhogy lepakoltam a cókmókomat a szobámban, és már fordultam is vissza kajálni. Amikor beléptem az étterembe, már a szemembe ötlött, hogy nagyon szépen van dekorálva, és miután az asztalhoz kísértek, megcsapott egy fura érzés, hogy lehet, hogy ez nem a hagyományos magyar önkiszolgáló-stílusú étterem lesz. De látva középen a hosszú asztalokra kirakott kajákat, ekkor még úgy gondoltam, hogy hasonló. Megkérdeztem a pincérlánytól, hogy megnézhetem-e a választékot, erre kissé meglepődve ugyan, de igent mondott. Választottam magamnak húst meg rizst, gondolván, hogy az biztos olcsó. Amikor visszamentem az asztalomhoz, az itallap már előttem volt, én meg elkezdtem mondani, hogy mit szeretnék enni. Azonban a nő gyorsan kiigazított, hogy itt úgy működik a dolog, hogy ő hoz italt, mi pedig egy fix összegért annyit eszünk, amennyit szeretnénk, akár mindenből. Ezzel csak egy volt a bökkenő. Hogy az a fix összeg magas volt. Nagyon magas. Én, aki megszoktam, hogy még a buszjegyen is spórolok, nem álltam messze attól, hogy sarkon forduljak, de már ott ültem a széken az asztalnál, és nem akartam olyan bunkónak tűnni, hogy csak úgy felállok és elmegyek. A nő valószínűleg látta a rémület árnyékát átsuhanni a tekintetemen, ugyanis gyorsan felajánlotta, hogy csapvizet hoz, és az ingyenes :D

Úgy döntöttem tehát ("enyhe" kényszer nyomására), hogy egyszer élünk, előrehozom hát a búcsúestet :D, és eszem ennyi pénzért, viszont annyit, amennyi csak belém fér. Így hát mentem sorban: tésztasaláta, káposztasaláta, és egy tekercses valami, amiben rák is volt meg rizs; különféle sushik; különféle rántott és panírozott dolgok - tavaszi tekercs, húsos tekercs, rák, egy kis karamellizált disznóhús, tészta és currys rizs; desszertként pedig a csokiszökőkútba mártott gyümölcsök és egyéb édességek, és némi kínai édességspecialitás (egyik kókuszos volt, másik almás). Hát ezt a menüt ettem én végig és kerültem az ágyba rövid távon :D Nem, igazából teljesen jól vagyok, azt leszámítva, hogy a mozgásom lelassult szolid vacsorám után úgy az átlagos tempóm 1%-ára. 

Amik voltak még az étteremben, de nem próbáltam ki: osztriga, királyrák, kagyló, meg még ki tudja mennyiféle tengeri herkentyű és hal, pácolva, sütve, grillezve, rántva... csigák, békacomb!, és különféle húsok és halak, amiket első gondolatommal ellentétben nem nyersen kell megenni, hanem ott helyben sütik meg nekünk.

Ez volt tehát fényűző vacsorám, teljesen, totálisan szándékom ellenére. 

Még az étterembe menet elcsíptem egy Erasmusos srácot a földszinti folyosón, mert hallottam, hogy Erasmusos "buli" van a konyhában - azért praktikus lenne, ha itt is lenne főzős társaságom, és nem csak a tőlem legmesszebb lévő koliban :D Tök rendes volt, beszélgettünk egy keveset, Afrikából származik, de Olaszországban tanul, onnan is érkezett ide, és olaszokkal meg egy török sráccal (akit én is ismerek) laknak együtt a Thil földszintjén. Felvetettem, hogy majd főzhetnénk együtt, mondta hogy persze, majd szólnak, úgyhogy remélem, nem mindig kell majd olyan messzire mennem, hogy főzzek valamit :D Néha majd persze elnézek a lányokhoz is, mert kedvelem őket, csak tényleg nagyon messze laknak tőlem sajnos.

De úgy néz ki, csütörtökön megyünk az előző bejegyzésemben említett csónaktúrára, úgyhogy akkor biztosan találkozunk mindannyian. 

 

Megosztás a facebookon

Ahogy ígértem, érkezzenek tehát az elmaradt képek, és érdekes részletek

Először is pár kép Amiens körbesétálásáról, ahol alapvetően a belvárost és a főbb nevezetességeket néztük meg, egy fiatal lány vezetésével, aki szerintem idegenvezetőnek tanul, mert kérte, hogy értékeljük egy oldalon. Nagyon sok érdekes dolgot mondott el, úgyhogy valóban élvezetes volt ez a kétórás túra. A katedrális volt az egyetlen hely, amit előző nap megnéztem egyedül, de az információk persze arról is újak voltak: a tetején látható torony ferde egy kissé, ez azért van, mert fából készült, és néha annyira erős szelek fújtak, hogy kissé megroggyant a szerkezet. Az előző torony ki is gyulladt egyszer, de a legenda szerint az amiens-i lakosoknak sikerült láncot alkotva eloltaniuk a tüzet. Közben persze csak bort ittak, mert a víz kellett az oltáshoz. Ez a katedrális amúgy a legmagasabb és a legszélesebb Franciaországban, és a torony is ennek a tetején a legrégebbi. Erről a helyről indultunk, ez egy kertes, erdős terület, ahova csak ezekkel a csónakokkal lehet bemenni, a lány javasolta, hogy aki teheti, mindenképp próbálja ki, ha még nem csinálta, mi előreláthatólag csütörtökön megyünk majd a lányokkal:)

A kék épület egy étterem, ahol a vezetőnk korrektnek mondta az árakat, mert persze a folyó partján mindenképp kell enni valami igazán franciát egyszer, ő ezt a helyet ajánlotta (Restaurant Le Quai)

Itt már közeledünk a katedrálishoz

Ez az óra a katedrálistól nem messze található, és két tökéletesen ellentétes stílust ötvöz (az aranyozott geometrikus, és a fémes kacskaringós egyvelege), mert két művész dolgozott rajta, egymásról nem nagyon véve tudomást :D

Ezek után ellátogattunk még a Palais de Justice-hez, ami előtt szép kis füves park terül el. A fenti képen a főutca látható.

A városnézés után vettünk egy-egy gofrit magammal az egyik német, a vietnámi és a brazil lánnyal, majd elmentünk a másik német lányért a koliba, onnan vásárolni (szuperolcsón), és utána főztünk együtt a koliban, amit már az előző bejegyzésben is említettem. A lányok nagyon rendesen voltak, mert lekísértek a buszhoz, hogy ne kelljen a sötétben egyedül sétálnom, és jó sok utazás után vissza is értem a koliba. 

Másnap korán reggel pedig elindultunk a Somme völgyébe (La Baie de Somme), jöjjenek a képek:

Ő az egyik nyuszi, akit a Bailly kertjében láttam. 

Ez már a csapat, ahogy sétálunk lefelé a vízparton, ezen a képen látható legjobban a táj. 

Első fókáink:)

Fókák, fókák mindenhol!

A kövek között rengeteg kagylót is lehetett találni (mivel sokszor ezt a részt is víz borítja), én is gyűjtöttem egy párat.

Ezután kezdődött a vadregényes rész. Ahhoz, hogy közelebbről megfigyelhessük a fókákat, lehetőségünk volt átmenni egy homokos szigetre. Amit ugyan csak keskeny sávban, de víz vett körül. Úgyhogy egymást segítve, ki mezítláb, ki bokáig merülve ugráltunk át a vizes sávon, igyekezve száraz lábbal megúszni a dolgot. Itt már többen megszabadultak a cipőtől, és bokáig gázoltak az amúgy 15-16 fokos vízben. Volt olyan lány is, aki alapból mezítláb, papucsban érkezett, na őt elkönyveltem izlandinak :D 7 fok volt reggel!

És igen, az első kép, amin én is szerepelek, egyben a szelfibot nagy szereplése! A lányok mögöttem sorban: Caitlin (Vietnám - majd Amerika), Anita (Németország), Sarah (Németország), Júlia (Brazília), Polina (Oroszország).

A bőséges piknik után utaztunk tovább egy közeli kisvárosba, ami szintén nagyon szép volt:

Ez egy állomásépület

Kis palacsintázó

És most jöjjön egy kis személyes tartalom: Caitlin telefonja nagyon szép képeket csinál, ezért mindenkit lefotózott vele valahol. Az én portfóliómból kettőt ragadtam ki, az érdekesebbek közül, csak hogy ne csak szép mosolygós képek legyenek fenn rólam :D

Oké, vissza a városhoz, és a normális képekhez :D

Ez a kutyus aaannyira puha volt, hogy képtelenek voltunk ellenállni neki:)

Ez még hazaindulás előtt, gyanútlan vidámságban készült. Hja. Aztán robbant le a busz.

De ebből az egész szerencsétlen helyzetből újabb vidámságot hoztunk ki a játékokkal!

Úgyhogy végül épen-egészségesen, fáradtan, teli élményekkel érkeztünk haza.

Megosztás a facebookon

A mai nap különösen hosszú és mozgalmas volt, ezért nem volt időm eddig még a tegnapi napomat sem leírni, és mivel holnap kezdődik az egyetem, jóllehet egyik órámról se tudom még, hogy hánykor fog kezdődni, szeretnék korán odamenni kicsit tájékozódni, és ha valami pont kezdődik, beülni rá. Ezért most csak vázlatosan elmesélem a főbb eseményeket, kezdve a tegnapi nappal.

A hajnalo ötrás hazaérkezés után nyilvánvalóan későn keltem, ezért már alapból direkt a második csoportot választottam a szombati programra, az amiens-i városlátogatásra, ami 16:30-kor indult a központból. Lehetetlen is lett volna korábban odaérnem, mert mire összeszedtem magam, már elmúlt fél kettő, és az első csoport kettőkor indult.

Szerencsésen odaértem a megbeszélt találkozóhelyre (csak egy kis ideig gyalogoltam a másik irányba haha), és kicsivel fél öt után el is kezdődött a körút. Az idegenvezetőnk egy fiatal lány volt, aki nagyon érdekes dolgokat mesélt a városról, bejártuk a főbb nevezetességeket, amik között persze ott volt a katedrális is, amit én tegnap már megnéztem egyedül, de megtudtam róla több érdekességet, plusz olyan helyeket is láttam, amiket pénteki városnézésem alkalmával nem. (részletek később)

A városnézés 2 órán keresztül tartott, és utána megbeszéltük egy német meg egy brazil lánnyal, hogy főzni fogunk az ő kolijukban (VÉGRE főtt kaja!!), ami közel van a városközponthoz. Visszamentünk hát, összeszedtük a másik német lányt is, és elmentünk együtt vásárolni, majd utána közösen készítettünk egy zöldséges-szószos tésztát (az egyik német nem eszik húst), ami nagyon finom volt. Elég későn indultam vissza a saját kolimba, mert egyrészt beszélgettünk, másrészt csak akkorra találtam olyan buszt, ami a kolihoz legközelebbi megállóból indul, és nem kell érte 20 percet gyalogolni. Éjfél körül értem vissza a szobámba, utána rögtön lefeküdtem aludni, mert tegnap kaptam meg a hírt, hogy én vagyok az utolsó, akinek volt hely a mai kiránduláson! És ez a kirándulás (a Somme folyó völgyébe, kb. 1,5 óra innen busszal) 7 órakor kezdődött másnap. :D Természetesen nem tudtam rögtön elaludni, azt hiszem, hozzászoktam az éjszakázáshoz, úgyhogy erősen elgondolkodtam, amikor 6:15kor csörgött az órám, hogy én bizony ki nem kelek az ágyból :D Milyen jó, hogy nem így tettem! Ugyanis azt hiszem ez volt eddig a legjobb napom itt, Amiensben. 

Szóval nagy nehezen erőt vettem magamon, és kikászálódtam az ágyból, összeszedelőzködtem, és elindultam a buszmegállóig, ahova a különbusz értünk jött (szerencsére 10 perc sétára volt tőlem - újra láttam nyuszit Baillynál :D). Hát nem mondom, hogy túl lelkes és életteli Erasmus-csapatot találtam a megállóban :D Az odaúton mindenki csendes volt, legtöbben aludtunk. 

Amikor megérkeztünk, két csoportra osztottak minket, és egy-egy tapasztalt túravezetővel indultunk felfedezni a környéket, és megnézni a fókákat:) ez a terület egy növények által nem borított, egyedül a folyó uralta síkság, ahol a vízzszint képes 11 métert is emelkedni naponta, úgyhogy mi is a köveken és a kavicsokon gyalogoltunk, amik nedvesek voltak az előző dagály miatt. Vezetőnknek profi távcsöve volt, ennek segítségével nézhettük meg a természetes élőhelyükön a fókakolóniát. Két faj él itt, mi csak az egyiket láttuk, mert a másik rejtőzködőbb életmódot folytat. Utána piknikeztünk a busz melletti füves területen, a franciák csomagoltak nekünk egy óriási bagettet, chipset, banánt, kekszet, vizet, szóval bőségesen el voltunk látva ennivalóval, ez később nagyon jól jött. Ezután elbuszoztunk egy közeli kisvárosba, ahol volt 3 óra szabadidőnk, amit a két német, a brazil, és egy vietnámi lánnyal töltöttem főleg. Sokat beszélgettünk (angolul is), és nagyon jól telt az idő.

Ezután elindultunk (volna) visszafelé Amiensbe, ha a busz nem robban le kb félúton, és nem szállítanak le róla mindenkit. Nos, 40 km-re Amienstől álldogáltunk az autópálya mellett, míg a franciák nem vezényeltek át minket egy közeli füves területre, ahol várva a busz érkezését, különféle játékokkal múlattuk az időt. Igazi gyerektábor feeling volt, annyi különbséggel, hogy a játékosok 20 körüli átlagéletkorral rendelkeztek, nem csoda, hogy több arra hajtó autós kifejezte, mennyire viccesnek tűnünk az út szélén játszva. 

Szerintem közel egy órát vártunk a másik buszra, ami megmentett minket, de ez hamar elrepült a játékoknak hála, és mikor felültünk rá, azt hittük, vége a viszontagságainknak és hazajutunk, de nem, az új buszunk is megtorpant, pont a régi mögött, mi meg már csak nevettünk az egészen, hogy ezek szerint ma már nem érünk haza :D Aztán pár perc után végül továbbindultunk, nem tudom, talán az új sofőr próbált segíteni a másiknak.

Igencsak meglepődtünk, hogy amikor beértünk a városba, a buszunk leparkolt a központban, és mondták, hogy mindenki szálljon le. Mi, akik a déli kolikban laktunk, számítottunk ugyanis rá, hogy a busz ugyanolyan közel tesz le, mint ahonnan indultunk, de nem, ugyanis a sofőr már nem vezethetett aznap többet, valószínű már az is egy válságmegoldás volt, hogy egyáltalán bevállalt minket. Úgyhogy elgyalogoltunk a pályaudvarig, ott vártunk 20 percet a buszra, a felszállást röpke negyed óra alatt megejtettük (majdnem 30-an voltunk szerintem), és 9 és 10 között már meg is érkeztünk a kolikhoz. 

Ez lett volna a gyors beszámoló, hamarosan érkezem a képekkel, és egyéb részletekkel, csak azért nem ígérem, hogy holnap, mert nem tudom, mennyire lesz mozgalmas az első nap az egyetemen, este 7 körülre pedig megbeszéltük a lányokkal, hogy újra főzünk közösen a kolijukban.:) 

 

Megosztás a facebookon

Amiens felfedezése

Végül 11 után jöttek hozzám bogárnzőbe, szóval teljesen felesleges volt 7kor felkelnem, de mindegy, addig legalább megírtam a blogot, leadtam a szoctámot, és elpakoltam a ruháimat. Ezért máris jönnek a képek a szobámról: 

Ezt az ajtóból állva fotóztam, talán így látszik a legtöbb belőle

Ez pedig a fürdőszoba - minden műanyag benne

Ez a kilátás az ablakomból a gyönyörű, derült amiensi időjárással együtt :D

Ez a koli aulája

Ez pedig egy ilyen közösségi tér szerűség, csocsó, pingpong, és egy valamilyenféle mini biliárd is van benne - a háttérben látszik a bolt, az E.Leclerc

 A mosószobát és a tanulószobákat elfelejtettem lefotózni, de amúgy semmi extra, előbbiben két mosógép és egy szárító található (3 euróért lehet mosni, 1-ért szárítani), a másikban meg csak székek és konnektorok

Ez a nagy parkolós bevásárlópark jellegű dolog, balra Leclerc (van külön egy halárus épülete!), jobboldalt a kínai, van optikus, patika, lottózó is azt hiszem... 

 

Ezután felkerekedtem, és bebuszoztam a városba meglátogatni a katedrálist, meg úgy általában a központot. Mivel egész nap ráértem, a Pub Crawl csak 8-kor kezdődött. Jöjjenek a képek:

Ez pedig már Amiens belvárosa, jellegzetes látkép: Somme folyó partja

Itt meg házak, plusz a háttérben a katedrális

Nagyon sok helyen vannak folyók, meg ilyen kis vizes területek a városban, a házaktól sokszor híd vezet ki az utcára a víz felett

Tipikus, Franciaországra több helyen jellemző, favázas ház, a maison á colombage

És az amiensi főattrakció: Cathédrale Notre Dame d'Amiens

A katedrálisba amúgy a belépés ingyenes volt, és miután megnéztem belülről is, átmentem a szemben lévő csoki-és édességboltba, ahol macaron d'Amiens-t, azaz az itteni macaront készítették. Ez elég sokban különbözik a hagyományos francia macarontól, szinte csak az alapanyagai egyeznek meg: mandula, cukor, és tojásfehérje a fő összetevők. Azonban az amiens-it nem színezik, marad a természetes sárgás színárnyalat, és nem is töltik semmivel, csak formázzák. Meg is kóstoltam, finom:)Ez az a bolt, látható, hogy hirdetik a macaront, és hogy 1872 óta működnek

Ezt bent találtam, a katedrális csokiból megépítve, 35 kg súly és 50 óra munka :O

És itt vannak (spécialité régionale = helyi különlegesség)

 

A boltban amúgy rengeteg minden volt, csoki cukor, keksz, ajándéktárgyak. A legviccesebbek szerintem az itt élőket kedvesen kifigurázó bögrék voltak (Ch'ti mugs), mint például az itt látható, ami egy észak-franciaországi ember hőmérőjét mutatja - ezek után mondanom sem kell, hogy a Pub Crawlos gyülekezőnk közben Malcom csodálkozva nézett ránk, közölve, hogy melege van, míg mi ott dideregtünk a kínaiakkal :D 

A bolt után elgyalogoltam a közeli Füvészkertbe, ahova szintén ingyenes volt a belépés, és ott mászkáltam, meg pihentem egy kicsit, mert lejártam a lábam közel 5 óra gyaloglás után, és még várt rám egy Pub Crawl az este folyamán.

Ez egy 1751 körül ültetett som, egyike a legrégebben ideültetett növényeknek. Tanúja volt Rousseau látogatásának 1767-ben, a francia forradalomnak és a világháborúknak. 2009-ben pusztult el. 

A Füvészkertben kapott el engem az amúgy szinte bárhol, bármikor jelen lévő amiens-i eső, de én előrelátóan vittem magammal esőkabátot, ezért elindultam a katedrálishoz, ahol a Pub Crawl előtt gyülekeztünk. Előbb érkeztem, de a spanyolok is, úgyhogy nem kellett egyedül várakoznom. 8-kor kezdődött volna, de majdnem 9 volt már, mire elindultunk, mert sokan nem regisztráltak, csak odajöttek, úgyhogy őket csapatokba kellett osztani. Azután elindultunk, csapatonként, kocsmáról kocsmára (nagyon közel vannak egymáshoz, volt, hogy kijöttünk egyből, és beléptünk egy következőbe). Minden állomáson várt ránk némi kedvezmény italtekintetben, és valamilyen játék, amit az ESN szervezett nekünk. 

Mivel sokkal később indultunk, mint kellett volna, volt olyan, hogy nem tudtuk lejátszani az aktuális állomás játékát, ezt egy kicsit sajnáltam. De egyébként jó volt a hangulat, és vicces, hogy a velünk lévő franciák tényleg ismertek mindenkit a városban, mert lépten-nyomon találkoztak ismerősökkel, és az adott pub pultosait is mindig barátilag üdvözölték. Két problémám volt az este folyamán, az egyik a fáradtság: hat óra alvás és az egész napos városban mászkálás után voltak holtpontjaim, amikor szívesebben lettem volna az ágyamban, mint a jéghideg utcán. A másik, hogy valamiért egész nap rossz volt a gyomrom, nem tudom, hogy valami vírus volt-e vagy valamilyen kaja amit ettem, de becsületemre legyen mondva, végigcsináltam az estét, és mindig történt valami, ami elterelte a figyelmemet a bajomról. 

Az utolsó kocsma után egy Miroir (=tükör) nevű zenés klubba mentünk, ahol az egyik ESN-es srác volt a dj. Itt két nagydarab fekete csávó volt a biztonsági ellenőrzést végző személy. Az volt a szabály ugyanis, hogy sem kabátot, sem pulcsit, sem táskát nem volt szabad bevinni. Nem tudom miért, talán a terrorveszély miatt? Kicsit furcsálltam, mert a telefonomat mondjuk szívesen magamnál tartottam volna, meg a pulcsit, ha hideg van... (nem volt amúgy) Ami zavart, hogy mivel mi nem tudtuk ezt a szabályt, csak a kabátunkat adtuk le. A szekuritisek visszairányítottak minket a ruhatárhoz, de előtte már alapból nagy volt a tömeg, mi nem tudtunk haladni, és az egyikük elkezdett engem hátulról lökdösni, hogy menjünk már, nem itt van a sor vége.... na ezt egy kicsit rossz néven vettem, hogy mi a francért lökdös, értem, hova kell menni, csak az emberektől nem lehet haladni. De amikor elmeséltem egy lánynak, akinek a barátja volt a DJ, azonnal mondta, hogy szól, hogy ne legyenek arrogánsak. 

Amúgy a hely elég prímán nézett ki, nagyon nagy vol, több szobával (külön dohányzószoba is volt, nem kellett kijárkálniuk a cigizőknek), fotelek, karosszékek mindenütt, a zene is elég jó volt, és mivel későn érkeztünk (vagy inkább korán, haha) simán eltelt az idő az első buszig, amihez a spanyolokkal mentünk ki, de több Erasmusos is velünk utazott. 5 körül értem vissza a koliba, ez volt eddig a leghosszabb estém Amiensben, de a kezdeti fáradtság ellenére a végére teljesen felélénkültem (a legmélyebb holtpontom az utolsó pubban volt), még fél 6 körül is fent voltam, mert szerveztem a regisztrációmat a mai amiensi városnézésre, ami majd fél 5-től lesz. 

Egyelőre ez a program van kinézőben mára, aztán remélem, megkapom végre Malcomtól a kölcsönedényeket, nagyon szeretnék már valami rendes főtt kaját enni, nem olyan drágáért :D 

Megosztás a facebookon