Szerencsétlenségek sorozata

Igazából ezen a héten a hétvége volt a lényeg... 

Szerdán elmentünk színházba, ez volt az első francia színházélményem, jó volt, érdekes, egy elgondolkodtató darabot játszottak, aminek a címe egy Beatles-számra utalt, generációk közti különbségekről, életben való boldogulásról. 

Az egyetemi feladatok mellett ez volt az a lényeges momentum, amit most meg tudnék említeni a hétköznapok eseményei közül. Ja igen! A koliban sütöttünk karácsonyi sütit:) Ez nagyon jó volt, mert Mirjam-nál itt volt a nővére, ők csődítették össze a társaságot, és cuki sütiket szaggattunk-sütöttünk cuki karácsonyi zenére:) Meg nem karácsonyira is :D

Aztán jött a hétvége, mentünk Párizsba. És itt kezdődtek el az én szerencsétlenségeim. Röviden, tömören összefoglalva a hétvége mérlege:

A megérkezésünk napján ellopták a telefonon, valószínűleg sorban állás közben egy Burger Kingben. Ez már jól hazavágta a hétvégémet, sok kellemetlen szituációt szült az, hogy nincs telefonom, persze a péntek estémnek már alapból annyi volt. Persze azért próbáltam élvezni, meg nem akartam a többiek hétvégéjét tönkretenni (a sajátomat sem), úgyhogy igyekeztem annyit kihozni ebből a hétvégéből, amennyit tudtam, na azért örülök, hogy vége :D

Alapból mindenhol eltévedtünk, másfelé metróztunk, rossz helyen kötöttünk ki, de valahogy mindig eljutottunk az úticélunkhoz (előbb, vagy inkább utóbb :D). Megnéztük az Orsay Múzeumot, voltunk a Sacré Coeur-nél, a Champs-Elysées-n, buliztunk szombat este a hostel földszintjének bárjában... A csapat felének részéről (köztük az én részemről is) ez egy mérsékelt bulizás volt azért. És vasárnap elmentünk Versailles-ba. Képek hiányában a többiek képei közül válogattam:

A múzeumban láttam egy csomó festményt, amikről egyetemen tanultunk, meg alkotókat is, jó volt őket élőben látni:) Megnéztük Van Gogh-ot és Gauguin-t is.

A képen elölről hátrafelé: Max (német), Octavia (amerikai), Rodri (spanyol), Megan (skót), én, Sarah (német) és Lieven (belga). Max csak egy napra jött, és mikor elköszöntünk, konstatáltuk, hogy mindannyian más nemzet képviselői vagyunk :D

Párizsban elmentünk még a "szerelemfal" elé, ahol 250 nyelven van leírva, hogy szeretlek:)

Itt pont látszik is a magyar

Balról jobbra: Júlia (brazil), Payton (amerikai), Sarah (német), én, Octavia (amerikai), Megan (skót), Flávia (brazil).

És jöjjön akkor Versailles:

Hatalmas sor, amit hősiesen végigálltunk - először meglepődtünk, hogy kifelé is áll egy sor; aztán jöttünk rá, hogy bizony az is befelé áll, csak elkanyarodik a kerítésnél, mert nem elég nagy a hely a kígyónak :D

 

Én és Octavia - olyan aranyos, hogy most ez a profilképe Facebook-on!:))

Versailles-ban aztán konstatáltuk, hogy igencsak késésben vagyunk, a buszunk pár óra múlva indul, nekünk pedig még vissza kellett mennünk a hostelba felszedni a csomagokat (Octavia gurulós bőröndöt hozott, és azt muszáj volt otthagynia...), majd utána még eljutni a buszhoz, ami kb. 45-60 perc a hosteltől... Elkezdődött az őrült rohanás, ami csak még jobban az őrületbe fordult, ahogy egyre fogyott az időnk. Kaját elvitelre kértünk mekiben meg KFC-ben, természetesen csak nekem szakadt ki a zacskó és zuhant az egész a földre az állomáson... rossz jegyet váltottunk, újat kellett venni, és csak futottunk, futottunk, Versailles-ből a hostelbe, hostelből a buszhoz, a végén már jegyet venni sem volt időnk, ezért emberek nyomában verekedtük át magunkat a kapukon, vagy azokon mentünk át, amik el voltak romolva, és nyitva álltak... Néha odacsuktak minket, néha lemaradtak a többiek (mi hárman, Sarah-val és Júlia-val nyargaltunk elöl), és az RER-en fogalmunk sem volt, a két Saint Denis megálló közül melyiknél kell leszállnunk... leszálltunk az elsőnél, konstatáltuk, hogy ez egy üres állomás, visszarohantunk a vonatra, mielőtt az ajtók becsukódtak volna, leszálltunk a másodiknál, taxit kerestünk, kétségbeestünk, beszéltünk JB-vel, akik Anitával ugyanazzal a busszal mentek vissza Amiensbe, mint mi, hogy állítsák meg valahogy a buszt, akadályozzák meg az indulást... Többször végleg elvesztettük a reményt, annyira hihetetlennek tűnt, hogy odaérjünk, de végül sikerült, pont amikor a sofőr 5 perces várakozás után kijelentette, hogy indulnak, és JB elkezdett könyörögni, hogy "csak még 5 percet", meglátta a felé loholó Sarah-t, ami egyet jelentett azzal, hogy sikerült! Megcsináltuk!

Ezek a dolgok csak a főbb szerencsétlen/balul sikerült események, számtalan apróbb bosszantó dolog történt még az út során, amik főleg engem céloztak, szóval nagyon, nagyon örültem neki, amikor végre a koliszobába értem, és írtam mindenkinek, hogy jól vagyok... 

Megosztás a facebookon

Mozi, Karaoke-est, hétvége Annával

Mivel igencsak régen jutottam el odáig, hogy írjak, már nem emlékszem pontosan mindenre, ami a fent említett héten történt. Azért a főbb események megvannak, a többi pedig nem annyira említésre méltó, egyetem, tanulás, közös főzések, szóval csak a szokásos:)

Vasárnap este Mirjam (német lány) elhívott moziba másnapra, hétfő estére, egy magyar filmet vetítenek, azt mondta, francia felirattal. Miért is ne, gondoltam, bár azt előre tudtam, hogy nagyon furcsa lesz itt kint magyarul filmet nézni :D És sose gondoltam volna, hogy valaha lesz lehetőségem erre. A film a Testről és lélekről címet viselte, Enyedi Ildikó rendezte, és a Berlini Filmfesztiválon 3 díjat szerzett meg, köztük az Aranymedvét. Anya látta már, és azt mondta, nagyon jó. Elmentünk hát hétfő este négyen, Mirjam, egy olasz lány, egy olasz srác és én. A film tényleg nagyon-nagyon jó volt, mindenkinek ajánlom, és annyira jó érzés volt, hogy a többieknek is tetszett, jól esett egy ilyen első benyomást szerezni nekik a magyar kultúráról:) 

Úgy terveztem, hogy film után rögtön hazamegyek, de még beültünk kajálni, majd elbeszélgettük az időt oktatási rendszerről (az országok közti különbségeket tárgyalva), de olyan témák is felmerültek, mint első kimondott szó, ki mikor kezdett járni, stb.. :) Így végül az utolsó busszal mentünk haza. 

Kedden szerintem nem történt semmi érdemleges, vagy tanultam, vagy valamilyen ügyet intéztem a városban, a keddek általában így néznek ki. 

Szerdán aztán Karaoke-est volt az ESN szervezésében, nagy örömünkre, mert a lányokkal már régóta beszélünk róla, hogy milyen jó lenne egyet karaokézni egyszer. A Lys d'Or volt a helyszín, és annak ellenére, hogy a Facebook-on előzetesen senki, vagy alig iratkoztak fel, fergeteges buli keveredett, jó számokat választottunk, és amit a többiek is ismertek, ők is együtt üvöltötték az énekesekkel:) A két görög srác bemutatott egy görög duettet, a spanyolok hatalmas hangerővel a saját számaikat adták elő, a németek eltoltak egy 99 luftballons-t:) Én az angol-amerikai csapatba álltam be a Shrek főcímdalát énekelni (Smashmouth-Allstars), majd a végén jöttek az örök klasszikusok: a Titanic főcímdala, amibe mindenki beleadott apait-anyait, az Oroszlánkirályból is volt valami... :)

Éneklés után, mivel sokan elmentek az utolsó busszal, és 1 felé kiürült a terem, továbbmentünk bulizni, és végül a Living-ben kötöttünk ki, ahonnan spontán döntés alapján egy ott megismert (talán lengyel?) srác lakásába mentünk "folytatni a bulit". A többiek elég élénkek voltak, én viszont nagyon fáradt, ezért a kanapén, a sarokban bóbiskolva vártam az első buszt, amivel Floriannal együtt haza szerettünk volna jutni. Sem sétálni, sem taxizni nem akartunk, ezért maradt a busz.

Másnap reggel aztán meglehetősen kevés alvással indultam az első órámra, sikeresen túléltem a napot, aztán este körülbelül bezuhantam az ágyba pár rész sorozat után azért, a miheztartás végett:)

Pénteken aztán egyre érkezett Anna Karlsruhe-ból, gimis osztálytársam, előző héten írt, hogy meglátogatna, szeretné megnézni Amiens-t és Párizst is. Kimentem elé, és el is kezdődött a városnézés, Annával nagyon lehet, mert meglát a távolban egy épületet, vagy szépnek kinéző környéket, és oda el szeretne menni, úgyhogy szerintem ha csak rajta múlik, egész nap mentünk volna :D Felmentünk a katedrális tornyába is (végre, végre!!), utána még folytatódott a városnézés, majd este hétkor megnéztük a katedrális fényjátékát, ami aznap indult újra, és a karácsonyi vásár is pont ezen a pénteken nyitotta meg kapuit, szóval igazán szerencsénk volt programok terén. Idő tekintetében már nem annyira, ugyanis zuhogott az eső... de a fényjáték közben szerencsére el is állt. Egy jó forrócsoki után a koli felé vettük az irányt, másnap ugyanis korán keltünk : 6:38-kor indult a vonatunk Párizsba, csak hogy ott is minél több mindent meg tudjunk nézni. :D

Tehát Párizs. Meghökkentően korai időpontban értünk oda, talán még sosem láttam a várost ilyen korán, de tetszett. Mivel a Gare du Nord-ra értünk be (Északi Pályaudvar), rögtön a Sacré Coeur felé vettük az irányt, az kb. negyedórára van gyalog. Szép volt nagyon a kilátás, meg a felfelé vezető út a kora reggeli fényben. És ezúttal be is mentünk a bazilikába, aminek nagyon örültem, mert még nem voltam bent, mindig csak kívülről láttam. Azt hittem, tuti fizetős lesz, de csak adakozni kellett a bejáratnál, annyit, amennyit akartunk.

A Sacré Coeur után felszálltunk arra a szép útvonalon közlekedő metróra, amit Józsi mutatott nekem, és amelyik annyira tetszett, és elmentünk az Eiffel-toronyhoz, onnan pedig kezdődött a végeláthatatlan séta :D Vicces volt, mert Anna nem ismerte Párizst, ezért én próbáltam kalauzolni a "fő szál" mentén, úgymint : Eiffel-torony, Diadalív, Champs-Elysées, Louvre, Tuilériák kertje, Notre Dame. Ezek körülbelül egymásba fűzhetők a Szajna partján, de Annával nem lehetett ilyen hagyományosan megközelíteni a dolgokat, mert "ott egy szép épület", "jaj, nézzük meg még azt a templomot", és egyéb ilyen felkiáltások miatt gyakran eltértünk eredeti útvonalunktól, aminek nem lett más következménye, minthogy szép, és eldugottabb helyeket is megismertünk:) Egy idő után én is felvettem a ritmust, és én is választottam épületeket, megnézésre :D A probléma már megint az időjárással volt... Hideg volt, nagyon. És esett az eső. Ezért úgy a nap közepe táján kitűztük célul egy Burger King meglátogatását, amit viszont hiába jelzett a térkép, nem volt ott. Ezért végül éhesen, átfagyva és fázósan betértünk egy palacsintázóba, ahol szemtelenül magas áron (Párizstól nem is vár mást az ember), viszont finomat ettünk : én kecskesajtos-mézes-diós-almás palacsintát salátával, Anna pedig pörkölt mandulás-csokisat. Miután átmelegedtünk, folytatódott a túra, ami a Notre Dame-mal zárult, elég sietősen, mert indulni kellett a vonatokhoz, amik két különböző, szerencsére egymáshoz közel lévő pályaudvarról indultak. Először Anna vonatát kerestük meg, utána ő elkísért félig az enyémhez, mert még sok ideje volt, utána elköszöntünk egymástól:)

Minden simán ment, szépen felültem a vonatomra, és mindaddig semmi gyanús nem tűnt fel, amíg el nem múlt az indulás ideje, és az útitársaim nyugtalankodni nem kezdtek, hogy mi történik. Aztán bemondták a hangosba, hogy a járatot törölték, a vonat nem indul, de igyekeznek minél gyorsabban megoldást találni. Már szimplán megszoktam, hogy számomra a közlekedés NEM LEHET ZÖKKENŐMENTES, ezért megadóan kászálódtam le a peronra, és egy kényelmes csövön helyet foglalva (mert pad az nincs), vártam a fejleményeket. Fél órát kellett ott rostokolnunk, amikor a szomszédos vágányról indítottak egy ugyanazon az útvonalon közlekedő vonatot, amire felszállhattunk. Úgyhogy végül csak megérkeztem Amiensbe, ahol a karácsonyi vásárra vetve egy szeretetteljes pillantást, úgy döntöttem, sétálok egyet, és annyi fotót készítek, amennyit csak tudok, mert egyszerűen varázslatos az a vásár, én szerelmes lettem belé:) Észak-Franciaország legnagyobb vására. 

Azonban a telefonom akksija cserben hagyott, az egész napos Párizsban cirkálás után rövidtávon lemerült, találkoztam viszont más Erasmusosokkal, akikkel felültünk az óriáskerékre!

A három kisgyerek a télapó házánál :D

Hát PERSZE, hogy a szánba is beültünk!

Másnap aztán nem bírtam ki, és visszamentem a vásárba, rengeteg-rengeteg fotót készítettem:) És még egy rézfúvós- kvartett is kint volt aznap, akiket amúgy is meg akartam nézni, de nem tudtam, mikor lesznek, így meglepetésként ért, és nagyon élveztem! Mindenféle karácsonyi, meg népszerű számot játszottak (volt Beatles is), kivilágított ruhában, és egész kis csorda követte őket útjukon keresztül:)

 

Ez a két kép azért ilyen homályos, mert anyának küldtem őket hangouts-on, és csak így tudtam őket letölteni.

Ez a városháza előtti lépcső!:)

 

 

Megosztás a facebookon

Hiába köszöntünk el egymástól már csütörtök este, így a péntek nagyszerű lehetőséget kínált volna a szuper, összpontosított tanulásra, a nagy szünetelős szabadságból visszacsöppenve nem tudtam magamat rávenni arra, hogy elkezdjem leküzdeni a rám váró feladathalmazt. Alapvetően az egész szünet utáni hétvégén próbáltam magam rávenni a tanulásra, inkább kevesebb, mint több sikerrel, mivel minden Erasmusos utazgatott az őszi szünetben, még programok sem voltak, amik megakadályozhattak volna ebben, de én csak azt vártam, hogy mikor jönnek már vissza a többiek, mikor tudunk végre együtt lenni egy kicsit. 

Azért Floriannal összeültünk egy kicsit készülni a hétfői irodalom zh-ra. Szombaton talán 2 órát foglalkoztunk vele, mert utána átjöttek a többiek a Thil-be, és a fantasztikus készletemből megvendégeltem őket egy jó chilis babra tortillában, voltunk vagy 15-en, és mindenki odavolt, hogy milyen finom :D

Utána pedig bementünk bulizni a városba, ahonnan 4 körül sétáltunk haza Floriannal (vasárnap hajnal lévén nem volt busz...)

Vasárnap délután-estefelé visszatértünk az irodalomra, és egészen sokat, vagy 6 órát nyúztuk az anyagot. Megbeszéltük, hogy hétfőn folytatjuk, aminek az lett a vége, hogy nem mentem be a két irodalmat megelőző órámra, hogy rendesen fel tudjak készülni. Ez volt az első hiányzásom mindkettőből, szóval ebből a szempontból ez nem volt gond.

Hétfőn reggel tehát már nekikezdtünk, és egészen négyig, a vizsga pillanatáig tanultunk, tanultunk megállás nélkül. Én eléggé stresszeltem, amit sikeresen Florianra is átragasztottam a vizsga előtti percekben, de íy utólag mindketten úgy érezzük, hogy jól ment, hatékonyak voltunk együtt:) 

Este nem mentem edzésre, mert nagyon fáradt voltam az egész napos megfeszített koncentrációtól, meg éhes is:D Ezért a koliban maradtam, és főztünk a németekkel, ami nagyon jó volt, örülük, hogy megtaláltam itt is a kis főzős csapatomat.

Kedden felkeltem, és húztam tovább az igát, voltak házijaim szerdára, meg csütörtökön egy irtó nagy zh-m abból a könyvből, aminek mindig szenvedtem az olvasásával, mert nehéz, és időigényes... 

Keddről szerdára csupán 3 órát aludtam, majd szerdáról csütörtökre is, de már kezdem megszokni :D 

Azonban valamilyen csodával határos módon 1. kész lettem mindennel, 2. megéreztem, hogy a könyv melyik részletéből lesz a zh, és még plusz adatoknak is utánanéztem a részlettel kapcsolatban, úgyhogy szerintem jól ment ez is, amire egyáltalán nem számítottam :D 

Csütörtökön aztán megint eljöttem civilizációról a szünetben, mert Józsi 6-ra érkezett Charles de Gaulle-ra. Az este 8-as vonattal jöttünk vissza Amiens-be, amivel fél 10 körül értünk be a pályaudvarra. Mivel ilyenkor már nincs nyitva kb semmi, és én nagyon fáradt voltam, csak a szemközti kínaiba mentünk be kajálni korlátlanul :D

A boldog viszontlátás :3

Másnap reggel felkeltünk, és elindultunk megnézni Amienst, szintén a Les Hortillonages-tól kezdtük, majd megmutattam neki a központot, voltunk a katedrálisban, végigjártuk a főbb nevezetességeket (sajnos nem volt nagyon sok időnk), és a Quick-ben kajáltunk, ami egy gyorsétterem hamburgerrel-sültkrumplival, csak szerintem finomabb a szósz. 

Fél háromkor indult Párizsba a vonatunk, és ahogy megérkeztünk, rögtön az Eiffel-torony felé vettük az irányt, mert oda Józsi mindenképpen fel szeretett volna menni. Átestünk az ellenőrzésen, és bár először lifttel akartunk a csúcsig menni, a gigantikus sorra való tekintettel végül a lépcsőt választottuk. Ide sem kellett valami keveset várni, de mégis jobb volt, mint a lift... 

Jövünk, 745 lépcső!

Ezt fölfelé útközben találtuk, Eiffel tervezte a Nyugatit Pesten, így Magyarország is jelen van az Eiffel-toronyban:)

 

Fent lélegzetelállító volt a kilátás, ez volt az első alkalom, hogy Párizst a magasból fények által pöttyözve láttam, hatalmas élmény:

És pont, amikor fent voltunk, a torony elkezdett ragyogni! Megörökítettük :D

 

Az Eiffel-torony után utunk a Notre Dame-hoz vezetett, ahol 9-kor kezdődött a fényjáték, amire ingyenesen lehetett jegyeket venni. Beálltunk a hatalmas, várakozó tömegbe, de aztán Józsinak az az ötlete támadt, hogy nézzük inkább messzebbről, odalátszik, odahallatszik, és van a közelben egy bár, utcai kis asztalkákkal, ahol látta, hogy mások borozgatás közben nézik a fényfestést. Követtük hát a példájukat.

Ez az ötlet azért is bizonyult zseniálisnak, mert a fényjátékot 40 (!!) perccel később kezdték, ezért csak 10 percet tudtunk nézni belőle, indulnunk kellett a vonatunkhoz, ami visszavitt Amiensbe. Belülről így nézett ki:

Nekem nagyon tetszett:) A franciák nagyon adnak az enteriőrre- ezt majd a lille-i wc-ben is látni fogjuk :D

Éjfél körül értünk Amiensbe, ahol először is beugrottunk a Meating Point-ba, hogy Józsi is megízlelhesse a világ legfinomabb sült krumpliját :D Itt vártunk a többiekre, akik az International Dinnerről jöttek be a központba. Majd hajnalig tartó buli a Street Caféban, utána pedig a Miroir-ban. Én Erasmusosként már edzett voltam, Józsi viszont eléggé lefáradt a végére, és mondogatta, hogy menjünk menjünk (már 4 felé :D)- végül beadtam a derekamat, mert hát másnap mégis Lille. Ahova két óra alvás után keltünk útra... Hát, nem mondom, el tudtam volna viselni több alvást is, de amikor megvettük a jegyeket, még nem gondoltuk, hogy Párizs, meg buli, minden lesz itt. 

Lille-t ezért inkább pihenősebben, nyugisabban töltöttük, és jó volt így, bár energiánk se lett volna többre. 

Voltunk a főtéren, a közelben reggeliztünk egy nagyon aranyos helyen, megnéztük az Óvárost, a Régi Tőzsdét, voltunk Charles de Gaulle szülőházában, felmentünk a 104 m magas Beffroi toronyba megcsodálni a kilátást. A végén már a vonatállomáson gofrievés közben vártuk a vonatunkat vissza.:)

Szóval igen, a lille-i pályaudvaron ilyen csinos wc-k voltak :D

Ez meg maga a pályaudvar, kívülről

Reggelink:)

A Régi Tőzsde

És a torony, kilátással:

Amiensbe visszatérve már meg volt beszélve egy közös főzés a többiekkel, szintén (főként) az én alapanyagaimból csináltunk spagettit. Utána a többiek bementek a városba, de mi Józsival bezuhantunk az ágyba, egészen másnap reggel 7-ig, amikor is kelni kellett a párizsi vonathoz, ami a repülőhöz vitt minket.

Józsi még mondta is előzőleg, hogy kár volt, meg fölösleges ilyen korai vonatra jegyet venni, a reptéren kevesebb idő is elég a becsekkolásra kézipoggyász nélkül..Hát, utólag kiderült, nagyon is jól jött a plusz idő!

Békésen aludtunk odafelé a vonaton, amikor is megálltunk. Gyanútlanul néztünk körbe, hogy biztos csak egy megálló, mikor is érkeztek az infók a hangosbemondóból: áramkimaradás van, nem tudunk továbbmenni. Húha, elkezdtünk tanakodni, jobb lenne-e leszállni, és valahogy elbodogulni, eljutni CDG-ra. Újabb hangosbemondós üzenet: akik azon gondolkoznak, hogy leszállnak (Saint-Denis-ben voltunk, ez Párizs egyik agglomerációs területe, nem olyan messze a várostól), azokkal sajnos rossz hírt kell közöljenek, az áramkimaradás miatt az ajtók sem nyílnak :D Hát fantaszikus, előrementem megérdeklődni, hogy most akkor mégis mi a teendő, hogy jutunk el a repülőtérre. Mondták, hogy nem tudják. Hm.

Szerencsére (a korai vonatnak köszönhetően) időben voltunk, de szerettük volna valahogy megoldani ezt a problémát. Nem kellett sokáig várnunk, bemondták, hogy le lehet szállni, mi meg szinte gondolkodás nélkül emellett a lehetőség mellett döntöttünk. Lent a peronon aztán tanácstalanul néztünk körbe, hogy akkor most hogyan tovább, de a kalauzok útbaigazítottak, kettes vágány, áll benn egy vonat, azzal mehetünk Gare du Nord-ra. Mivel a mi vonatunk is oda ment volna, ez a megoldás tökéletesnek bizonyult. Komolyan nem értem, hogy tudják ezeket a problémákat ilyen jól megoldani, Amszterdamban is sikerült, meg itt is... Ki van ez találva.

Sikeresen megérkeztünk Gare du Nord-ra, ahol át kellett volna szállnunk egy másik RER-re, ami a reptérre visz, igen ám, csakhogy: mi a föld alatt voltunk - ahonnan át tudtunk volna sétálni az RER B-hez, csak jegyünk az nem volt. Mert a vonatjegyünkkel jöttünk, ami a probléma miatt érvényes volt, de az RER B-s 10 eurós jegyet nem mertük elbliccelni... Viszont ahhoz, hogy jegyet vegyünk, ki kellett volna jutni, a kijutáshoz pedig jegy kellett volna, (elektronikus kapuk zárják el Párizsban a kifelé vezető utat is) ami nekünk még mindig nem volt! 

Megkérdeztem a biztonságiakat, hogy mit javasolnak, mondták, hogy sorakozzunk be szorosan valaki mögé, és slisszoljunk át a kapun. Ez többé-kevésbé sikerült is (engem elsőre odacsukott :'( mert a csajnak előttem sok volt a cucca), de lett jegyünk, elértünk mindent, időben kint voltunk a reptéren, ahol elérkezett az idő, hogy búcsút mondjunk egymásnak december végéig... :( 

Megosztás a facebookon

Október 30-november 5.

Na tehát akkor őszi szünet. Anyáék hétfőn este érkeztek meg, én meg addig szépen kitakarítottam és rendbe raktam a szobámat, plusz előkészítettem mindent a meglepetéshez. Egy sajttállal vártam őket, ami négy különböző féle sajtból állt, mellé bagettet vettem, almát és szőlőt. Ezt már előzőleg kitaláltam, hogy ilyen igazi francia fogadtatásban részesítem majd őket, ha megérkeznek. 

Ezzel kezdődött tehát a hétfő este, mindenki teliette magát, aztán kipakoltuk a temérdek mennyiségű dolgot, főleg ételeket, amiket anya hozott ki nekem, amit ezúton is még egyszer köszönök:) 

Úgy teli lett a szobám kajával, hogy el se hiszem, félő, hogy nem is tudok majd mindent megenni szemeszter végéig, de igyekezni fogok rajta :D 

Elképesztő éléstár :D

Vacsora után együtt elmentünk a szállásukra becsekkolni, ami a város másik, északi végén volt, ezért az elkövetkező napokban mindig egy előre megbeszélt helyen találkoztam velük, vagy ők jöttek el értem a kolihoz, mivel tök messze laktunk egymástól (autóval annyira nem, busszal annál inkább).

Esti levezetés gyanánt pedig elgyalogoltunk a világ végére egy érdekes kocsmába (az egyetlen ilyen a szállásuk környékén), ahol búcsúzóul sört/teát/almalevet ittunk.

Anyuci ilyen jó kedvre derült ennek a gyönyörű söröskorsónak a láttán, amin őszintén, nem is csodálkozunk:)

Másnap délelőtt a lebegő kerteknél találkoztunk (les Hortillonages), ugyanis szerencsénkre aznap utoljára az évben még látogatható volt a hely, úgyhogy megcsináltuk az egyórás kis csónaktúrát, ami láthatóan nagyon tetszett nekik, még nekem is, pedig már voltam ott egyszer:)

Ezután ebédeltünk egy közeli étteremben, majd kezdetét vette az amiens-i nevezetességek meglátogatása az én vezetésemmel, az általam már jól begyakorolt útvonalon.

Ez az úgynevezett Croque Madame, ami egy melegszendvics sonkával, sajttal és besamellel, a tetejére pedig egy tükörtojás van rásütve - ebben különbözik a "férfi variációtól", a Croque Monsieur-től, mert a tojás olyan, mint a női kalap.:)

Voltunk a Parc Saint-Pierre-ben, a központi bár-és étteremsoron, a katedrálisnál, megkóstoltuk a helyi macaront, megnéztük a nagy órát, végigsétáltunk a pályaudvarhoz vezető sétálóutcán... El akartunk menni Jules Verne házához is, de hamarosan zárt, úgyhogy a viszonylag közel elhelyezkedő teaház mellett döntöttünk, amit csekkoltam is a neten, hogy nyitva van. Hát nem volt, ugyanis valami miatt bezárták előző nap több, mint egy hétre, úgyhogy kissé csalódottan, de választottunk egy másik bárt, ahova beültünk meginni valamit. Mivel kedd volt, Halloween napja, rengeteg kifestett és jelmezes embert láttunk, a gyerekek mindenhova bementek cukorkát kérni és "riogatni" az embereket. Nem is gondoltuk, hogy itt ekkora hagyománya van a Halloween-nek, sokkal több aktívan ünneplő személyt láttunk, mint Magyarországon. Aztán arra jutottam, hogy mivel kelta eredetű ünnep, és a viszonylag közeli Bretagne-ban is eredetileg kelta származású emberek laktak, lehet, hogy ez az oka annak, hogy itt ilyen népszerű a Halloween. 

Készülnek a horrorisztikus díszletek.

Én is készültem az esti bulira, ki is festettem magam a bárban, ahol voltunk, majd Áront is, gyönyörűek voltunk ketten:)

Ugyanis az ESN halloweeni Erasmusos bulit szervezett, amit nagy bánatunkra törölniük kellett, mert valamilyen összetűzés volt a buli színhelyéül szolgáló Miroir tulajdonosa(i) és az ESN között... Mi, Erasmusosok persze mégis elmentünk együtt ünnepelni, és ha nem is voltunk olyan sokan, mint lehettünk volna, azért jó kis este volt a Déliriumban. Anyáékkal együtt sétáltunk át (nagyon sok kilométeres, egész napos gyaloglásunkat megkoronázva) a kézműves belga söröket áruló Délirium-ba, a buli helyszínére, ahol rengeteg, de tényleg rengeteg ember verődött össze, és ez az este folyamán csak rosszabb lett, hogy wc-re is csak úgy lehetett elmenni, hogy ki az utcára a hátsó bejáraton, majd be az elsőn, bent egyszerűen mozdulni sem lehetett a tömegtől.

Ilyen és ehhez hasonló érdekes képek születtek az estén :D

4 körül értem vissza a buliba, így másnap kevésbé frissen, de azért határozottan indultam anyáékkal fókákat nézni a Somme völgyébe, miután reggel tettünk egy sétát a campus területén. 

A fókákat szépen megtekintettük távcsővel, sétáltunk az óceán partján, majd ebédelni akartunk egy helyi étteremben, azonban meglepetésünkre a konyha 3-kor bezárt, így enni már nem adtak nekünk. Visszamentünk hát Amiens-be, hogy majd az általam kinézett étteremben eszünk, azonban november elseje lévén szinte MINDEN zárva volt, vagy nem adtak már ki ételt, ezért viszonylag hosszas keresgélés után végül a kolimmal szemben lévő önkiszolgáló kínaiban kötöttünk ki, ahol alkalomhoz illően telezabáltuk magunkat a finomabbnál finomabb kajákkal. 

Pár kép Amiensről - én ezen a hétvégén nem fotóztam túl magam, mivel már minden ilyesmit megörökítettem korábban:)

Másnap ismét korán kelés, indultunk Párizsba! Elsőként a Sacré Coeur-t néztük meg, nagyon szép nappali fényben is (Józsival ugye este láttuk), viszont több a katona... Ez egy kicsit nyomasztó volt. 

Utána a Notre Dame-hoz autóztunk el, ahol leraktuk a kocsit, majd egy irtó hosszút gyalogoltunk az Eiffel-toronyig, de útközben is sok érdekes, szép dolgot láttunk. Nekem ugyebár nem volt új Párizs, de azért akkora szakértője nem vagyok, hogy semmi újat ne lássak benne:) Anyának kissé nagy és zajos volt (Amiens csendesebb, nyugodt, mégis mindig van mit csinálni, szóval mindent összevetve kicsit hozzám is közelebb áll Amiens - szívesebben laknék itt, mint Párizsban, Párizs szerintem olyan város, amit látogatni jó, élni benne... valakinek biztos, nekem nem vágyam), viszont Gáboron úgy láttam, neki nagyon tetszett, többször is elmondta, mennyire szép, milyen jól megalkotott, az építészet, meg a hangulat... 

Az Eiffel-torony után a Tuilériák kertje felé vettük az irányt, kissé sietve, hogy még világosban odaérjünk, ami végül sikerült is, ezután meg, mivel tényleg rengeteget sétáltunk, metróra szálltunk, és elutaztunk a Champs-Elysées másik végére, hogy megnézzük a Diadalívet. A Champs-Elysées mentén gyalogoltunk egy megállót, hogy kicsit megérezzük a hangulatát a sugárútnak is, majd visszaszálltunk a metróra, és elmentünk a Louvre-hoz, hogy azt is megnézzük kívülről, ahova odalátszott a ragyogó Eiffel-torony, szóval elég szép volt:)

A Louvre után a parkoló felé vettük az irányt, és az eszméletlen párizsi dugóban kifelé araszolva elindultunk vissza Amiensbe. Itt még el akartunk menni a Le Quai nevű étterembe (amit elsején is terveztünk, csak nem jött össze), de túl későn értünk vissza Amiensbe ahhoz, hogy beüljünk vacsorázni, ezért egy pub teraszán ittunk ki-ki teát, sört, forrócsokit, én meg elmentem Áronnal a híres Meeting Pointba megkóstoltatni velük a híres amiensi legfinomabb sültkrumplit, szóval végül nem maradtunk éhesek, mert előtte is már jól belaktunk Párizsban egy utcai óriás (sonkás-)sajtos-tojásos palacsintával.

Visszaérve a kolihoz aztán el is köszöntünk egymástól, mert anyáék másnap reggel indultak vissza Nürnbergen keresztül Magyarországra. 

Jó volt velük találkozni, és azt hiszem, nekik is tetszett ez a hét:) 

Megosztás a facebookon

Galéria part 3

Charles de Gaulle, érkező EasyJet gép

Sacré Coeur:

 

Tour Eiffel:

Louvre, normális és normálatlan képek :P

A fantasztikus (dupla, csak annyira nem látszik a képen) szivárvány, ami Amszterdamban fogadott minket *.*

És akkor a város:

Imádtam ezeket a cuki kis feljárókat a házak előtt:

Sajtbolt:

Rengeteeeg bicikli:

 

Madame Tussaud viaszbábjai:

Mert kreatívak és viccesek vagyunk :D

A fenti képek a szállásunkról készültek, kilátás a teraszról nappal-este, és a szoba belülről

Amikor végre feljutottunk a megfelelő vonatra hazafelé :D

 

TGV belülről

És a felszálláshoz készülő Ryanair:/ 

Megosztás a facebookon