Hiába köszöntünk el egymástól már csütörtök este, így a péntek nagyszerű lehetőséget kínált volna a szuper, összpontosított tanulásra, a nagy szünetelős szabadságból visszacsöppenve nem tudtam magamat rávenni arra, hogy elkezdjem leküzdeni a rám váró feladathalmazt. Alapvetően az egész szünet utáni hétvégén próbáltam magam rávenni a tanulásra, inkább kevesebb, mint több sikerrel, mivel minden Erasmusos utazgatott az őszi szünetben, még programok sem voltak, amik megakadályozhattak volna ebben, de én csak azt vártam, hogy mikor jönnek már vissza a többiek, mikor tudunk végre együtt lenni egy kicsit. 

Azért Floriannal összeültünk egy kicsit készülni a hétfői irodalom zh-ra. Szombaton talán 2 órát foglalkoztunk vele, mert utána átjöttek a többiek a Thil-be, és a fantasztikus készletemből megvendégeltem őket egy jó chilis babra tortillában, voltunk vagy 15-en, és mindenki odavolt, hogy milyen finom :D

Utána pedig bementünk bulizni a városba, ahonnan 4 körül sétáltunk haza Floriannal (vasárnap hajnal lévén nem volt busz...)

Vasárnap délután-estefelé visszatértünk az irodalomra, és egészen sokat, vagy 6 órát nyúztuk az anyagot. Megbeszéltük, hogy hétfőn folytatjuk, aminek az lett a vége, hogy nem mentem be a két irodalmat megelőző órámra, hogy rendesen fel tudjak készülni. Ez volt az első hiányzásom mindkettőből, szóval ebből a szempontból ez nem volt gond.

Hétfőn reggel tehát már nekikezdtünk, és egészen négyig, a vizsga pillanatáig tanultunk, tanultunk megállás nélkül. Én eléggé stresszeltem, amit sikeresen Florianra is átragasztottam a vizsga előtti percekben, de íy utólag mindketten úgy érezzük, hogy jól ment, hatékonyak voltunk együtt:) 

Este nem mentem edzésre, mert nagyon fáradt voltam az egész napos megfeszített koncentrációtól, meg éhes is:D Ezért a koliban maradtam, és főztünk a németekkel, ami nagyon jó volt, örülük, hogy megtaláltam itt is a kis főzős csapatomat.

Kedden felkeltem, és húztam tovább az igát, voltak házijaim szerdára, meg csütörtökön egy irtó nagy zh-m abból a könyvből, aminek mindig szenvedtem az olvasásával, mert nehéz, és időigényes... 

Keddről szerdára csupán 3 órát aludtam, majd szerdáról csütörtökre is, de már kezdem megszokni :D 

Azonban valamilyen csodával határos módon 1. kész lettem mindennel, 2. megéreztem, hogy a könyv melyik részletéből lesz a zh, és még plusz adatoknak is utánanéztem a részlettel kapcsolatban, úgyhogy szerintem jól ment ez is, amire egyáltalán nem számítottam :D 

Csütörtökön aztán megint eljöttem civilizációról a szünetben, mert Józsi 6-ra érkezett Charles de Gaulle-ra. Az este 8-as vonattal jöttünk vissza Amiens-be, amivel fél 10 körül értünk be a pályaudvarra. Mivel ilyenkor már nincs nyitva kb semmi, és én nagyon fáradt voltam, csak a szemközti kínaiba mentünk be kajálni korlátlanul :D

A boldog viszontlátás :3

Másnap reggel felkeltünk, és elindultunk megnézni Amienst, szintén a Les Hortillonages-tól kezdtük, majd megmutattam neki a központot, voltunk a katedrálisban, végigjártuk a főbb nevezetességeket (sajnos nem volt nagyon sok időnk), és a Quick-ben kajáltunk, ami egy gyorsétterem hamburgerrel-sültkrumplival, csak szerintem finomabb a szósz. 

Fél háromkor indult Párizsba a vonatunk, és ahogy megérkeztünk, rögtön az Eiffel-torony felé vettük az irányt, mert oda Józsi mindenképpen fel szeretett volna menni. Átestünk az ellenőrzésen, és bár először lifttel akartunk a csúcsig menni, a gigantikus sorra való tekintettel végül a lépcsőt választottuk. Ide sem kellett valami keveset várni, de mégis jobb volt, mint a lift... 

Jövünk, 745 lépcső!

Ezt fölfelé útközben találtuk, Eiffel tervezte a Nyugatit Pesten, így Magyarország is jelen van az Eiffel-toronyban:)

 

Fent lélegzetelállító volt a kilátás, ez volt az első alkalom, hogy Párizst a magasból fények által pöttyözve láttam, hatalmas élmény:

És pont, amikor fent voltunk, a torony elkezdett ragyogni! Megörökítettük :D

 

Az Eiffel-torony után utunk a Notre Dame-hoz vezetett, ahol 9-kor kezdődött a fényjáték, amire ingyenesen lehetett jegyeket venni. Beálltunk a hatalmas, várakozó tömegbe, de aztán Józsinak az az ötlete támadt, hogy nézzük inkább messzebbről, odalátszik, odahallatszik, és van a közelben egy bár, utcai kis asztalkákkal, ahol látta, hogy mások borozgatás közben nézik a fényfestést. Követtük hát a példájukat.

Ez az ötlet azért is bizonyult zseniálisnak, mert a fényjátékot 40 (!!) perccel később kezdték, ezért csak 10 percet tudtunk nézni belőle, indulnunk kellett a vonatunkhoz, ami visszavitt Amiensbe. Belülről így nézett ki:

Nekem nagyon tetszett:) A franciák nagyon adnak az enteriőrre- ezt majd a lille-i wc-ben is látni fogjuk :D

Éjfél körül értünk Amiensbe, ahol először is beugrottunk a Meating Point-ba, hogy Józsi is megízlelhesse a világ legfinomabb sült krumpliját :D Itt vártunk a többiekre, akik az International Dinnerről jöttek be a központba. Majd hajnalig tartó buli a Street Caféban, utána pedig a Miroir-ban. Én Erasmusosként már edzett voltam, Józsi viszont eléggé lefáradt a végére, és mondogatta, hogy menjünk menjünk (már 4 felé :D)- végül beadtam a derekamat, mert hát másnap mégis Lille. Ahova két óra alvás után keltünk útra... Hát, nem mondom, el tudtam volna viselni több alvást is, de amikor megvettük a jegyeket, még nem gondoltuk, hogy Párizs, meg buli, minden lesz itt. 

Lille-t ezért inkább pihenősebben, nyugisabban töltöttük, és jó volt így, bár energiánk se lett volna többre. 

Voltunk a főtéren, a közelben reggeliztünk egy nagyon aranyos helyen, megnéztük az Óvárost, a Régi Tőzsdét, voltunk Charles de Gaulle szülőházában, felmentünk a 104 m magas Beffroi toronyba megcsodálni a kilátást. A végén már a vonatállomáson gofrievés közben vártuk a vonatunkat vissza.:)

Szóval igen, a lille-i pályaudvaron ilyen csinos wc-k voltak :D

Ez meg maga a pályaudvar, kívülről

Reggelink:)

A Régi Tőzsde

És a torony, kilátással:

Amiensbe visszatérve már meg volt beszélve egy közös főzés a többiekkel, szintén (főként) az én alapanyagaimból csináltunk spagettit. Utána a többiek bementek a városba, de mi Józsival bezuhantunk az ágyba, egészen másnap reggel 7-ig, amikor is kelni kellett a párizsi vonathoz, ami a repülőhöz vitt minket.

Józsi még mondta is előzőleg, hogy kár volt, meg fölösleges ilyen korai vonatra jegyet venni, a reptéren kevesebb idő is elég a becsekkolásra kézipoggyász nélkül..Hát, utólag kiderült, nagyon is jól jött a plusz idő!

Békésen aludtunk odafelé a vonaton, amikor is megálltunk. Gyanútlanul néztünk körbe, hogy biztos csak egy megálló, mikor is érkeztek az infók a hangosbemondóból: áramkimaradás van, nem tudunk továbbmenni. Húha, elkezdtünk tanakodni, jobb lenne-e leszállni, és valahogy elbodogulni, eljutni CDG-ra. Újabb hangosbemondós üzenet: akik azon gondolkoznak, hogy leszállnak (Saint-Denis-ben voltunk, ez Párizs egyik agglomerációs területe, nem olyan messze a várostól), azokkal sajnos rossz hírt kell közöljenek, az áramkimaradás miatt az ajtók sem nyílnak :D Hát fantaszikus, előrementem megérdeklődni, hogy most akkor mégis mi a teendő, hogy jutunk el a repülőtérre. Mondták, hogy nem tudják. Hm.

Szerencsére (a korai vonatnak köszönhetően) időben voltunk, de szerettük volna valahogy megoldani ezt a problémát. Nem kellett sokáig várnunk, bemondták, hogy le lehet szállni, mi meg szinte gondolkodás nélkül emellett a lehetőség mellett döntöttünk. Lent a peronon aztán tanácstalanul néztünk körbe, hogy akkor most hogyan tovább, de a kalauzok útbaigazítottak, kettes vágány, áll benn egy vonat, azzal mehetünk Gare du Nord-ra. Mivel a mi vonatunk is oda ment volna, ez a megoldás tökéletesnek bizonyult. Komolyan nem értem, hogy tudják ezeket a problémákat ilyen jól megoldani, Amszterdamban is sikerült, meg itt is... Ki van ez találva.

Sikeresen megérkeztünk Gare du Nord-ra, ahol át kellett volna szállnunk egy másik RER-re, ami a reptérre visz, igen ám, csakhogy: mi a föld alatt voltunk - ahonnan át tudtunk volna sétálni az RER B-hez, csak jegyünk az nem volt. Mert a vonatjegyünkkel jöttünk, ami a probléma miatt érvényes volt, de az RER B-s 10 eurós jegyet nem mertük elbliccelni... Viszont ahhoz, hogy jegyet vegyünk, ki kellett volna jutni, a kijutáshoz pedig jegy kellett volna, (elektronikus kapuk zárják el Párizsban a kifelé vezető utat is) ami nekünk még mindig nem volt! 

Megkérdeztem a biztonságiakat, hogy mit javasolnak, mondták, hogy sorakozzunk be szorosan valaki mögé, és slisszoljunk át a kapun. Ez többé-kevésbé sikerült is (engem elsőre odacsukott :'( mert a csajnak előttem sok volt a cucca), de lett jegyünk, elértünk mindent, időben kint voltunk a reptéren, ahol elérkezett az idő, hogy búcsút mondjunk egymásnak december végéig... :( 

Megosztás a facebookon

Mivel kedden nem sikerült elintéznem a francia lakhatási támogatás igénylését, szerdán úja nekifutottam a dolognak. A délelőtti óráim után elindultunk Rodrival a városba felszerelkezve mind az ötmillió papírunkkal, hátha véletlenül sikerül minden szükséges dokumentumot elsőre odavinni, és nem kell egy másik napon visszamenni valamilyen hiányzó papírral... Rodri szkeptikus volt, én reménykedtem, hát mondanom sem kell, neki lett igaza, úgyhogy támogatásunk az még mindig nincs, viszont megtudtuk, hogy amelyik hónapban igényeljük, arra még fizet az állam, visszamenőleg viszont már nem, szóval előttünk az egész (maradék) október, hogy elintézzük a dolgot. Az egész 3 órás szünetem elment a hivatalban várakozással, a számítógépes rendszerben történő navigálással - amiben legalább segítettek az ott dolgozók, így azért jóval egyszerűbb volt, majd a hiányzó dokumentumok nyomtatásával, azzal, hogy rossz helyre navigáltak minket (a kolitól kell egy igazolás, hogy ott lakunk, de nem a központban kell kérni, pedig a hivatalban azt mondták...), szóval siethettem a délutáni órámra, amiről csodák csodája mégsem késtem el.

Ezeket Gábornak küldeném, a városi sétáim alkalmával már két Defendert is láttam Amiensben! :D

Egyetem után visszamentem a koliba kajálni meg összepakolni az edzőtermes cuccomat, és visszabuszoztam a városba sportolni. Edzés után néhány Erasmusossal beültünk egy helyre egy italra (én teát akartam, de egy kis sör lett belőle, mert este már sehol nem lehet alkoholmentes, meleg italokat kapni...), aztán visszajöttünk délre, én még főztem gyorsan vacsit, aztán természetesen olvasás hajnalig, hogy tudjam tartani a tempót...

Csütörtök reggelre csupán 5 órát aludtam, mert birkóztam a könyvvel, két fejezet maradt még a végére, amit nem tudtam befejezni, de ez is több, mint a semmi, és muszáj volt időben elindulnom, hogy nehogy véletlenül elkéssek...

Órakezdés előtt szerencsésen be is értem az egyetemre, ahol (szokás szerint) minden diák a földön ülve várta a tanárt. Eltelt 5 perc, 10, 15, a tanár sehol. 20 perc várakozás után a többi Erasmusos feladta a dolgot, és hazamentek, én még kitartottam pár franciával együtt, majd néhány perc múlva közölte egy lány a hírt: a tanárnő hiányzik ma. 

El se hittem, ekkora örömhírt, lementem a titkárságra, és megnéztem, hogy egész nap hiányzik, vagy csak erről az egy órájáról, mert nekem a következő órám is vele lett volna. És egész nap! Gyorsan visszajöttem a koliba, és bedőltem az ágyba aludni :D

Csütörtökön tehát az egy civilizációs órám volt megtartva csupán, ami azért önmagában 2,5 óra, de annyira jó kedvem volt a reggeli szerencsés eseményektől, és még az idő is gyönyörű volt, hogy teljesen kipihenten, felhőtlen boldogságban érkeztem meg az órára. Ezt a csütörtöki civilizációt nagyon szeretem, meg igazából ennek az órának a "testvérét" is, a nyelvi kurzust, jó érzés az Erasmusosokkal együtt részt venni rajta, 2,5 óra hosszú idő, ezalatt örömünk-bánatunk közös :D 

Civilizáció után Marikával, egy német lánnyal együtt elmentünk vásárolni a Leclerc-be, ahol csatlakozott hozzánk Vito, egy német srác is, és spontán közös vacsorát hoztunk össze. Az egész úgy kezdődött, hogy Vito megkérdezte tőlem, hogy ugye tudom, hogy majd még muszáj nekik avokádókrémet csinálnom (eddig kétszer csináltam, különböző embereknek, de mindenki odavolt érte:D). Mondtam, hogy persze, és akár most is, vettem avokádót meg az összes szükséges hozzávalót, ami nem volt otthon, és mivel én nagyon éhes voltam, és úgyis főzni akartam, meghívtam őket is, mert volt még a hűtőmben 6 tojás, amit még Józsival vettünk, és ahhoz jól jött a segítség.

Nyuszi és fácán, amiket egyetemről visszafelé jövet, a kolihoz nagyon közel láttunk

Cheval= ló.... Lóhús! A boltban! Blee 

Nagyon viccesnek tartottam a bevásárlókosaram tartalmát, ezért fotóztam le a szalagon. Csak ami szükséges: egy üveg fehérbor, bagett, avokádó, paradicsom, szemhéjtus, rúzs, paradicsomos babkonzerv, egy kis kolbász, és egy müzlistál, mert összetörtem azt, amit anya küldött... :/ :D

Jót főztünk! Ez volt a vacsi

Éééés az új smink első éles bevetése :D

Vacsora után hivatalos voltam a földszinti konyhába, ahol már gyülekeztek az Erasmusosok egy kis iszogatásra és beerpong-ra a szokásos csütörtök esti buli alapozásaként. Úgyhogy miután elmosogattunk és elpakoltunk, én is összekészültem estére, és csatlakoztam a többiekhez a konyhában. Fél 12 körül indultunk be a városba busszal ( a konyhából előbb kiparancsoltak minket, de megvártuk a buszt a koli előtt), és több helyen is voltunk, a már bejáratott Street Café (alias Quichotte a spanyolok számára) mellett nemrég felfedezett The Living-ben, és onnan pedig átmentünk a zenés-táncos klubba, a Le Miroir-ba. Velünk voltak Sarah-ék is, velük a központban találkoztunk össze, és most itt van Sarah legjobb barátnője, aki Lyon-ban van Erasmuson:)

A kis csapat a Meeting Point előtt, ahol a világ legjobb sültkrumpliját készítik Malcom lakótársának szülei! 

Tegnap este hálából azért, amiért sok-sok Erasmusosnak ajánlottam, hogy együnk itt, hálából kaptam egy ingyenes desszertet! *.*

A buli elég mozgalmas és hosszantartó volt, a második busszal mentünk haza 5:22-kor, miután a Miroir bezárt, én 6 körül kerültem ágyba. :D

Ma eredetileg be akartam volna menni a lakhatási támogatásos hivatalba a kolis papírommal, de úgy döntöttem, hogy mivel mindegy, hogy októberben mikor igénylem meg a támogatást, inkább feltöltöm a képeket a blogra, és tanulok valamennyit. 

Több Erasmusossal 7 körül találkozunk a pályaudvaron a központban, ugyanis holnap meglátogatjuk Rouen-t, és ma este vesszük meg a vonatjegyeket! Normandiai város, kevesebb, mint másfél óra vonatútra Amiens-től, nézegettem róla képeket, és gyönyörű!

Ma este pedig picard ételek kóstolása (a régióra jellemző ételek) lesz a Bailly-ban, a jegyvásárlás után oda megyünk majd közösen.

Megosztás a facebookon

Hétvégi összefoglaló

Jól elrepült a hétvége (meg a hétfő is), most jutottam el odáig, hogy nincs körülöttem senki, és aludtam is, úgyhogy leírom az idáig eltelt eseményeket.

A csütörtököt írtam le legutóbb, az előző bejegyzésem második felében, tehát a péntekkel folytatom.

Reggel meglehetősen álmosan érkeztem meg az egyetemre, útközben találkoztam Caitlin-nel és Vito-val (német srác), meg utána még más Erasmusosokkal is, úgyhogy együtt mentünk be a terembe, ahol a nyelvi és civilizációs teszteket írtuk.

Egy meglehetősen hosszadalmas köszöntő után megkaptuk az első tesztet, ami egy kétoldalas papír volt, nyelvtani feladatokkal, 45 percet kaptunk rá. Nem volt vészes, volt pár hely, ahol azért elgondolkoztam, hogy biztos jól írom-e, de úgy éreztem, jól sikerült. Ezután egy kis szünet következett, majd pedig a teszt civilizációs része, amiben 20 kérdésre kellett válaszolnunk negyed óra alatt. (gyakorlatilag vagy tudtuk őket, vagy nem, nem kellett hosszan gondolkozni) Na ez már keményebb diónak bizonyult, kérdeztek egyszerűbb dolgokat is (pl. a francia zászló színei, Franciaország jelmondata), de politikai, társadalmi témájú kérdések is voltak, és nem mindre tudtam a választ, vagy legalábbis nem voltam biztos benne, hogy jól írom. 

Ezek után visszamentem a koliba, és pihentem addig, amíg ki nem derültek az eredmények, ami délután 4 körül következett el. Nyelvből a haladó, civilizációból a középhaladó csoportba kerültem, és elküldték a kurzusoknak az időpontjait is, úgyhogy össze tudtam állítani az órarendemet, ami egészen barátságos, egyrészt minden befért, aminek kellett, nincsenek üzközések, nem kell korán kelnem, keddenként csak egy órám van, pénteken egy sem, így a sportra is jut majd időm. 

Estefelé pedig megbeszéltük Guillaume-mal (egy afriaki származású olasz srác, aki szintén a Thil-ben lakik), hogy bemegyünk a városba megnézni a katedrális fényjátékát. Tudtam, hogy a spanyolok is jönnek, de ők már hamarabb bementek egy bárba vacsorázni, én viszont elégnek éreztem aznapra a katedrálisnézést, úgyhogy megbeszéltük a spanyolokkal, hogy majd később becsatlakozunk. Guillaume-nak sem volt túl sok kedve sokáig bennmaradni a városban, úgyhogy bár a többiek hívtak minket bulizni, még én sem döntöttem el, mit szeretnék, gondoltam ahogy esik, úgy puffan.

Guillaume-mal kb. egy órán keresztül keringtünk azon a környéken, ahol elvileg a spanyolok voltak a bárban, de egyszerűen nem találtuk meg őket (nem értem, komolyan nem értem, miért), és mivel már a fényjáték a kezdetéhez közeledett, végül leültünk a téren, és ketten néztük meg. Közvetlenül utána azonban beszéltem Rodrival (spanyol srác), és mivel a "katedrális főbejárata előtt állunk" elég egyértelmű instrukció volt, végre megtaláltuk őket. A spanyolok nagyon cukik, és nagyon sokan vannak, egy a baj velük: spanyolul beszélnek :D Úgyhogy ha egyedül vagy más országból, vagy nem ismered a spanyolt, bizony néha kellemetlen, hogy beszélnek, nevetnek együtt, te meg mellettük sétálsz, és nézed az.... utcát. De túlélhető, kis csöndben lét sosem árt, és Rodri elég jól gondoskodik rólam, általában fordít, vagy csak ketten beszélgetünk, de van olyan is, hogy más spanyolokat is "meggyőzök", hogy egy kicsit beszéljünk angolul - franciául sokan elég rosszul tudnak, ezért velük inkább angolul beszélek, Rodri az, akivel csúcsra fejlesztettem az angol és a francia nyelv tökéletes keverését :D, de már tanultam pár spanyol szót és kifejezést is!

Végül úgy döntöttem, hogy a spanyolokkal tartok, Guillaume pedig, kezdeti enyhe tiltakozás után szintén jött velünk, de őszintén, a spanyolok jobb társaságot nyújtottak, mint a morcos Guillaume, úgyhogy már nem sokat érintkeztünk az este folyamán, aztán ő haza is ment korábban a németekkel. 

Egy kis bárba mentünk be, ahol szólt a zene, és táncolni is lehetett, de tényleg nagyon kicsi volt, kb. 20 ember teljesen megtöltötte a helyet. A spanyolok igazán életvidámak, igazi Viva la fiesta! nép, szeretek velük bulizni, mert nagyon tudnak táncolni, és mivel rengeteg manapság a divatos spanyol szám, azoknak mindig megörülnek, és teli torokból éneklik őket, amit igazi élmény nézni. 

Úgyhogy a csendes katedrálisnézésből egy hatalmas buli keveredett ki, nagyon jó volt a hangulat, 3 körül jöttünk el (bár én még maradtam volna...), és 4-re értem a koliszobába. 

 

Megosztás a facebookon