Október 30-november 5.

Na tehát akkor őszi szünet. Anyáék hétfőn este érkeztek meg, én meg addig szépen kitakarítottam és rendbe raktam a szobámat, plusz előkészítettem mindent a meglepetéshez. Egy sajttállal vártam őket, ami négy különböző féle sajtból állt, mellé bagettet vettem, almát és szőlőt. Ezt már előzőleg kitaláltam, hogy ilyen igazi francia fogadtatásban részesítem majd őket, ha megérkeznek. 

Ezzel kezdődött tehát a hétfő este, mindenki teliette magát, aztán kipakoltuk a temérdek mennyiségű dolgot, főleg ételeket, amiket anya hozott ki nekem, amit ezúton is még egyszer köszönök:) 

Úgy teli lett a szobám kajával, hogy el se hiszem, félő, hogy nem is tudok majd mindent megenni szemeszter végéig, de igyekezni fogok rajta :D 

Elképesztő éléstár :D

Vacsora után együtt elmentünk a szállásukra becsekkolni, ami a város másik, északi végén volt, ezért az elkövetkező napokban mindig egy előre megbeszélt helyen találkoztam velük, vagy ők jöttek el értem a kolihoz, mivel tök messze laktunk egymástól (autóval annyira nem, busszal annál inkább).

Esti levezetés gyanánt pedig elgyalogoltunk a világ végére egy érdekes kocsmába (az egyetlen ilyen a szállásuk környékén), ahol búcsúzóul sört/teát/almalevet ittunk.

Anyuci ilyen jó kedvre derült ennek a gyönyörű söröskorsónak a láttán, amin őszintén, nem is csodálkozunk:)

Másnap délelőtt a lebegő kerteknél találkoztunk (les Hortillonages), ugyanis szerencsénkre aznap utoljára az évben még látogatható volt a hely, úgyhogy megcsináltuk az egyórás kis csónaktúrát, ami láthatóan nagyon tetszett nekik, még nekem is, pedig már voltam ott egyszer:)

Ezután ebédeltünk egy közeli étteremben, majd kezdetét vette az amiens-i nevezetességek meglátogatása az én vezetésemmel, az általam már jól begyakorolt útvonalon.

Ez az úgynevezett Croque Madame, ami egy melegszendvics sonkával, sajttal és besamellel, a tetejére pedig egy tükörtojás van rásütve - ebben különbözik a "férfi variációtól", a Croque Monsieur-től, mert a tojás olyan, mint a női kalap.:)

Voltunk a Parc Saint-Pierre-ben, a központi bár-és étteremsoron, a katedrálisnál, megkóstoltuk a helyi macaront, megnéztük a nagy órát, végigsétáltunk a pályaudvarhoz vezető sétálóutcán... El akartunk menni Jules Verne házához is, de hamarosan zárt, úgyhogy a viszonylag közel elhelyezkedő teaház mellett döntöttünk, amit csekkoltam is a neten, hogy nyitva van. Hát nem volt, ugyanis valami miatt bezárták előző nap több, mint egy hétre, úgyhogy kissé csalódottan, de választottunk egy másik bárt, ahova beültünk meginni valamit. Mivel kedd volt, Halloween napja, rengeteg kifestett és jelmezes embert láttunk, a gyerekek mindenhova bementek cukorkát kérni és "riogatni" az embereket. Nem is gondoltuk, hogy itt ekkora hagyománya van a Halloween-nek, sokkal több aktívan ünneplő személyt láttunk, mint Magyarországon. Aztán arra jutottam, hogy mivel kelta eredetű ünnep, és a viszonylag közeli Bretagne-ban is eredetileg kelta származású emberek laktak, lehet, hogy ez az oka annak, hogy itt ilyen népszerű a Halloween. 

Készülnek a horrorisztikus díszletek.

Én is készültem az esti bulira, ki is festettem magam a bárban, ahol voltunk, majd Áront is, gyönyörűek voltunk ketten:)

Ugyanis az ESN halloweeni Erasmusos bulit szervezett, amit nagy bánatunkra törölniük kellett, mert valamilyen összetűzés volt a buli színhelyéül szolgáló Miroir tulajdonosa(i) és az ESN között... Mi, Erasmusosok persze mégis elmentünk együtt ünnepelni, és ha nem is voltunk olyan sokan, mint lehettünk volna, azért jó kis este volt a Déliriumban. Anyáékkal együtt sétáltunk át (nagyon sok kilométeres, egész napos gyaloglásunkat megkoronázva) a kézműves belga söröket áruló Délirium-ba, a buli helyszínére, ahol rengeteg, de tényleg rengeteg ember verődött össze, és ez az este folyamán csak rosszabb lett, hogy wc-re is csak úgy lehetett elmenni, hogy ki az utcára a hátsó bejáraton, majd be az elsőn, bent egyszerűen mozdulni sem lehetett a tömegtől.

Ilyen és ehhez hasonló érdekes képek születtek az estén :D

4 körül értem vissza a buliba, így másnap kevésbé frissen, de azért határozottan indultam anyáékkal fókákat nézni a Somme völgyébe, miután reggel tettünk egy sétát a campus területén. 

A fókákat szépen megtekintettük távcsővel, sétáltunk az óceán partján, majd ebédelni akartunk egy helyi étteremben, azonban meglepetésünkre a konyha 3-kor bezárt, így enni már nem adtak nekünk. Visszamentünk hát Amiens-be, hogy majd az általam kinézett étteremben eszünk, azonban november elseje lévén szinte MINDEN zárva volt, vagy nem adtak már ki ételt, ezért viszonylag hosszas keresgélés után végül a kolimmal szemben lévő önkiszolgáló kínaiban kötöttünk ki, ahol alkalomhoz illően telezabáltuk magunkat a finomabbnál finomabb kajákkal. 

Pár kép Amiensről - én ezen a hétvégén nem fotóztam túl magam, mivel már minden ilyesmit megörökítettem korábban:)

Másnap ismét korán kelés, indultunk Párizsba! Elsőként a Sacré Coeur-t néztük meg, nagyon szép nappali fényben is (Józsival ugye este láttuk), viszont több a katona... Ez egy kicsit nyomasztó volt. 

Utána a Notre Dame-hoz autóztunk el, ahol leraktuk a kocsit, majd egy irtó hosszút gyalogoltunk az Eiffel-toronyig, de útközben is sok érdekes, szép dolgot láttunk. Nekem ugyebár nem volt új Párizs, de azért akkora szakértője nem vagyok, hogy semmi újat ne lássak benne:) Anyának kissé nagy és zajos volt (Amiens csendesebb, nyugodt, mégis mindig van mit csinálni, szóval mindent összevetve kicsit hozzám is közelebb áll Amiens - szívesebben laknék itt, mint Párizsban, Párizs szerintem olyan város, amit látogatni jó, élni benne... valakinek biztos, nekem nem vágyam), viszont Gáboron úgy láttam, neki nagyon tetszett, többször is elmondta, mennyire szép, milyen jól megalkotott, az építészet, meg a hangulat... 

Az Eiffel-torony után a Tuilériák kertje felé vettük az irányt, kissé sietve, hogy még világosban odaérjünk, ami végül sikerült is, ezután meg, mivel tényleg rengeteget sétáltunk, metróra szálltunk, és elutaztunk a Champs-Elysées másik végére, hogy megnézzük a Diadalívet. A Champs-Elysées mentén gyalogoltunk egy megállót, hogy kicsit megérezzük a hangulatát a sugárútnak is, majd visszaszálltunk a metróra, és elmentünk a Louvre-hoz, hogy azt is megnézzük kívülről, ahova odalátszott a ragyogó Eiffel-torony, szóval elég szép volt:)

A Louvre után a parkoló felé vettük az irányt, és az eszméletlen párizsi dugóban kifelé araszolva elindultunk vissza Amiensbe. Itt még el akartunk menni a Le Quai nevű étterembe (amit elsején is terveztünk, csak nem jött össze), de túl későn értünk vissza Amiensbe ahhoz, hogy beüljünk vacsorázni, ezért egy pub teraszán ittunk ki-ki teát, sört, forrócsokit, én meg elmentem Áronnal a híres Meeting Pointba megkóstoltatni velük a híres amiensi legfinomabb sültkrumplit, szóval végül nem maradtunk éhesek, mert előtte is már jól belaktunk Párizsban egy utcai óriás (sonkás-)sajtos-tojásos palacsintával.

Visszaérve a kolihoz aztán el is köszöntünk egymástól, mert anyáék másnap reggel indultak vissza Nürnbergen keresztül Magyarországra. 

Jó volt velük találkozni, és azt hiszem, nekik is tetszett ez a hét:) 

Megosztás a facebookon

Ahogy ígértem, érkezzenek tehát az elmaradt képek, és érdekes részletek

Először is pár kép Amiens körbesétálásáról, ahol alapvetően a belvárost és a főbb nevezetességeket néztük meg, egy fiatal lány vezetésével, aki szerintem idegenvezetőnek tanul, mert kérte, hogy értékeljük egy oldalon. Nagyon sok érdekes dolgot mondott el, úgyhogy valóban élvezetes volt ez a kétórás túra. A katedrális volt az egyetlen hely, amit előző nap megnéztem egyedül, de az információk persze arról is újak voltak: a tetején látható torony ferde egy kissé, ez azért van, mert fából készült, és néha annyira erős szelek fújtak, hogy kissé megroggyant a szerkezet. Az előző torony ki is gyulladt egyszer, de a legenda szerint az amiens-i lakosoknak sikerült láncot alkotva eloltaniuk a tüzet. Közben persze csak bort ittak, mert a víz kellett az oltáshoz. Ez a katedrális amúgy a legmagasabb és a legszélesebb Franciaországban, és a torony is ennek a tetején a legrégebbi. Erről a helyről indultunk, ez egy kertes, erdős terület, ahova csak ezekkel a csónakokkal lehet bemenni, a lány javasolta, hogy aki teheti, mindenképp próbálja ki, ha még nem csinálta, mi előreláthatólag csütörtökön megyünk majd a lányokkal:)

A kék épület egy étterem, ahol a vezetőnk korrektnek mondta az árakat, mert persze a folyó partján mindenképp kell enni valami igazán franciát egyszer, ő ezt a helyet ajánlotta (Restaurant Le Quai)

Itt már közeledünk a katedrálishoz

Ez az óra a katedrálistól nem messze található, és két tökéletesen ellentétes stílust ötvöz (az aranyozott geometrikus, és a fémes kacskaringós egyvelege), mert két művész dolgozott rajta, egymásról nem nagyon véve tudomást :D

Ezek után ellátogattunk még a Palais de Justice-hez, ami előtt szép kis füves park terül el. A fenti képen a főutca látható.

A városnézés után vettünk egy-egy gofrit magammal az egyik német, a vietnámi és a brazil lánnyal, majd elmentünk a másik német lányért a koliba, onnan vásárolni (szuperolcsón), és utána főztünk együtt a koliban, amit már az előző bejegyzésben is említettem. A lányok nagyon rendesen voltak, mert lekísértek a buszhoz, hogy ne kelljen a sötétben egyedül sétálnom, és jó sok utazás után vissza is értem a koliba. 

Másnap korán reggel pedig elindultunk a Somme völgyébe (La Baie de Somme), jöjjenek a képek:

Ő az egyik nyuszi, akit a Bailly kertjében láttam. 

Ez már a csapat, ahogy sétálunk lefelé a vízparton, ezen a képen látható legjobban a táj. 

Első fókáink:)

Fókák, fókák mindenhol!

A kövek között rengeteg kagylót is lehetett találni (mivel sokszor ezt a részt is víz borítja), én is gyűjtöttem egy párat.

Ezután kezdődött a vadregényes rész. Ahhoz, hogy közelebbről megfigyelhessük a fókákat, lehetőségünk volt átmenni egy homokos szigetre. Amit ugyan csak keskeny sávban, de víz vett körül. Úgyhogy egymást segítve, ki mezítláb, ki bokáig merülve ugráltunk át a vizes sávon, igyekezve száraz lábbal megúszni a dolgot. Itt már többen megszabadultak a cipőtől, és bokáig gázoltak az amúgy 15-16 fokos vízben. Volt olyan lány is, aki alapból mezítláb, papucsban érkezett, na őt elkönyveltem izlandinak :D 7 fok volt reggel!

És igen, az első kép, amin én is szerepelek, egyben a szelfibot nagy szereplése! A lányok mögöttem sorban: Caitlin (Vietnám - majd Amerika), Anita (Németország), Sarah (Németország), Júlia (Brazília), Polina (Oroszország).

A bőséges piknik után utaztunk tovább egy közeli kisvárosba, ami szintén nagyon szép volt:

Ez egy állomásépület

Kis palacsintázó

És most jöjjön egy kis személyes tartalom: Caitlin telefonja nagyon szép képeket csinál, ezért mindenkit lefotózott vele valahol. Az én portfóliómból kettőt ragadtam ki, az érdekesebbek közül, csak hogy ne csak szép mosolygós képek legyenek fenn rólam :D

Oké, vissza a városhoz, és a normális képekhez :D

Ez a kutyus aaannyira puha volt, hogy képtelenek voltunk ellenállni neki:)

Ez még hazaindulás előtt, gyanútlan vidámságban készült. Hja. Aztán robbant le a busz.

De ebből az egész szerencsétlen helyzetből újabb vidámságot hoztunk ki a játékokkal!

Úgyhogy végül épen-egészségesen, fáradtan, teli élményekkel érkeztünk haza.

Megosztás a facebookon