Hiába köszöntünk el egymástól már csütörtök este, így a péntek nagyszerű lehetőséget kínált volna a szuper, összpontosított tanulásra, a nagy szünetelős szabadságból visszacsöppenve nem tudtam magamat rávenni arra, hogy elkezdjem leküzdeni a rám váró feladathalmazt. Alapvetően az egész szünet utáni hétvégén próbáltam magam rávenni a tanulásra, inkább kevesebb, mint több sikerrel, mivel minden Erasmusos utazgatott az őszi szünetben, még programok sem voltak, amik megakadályozhattak volna ebben, de én csak azt vártam, hogy mikor jönnek már vissza a többiek, mikor tudunk végre együtt lenni egy kicsit. 

Azért Floriannal összeültünk egy kicsit készülni a hétfői irodalom zh-ra. Szombaton talán 2 órát foglalkoztunk vele, mert utána átjöttek a többiek a Thil-be, és a fantasztikus készletemből megvendégeltem őket egy jó chilis babra tortillában, voltunk vagy 15-en, és mindenki odavolt, hogy milyen finom :D

Utána pedig bementünk bulizni a városba, ahonnan 4 körül sétáltunk haza Floriannal (vasárnap hajnal lévén nem volt busz...)

Vasárnap délután-estefelé visszatértünk az irodalomra, és egészen sokat, vagy 6 órát nyúztuk az anyagot. Megbeszéltük, hogy hétfőn folytatjuk, aminek az lett a vége, hogy nem mentem be a két irodalmat megelőző órámra, hogy rendesen fel tudjak készülni. Ez volt az első hiányzásom mindkettőből, szóval ebből a szempontból ez nem volt gond.

Hétfőn reggel tehát már nekikezdtünk, és egészen négyig, a vizsga pillanatáig tanultunk, tanultunk megállás nélkül. Én eléggé stresszeltem, amit sikeresen Florianra is átragasztottam a vizsga előtti percekben, de íy utólag mindketten úgy érezzük, hogy jól ment, hatékonyak voltunk együtt:) 

Este nem mentem edzésre, mert nagyon fáradt voltam az egész napos megfeszített koncentrációtól, meg éhes is:D Ezért a koliban maradtam, és főztünk a németekkel, ami nagyon jó volt, örülük, hogy megtaláltam itt is a kis főzős csapatomat.

Kedden felkeltem, és húztam tovább az igát, voltak házijaim szerdára, meg csütörtökön egy irtó nagy zh-m abból a könyvből, aminek mindig szenvedtem az olvasásával, mert nehéz, és időigényes... 

Keddről szerdára csupán 3 órát aludtam, majd szerdáról csütörtökre is, de már kezdem megszokni :D 

Azonban valamilyen csodával határos módon 1. kész lettem mindennel, 2. megéreztem, hogy a könyv melyik részletéből lesz a zh, és még plusz adatoknak is utánanéztem a részlettel kapcsolatban, úgyhogy szerintem jól ment ez is, amire egyáltalán nem számítottam :D 

Csütörtökön aztán megint eljöttem civilizációról a szünetben, mert Józsi 6-ra érkezett Charles de Gaulle-ra. Az este 8-as vonattal jöttünk vissza Amiens-be, amivel fél 10 körül értünk be a pályaudvarra. Mivel ilyenkor már nincs nyitva kb semmi, és én nagyon fáradt voltam, csak a szemközti kínaiba mentünk be kajálni korlátlanul :D

A boldog viszontlátás :3

Másnap reggel felkeltünk, és elindultunk megnézni Amienst, szintén a Les Hortillonages-tól kezdtük, majd megmutattam neki a központot, voltunk a katedrálisban, végigjártuk a főbb nevezetességeket (sajnos nem volt nagyon sok időnk), és a Quick-ben kajáltunk, ami egy gyorsétterem hamburgerrel-sültkrumplival, csak szerintem finomabb a szósz. 

Fél háromkor indult Párizsba a vonatunk, és ahogy megérkeztünk, rögtön az Eiffel-torony felé vettük az irányt, mert oda Józsi mindenképpen fel szeretett volna menni. Átestünk az ellenőrzésen, és bár először lifttel akartunk a csúcsig menni, a gigantikus sorra való tekintettel végül a lépcsőt választottuk. Ide sem kellett valami keveset várni, de mégis jobb volt, mint a lift... 

Jövünk, 745 lépcső!

Ezt fölfelé útközben találtuk, Eiffel tervezte a Nyugatit Pesten, így Magyarország is jelen van az Eiffel-toronyban:)

 

Fent lélegzetelállító volt a kilátás, ez volt az első alkalom, hogy Párizst a magasból fények által pöttyözve láttam, hatalmas élmény:

És pont, amikor fent voltunk, a torony elkezdett ragyogni! Megörökítettük :D

 

Az Eiffel-torony után utunk a Notre Dame-hoz vezetett, ahol 9-kor kezdődött a fényjáték, amire ingyenesen lehetett jegyeket venni. Beálltunk a hatalmas, várakozó tömegbe, de aztán Józsinak az az ötlete támadt, hogy nézzük inkább messzebbről, odalátszik, odahallatszik, és van a közelben egy bár, utcai kis asztalkákkal, ahol látta, hogy mások borozgatás közben nézik a fényfestést. Követtük hát a példájukat.

Ez az ötlet azért is bizonyult zseniálisnak, mert a fényjátékot 40 (!!) perccel később kezdték, ezért csak 10 percet tudtunk nézni belőle, indulnunk kellett a vonatunkhoz, ami visszavitt Amiensbe. Belülről így nézett ki:

Nekem nagyon tetszett:) A franciák nagyon adnak az enteriőrre- ezt majd a lille-i wc-ben is látni fogjuk :D

Éjfél körül értünk Amiensbe, ahol először is beugrottunk a Meating Point-ba, hogy Józsi is megízlelhesse a világ legfinomabb sült krumpliját :D Itt vártunk a többiekre, akik az International Dinnerről jöttek be a központba. Majd hajnalig tartó buli a Street Caféban, utána pedig a Miroir-ban. Én Erasmusosként már edzett voltam, Józsi viszont eléggé lefáradt a végére, és mondogatta, hogy menjünk menjünk (már 4 felé :D)- végül beadtam a derekamat, mert hát másnap mégis Lille. Ahova két óra alvás után keltünk útra... Hát, nem mondom, el tudtam volna viselni több alvást is, de amikor megvettük a jegyeket, még nem gondoltuk, hogy Párizs, meg buli, minden lesz itt. 

Lille-t ezért inkább pihenősebben, nyugisabban töltöttük, és jó volt így, bár energiánk se lett volna többre. 

Voltunk a főtéren, a közelben reggeliztünk egy nagyon aranyos helyen, megnéztük az Óvárost, a Régi Tőzsdét, voltunk Charles de Gaulle szülőházában, felmentünk a 104 m magas Beffroi toronyba megcsodálni a kilátást. A végén már a vonatállomáson gofrievés közben vártuk a vonatunkat vissza.:)

Szóval igen, a lille-i pályaudvaron ilyen csinos wc-k voltak :D

Ez meg maga a pályaudvar, kívülről

Reggelink:)

A Régi Tőzsde

És a torony, kilátással:

Amiensbe visszatérve már meg volt beszélve egy közös főzés a többiekkel, szintén (főként) az én alapanyagaimból csináltunk spagettit. Utána a többiek bementek a városba, de mi Józsival bezuhantunk az ágyba, egészen másnap reggel 7-ig, amikor is kelni kellett a párizsi vonathoz, ami a repülőhöz vitt minket.

Józsi még mondta is előzőleg, hogy kár volt, meg fölösleges ilyen korai vonatra jegyet venni, a reptéren kevesebb idő is elég a becsekkolásra kézipoggyász nélkül..Hát, utólag kiderült, nagyon is jól jött a plusz idő!

Békésen aludtunk odafelé a vonaton, amikor is megálltunk. Gyanútlanul néztünk körbe, hogy biztos csak egy megálló, mikor is érkeztek az infók a hangosbemondóból: áramkimaradás van, nem tudunk továbbmenni. Húha, elkezdtünk tanakodni, jobb lenne-e leszállni, és valahogy elbodogulni, eljutni CDG-ra. Újabb hangosbemondós üzenet: akik azon gondolkoznak, hogy leszállnak (Saint-Denis-ben voltunk, ez Párizs egyik agglomerációs területe, nem olyan messze a várostól), azokkal sajnos rossz hírt kell közöljenek, az áramkimaradás miatt az ajtók sem nyílnak :D Hát fantaszikus, előrementem megérdeklődni, hogy most akkor mégis mi a teendő, hogy jutunk el a repülőtérre. Mondták, hogy nem tudják. Hm.

Szerencsére (a korai vonatnak köszönhetően) időben voltunk, de szerettük volna valahogy megoldani ezt a problémát. Nem kellett sokáig várnunk, bemondták, hogy le lehet szállni, mi meg szinte gondolkodás nélkül emellett a lehetőség mellett döntöttünk. Lent a peronon aztán tanácstalanul néztünk körbe, hogy akkor most hogyan tovább, de a kalauzok útbaigazítottak, kettes vágány, áll benn egy vonat, azzal mehetünk Gare du Nord-ra. Mivel a mi vonatunk is oda ment volna, ez a megoldás tökéletesnek bizonyult. Komolyan nem értem, hogy tudják ezeket a problémákat ilyen jól megoldani, Amszterdamban is sikerült, meg itt is... Ki van ez találva.

Sikeresen megérkeztünk Gare du Nord-ra, ahol át kellett volna szállnunk egy másik RER-re, ami a reptérre visz, igen ám, csakhogy: mi a föld alatt voltunk - ahonnan át tudtunk volna sétálni az RER B-hez, csak jegyünk az nem volt. Mert a vonatjegyünkkel jöttünk, ami a probléma miatt érvényes volt, de az RER B-s 10 eurós jegyet nem mertük elbliccelni... Viszont ahhoz, hogy jegyet vegyünk, ki kellett volna jutni, a kijutáshoz pedig jegy kellett volna, (elektronikus kapuk zárják el Párizsban a kifelé vezető utat is) ami nekünk még mindig nem volt! 

Megkérdeztem a biztonságiakat, hogy mit javasolnak, mondták, hogy sorakozzunk be szorosan valaki mögé, és slisszoljunk át a kapun. Ez többé-kevésbé sikerült is (engem elsőre odacsukott :'( mert a csajnak előttem sok volt a cucca), de lett jegyünk, elértünk mindent, időben kint voltunk a reptéren, ahol elérkezett az idő, hogy búcsút mondjunk egymásnak december végéig... :( 

Megosztás a facebookon

Pénteken és vasárnap alig történt valami, szombaton Roueeen, de egy bejegyzésben írok mindhárom napról

A reggelig tartó buli után meglehetősen hamar, 6,5 óra alvás után felébredtem, és nem is tudtam már visszaaludni. Alapból szándékomban állt bemenni a városba elintézni a francia lakástámogatást, de túlságosan lusta voltam ahhoz, hogy útrakeljek, így inkább feltöltöttem az elmaradt képeket a blogba.

Mire mindennel elkészültem és összeszedtem magam, már 7 óra volt, elmentem vásárolni a Leclerc-be vacsinak valót, onnan zárórakor űztek ki minket (8-kor), majd mire még főztem és ettem, majdnem volt már este 10, mikor elindultam a Bailly-ba a picard ételkóstolásra. Igazából nagyon fáradtnak éreztem magam, és megfordult a fejemben az is, hogy kihagyom, de miért vagyunk Erasmuson ha nem ezért alapon végül mégis útrakeltem. (A jegyeket sem mentem be megvenni a városközpontba Rouen-be a többiekkel, inkább kényelmesen a szobámból kártyával intéztem el.)

Ez volt a vacsim, háromszínű tészta sok zöldséggel, nagyon finom volt!

Elég későn érkeztem, de még tartott az este (palacsinta sajnos nem volt már, pedig azt ettem volna, noha egyáltalán nem voltam éhes a kiadós vacsorám után, de a desszert mindig jöhet :D), sokan voltak, meg még maradt kaja is, én csak egy bizarrnak ígérkező tejlekvárt (!) kóstoltam meg, ami nem volt olyan rossz, mint amilyennek hangzik, sűrített tej szerű édes krém, amit sütikhez fogyasztanak.

Ez lenne az, a tejlekvár :D

Összvissz egy órát töltöttem el az esten, mivel 11-kor Florianék (többségében németek, akik a Thil-ben laknak) szóltak, hogy indulnak haza, én meg nem akartam egyedül visszasétálni, meg különben is fáradt voltam, másnap pedig kirándulás, ezért visszajöttem velük a koliba.

 

Szombaton reggel kicsit nehezemre esett fölkelni, mivel megintcsak nem aludtam ki magam, és viszonylag korán ment a busz - amivel a vonathoz mentünk ki-, plusz még elő is kellett készülnöm az utazásra (bepakoltam a hátizsákomba a szükséges dolgokat, meg készítettem szendvicseket).

Vito-val és Caitlin-nel mentünk együtt, meg persze a többieket is ismertem, de főleg velük voltam a nap folyamán. Alapból Vito hívott el a csütörtöki közös vacsorafőzéskor, Caitlin pedig, csakúgy mint én, mikor Arras-ba mentünk, az indulás előtti este (az ételkóstoláson), mobilról, last minute-módon vette meg a jegyeket :D

Meg kell, hogy mondjam, a képek nem hazudtak, Rouen valóban gyönyörű, igazi élvezet volt kissé belekóstolni a normandiai életbe. 

Az úton egy francia férfivel ültünk egy négyes helyen, aki szerintem körülbelül (tragi)komédiaként élte meg a valamivel több, mint 2 órás utat, annyi hülyeségről beszélgettünk meg viccelődtünk az úton, hogy nem tudta leplezni, mennyire jól szórakozik rajtunk:D

A sors iróniája, hogy visszafelé ugyancsak ő ült velünk, plusz még az amiensi buszmegállóban is viszontláttuk egymást :D 

Az út viszonylag gyorsan eltelt, és a pályaudvar közelében lévő pékségben vásárolt kávé magamhoz térített annyira, hogy ne szenvedjek az álmosságtól :D

Most pedig jöjjenek a képek, ezzel együtt pedig a szombati forgatókönyv:

Az érkezés pillanatai (mögöttem Caitlin és Vito)

Az idő gyönyörű volt, egy szál pólóban sétálgattunk, de ma (hétfő) még melegebb, rövidujjú-szoknya, ilyen még nem volt itt :D

A(z ingyenes) Szépművészeti Múzeumban kezdtünk

Amúgy rengeteg festményt lefotóztam, nagyon tetszettek, olyan művészektől is voltak képek kiállítva, akiket az egyetemen tanultunk.

A kedvencem (és rajtam kívül még elég sok mindenkié szerintem) mégis ez a kép volt. Első ránézésre semmit nem mond, csak összemosódó pacák.

Azonban! Ha ezt a fémhengert a közepére állítjuk, az optika miatt a henger oldalán fog kirajzolódni a festmény, ami Krisztust ábrázolja a kereszten. Hihetetlen, elképzelésünk sincs, hogyan alkothatta meg ezt valaki, óriási munka lehetett.

Caitlin hűséges szelfitársam volt egész úton

Igen, hárfát is találtunk :D

És egy Eszter portréja című festményt! Az első alkalom, hogy nyilvános helyen találkozom a nevemmel:)

A Múzeum után egy fantasztikus templom következett, elmaradhatatlan csoportképpel

Mindenféle nemzetiség! Török, olasz, német, spanyol, ír, vietnámi-amerikai, és én, egyetlen magyarként :D

 

Ez egy vicces képeslap, "Normandia a Google-térképen" :D

A múzeum után megebédeltünk a katedrális kertjében, majd a központ felé vettük az irányt

Itt megtaláltuk a rouen-i fő-fő katedrálist, ahova be is mentünk körülnézni

 

Ezután a gyönyörű főutcán végigsétálva elértünk egy nagy asztronómiai órához, ahol egy audioguide-dal kísérva (szöveget mondanak a füledbe választható nyelven, olyan, mint egy kis magnetofon) végigjártuk a tornyot.

Ez a főutca, fentről

 

Felérve csodálatos kilátás fogadott minket

Az óra után egy kisebb utcabál/fesztivál-szerűségbe csöppentünk, rengeteg helyi terméket árultak (vettünk macaront mindenféle ízekben), zenéltek, csak úgy hömpölygött a tömeg, ezt megnézegetve sétáltunk, vagyis inkább araszoltunk a Szajna felé, ami kirándulásunk utolsó állomása volt, ugyanis több időnk nem maradt már a vonatindulásig.

Ez az a templom, ahol Jeanne d'Arc-ot foglyul ejtették, ide már nem volt időnk bemenni, csak kívülről néztük meg

A Szajna ! (La Seine)

Kötelező csoportkép (újra)

 

Ezek után pedig az egész napos mászkálás után meglehetősen elcsigázva, de eljutottunk a vonathoz, amivel szerencsésen hazaérkeztünk, majd mindenki beirányozta az ágyát :D

Vasárnapra virradóan végre kialudtam magam, reggelire Quiche Lorrain-t készítettem (linzerszer tésztán tejszínes-sajtos-sonkás töltelék - na jó, már el volt készítve, csak 10 percre be kellett tennem a sütőbe :D), utána pedig önkéntes száműzetésemben tanulni kezdtem, németet elsősorban, mert azzal vagyok a legjobban elmaradva, és csak irigykedtem a többiekre, akik a gyönyörű napsütésben a Parc St-Pierre-ben/ a koli előtt a füvön napozva töltötték a vasárnapot. Én csak az ablakomon keresztül élvezhettem a beömlő fényt meg meleget, meg addig a pár percig, míg levittem a szemetet... 

Egész délután és este tanultam, hajmosással együtt fél háromkor kerültem ágyba, a némettel nem végeztem, folytatnom kell még, de a francia feladataimmal is készen lettem, plusz a némethez volt egy szuper segítségem Florian személyében, aki mint anyanyelvi beszélő minden létfontosságú ragozási és egyéb kérdésemre választ tudott adni :D

Ha már itt tartok, leírom gyorsan a hétfőt is, amit meglehetősen álmosan, 5 és fél óra alvással vészeltem át ( a kolit még mindig újítják, ez hatalmas zajjal jár reggelente, most mondjuk elviselhetőbb volt, de azért felébredtem rá, ráadásul a mosógépek sem működnek...) az idő, mint már említettem, fantasztikus volt, elkezdődtek a zh-ra készítő utolsó órák, a jövő hetem már keményebb lesz, de már erre a hétre is kell beadandót írnom (a házikon felül pluszban), az egyetlen rövidke szünetemben annyira futotta, hogy megmelegítsem a sajtos-csirkés tésztámat, amit a Leclerc-ben vettem, de ez kellemesen, társaságban telt, Florian-nal, Mirjam-mal (ők németek), és Mari-val, a norvég lánnyal, ugyanis ők is épp főztek a Thil-ben, és mivel előtte együtt volt óránk, meginvitáltak engem is, legalább 10 percet el tudtam velük tölteni, mielőtt elrohantam órára, éljen :D

Órák után elmentünk vásárolni Florian-nal (az utolsó délutáni óránk is együtt van hétfőnként, nem csak a délelőtti), a boltban sok Erasmusossal összefutottunk, de nekem szokás szerint nem volt időm, mert siettem edzésre.

Sarah-val ketten voltunk, és azt hittem, elkések, de időben érkeztünk (pedig lekéstem azt a buszt, amivel menni szoktam), iszonyat volt, a végére már csak a nyelvünk lógott, de nagyon élveztem, teljesen kikapcsolt, és átmozgatott :D 

Most pedig már lezuhanyoztam, és az ágyamban fekszem alvásra készen, mert már túl fáradt vagyok a tanuláshoz... Holnap viszont felkelek korán, és húzom tovább az igát:) Plusz valamikor majd bemegyek a hivatalba a lakástámogatás végett, de azt még nem tudom, hogy holnap vagy holnapután.

 

 

Megosztás a facebookon