Ismét egy nagy ömlesztett bejegyzés, melyben egy füst alatt írok le mindent

Kedden végül nem voltam edzésen, mert komolyan megküzdöttem azzal, hogy az életemet rendezni próbáljam, plusz hogy végre rávegyem valahogy magamat a tanulásra:D

Bementem az egy darab délutáni órámra, majd az azutáni edzést is kihagytam, szerdára való készülés címszó alatt, de szintén közbejött némi megbeszélnivaló egy barátommal, úgyhogy végül éjfél körül álltam neki tanulni... Átnéztem a délutáni órámra az anyag felét, majd nekiugrottam a másnap reggeli dolgoknak, mert a délutáni órám előtt még volt egy három órás szünetem, amiben be tudtam fejezni a tanulást arra a zh-ra. Összességében sikerült 3,5 órát aludnom szerdáram ami remek érzés volt... Hajnali 3-kor fejeztem be a tanulást, majd fél 7-kor felkeltem, hogy folytassam.

Reggel aztán nagy izgalmak közepette vártam a tanárt, hogy vajon megengedi-e, hogy újraírjam, mit fog mondani, mikor írhatom... Nem engedte, azt mondta, hogy ha nekem most megengedné, mindenkinek meg kéne a jövőben, de a félév második zh-jára kapott jegyem teszi majd ki a végső osztályzatot ebből a tárgyból (míg a többieknek a két jegy átlaga), úgyhogy teljesíthetem a tárgyat! 

Még reggel tanulás közben jött a hír, hogy a reggeli mondattan utáni órám elmarad, mert a tanár nem tud bejönni, úgyhogy viszonylag vidáman igyekeztem vissza a koliba, mert így nyertem még másfél órát a készülésre. 

A délutáni zh nem volt nagyon nehéz (lekopogom), az idő is bőven elég volt rá, és annak ellenére, hogy nem tanultam szét magam rá, szerintem nem ment rosszul. Utána megint palacsintát sütöttek az egyetem egyik épületében (ezt már akkor láttam, mikor órára mentem, úgyhogy rendesen pályáztam rá már előre. :D Palacsintáimmal visszajöttem a koliba, összeszedtem a sportcuccom, és a fantasztikusan kevés alvásom ellenére elindultam edzésre, mert már nagyon-nagyon hiányzott. Az órán körülbelül csak vegetáltam, jó gyorsan el is ment, de jó volt azért végre mozogni. Este még beszélgettünk kicsit pár Erasmusossal a koliban, aztán tényleg bezuhantam az ágyba, de így is csak 6 óra alvással virradt rám a csütörtök. Az óráimat sikeresen átvészeltem, estére pedig közös főzést beszéltünk meg a Castillon-ban, hogy utána együtt menjünk a spontán, aznapi szervezésű Apérismus-ra. 

Én még a csütörtöki utolsó órám után bementem a központba, hogy elintézzem a lakástámogatást, de nem müködött az oldal (hurrá), mondták, hogy pénteken jöjjek vissza...

Aztán elmentem a Leclerc-be avokádókrém-összetevőket vásárolni 14 főre :D (mióta először készítettem, mindenki imádja, aki csak kóstolta, úgyhogy megkértek, hogy csináljam meg a nagy castillon-i főzés során), majd Rodrival elbuszoztunk a Castillon-ba 6-ra.

A főzés nagyon-nagyon jó hangulatban telt, rengetegen préselődtünk be az apró konyhába, szólt a zene, fogytak az ételek-italok, és mindenki nagyon jól érezte magát:D 

A guacomole mellett taco-t készítettek Júlia-ék és egy brazil desszertet. Vacsi után közösen elindultunk a Soviet Supreme nevű helyre, ahol az Apérismus volt, onnan éjfél körül továbbálltunk, mert annyira nem volt nagy hangulat, és a kis táncos bárjainkat vettük célba. Az első buszt meg akartuk várni, de előtte egy órával már nem nagyon tudtunk mit csinálni, úgyhogy az utcán ültünk Florian-nal és 4 spanyol lánnyal, volt, aki kajált, a spanyolok teli torokból énekeltek és táncoltak, így múlattuk az időt, míg végre elindulhattunk a megállóba.

A buszon elő akartam venni a bérletemet, hogy érvényesítsem (egy automatánál kell mindig lepittyegtetni), de... nem találtam. Kerestem égen-földön, de sehol semmi, végül vettem egy jegyet, és eléggé elrontotta a kedvem ez az egész incidens, fogalmam sincs, hol hagyhattam el, mert a kabátzsememből mindent átraktam a táskámba, direkt azért, hogy ne veszítsek el semmit.

5 körül értem vissza a koliba, és délre felhúztam az órát egyrészt a lakástámogatás miatt, másrészt, hogy bemenjek a buszpályaudvarra érdeklődni az elveszett bérletem iránt. 

A lakástámogatással kezdtem, az oldal még mindig nem volt jó, így sorszámot kellett húznom és papíralapon megcsinálni, elég gyorsan sorra kerültem, és nagyon meglepett, hogy papíron sokkal, de sokkal egyszerűbb leadni! Nem is hittem el, ezért vagy százszor megkérdeztem az ott dolgozóktól, hogy "biztos rendben van?" "nincs más tennivalóm"? Ők meg csak néztek rám, hogy ennek mi baja...:D

Ezután utam a pályaudvarra vezetett, ahol bejelentettem az elveszett bérletet. Az ott dolgozó férfi nagyon kedves volt, mondta, hogy nem találták még meg, de nézzek vissza holnap, mert általában két nappal később szoktak beérkezni az elveszett dolgok. Aztán azt is mondta, hogy ha akarom, 9 euró 50-ért megújíthatjuk most azonnal is, és ez célszerűbb is, ha használnám mondjuk 2-nél többször a buszt. Mivel az utóbbi helyzet állt fenn (körülbelül 4 buszutam volt hátra aznap), csináltunk egy új bérletet, a régit letiltattuk, és minden kredit, ami rajta volt (december végéig fizettem ki a díjat), átkerült az újra is.

Ezután még nadrágot is találtam magamnak hipergyorsan (több is elszakadt itt kint), egyetlen boltba mentem be, és az első, amit megtaláltam és felpróbáltam, jónak bizonyult:D Úgyhogy nagyon vidáman, és minden problémámat megoldva irányoztam be a kolit és az ágyamat, hogy az esti buli előtt aludjak egy keveset.

Ugyanis pénteken estére VIP-partyra voltunk hivatalosak a Miroir-ba. Ez a hely idén ünnepli fennállásának első évfordulóját, és az összes ESN-es (mivel egy ESN-es srác a DJ) részt vett az ünneplésben, ezért Louis felajánlotta Sarah-nak, hogy hívhat hat embert, és eljöhetünk mi is.

Nagyon fancy volt, szép ruhában kellett menni, volt puncs meg pezsgő, meg kis szendvicsek, amik igazán luxusalapanyagokból álltak össze: füge és libamáj, kis rák és kaviár, lazac, tojástekercsek, krémsajt, sült paradicsom... szóval mi szem-szájnak ingere. Én mindet végigkóstoltam, nem tudtam nekik ellenállni :D Ezután jöttek a hasonlóan apró desszertek: mini epertorta, ilyen csokis, olyan habos, barackos, pisztáciás stb...

Egy és kettő között aztán elkezdődött a buli, amit én személy szerint annyira nem élveztem most, a zene tök jó volt,  meg az Erasmusos társaság, de sok volt az erőszakos srác, akik túlzottan is ismerkedni akartak. Lényeg mi lényeg, az első buszra várva már Octavia-val (egy amerikai csajszi) egymás vállán aludtunk, (neki aznap volt a születésnapja), és csak azt vártuk, hogy elindulhassunk, és végre az ágyunkban lehessünk.

Én szorgos és sportos lánykaként felhúztam az órámat reggel 8:30-ra, hogy edzésre menjek, felbuzdulva azon, milyen jó volt duplázni előző hét szombaton. Nem ment a felkelés, annyira kimerítettem magam kedd éjszakától kezdve, hogy nem tudtam volna még egy napot kibírni 5, vagyannál kevesebb óra alvással. Átállítottam az ébresztőt 9:30-ra, hogy akkor legalább zumbára elmegyek, de ekkor sem sikerült kivakarnom magam az ágyból, úgyhogy átadtam magam az édes pihenésnek, és valamikor délután keltem fel (végre, végre alvás!)

Utána Józsival beszéltünk skype-on, majd lezuhanyoztam, hajat mostam és átmentem a Leclerc-be bevásárolni a vacsorához. Mac and cheese-t csináltam, ami egy amerikai sajtos tészta, nagyon fincsi volt ^^

Közben Sarah elhívott estére a Délirium-ba (ahol a kézműves söröket adják), és igent mondtam, mert tudtam, hogy az utolsó, éjfél körüli busszal haza fogok jönni, mivel vasárnap az első busz 8-kor jön, és semmi kedvem nem volt az éjszaka közepén hazasétálni. Úgyhogy ez csak egy pár órás program volt, amit nem sajnáltam magamtól, így az őszi szünet küszöbén. :D

Végül Sarah mégsem jött, mert túl fáradt volt, Anita-val (német), JB-vel (francia), Rodrival, Laura-val, Rafa-val (ők spanyolok), és Giorgos-sal (görög) voltunk együtt. A Déliriumból átmentünk még egy sörre a Lys d'Or-ba is, amit én nagyon támogattam, mivel pont tegnap gondoltam rá, hogy milyen régen is voltunk már ott, de utána Anita-t és JB-t kivéve eljöttünk az éjféli busszal, mert mi többiek mindannyian a déli kolikban laktunk.

A kis csapat (Rafa, Laura, Rodri, én, Anita, JB, Giorgos -  balról sorrendben)

Ma pedig végre-végre ébresztő állítása nélkül annyit aludtam, amennyit csak akartam, így végre nem érzem fáradtnak (csak kicsit lustának :P magam), anyáék pedig holnap érkeznek! Úgyhogy az elkövetkező bejegyzésekben a velük töltött őszi szünetet fogom majd elmesélni. 

Megosztás a facebookon

Másnap tehát korán keltem, és elmentem egyetemre, ahol, miután 40 percet vártunk a tanárra a terem előtt, kiderült, hogy bombariadó volt a vonatpályaudvaron, és a tanár ott ragadt, ezért nem tud jönni órát tartani. Mivel pont nem kezdődött semmi olyan, ami érdekelt volna, visszajöttem kajálni a koliba, utána gyorsan vissza az egyetemre 11-re, A picard dialektus nyelvészeti megközelítése órára. Nagyon jó volt! Még könyvet is kaptunk, ami színes, képes, és rövid párbeszédek vannak benne többféle dialektusban, és a standard francia nyelven is. Mivel ez az órám két cseh Erasmusos lánnyal van együtt (nem tudtuk előre, csak ott találkoztunk), elmentünk utána ebédelni az egyetem menzájára. Úgysem próbáltam még. Nos, valószínűleg nem is fogom, nem a legjobb hely.... sok sültkrumplis ételt adnak, hamburgerrel, rántott/sült dolgokkal, meg tésztákat, én bolognai-t ettem, és nem volt finom. Az a tipikus rossz menzakaja, a tészta néhol kemény, a szósz nem jó ízű, a húsdarabok szárazak benne... de olcsó, az tény. A desszertek viszont tetszettek, tegnapelőtt nem ettem, de majd lehet, hogy kipróbálom. Plusz nagy bagettből készült szendvicseket is lehet kapni, szintén elég olcsón (már Franciaországhoz képest - 600 forint körül).

Ebéd után volt egy hosszabb szünetem (bementem volna francia nyelvészetre, de akkor nem lett volna időm kivárni az óriási sort a menzán, majd lehet, hogy jövő héten megnézem azt az órát), csak 15:30-ra kellett visszamennem órára. Addig nyomtatót vadásztam, ugyanis pár Erasmusos papírt ki kellett volna nyomtatnom, kitölteni, beszkennelni és hazaküldeni az ELTE-re, de sehol sem találtam, egyik helyről küldtek a másikra, hogy "itt nem lehet, de ott igen", hát nem lehetett ott sem. Ja, meg elmentem az E.Leclerc-be elemet venni :D 

Utána 15:20-kor találkoztunk Sarah-val (német lány), akivel együtt volt a következő óránk, Mondattan 1. (a 2. lett volna reggel) Egy gyors teremcsere után már kezdtük is az órát, amit a tanárnő (indiai származásúnak néztem) nagyon precízen, powerpoint segítségével tartott meg, így nekünk is könnyebben követhető volt, az más dolog, hogy a diákat nagyon gyorsan továbbnyomta, úgyhogy majd' leszakadt a kezünk a gyorsírástól. 

Óra után én és Sarah elköszöntünk, de csak egy rövid időre, mert több ember, köztük ő is hivatalos volt a kolimba egy nagy közös vacsorafőzésre. A résztvevők: tehát Sarah, Anita (másik német lány), Polina (ő volt a főszakács), Vito (német srác), Júlia (brazil lány), Caitlin (amerikai-vietnámi lány), Louis (francia srác). Azt hiszem ennyi, de megtelt velünk a konyha :D 

Nekem épp csak annyi időm volt óra után, hogy zuhanyozzak, meg hajat mossak, már indulhattam is a boltba a túloldalra, hogy a többieket megkeressem, akik már vásároltak. Időközben Malcom meginvitált engem hozzájuk a lakásba (úgy volt, hogy megy Budapestre egy pár napra, de beteg lett, és itthon maradt végül), én pedig beszerveztem Sarah-t, jött vele Louis is, Anitát és Júliát, de ez volt a maximum, Malcom mondta, hogy nem fér el végtelen mennyiségű ember a lakásban. :D 

A vacsora amilyen hosszú ideig főtt (két óra minimum), olyan finom is volt (Polina találta ki az egész receptet!) : currys-fűszerezs rizs, mézes pirított csirkével, zöldségkörettel (csicseriborsó, sárga és zöld cukkini, padlizsán, zöld és fehérbab, paradicsom), és még szószt is csinált hozzá mézből, citromból, fűszerekből, és a csirke főzőlevéből, amit liszttel sűrített. Tényleg nagyon ügyes, tényleg nagyon finom volt, mi meg tényleg nagyon éhesek voltunk, úgyhogy elfogyott az egész, pedig jó nagy adagot csináltunk. 

Itt valamiért azt hittem, ki fogok lógni a képből, nem tudom, miért :P

Végre kajaaa :))

Vacsora után elköszöntünk a többiektől, mi meg a kis borunkkal és sajtunkkal felszerelkezve (Malcom mondta, hogy vigyünk, ha tudunk) elindultunk a lakásba - Louis elvitt minket kocsival, szóval luxusdolgunk volt. 

Körülbelül fél egyig voltam fent, volt zene, beszélgettünk, iszogattunk (meg a többiek költöttem egy nekem szóló "éneket", mert csináltam sajttálat mindenkinek :D), de egyszerűen nem bírtam tovább ébren maradni, úgyhogy már a megszokott módon berendezkedtem a kanapén, és az üvöltő zene, az ordítva beszélgető mindenfajta akcentussal tűzdelt francia nyelv, és a néha felboruló üvegek meghitt melódiájára álomba szenderültem. Anya mondta is, hogy egyszerűen képtelenség elképzelni, hogy ennyire bárhol el tudok aludni, de így van, annyira fáradt voltam, hogy nem érdekelt semmi, legközelebb másnap reggel ébredtem fel az ébresztőórámra. A lakásban lakó egyetlen lány (csupa lánnyal dolgozik együtt, ezért ragaszkodott a fiú lakótársakhoz) pont akkor indult el, mikor én is felébredtem, úgyhogy én is mentem vele, hogy ne kelljen Sabrit felébresztenem, hogy engedjen ki. 

Ezek után elmentem a D.A.I.-ba, a Nemzetközi Irodába, mert Sabri mondta, hogy itt tudok nyomtatni. Tudtam volna, ha - van internet. Egy ott dolgozó néni - akiről kiderült, hogy magyar! majdnem 30 éve jött ki Franciaországba; nagyon aranyos, sokat beszélgettünk, mondta, hogy mindig nézi, jönnek-e ki magyarok, és megszólítja azokat, akiknek az akcentusán hallatszik, bár esetemben nem hallotta biztosan, hogy az vagyok :D - mondta, hogy sose szokott elmenni a net, és hogy neki is nagyon kéne, de valószínűleg nemsokára visszajön, maradjak ott, és várjam meg. Volt időm, mert direkt felkeltem jóval előbb, hogy még egyetemre is kiérjek, és ezt is el tudjam intézni, ezért ott maradtam, kávéztam, beszélgettünk, meg az órarendemet próbáltam összerakni, ami majd úgyis csak jövő héten lesz végleges, mert holnap írjuk a francia nyelvi kurzusok tesztjét, ami alapján csoportokba sorolnak majd minket, és mivel ez heti 5 óra elfoglaltságot jelent majd, boríthat elég sok mindent. 

Aztán egyszercsak visszajött a net, gyorsan kinyomtattam amit kellett, és siettem egyetemre, ugyanis késésben voltam már. Azonban amikor odaértem, hiába kerestem az órát, amire be akartam menni. Amikor a titkárságon rákérdeztem, azt mondták, valószínűleg törölték az órát.... Mivel volt időm (haha) a következő órámat pedig két időpontban tartották, bementem a korábbira, hogy hamarabb végezzek. Disszertációírás-nak fordítanám az órát, elég komolynak tűnik elsőre, de egész jól érthető, és a tanárnő viccesen ad elő :D

Óra után pedig még vissza kellett menjek a D.A.I.-ba! Ugyanis a titkárságon még délelőtt közölték velem, hogy a papírjaimat nem itt az egyetemen írják alá, hanem a Nemzetközi Irodában... Ha én ezt tudom, hát ott nyomtattam ki őket! De mivel nálunk minden ilyesmi az egyetemen zajlik, eszembe se jutott ott megkérdezni. Ezért hát délután visszamentem, miután gyorsan átszaladtam az egyetem sportkarára, és megkérdeztem, hogy lehet sportokat választani. Ingyenes, és online kell, de ma van a határidő, úgyhogy majd miután megírtam a bejegyzést, megcsinálom.

Felszálltam tehát egy (a városközpontba tartó) buszra. Igen ám, de körjárat volt, és én pont a kör rossz felén voltam, szóval rengeteget kellett volna buszoznom, hogy odaérjek, az időm meg nem volt végtelen, körülbelül egy óra múlva zárt az iroda. Kellett pár megálló, mire rádöbbentem erre, és hirtelen nem is tudtam, hogy mihez kezdjek. Próbáltam lehetséges buszokat keresni, de mind olyan hosszadalmasnak tűnt, hogy kétséges volt, odaérek-e egyáltalán. Végül leszálltam, és örök barátom, a Google-térkép segítségével gyors tempójú gyaloglásba kezdtem, hogy lehetőség szerint elérjem a buszt, ami pont akkor indult, amikorra én elvileg megérkeznék a megállóba. Igen, ám, de: Amiensben én két térképpel dolgozom. A buszos applikáció térképével - amiben megvannak a megállók, meg a főbb helyek, viszont a gyaloglás mikéntje kevésbé részletes - és a Google-éval, amiben a gyaloglás nagyon jól követhető, viszont az amiens-is buszmegállókat nem ismeri. Ezt a kettőt kell nekem összekombinálnom napi 100 alkalommal, és az az érdekes benne, hogy sose tudom, a végén a jó helyen lyukadok-e ki. 

Nagyon éhes voltam, nagyon szomjas voltam (a vizemet a tanteremben felejtettem), nem tudtam pontosan hová tartok, és nagyon el akartam érni a D.A.I.-t, mert semmi kedvem nem volt egy másik napon is ezért bemenni a központba. Erős Erasmusosként legyőztem a (talán a fáradtság miatt is) mélyről feltörő kétségbeesést, amit azután éreztem, hogy megtaláltam ugyan a buszmegállót, de nem azt, ami nekem kellett, utána végignéztem, hogy az orrom előtt ment el a busz, amire föl kellett volna szállnom... de nem. Amikor közelebb értem, láttam, hogy ez az ellenkező irányba tartó busz volt, ezért átkeltem a másik oldalra (már láttam, hogy jön az én buszom) és igen! Sikerült! Elértem! Jó irányba tartottam, meg minden! Olyan jó érzés ez egy idegen városban... 

Sikeresen odaértem a D.A.I.-ba, sikeresen aláírattam és beszkenneltettem a papírokat, sikeresen vettem magamnak kaját és innivalót, és megmentettem magam az éhen-és szomjanhalástól (még hogy a franciák arrogánsak! egy idősebb házaspár olyan kézséggel segített nekem, úgy a szájamba rágta, hogy merre találom a kisboltot, hogy még én is elsőre megtaláltam:D)

Ezek után buszra fel újra, ugyanis egy spanyol sráccal volt találkozóm: együtt mentünk el megvenni a jegyeinket (meg a többiekét) a szombati állatkerti mókára: most hétvégén "világörökség napjai" lesznek, ami azt takarja, hogy egy csomó helyre ingyenesen, vagy nagyon olcsón lehet bemenni, az állatkertben pedig Lumieres dans le Zoo (fények az állatkertben) program lesz, gondolom a növényeket világítják meg, nem tudom pontosan milyen lesz, de az állatkert jó, és csak egy euró a belépő! Mivel a lányok fesztiválra mennek Párizsba (hívtak engem is, de nincs hálózsákom - most mondta Rodri (a spanyol fiú), hogy neki van :D, nincs sátram - egy francia srác felajánlotta, hogy aludhatok az autójában a parkolóban :D, és pénzem sem nagyon, plusz ezekkel a felajánlásokkal nem éreztem éppen megalapozottnak a szervezést), én elhívtam egy pár embert erre a kis aranyos programra, este 8-tól éjfélig. 

Szóval Rodrival megvettük a jegyeket, én kifejtettem neki, hogy mennyire várom már, hogy a koliban legyek, és csak pihenjek az ágyamon fekve, ő meg mondta, hogy mennek be a városba olyan boros-sajttálas akcióra, ahol mi voltunk, és ha van kedvem, jöjjek, utána megnézik a katedrális fényjátékát is. Mondtam neki, hogy örömmel mennék, de hulla vagyok, úgyhogy majd legközelebb. Előtte Sarah-ék hívtak az edzőterembe sportolni, de az hattól lett volna, én meg nem értem volna vissza, miután felszedem a cuccom a koliban. 

Közben megbeszéltük a lányokkal, hogy együtt megnézzük a Castillon-ban (távoli koli) a Bienenue chez les ch'tis című filmet, ami tökéletes párosítás ezzel a régióval. Kérdeztem, hogy nem lehetne-e holnap, egyrészt mert fáradt vagyok, másrészt mert nem szeretnék későn egyedül hazabuszozni. Mondták, hogy jön még Caitlin meg Vito is, és ők a Baillyban laknak, szóval nem kéne egyedül hazajönnöm. Nemrég azonban írtak, hogy Caitlin-ék túl fáradtak, és nem jönnek, úgyhogy én is lemondtam, és valahol mélyen jól esik most ez, egyszerűen annyi minden történt az utóbbi pár napban, hogy megemészteni sincs időm, egyik helyről rohanok a másikra, nincs időm elolvasni a kapott tájékoztatókat, egy kicsit átgondolni, rendszerezni a feladataimat, odafigyelni arra, mit kell még csinálnom, hova kell mennem... egy kicsit csak csöndben lenni, és nem koncentrálni semmire... Szóval a 3 castilloni lakos megnéz valami mást ma este, a közös filmezést meg áttettük jövő hétre.

És ezek után, miután már megkönnyebbültem, hogy nincs semmi programom, egy francia srác (akit itt ismertem meg kint, de nem ESN-es, csak közel lakik a Baillyhoz, és egyszer velünk sétált haza) elhívott az Ad'Hoc bárba, ahol tegnap voltunk sajttálazni, ahova Rodri is hívott, mert a spanyolokkal ők is odamennek, de én nemet mondtam, győz a lustaság és a kimerültség:D 

Úgyhogy most nézek valami filmet szerintem, és pihenek, és élvezem a csendet és a magányt :D 

Holnap reggel 9-kor írjuk a nyelvi tesztet, ami alapján kurzusokba sorolnak majd minket, utána még eldöntöm, hogy benézek-e valamilyen órára, de alapvetően nem szeretnék péntekre felvenni semmit, maximum valami olyasmit néznék meg, amiről a hét folyamán egy másik időpontban lemaradtam.

Szuper vacsorám is van, ugyanis a tegnapi maradékot itt hagyták a többiek, azt fogom most megenni:)

Megosztás a facebookon