Szeptember 18. - hétfő (13. nap)

Hétfőnként 11-től van az első órám, ami egy két és fél órás nyelvi kurzus (amire pénteken írtuk a tesztet), ezen Sarah-val vagyok együtt. A tanár egy idősebb bácsi, és elég vicces, szerintem jól tartja az órát. Mi már nem nagyon nyelvtanoztunk (azt mondta, a tudásunk alapján felesleges lenne), inkább csak azokat a jelenségeket beszéltük át, amiknek a használatában bizonytalanok lehetünk.

Óra után volt egy egyórás szünetem (az egyetlen a napban), és mivel egy pár kekszen kívül még semmit nem ettem aznap, visszarohantam a koliba, megmelegítettem a padlizsános-paradicsomos tésztát, amit még vasárnap vettem a Sparban a baguette-tel és a sajttal együtt, gyorsan belapátoltam, átvettem a csomagot a portán, amit anyuka küldött, benne a legszükségesebb dolgokkal, amik nem fértek be a bőröndömbe a súlykorlátozás miatt, utána rohantam is vissza órára. A sportcuccommal a táskámban (cipőm nem volt, azt elfelejtettem a nagy kapkodásban), mert Sarah-val és Anita-val megbeszéltük, hogy 7-ra elmegyünk az edzőterembe egy órára.

Ezen a francia nyelvgyakorlaton Caitlin-nel és Vito-val vagyok együtt (csak ők nem voltak első alkalommal), úgyhogy itt sem maradtam ismerősök nélkül. Ahogy ennek az órának vége lett, kezdődött is a következő, 19. századi francia irodalom előadás.

Rengetegen voltunk, a későn érkezők már le se tudtak ülni, és hátulról nem lehetett túl sokat hallani (nekem szerencsére sikerült a terem első felében helyet kapnom. Ezen az órán sok Erasmusos volt, a végén csapatostul megrohamoztuk a tanár urat, aki megígérte nekünk, hogy elküldi az előző órán vizsgált szövegrészletet és a szemeszter menetét.

Óra után az éhhalállal küzdve elrohantam a Leclerc-be, vettem egy bagettet, majd visszarohantam a buszmegállóba, ahova pont beállt a buszom, és indultam befelé a központba, az edzőterembe. Jó időben odaértem, úgyhogy be tudtam fizetni a 80 eurót, ami a bérlet ára négy hónapra... És így még olcsóbb, és az ez edzőterem alapból az olcsóbb opció Amiensben.... Kicsit fáj a szívem, de nem maradhatok mozgás nélkül egy fél éven át, és sok ismerős jár ide, az egyetemen pedig csak egyetlen kurzust választhatunk hetente ingyenesen, az meg kb. semmi. A jelentkezést meg le is késtem, mert még nem aktiválták a diákigazolványomat, legalábbis az egyetemi titkárság szerint.

Az óra amúgy nagyon jó volt, csak cipő nélkül szétment a talpam kicsit, és utána a lányok meghívtak a kolijukba, hogy filmet fognak nézni. Persze igent mondtam, és ez volt az este rossz ötlete.

Ugyanis mindkét német csaj összejött itt egy francia pasival, ezért nekem sikerült két pár között ülve megnéznem a filmet - az elején úgy volt, hogy a brazil lány, Júlia is jön, de végül mégsem - és ő tette jól... Rendkívül kellemetlenül éreztem magam, a filmből alig értettem valamit, mert a francia filmekben borzasztó gyorsan beszélnek (meg úgy általában az életben is, ha nem figyelnek rá külön), a francia srácok egyszerre mondták a szöveget a szereplőkkel, ami szintén nehezítette a megértést, a német lányok nevetgéltek rajtuk (egyáltalán nem volt vicces, na mindegy), plusz hol a jobb, hol a bal oldalamon cuppogtak egymással szerelmesen, ami egy idő után már annyira idegesített, hogy majdnem rájuk szóltam, hogy álljanak már le, de azért ennyire nem akartam bunkó lenni.

Végül nem néztük végig a filmet, mert elég késő lett, az egyik francia srác, Louis hazavitt kocsival, úgyhogy még jól is jártam a végén.... Azért is maradtam, és bírtam ki az egészet, mert már túl késő volt ahhoz, hogy egyedül nyakamba vegyem a várost.

Tanulság: nem szabad két párral egyedüliként (akár van párod csak nincs ott, akár nincs) programot csinálni. De tényleg azt hittem, hogy jön Júlia. Vagy hogy nem lesznek ennyire összegyógyulva a kis tubicáim.

Külön-külön kedvelem őket, sőt, ha egy kötetlenebb program, pl. közös főzés van, felőlem legyenek együtt, smárolhatnak akármennyit, de ez a közös filmnézés így öten borzasztó kellemetlen volt... Szerintem inkább nekem, mint nekik. 

Este még úgy voltam vele, hogy mivel a keddi egyetlen órám délután 3-kor kezdődik, elmegyek reggel 10-re tornázni. Ha már ennyire drága volt a bérlet, használjuk ki... (normál árakhoz képest nem drága, Franciaországhoz képest pláne nem, csak az ELTE-hez képest, szóval amihez szokva vagyok, de ahhoz képest nagyon)

Azonban éjfél körül értem vissza a koliba, utána még Józsinak vadásztam repülőjegyet novemberre, és végül 2-kor kerültem ágyba, ezért úgy döntöttem, majd jövő héten próbálom ki a reggeli pilatest.

Reggel 8-ra állítottam ébresztőt, anya segítségével sikerült megvenni a két jegyet, majd visszabújtam az ágyba aludni. A következő ébresztőm 11 órára szólt. Szörnyen hangos kopogásra ébredtem nem sokkal 10 után, ugyanis jöttek ventilátort ellenőrizni. Kellett pár perc, mire felfogtam, hogy mozdulni kéne :D 

A keddi napi terv pedig eddig az, hogy most összekészülök, elmegyek a boltba, csinálok egy bőőőséges reggelit, utána egyetem, majd edzőterem hatkor a lányokkal, utána pedig Apérismus lesz, ami ilyen beszélgetős-ismerkedős, Erasmusosoknak szervezett program (ez már a második alkalom, az elsőről sajnos lemaradtam, mert az szeptember 5-én volt).

Szeptember 17. - vasárnap

Hétvégi összefoglaló

Vasárnap szokás szerint 11 körül felébredtem, de úgy voltam vele, hogy csendes itthoni napot tartok, már kiprogramoztam magam a hétvégére. Aha, ahogy azt Móricka elképzeli, Jana, egy cseh lány írt facebook-on, hogy elmennek a világörökség hétvégéje alkalmából a Füvészkertbe, utána enni valamit, van-e kedvem velük tartani.

Persze az ember semmiképpen nem szeretne antiszociálissá válni egy Erasmus-félév alatt, úgyhogy összekaptam magam, és elindultam. A buszmegállóban találkoztam még jó néhány Erasmusossal, akik szintén a központba tartottak. A katedrális előtt találkoztam Jana-ékkal (még egy másik cseh lány is volt vele), meg ott voltak a spanyolok is, akikről nem is tudtam, hogy jönnek, meg még pár német, a török srác, szóval elég sokan. 

Eredetileg a katedrális tornyaiba szerettünk volna felmenni, de annyira hosszú sor állt (egy tábláig ért a tömeg, amire ki volt írva, hogy aki ide beáll, minimum egy óra várakozással számoljon), hogy áttettük a toronynézést egy másik, egyelőre nem fixált napra. Végül a csapat kétfelé vált, mert én már pl. láttam a Füvészkertet, a cseh lányok már látták Jules Verne (Verne Gyula) házát, viszont a spanyolok nem, és én is szívesen megnéztem volna, úgyhogy végül velük tartottam. A belépés a hétvége alkalmából ingyenes volt, nagyon szép volt a ház, sok érdekes dolgot, és díszes köteteket lehetett látni Jules Verne-től. 

A házlátogatással (előtte egy kis kertbe is benéztünk, ami egy hotel szintén ingyenesen megnézhető kertje volt) fél 6 körül végeztünk, és mivel 6 után már nem lehet belépni a helyszínekre, elmentünk kajálni, utána (az évben utoljára) megnéztük a katedrális fényjátékát, itt már a németekkel is találkoztunk, majd pedig elmentünk a már jól bevált pubunkba. Itt is szólt zene, táncoltunk egy kicsit, aztán (vasárnap lévén a hely bezárt már este 8-9 körül) továbbmentünk a kis táncos helyünkre. Na itt sem volt senki bent, szólt a zene, de nem volt semmi hangulat, úgyhogy kis tanácstalankodás után végül hazamentünk az utolsó busszal, éjfélkor. Előtte az egész csapatot megetettem baguettel meg sajttal, amit egy vasárnap véletlen nyiltva talált Spar-ban vásároltam, és mindenki nagyon örült neki, a legjobb éjjeli kajának bizonyult az éhes Erasmusosok számára :D 

A buszon a spanyol lányok olyan jókedvűek voltak, akkora hangzavart csaptak, kiabáltak és énekeltek, hogy Rodri-val és Mirjam-mal (német lány) csak azt vártuk, mikor szállítanak le minket a buszról. Szerencsére ez nem történt meg, a Bailly megállójánál az utasok és a sofőr is megmenekültek az idegösszeomlástól, mi pedig mentünk aludni. 

 

Szeptember 16. - szombat

Hétvégi összefoglaló

A hosszúra nyúlt péntek éjszaka után esélytelennek tartottam, hogy én szombaton délben zumbázni menjek (jelentkeztem még előzőleg egy ilyen ingyenes egyszeri sportalkalomra), de valamilyen furcsa okból kifolyólag magamtól felébredtem 10:46-kor. Már pont írtam Malcom-nak a szöveget (ő szervezte a szombati sportolást), hogy ne haragudjon, nem tudok menni... Amikor ő is írt, hogy na készen állok a sportolásra? És végül meggyőzött. Hogy nem baj, ha kések, induljak el. Nos, 6 óra alvás és egy átmulatott éjszaka után kellően csigatempóban szedtem össze magam, de sikerült egy olyan busszal elindulnom, amivel elvileg 10 perces késéssel odaértem volna. VOLNA. Az edzőruhámat direkt felvettem a koliban, hogy legalább az átöltözéssel ne kelljen vacakolnom, de azért sokat sétálni nem akartam, ezért egy olyan útvonalat választottam az edzőteremhez, ahol át kell szállni. Semmi nehézség, ugyanaz a megálló. Azonban a busz nem jött. 15 vagy 20 percet vártam rá, legalább addig viszonylag felébredtem, de mivel továbbra is semmi, elindultam gyalog. 

Így végül sikerült a zumbaóra utolsó 15 percére befutnom, gyorsan beálltam, így két számot meg a levezetést végig tudtam csinálni :D Azonban utána Malcom mondta nekem (ő a sportgépeken edzett), hogy maradhatok még ha szeretnék (hát igaza van, negyed óra az nem túl sok...), itt a lány lakótársa is, majd vele csinálom a gyakorlatokat a gépeken. Úgyhogy végül maradtunk még majdnem egy órát, és edzettünk hárman, nagyon jó volt, igazi felfrissülés, és utána Malcom elhozott a koliba kocsival, szóval még praktikus is :D

Hazaérve természetesen bezuhantam az ágyba és büszkén a délelőtti teljesítményemtől, azonnal elaludtam. Valamikor délután keltem fel, aztán kb a semmivel eltelt az elkövetkező pár óra estig (hajmosás, zuhanyzás, stb., akartam főzni is, de arra már nem volt időm), amikor is indultunk az állatkertbe. 

Ezelőtt már alapól összebeszéltem a spanyolokkal, hogy egy busszal menjünk, és hol és mikor találkozzunk. Guillaume is jött velünk, de ő megint csak nem nagyon vett részt a társalgásban. Az állatkert előtt találkoztunk Malcom-ékkal és egy sereg Erasmusossal, akik már voltak bent, és mentek tovább egy pubba. Megbeszéltük velük, hogy ott találkozunk, csak mi is megnézzük az állatkertet. Ami előtt igazán, de igazán hosszú sor állt, de egész gyorsan haladtunk (mindenkinek ellenőrizték a táskáját), úgyhogy várakozásainkkal ellentétben nem kellett órákat a sorban ácsorognunk. Bent nem sok állatot láttunk, mert a többség már aludt (gondolom ezért is volt a jegy csak 1 euró), de a fények szépek voltak (kicsit kísértetház-jellegűek, azt mondta Rodri, és hát nem állt messze a valóságtól:D egyedül tuti féltem volna - egy kicsit), és láttunk pingvineket, flamingókat, egy papagájt... Amúgy az állatkert nem túl nagy, gyorsan körbe lehet járni, de majd anyáékkal úgyis látom nappali fényben, akkor majd megnézem az összes állatot:) Meg találkoztunk két sráccal, akik beszéltek spanyolul (hiába, a spanyolok mindenhol ott vannak), amúgy meg Svájcban élnek, és ők kocsival elvittek minket oda, ahol a többi Erasmusossal volt találkozónk. Itt töltöttük az éjfélt, amikor is átléptünk Rodri születésének napjába, zárás körül pedig továbbmentünk arra a táncos helyre, ahol előző nap voltunk. Megint csak jó volt az este, talán nem olyan fergeteges, mint pénteken, de ez nem is baj, záráskor jöttünk el a helyről, és fél 5-re értem haza. :D 

(Az állatkertes képek nem lettek túl jók, mert vakuzni nem lehetett, de feltöltöm majd őket, csak kicsit később, mert 3-tól órám van, és addig még boltba is szeretnék menni, és reggelit/ebédet :D csinálni)

Szeptember 15. - péntek (10. nap)

Hétvégi összefoglaló

Jól elrepült a hétvége (meg a hétfő is), most jutottam el odáig, hogy nincs körülöttem senki, és aludtam is, úgyhogy leírom az idáig eltelt eseményeket.

A csütörtököt írtam le legutóbb, az előző bejegyzésem második felében, tehát a péntekkel folytatom.

Reggel meglehetősen álmosan érkeztem meg az egyetemre, útközben találkoztam Caitlin-nel és Vito-val (német srác), meg utána még más Erasmusosokkal is, úgyhogy együtt mentünk be a terembe, ahol a nyelvi és civilizációs teszteket írtuk.

Egy meglehetősen hosszadalmas köszöntő után megkaptuk az első tesztet, ami egy kétoldalas papír volt, nyelvtani feladatokkal, 45 percet kaptunk rá. Nem volt vészes, volt pár hely, ahol azért elgondolkoztam, hogy biztos jól írom-e, de úgy éreztem, jól sikerült. Ezután egy kis szünet következett, majd pedig a teszt civilizációs része, amiben 20 kérdésre kellett válaszolnunk negyed óra alatt. (gyakorlatilag vagy tudtuk őket, vagy nem, nem kellett hosszan gondolkozni) Na ez már keményebb diónak bizonyult, kérdeztek egyszerűbb dolgokat is (pl. a francia zászló színei, Franciaország jelmondata), de politikai, társadalmi témájú kérdések is voltak, és nem mindre tudtam a választ, vagy legalábbis nem voltam biztos benne, hogy jól írom. 

Ezek után visszamentem a koliba, és pihentem addig, amíg ki nem derültek az eredmények, ami délután 4 körül következett el. Nyelvből a haladó, civilizációból a középhaladó csoportba kerültem, és elküldték a kurzusoknak az időpontjait is, úgyhogy össze tudtam állítani az órarendemet, ami egészen barátságos, egyrészt minden befért, aminek kellett, nincsenek üzközések, nem kell korán kelnem, keddenként csak egy órám van, pénteken egy sem, így a sportra is jut majd időm. 

Estefelé pedig megbeszéltük Guillaume-mal (egy afriaki származású olasz srác, aki szintén a Thil-ben lakik), hogy bemegyünk a városba megnézni a katedrális fényjátékát. Tudtam, hogy a spanyolok is jönnek, de ők már hamarabb bementek egy bárba vacsorázni, én viszont elégnek éreztem aznapra a katedrálisnézést, úgyhogy megbeszéltük a spanyolokkal, hogy majd később becsatlakozunk. Guillaume-nak sem volt túl sok kedve sokáig bennmaradni a városban, úgyhogy bár a többiek hívtak minket bulizni, még én sem döntöttem el, mit szeretnék, gondoltam ahogy esik, úgy puffan.

Guillaume-mal kb. egy órán keresztül keringtünk azon a környéken, ahol elvileg a spanyolok voltak a bárban, de egyszerűen nem találtuk meg őket (nem értem, komolyan nem értem, miért), és mivel már a fényjáték a kezdetéhez közeledett, végül leültünk a téren, és ketten néztük meg. Közvetlenül utána azonban beszéltem Rodrival (spanyol srác), és mivel a "katedrális főbejárata előtt állunk" elég egyértelmű instrukció volt, végre megtaláltuk őket. A spanyolok nagyon cukik, és nagyon sokan vannak, egy a baj velük: spanyolul beszélnek :D Úgyhogy ha egyedül vagy más országból, vagy nem ismered a spanyolt, bizony néha kellemetlen, hogy beszélnek, nevetnek együtt, te meg mellettük sétálsz, és nézed az.... utcát. De túlélhető, kis csöndben lét sosem árt, és Rodri elég jól gondoskodik rólam, általában fordít, vagy csak ketten beszélgetünk, de van olyan is, hogy más spanyolokat is "meggyőzök", hogy egy kicsit beszéljünk angolul - franciául sokan elég rosszul tudnak, ezért velük inkább angolul beszélek, Rodri az, akivel csúcsra fejlesztettem az angol és a francia nyelv tökéletes keverését :D, de már tanultam pár spanyol szót és kifejezést is!

Végül úgy döntöttem, hogy a spanyolokkal tartok, Guillaume pedig, kezdeti enyhe tiltakozás után szintén jött velünk, de őszintén, a spanyolok jobb társaságot nyújtottak, mint a morcos Guillaume, úgyhogy már nem sokat érintkeztünk az este folyamán, aztán ő haza is ment korábban a németekkel. 

Egy kis bárba mentünk be, ahol szólt a zene, és táncolni is lehetett, de tényleg nagyon kicsi volt, kb. 20 ember teljesen megtöltötte a helyet. A spanyolok igazán életvidámak, igazi Viva la fiesta! nép, szeretek velük bulizni, mert nagyon tudnak táncolni, és mivel rengeteg manapság a divatos spanyol szám, azoknak mindig megörülnek, és teli torokból éneklik őket, amit igazi élmény nézni. 

Úgyhogy a csendes katedrálisnézésből egy hatalmas buli keveredett ki, nagyon jó volt a hangulat, 3 körül jöttünk el (bár én még maradtam volna...), és 4-re értem a koliszobába. 

 

Szeptember 13. (8. nap)

Másnap tehát korán keltem, és elmentem egyetemre, ahol, miután 40 percet vártunk a tanárra a terem előtt, kiderült, hogy bombariadó volt a vonatpályaudvaron, és a tanár ott ragadt, ezért nem tud jönni órát tartani. Mivel pont nem kezdődött semmi olyan, ami érdekelt volna, visszajöttem kajálni a koliba, utána gyorsan vissza az egyetemre 11-re, A picard dialektus nyelvészeti megközelítése órára. Nagyon jó volt! Még könyvet is kaptunk, ami színes, képes, és rövid párbeszédek vannak benne többféle dialektusban, és a standard francia nyelven is. Mivel ez az órám két cseh Erasmusos lánnyal van együtt (nem tudtuk előre, csak ott találkoztunk), elmentünk utána ebédelni az egyetem menzájára. Úgysem próbáltam még. Nos, valószínűleg nem is fogom, nem a legjobb hely.... sok sültkrumplis ételt adnak, hamburgerrel, rántott/sült dolgokkal, meg tésztákat, én bolognai-t ettem, és nem volt finom. Az a tipikus rossz menzakaja, a tészta néhol kemény, a szósz nem jó ízű, a húsdarabok szárazak benne... de olcsó, az tény. A desszertek viszont tetszettek, tegnapelőtt nem ettem, de majd lehet, hogy kipróbálom. Plusz nagy bagettből készült szendvicseket is lehet kapni, szintén elég olcsón (már Franciaországhoz képest - 600 forint körül).

Ebéd után volt egy hosszabb szünetem (bementem volna francia nyelvészetre, de akkor nem lett volna időm kivárni az óriási sort a menzán, majd lehet, hogy jövő héten megnézem azt az órát), csak 15:30-ra kellett visszamennem órára. Addig nyomtatót vadásztam, ugyanis pár Erasmusos papírt ki kellett volna nyomtatnom, kitölteni, beszkennelni és hazaküldeni az ELTE-re, de sehol sem találtam, egyik helyről küldtek a másikra, hogy "itt nem lehet, de ott igen", hát nem lehetett ott sem. Ja, meg elmentem az E.Leclerc-be elemet venni :D 

Utána 15:20-kor találkoztunk Sarah-val (német lány), akivel együtt volt a következő óránk, Mondattan 1. (a 2. lett volna reggel) Egy gyors teremcsere után már kezdtük is az órát, amit a tanárnő (indiai származásúnak néztem) nagyon precízen, powerpoint segítségével tartott meg, így nekünk is könnyebben követhető volt, az más dolog, hogy a diákat nagyon gyorsan továbbnyomta, úgyhogy majd' leszakadt a kezünk a gyorsírástól. 

Óra után én és Sarah elköszöntünk, de csak egy rövid időre, mert több ember, köztük ő is hivatalos volt a kolimba egy nagy közös vacsorafőzésre. A résztvevők: tehát Sarah, Anita (másik német lány), Polina (ő volt a főszakács), Vito (német srác), Júlia (brazil lány), Caitlin (amerikai-vietnámi lány), Louis (francia srác). Azt hiszem ennyi, de megtelt velünk a konyha :D 

Nekem épp csak annyi időm volt óra után, hogy zuhanyozzak, meg hajat mossak, már indulhattam is a boltba a túloldalra, hogy a többieket megkeressem, akik már vásároltak. Időközben Malcom meginvitált engem hozzájuk a lakásba (úgy volt, hogy megy Budapestre egy pár napra, de beteg lett, és itthon maradt végül), én pedig beszerveztem Sarah-t, jött vele Louis is, Anitát és Júliát, de ez volt a maximum, Malcom mondta, hogy nem fér el végtelen mennyiségű ember a lakásban. :D 

A vacsora amilyen hosszú ideig főtt (két óra minimum), olyan finom is volt (Polina találta ki az egész receptet!) : currys-fűszerezs rizs, mézes pirított csirkével, zöldségkörettel (csicseriborsó, sárga és zöld cukkini, padlizsán, zöld és fehérbab, paradicsom), és még szószt is csinált hozzá mézből, citromból, fűszerekből, és a csirke főzőlevéből, amit liszttel sűrített. Tényleg nagyon ügyes, tényleg nagyon finom volt, mi meg tényleg nagyon éhesek voltunk, úgyhogy elfogyott az egész, pedig jó nagy adagot csináltunk. 

Itt valamiért azt hittem, ki fogok lógni a képből, nem tudom, miért :P

Végre kajaaa :))

Vacsora után elköszöntünk a többiektől, mi meg a kis borunkkal és sajtunkkal felszerelkezve (Malcom mondta, hogy vigyünk, ha tudunk) elindultunk a lakásba - Louis elvitt minket kocsival, szóval luxusdolgunk volt. 

Körülbelül fél egyig voltam fent, volt zene, beszélgettünk, iszogattunk (meg a többiek költöttem egy nekem szóló "éneket", mert csináltam sajttálat mindenkinek :D), de egyszerűen nem bírtam tovább ébren maradni, úgyhogy már a megszokott módon berendezkedtem a kanapén, és az üvöltő zene, az ordítva beszélgető mindenfajta akcentussal tűzdelt francia nyelv, és a néha felboruló üvegek meghitt melódiájára álomba szenderültem. Anya mondta is, hogy egyszerűen képtelenség elképzelni, hogy ennyire bárhol el tudok aludni, de így van, annyira fáradt voltam, hogy nem érdekelt semmi, legközelebb másnap reggel ébredtem fel az ébresztőórámra. A lakásban lakó egyetlen lány (csupa lánnyal dolgozik együtt, ezért ragaszkodott a fiú lakótársakhoz) pont akkor indult el, mikor én is felébredtem, úgyhogy én is mentem vele, hogy ne kelljen Sabrit felébresztenem, hogy engedjen ki. 

Ezek után elmentem a D.A.I.-ba, a Nemzetközi Irodába, mert Sabri mondta, hogy itt tudok nyomtatni. Tudtam volna, ha - van internet. Egy ott dolgozó néni - akiről kiderült, hogy magyar! majdnem 30 éve jött ki Franciaországba; nagyon aranyos, sokat beszélgettünk, mondta, hogy mindig nézi, jönnek-e ki magyarok, és megszólítja azokat, akiknek az akcentusán hallatszik, bár esetemben nem hallotta biztosan, hogy az vagyok :D - mondta, hogy sose szokott elmenni a net, és hogy neki is nagyon kéne, de valószínűleg nemsokára visszajön, maradjak ott, és várjam meg. Volt időm, mert direkt felkeltem jóval előbb, hogy még egyetemre is kiérjek, és ezt is el tudjam intézni, ezért ott maradtam, kávéztam, beszélgettünk, meg az órarendemet próbáltam összerakni, ami majd úgyis csak jövő héten lesz végleges, mert holnap írjuk a francia nyelvi kurzusok tesztjét, ami alapján csoportokba sorolnak majd minket, és mivel ez heti 5 óra elfoglaltságot jelent majd, boríthat elég sok mindent. 

Aztán egyszercsak visszajött a net, gyorsan kinyomtattam amit kellett, és siettem egyetemre, ugyanis késésben voltam már. Azonban amikor odaértem, hiába kerestem az órát, amire be akartam menni. Amikor a titkárságon rákérdeztem, azt mondták, valószínűleg törölték az órát.... Mivel volt időm (haha) a következő órámat pedig két időpontban tartották, bementem a korábbira, hogy hamarabb végezzek. Disszertációírás-nak fordítanám az órát, elég komolynak tűnik elsőre, de egész jól érthető, és a tanárnő viccesen ad elő :D

Óra után pedig még vissza kellett menjek a D.A.I.-ba! Ugyanis a titkárságon még délelőtt közölték velem, hogy a papírjaimat nem itt az egyetemen írják alá, hanem a Nemzetközi Irodában... Ha én ezt tudom, hát ott nyomtattam ki őket! De mivel nálunk minden ilyesmi az egyetemen zajlik, eszembe se jutott ott megkérdezni. Ezért hát délután visszamentem, miután gyorsan átszaladtam az egyetem sportkarára, és megkérdeztem, hogy lehet sportokat választani. Ingyenes, és online kell, de ma van a határidő, úgyhogy majd miután megírtam a bejegyzést, megcsinálom.

Felszálltam tehát egy (a városközpontba tartó) buszra. Igen ám, de körjárat volt, és én pont a kör rossz felén voltam, szóval rengeteget kellett volna buszoznom, hogy odaérjek, az időm meg nem volt végtelen, körülbelül egy óra múlva zárt az iroda. Kellett pár megálló, mire rádöbbentem erre, és hirtelen nem is tudtam, hogy mihez kezdjek. Próbáltam lehetséges buszokat keresni, de mind olyan hosszadalmasnak tűnt, hogy kétséges volt, odaérek-e egyáltalán. Végül leszálltam, és örök barátom, a Google-térkép segítségével gyors tempójú gyaloglásba kezdtem, hogy lehetőség szerint elérjem a buszt, ami pont akkor indult, amikorra én elvileg megérkeznék a megállóba. Igen, ám, de: Amiensben én két térképpel dolgozom. A buszos applikáció térképével - amiben megvannak a megállók, meg a főbb helyek, viszont a gyaloglás mikéntje kevésbé részletes - és a Google-éval, amiben a gyaloglás nagyon jól követhető, viszont az amiens-is buszmegállókat nem ismeri. Ezt a kettőt kell nekem összekombinálnom napi 100 alkalommal, és az az érdekes benne, hogy sose tudom, a végén a jó helyen lyukadok-e ki. 

Nagyon éhes voltam, nagyon szomjas voltam (a vizemet a tanteremben felejtettem), nem tudtam pontosan hová tartok, és nagyon el akartam érni a D.A.I.-t, mert semmi kedvem nem volt egy másik napon is ezért bemenni a központba. Erős Erasmusosként legyőztem a (talán a fáradtság miatt is) mélyről feltörő kétségbeesést, amit azután éreztem, hogy megtaláltam ugyan a buszmegállót, de nem azt, ami nekem kellett, utána végignéztem, hogy az orrom előtt ment el a busz, amire föl kellett volna szállnom... de nem. Amikor közelebb értem, láttam, hogy ez az ellenkező irányba tartó busz volt, ezért átkeltem a másik oldalra (már láttam, hogy jön az én buszom) és igen! Sikerült! Elértem! Jó irányba tartottam, meg minden! Olyan jó érzés ez egy idegen városban... 

Sikeresen odaértem a D.A.I.-ba, sikeresen aláírattam és beszkenneltettem a papírokat, sikeresen vettem magamnak kaját és innivalót, és megmentettem magam az éhen-és szomjanhalástól (még hogy a franciák arrogánsak! egy idősebb házaspár olyan kézséggel segített nekem, úgy a szájamba rágta, hogy merre találom a kisboltot, hogy még én is elsőre megtaláltam:D)

Ezek után buszra fel újra, ugyanis egy spanyol sráccal volt találkozóm: együtt mentünk el megvenni a jegyeinket (meg a többiekét) a szombati állatkerti mókára: most hétvégén "világörökség napjai" lesznek, ami azt takarja, hogy egy csomó helyre ingyenesen, vagy nagyon olcsón lehet bemenni, az állatkertben pedig Lumieres dans le Zoo (fények az állatkertben) program lesz, gondolom a növényeket világítják meg, nem tudom pontosan milyen lesz, de az állatkert jó, és csak egy euró a belépő! Mivel a lányok fesztiválra mennek Párizsba (hívtak engem is, de nincs hálózsákom - most mondta Rodri (a spanyol fiú), hogy neki van :D, nincs sátram - egy francia srác felajánlotta, hogy aludhatok az autójában a parkolóban :D, és pénzem sem nagyon, plusz ezekkel a felajánlásokkal nem éreztem éppen megalapozottnak a szervezést), én elhívtam egy pár embert erre a kis aranyos programra, este 8-tól éjfélig. 

Szóval Rodrival megvettük a jegyeket, én kifejtettem neki, hogy mennyire várom már, hogy a koliban legyek, és csak pihenjek az ágyamon fekve, ő meg mondta, hogy mennek be a városba olyan boros-sajttálas akcióra, ahol mi voltunk, és ha van kedvem, jöjjek, utána megnézik a katedrális fényjátékát is. Mondtam neki, hogy örömmel mennék, de hulla vagyok, úgyhogy majd legközelebb. Előtte Sarah-ék hívtak az edzőterembe sportolni, de az hattól lett volna, én meg nem értem volna vissza, miután felszedem a cuccom a koliban. 

Közben megbeszéltük a lányokkal, hogy együtt megnézzük a Castillon-ban (távoli koli) a Bienenue chez les ch'tis című filmet, ami tökéletes párosítás ezzel a régióval. Kérdeztem, hogy nem lehetne-e holnap, egyrészt mert fáradt vagyok, másrészt mert nem szeretnék későn egyedül hazabuszozni. Mondták, hogy jön még Caitlin meg Vito is, és ők a Baillyban laknak, szóval nem kéne egyedül hazajönnöm. Nemrég azonban írtak, hogy Caitlin-ék túl fáradtak, és nem jönnek, úgyhogy én is lemondtam, és valahol mélyen jól esik most ez, egyszerűen annyi minden történt az utóbbi pár napban, hogy megemészteni sincs időm, egyik helyről rohanok a másikra, nincs időm elolvasni a kapott tájékoztatókat, egy kicsit átgondolni, rendszerezni a feladataimat, odafigyelni arra, mit kell még csinálnom, hova kell mennem... egy kicsit csak csöndben lenni, és nem koncentrálni semmire... Szóval a 3 castilloni lakos megnéz valami mást ma este, a közös filmezést meg áttettük jövő hétre.

És ezek után, miután már megkönnyebbültem, hogy nincs semmi programom, egy francia srác (akit itt ismertem meg kint, de nem ESN-es, csak közel lakik a Baillyhoz, és egyszer velünk sétált haza) elhívott az Ad'Hoc bárba, ahol tegnap voltunk sajttálazni, ahova Rodri is hívott, mert a spanyolokkal ők is odamennek, de én nemet mondtam, győz a lustaság és a kimerültség:D 

Úgyhogy most nézek valami filmet szerintem, és pihenek, és élvezem a csendet és a magányt :D 

Holnap reggel 9-kor írjuk a nyelvi tesztet, ami alapján kurzusokba sorolnak majd minket, utána még eldöntöm, hogy benézek-e valamilyen órára, de alapvetően nem szeretnék péntekre felvenni semmit, maximum valami olyasmit néznék meg, amiről a hét folyamán egy másik időpontban lemaradtam.

Szuper vacsorám is van, ugyanis a tegnapi maradékot itt hagyták a többiek, azt fogom most megenni:)

Szeptember 12. (7. nap)

Nagyon zsúfolt, nagyon zsúfolt

Na, végre van időm írni... Egyszerűen ahogy elkezdődött az egyetem, és bejöttek a programok napközbenre is (az órák személyében), este meg mindig megyünk valahová, egyetlen szabad percem sincs, amit blogírással tölthetnék.

De most! Behozom a lemaradást! 

Szóval szeptember 12., a második egyetemi napom. A hajnalig tartó blogírás miatt úgy döntöttem, hogy nem megyek be egy olyan órára sem, ami nem kötelező, hanem kialszom magam (úgy látszik, előre éreztem, hogy az elkövetkezendő napokban erre nem lesz lehetőségem), és csak egy délutáni órámra mentem be, egy gyors bevásárlás után. Csak a legszükségesebbeket vettem meg, szilviát wc-papír helyett (erre akkor jöttem rá, amikor kibontottam, de nagyon gratuláltam magamnak érte :D), 12 liter vizet, croissant-t, gyümölcsöt, ilyesmit. 

Szövegelemzés órám volt, a tanárnő (aki annyira fiatal, hogy diáknak néztem először) prezentáció nélkül, eléggé gyorsan beszélt, de nagyon megértő volt velünk, Erasmusosokkal, úgyhogy szerintem nem lesz gond, de kurzustervet sajnos még mindig nem küldött, pedig még tegnapelőtt kértem tőle :(

Az órám után a sportcuccommal felszerelkezve gyorsan (vagyis csak szerettem volna, mert iszonyú nagy volt a forgalom) bebuszoztam a városba, mert egy ESN-es program, a város edzőtermének meglátogatása kezdődött. Alapból nem nagyon akartam elmenni, mert nem járok edzőterembe, de a Facebook-os eseménynél elég kevés jelentkezőt láttam, és Malcom is külön kérte, hogy menjek el, és mivel ő szervezte, és adott nekem egy csomó tányért meg edényeket puszta szívességből, és bármikor szívesen lát a lakásában, ezért elmentem a kedvéért. Bár 20 perces késéssel érkeztem (a buszom alapból 10 percet késett, és erre még rájött a délutáni csúcs a városban - Amiensben nincs külön buszsáv, a buszok az autók között kénytelenek araszolni), nem bántam meg, ugyanis nem csak az edzőteremben lehetett edzeni, hanem a lányoknak lehetőségük volt kipróbálni egy aerobik-szerű erősítésből álló órát (szóval valami hasonlót, mint amit én otthon csinálok), ami nagyon jó volt, végre sport! És pont a durva részére értem oda :D

Ezután rögtön továbbmentünk a belvárosba, ugyanis Amiensben sok bár tart úgynevezett "Happy Hours"-t, amikor az ott kapható dolgokat olcsóbban lehet megvenni. Egy sajttál és egy üveg bor így került 10 euróba, amit én még mindig sokalltam, de az egyik német lánnyal megfeleztünk egyet, és így fejenként öt euróért már kibékültem a dologgal. Evés után (bagett is járt a kajához) átmentünk a katedrális elé, ami pár perc sétára volt a helyünktől, és megnéztük a zenés-kivilágításos műsort, ami szeptember 16-ig (sajnos így nem tudom megmutatnin azoknak, akik kijönnek hozzám), minden nap 20:45-kor kezdődik, és gyönyörű! Fogok feltölteni képeket, de egyszerűen csodálatos! Azzal a zenével, a fényekkel, ahogy ott együtt nézzük az emberekkel...

Igazi francia vacsi:)

Mint egy mézeskalácsház

Én szívem szerint hazamentem volna kicsit blogolni, meg utána lefeküdni aludni, és Polina (az orosz lány) is úgy volt, hogy jön velem, (a többiek a saját kolijukba mentek vissza), de aztán ő összefutott pár ismerősével az egyik utcában (az egyikük Malcom lakótársa volt, szóval őt én is ismertem), és mondta, hogy ne haragudjak, de neki nem lesz holnap órája, úgyhogy elmegy a többiekkel Malcomékhoz. Na nekem viszont a múltkori egyedül buszozás és fura mögöttem ülő csávó után semmi kedvem nem volt egyedül visszajönni, úgyhogy (bár szándékom ellenére) mégis velük tartottam.

A lakásban amúgy egészen jó volt a hangulat, csak beszélgettünk egymással, és hopp, már el is múlt egy óra, körülbelül fél 2 felé járt az idő. Na viszont nekem másnap (szerdán) fél 10-től órám volt, úgyhogy gyorsan alváshoz rendezkedtem be a(z) (amúgy nagyon kényelmes) kanapén, mert nem igazán fűlött a fogam a hidegben, sötétben egyórás hazafelé sétához, és a srácok is mondták, hogy sokan alszanak így náluk időnként, mert annyira nagy a lakás, nem is tűnik fel egy-két plusz ember.

Ez a zászló Malcom lakótársáé, aki nagyon büszke arra, hogy a Sziget minden állomását végigcsinálta, ugyanis csak akkor jár a zászló:)