Hétvégi összefoglaló

Vasárnap szokás szerint 11 körül felébredtem, de úgy voltam vele, hogy csendes itthoni napot tartok, már kiprogramoztam magam a hétvégére. Aha, ahogy azt Móricka elképzeli, Jana, egy cseh lány írt facebook-on, hogy elmennek a világörökség hétvégéje alkalmából a Füvészkertbe, utána enni valamit, van-e kedvem velük tartani.

Persze az ember semmiképpen nem szeretne antiszociálissá válni egy Erasmus-félév alatt, úgyhogy összekaptam magam, és elindultam. A buszmegállóban találkoztam még jó néhány Erasmusossal, akik szintén a központba tartottak. A katedrális előtt találkoztam Jana-ékkal (még egy másik cseh lány is volt vele), meg ott voltak a spanyolok is, akikről nem is tudtam, hogy jönnek, meg még pár német, a török srác, szóval elég sokan. 

Eredetileg a katedrális tornyaiba szerettünk volna felmenni, de annyira hosszú sor állt (egy tábláig ért a tömeg, amire ki volt írva, hogy aki ide beáll, minimum egy óra várakozással számoljon), hogy áttettük a toronynézést egy másik, egyelőre nem fixált napra. Végül a csapat kétfelé vált, mert én már pl. láttam a Füvészkertet, a cseh lányok már látták Jules Verne (Verne Gyula) házát, viszont a spanyolok nem, és én is szívesen megnéztem volna, úgyhogy végül velük tartottam. A belépés a hétvége alkalmából ingyenes volt, nagyon szép volt a ház, sok érdekes dolgot, és díszes köteteket lehetett látni Jules Verne-től. 

A házlátogatással (előtte egy kis kertbe is benéztünk, ami egy hotel szintén ingyenesen megnézhető kertje volt) fél 6 körül végeztünk, és mivel 6 után már nem lehet belépni a helyszínekre, elmentünk kajálni, utána (az évben utoljára) megnéztük a katedrális fényjátékát, itt már a németekkel is találkoztunk, majd pedig elmentünk a már jól bevált pubunkba. Itt is szólt zene, táncoltunk egy kicsit, aztán (vasárnap lévén a hely bezárt már este 8-9 körül) továbbmentünk a kis táncos helyünkre. Na itt sem volt senki bent, szólt a zene, de nem volt semmi hangulat, úgyhogy kis tanácstalankodás után végül hazamentünk az utolsó busszal, éjfélkor. Előtte az egész csapatot megetettem baguettel meg sajttal, amit egy vasárnap véletlen nyiltva talált Spar-ban vásároltam, és mindenki nagyon örült neki, a legjobb éjjeli kajának bizonyult az éhes Erasmusosok számára :D 

A buszon a spanyol lányok olyan jókedvűek voltak, akkora hangzavart csaptak, kiabáltak és énekeltek, hogy Rodri-val és Mirjam-mal (német lány) csak azt vártuk, mikor szállítanak le minket a buszról. Szerencsére ez nem történt meg, a Bailly megállójánál az utasok és a sofőr is megmenekültek az idegösszeomlástól, mi pedig mentünk aludni. 

 

Megosztás a facebookon