Egy újabb fárasztó hét

Vasárnap, mikor hazaértem a reptérről, nagyrészt a bruges-i utam tervezgetésével töltöttem az estét, ez egy olyan város, ami annyira varázslatos, hogy mindenképpen meg szeretném valamikor nézni! Jana, egy cseh Erasmusos lány volt itt őszi szünetben, a fényképeiről egy tündérmese mosolygott vissza rám, és elhatároztam, nekem ide el KELL mennem! 

Éjszaka vagy hétfő reggel? már nem is emlékszem, azért megírtam a házijaimat hétfőre, így ismét viszonylag kevés alvással (5 óra) indultam egyetemre. Este megintcsak az otthon maradást és a főzést választottam az edzés helyett, de így kellemesebben éreztem magam:) Korán akartam lefeküdni és kedd reggel kialudva magam nekilátni a feladatoknak, de ezt meghiúsította az Erasmusos szervezés.... Ugyanis december első hétvégéjét Párizsban töltjük majd vagy 20-an, és a szállásfoglalás egyik felét magamra vállaltam. Ekkor még nem gondoltam semmi rosszra, csak aztán derült ki, hogy mindenki képtelen válaszolni, nem tudunk egyezségre jutni, mindenki mást akar, cserébe azonnal, ezért jól felhúztam magam mindenkin, és még aludni se tudtam menni akkor, amikor akartam! Másnapra szerencsére megoldódtak a problémák, és amikor jól kiosztottam őket, máris megértőbb lett mindenki...

Ezért kedden nem tudtam annyi dolgot megcsinálni, mint akartam, mert muszáj volt eleget aludnom, kezdtem egyre jobban kimerülni. Az egyik szerdai házimat megcsináltam az órám előtt, a másikat pedig a lengyel lányokkal együtt este 7-től este 11-ig írtuk (együtt vagyunk órán), utána én még hajnal egyig olvastam, úgyhogy megintcsak nem aludtam túl sokat. Csütörtökre pedig ismét rengeteg feladatom volt: egy disszertáció bevezetését kellett elolvasnom, amire jegyet fogunk kapni, 20 oldalt Sartre-tól (franciául irtóóóóó nehéz, magyarul nem találtam...), amiből dolgozatot írunk, és volt egy zh-m is civilizációból. Megdöntöttem a rekordomat, 2,5 óra alvással mentem egyetemre, és toltam végig a napot 9:30-tól 16:30-ig, egy darab 45 perces szünettel, amit szintén tanulással töltöttem. A kérdések Sartre-ból mehettek volna jobban is, de legalább mindegyikhez tudtam írni valamit, a civilizáció meg jól sikerült, de örülök, hogy annyit tanultam, amennyit, ugyanis egyáltalán nem volt sétagalopp! Azt gondoltam, egy Erasmusosoknak tartott civilizációs órából nem lesz olyan kemény  zh, de igenis az volt, mindenre kitért, és részletesen visszakérdezte az egész anyagot.

Zh után Marikával (német lány) elmentünk a Leclerc-be, vettünk egy-egy pizzát, megsütöttük a koliban, és azt vacsoráztunk. Utána én visszavonultam a szobámba, körbebástyáztam magam könyvvel, sorozattal, karácsonyi filmekkel, és így múlattam az időt kb. fél 2-ig. Valamiért nem voltam álmos, szerintem átestem a holtponton, de annyira jól esett végre SZABADIDŐS tevékenységeket űzni!

Másnap reggelre felhúztam az órát, hogy végre edzésre is eljussak. Nagyon szeretek napközben edzeni, (kora délután) mert ilyenkor általában gyönyörű napsütéses az idő, és nincs sötét, mint akkor, amikor este megyek. Ez így volt pénteken is, edzés után pedig olyan jó érzés volt kint lenni a friss levegőn, hogy sétáltam egy kicsit, így felfedezve két tavacskát a közelben hattyúkkal, kacsákkal, sirályokkal. Gyönyörű volt.

Séta után visszatértem a koliba, sorozatoztam, karácsonyi filmet néztem (kedvenc tevékenységek ever :D), majd nekiálltam a német feladataimnak, amiket nagyon szeretnék befejezni ezen a hétvégén, úgyhogy amint befejeztem ezt a bejegyzést is, neki is ugrok újra.

Aztán főztünk Florian-nal, de ő elment a központba hamarabb, mint én végeztem volna, mert buliztak, hívtak engem is, de én nem mentem :D Jobban tetszett most a nyugi és a feladatok, mint a buli, amitől 1. kialvatlan leszek, 2. elveszik az egész másnap, amit a feladatokra szánhatnék... (mert sokáig alszom, és mert utána sem tudom rávenni magam a munkára)

Egy nemrég talált recept alapján a következőt főztem: 

Spenót, paradicsom, csicseriborsó, mozzarella, citrom, és ezt édesburgonya-körettel tálaltam

Közben anyával beszélgettünk sokat, és utána még egy filmet is elkezdtem nézni, úgyhogy összességében jó sokáig fent voltam, és sokáig is aludtam másnap.

Szombaton amikor felkeltem némi sorozat után ismét nekiláttam a németnek, majd mikor megsütöttem a maradék édesburgonyát, és felmelegítettem a kaját előző napról, megintcsak anyával beszéltünk, utána pedig folytattam a németezést. 

Közben Mirjámmal chateltem az ő fribourg-i Erasmusáról, szóval tegnap sem kerültem éppen korán ágyba, aminek az lett a következménye, hogy ma sem tudtam korán felkelni. 

A mai nap némi lustálkodással és a tegnap félbehagyott sorozatrész befejezésével indult, és palacsintasütéssel folytatódott:) 

Most pedig vége a blogírásnak, feladatok következnek! 

Megosztás a facebookon

Hiába köszöntünk el egymástól már csütörtök este, így a péntek nagyszerű lehetőséget kínált volna a szuper, összpontosított tanulásra, a nagy szünetelős szabadságból visszacsöppenve nem tudtam magamat rávenni arra, hogy elkezdjem leküzdeni a rám váró feladathalmazt. Alapvetően az egész szünet utáni hétvégén próbáltam magam rávenni a tanulásra, inkább kevesebb, mint több sikerrel, mivel minden Erasmusos utazgatott az őszi szünetben, még programok sem voltak, amik megakadályozhattak volna ebben, de én csak azt vártam, hogy mikor jönnek már vissza a többiek, mikor tudunk végre együtt lenni egy kicsit. 

Azért Floriannal összeültünk egy kicsit készülni a hétfői irodalom zh-ra. Szombaton talán 2 órát foglalkoztunk vele, mert utána átjöttek a többiek a Thil-be, és a fantasztikus készletemből megvendégeltem őket egy jó chilis babra tortillában, voltunk vagy 15-en, és mindenki odavolt, hogy milyen finom :D

Utána pedig bementünk bulizni a városba, ahonnan 4 körül sétáltunk haza Floriannal (vasárnap hajnal lévén nem volt busz...)

Vasárnap délután-estefelé visszatértünk az irodalomra, és egészen sokat, vagy 6 órát nyúztuk az anyagot. Megbeszéltük, hogy hétfőn folytatjuk, aminek az lett a vége, hogy nem mentem be a két irodalmat megelőző órámra, hogy rendesen fel tudjak készülni. Ez volt az első hiányzásom mindkettőből, szóval ebből a szempontból ez nem volt gond.

Hétfőn reggel tehát már nekikezdtünk, és egészen négyig, a vizsga pillanatáig tanultunk, tanultunk megállás nélkül. Én eléggé stresszeltem, amit sikeresen Florianra is átragasztottam a vizsga előtti percekben, de íy utólag mindketten úgy érezzük, hogy jól ment, hatékonyak voltunk együtt:) 

Este nem mentem edzésre, mert nagyon fáradt voltam az egész napos megfeszített koncentrációtól, meg éhes is:D Ezért a koliban maradtam, és főztünk a németekkel, ami nagyon jó volt, örülük, hogy megtaláltam itt is a kis főzős csapatomat.

Kedden felkeltem, és húztam tovább az igát, voltak házijaim szerdára, meg csütörtökön egy irtó nagy zh-m abból a könyvből, aminek mindig szenvedtem az olvasásával, mert nehéz, és időigényes... 

Keddről szerdára csupán 3 órát aludtam, majd szerdáról csütörtökre is, de már kezdem megszokni :D 

Azonban valamilyen csodával határos módon 1. kész lettem mindennel, 2. megéreztem, hogy a könyv melyik részletéből lesz a zh, és még plusz adatoknak is utánanéztem a részlettel kapcsolatban, úgyhogy szerintem jól ment ez is, amire egyáltalán nem számítottam :D 

Csütörtökön aztán megint eljöttem civilizációról a szünetben, mert Józsi 6-ra érkezett Charles de Gaulle-ra. Az este 8-as vonattal jöttünk vissza Amiens-be, amivel fél 10 körül értünk be a pályaudvarra. Mivel ilyenkor már nincs nyitva kb semmi, és én nagyon fáradt voltam, csak a szemközti kínaiba mentünk be kajálni korlátlanul :D

A boldog viszontlátás :3

Másnap reggel felkeltünk, és elindultunk megnézni Amienst, szintén a Les Hortillonages-tól kezdtük, majd megmutattam neki a központot, voltunk a katedrálisban, végigjártuk a főbb nevezetességeket (sajnos nem volt nagyon sok időnk), és a Quick-ben kajáltunk, ami egy gyorsétterem hamburgerrel-sültkrumplival, csak szerintem finomabb a szósz. 

Fél háromkor indult Párizsba a vonatunk, és ahogy megérkeztünk, rögtön az Eiffel-torony felé vettük az irányt, mert oda Józsi mindenképpen fel szeretett volna menni. Átestünk az ellenőrzésen, és bár először lifttel akartunk a csúcsig menni, a gigantikus sorra való tekintettel végül a lépcsőt választottuk. Ide sem kellett valami keveset várni, de mégis jobb volt, mint a lift... 

Jövünk, 745 lépcső!

Ezt fölfelé útközben találtuk, Eiffel tervezte a Nyugatit Pesten, így Magyarország is jelen van az Eiffel-toronyban:)

 

Fent lélegzetelállító volt a kilátás, ez volt az első alkalom, hogy Párizst a magasból fények által pöttyözve láttam, hatalmas élmény:

És pont, amikor fent voltunk, a torony elkezdett ragyogni! Megörökítettük :D

 

Az Eiffel-torony után utunk a Notre Dame-hoz vezetett, ahol 9-kor kezdődött a fényjáték, amire ingyenesen lehetett jegyeket venni. Beálltunk a hatalmas, várakozó tömegbe, de aztán Józsinak az az ötlete támadt, hogy nézzük inkább messzebbről, odalátszik, odahallatszik, és van a közelben egy bár, utcai kis asztalkákkal, ahol látta, hogy mások borozgatás közben nézik a fényfestést. Követtük hát a példájukat.

Ez az ötlet azért is bizonyult zseniálisnak, mert a fényjátékot 40 (!!) perccel később kezdték, ezért csak 10 percet tudtunk nézni belőle, indulnunk kellett a vonatunkhoz, ami visszavitt Amiensbe. Belülről így nézett ki:

Nekem nagyon tetszett:) A franciák nagyon adnak az enteriőrre- ezt majd a lille-i wc-ben is látni fogjuk :D

Éjfél körül értünk Amiensbe, ahol először is beugrottunk a Meating Point-ba, hogy Józsi is megízlelhesse a világ legfinomabb sült krumpliját :D Itt vártunk a többiekre, akik az International Dinnerről jöttek be a központba. Majd hajnalig tartó buli a Street Caféban, utána pedig a Miroir-ban. Én Erasmusosként már edzett voltam, Józsi viszont eléggé lefáradt a végére, és mondogatta, hogy menjünk menjünk (már 4 felé :D)- végül beadtam a derekamat, mert hát másnap mégis Lille. Ahova két óra alvás után keltünk útra... Hát, nem mondom, el tudtam volna viselni több alvást is, de amikor megvettük a jegyeket, még nem gondoltuk, hogy Párizs, meg buli, minden lesz itt. 

Lille-t ezért inkább pihenősebben, nyugisabban töltöttük, és jó volt így, bár energiánk se lett volna többre. 

Voltunk a főtéren, a közelben reggeliztünk egy nagyon aranyos helyen, megnéztük az Óvárost, a Régi Tőzsdét, voltunk Charles de Gaulle szülőházában, felmentünk a 104 m magas Beffroi toronyba megcsodálni a kilátást. A végén már a vonatállomáson gofrievés közben vártuk a vonatunkat vissza.:)

Szóval igen, a lille-i pályaudvaron ilyen csinos wc-k voltak :D

Ez meg maga a pályaudvar, kívülről

Reggelink:)

A Régi Tőzsde

És a torony, kilátással:

Amiensbe visszatérve már meg volt beszélve egy közös főzés a többiekkel, szintén (főként) az én alapanyagaimból csináltunk spagettit. Utána a többiek bementek a városba, de mi Józsival bezuhantunk az ágyba, egészen másnap reggel 7-ig, amikor is kelni kellett a párizsi vonathoz, ami a repülőhöz vitt minket.

Józsi még mondta is előzőleg, hogy kár volt, meg fölösleges ilyen korai vonatra jegyet venni, a reptéren kevesebb idő is elég a becsekkolásra kézipoggyász nélkül..Hát, utólag kiderült, nagyon is jól jött a plusz idő!

Békésen aludtunk odafelé a vonaton, amikor is megálltunk. Gyanútlanul néztünk körbe, hogy biztos csak egy megálló, mikor is érkeztek az infók a hangosbemondóból: áramkimaradás van, nem tudunk továbbmenni. Húha, elkezdtünk tanakodni, jobb lenne-e leszállni, és valahogy elbodogulni, eljutni CDG-ra. Újabb hangosbemondós üzenet: akik azon gondolkoznak, hogy leszállnak (Saint-Denis-ben voltunk, ez Párizs egyik agglomerációs területe, nem olyan messze a várostól), azokkal sajnos rossz hírt kell közöljenek, az áramkimaradás miatt az ajtók sem nyílnak :D Hát fantaszikus, előrementem megérdeklődni, hogy most akkor mégis mi a teendő, hogy jutunk el a repülőtérre. Mondták, hogy nem tudják. Hm.

Szerencsére (a korai vonatnak köszönhetően) időben voltunk, de szerettük volna valahogy megoldani ezt a problémát. Nem kellett sokáig várnunk, bemondták, hogy le lehet szállni, mi meg szinte gondolkodás nélkül emellett a lehetőség mellett döntöttünk. Lent a peronon aztán tanácstalanul néztünk körbe, hogy akkor most hogyan tovább, de a kalauzok útbaigazítottak, kettes vágány, áll benn egy vonat, azzal mehetünk Gare du Nord-ra. Mivel a mi vonatunk is oda ment volna, ez a megoldás tökéletesnek bizonyult. Komolyan nem értem, hogy tudják ezeket a problémákat ilyen jól megoldani, Amszterdamban is sikerült, meg itt is... Ki van ez találva.

Sikeresen megérkeztünk Gare du Nord-ra, ahol át kellett volna szállnunk egy másik RER-re, ami a reptérre visz, igen ám, csakhogy: mi a föld alatt voltunk - ahonnan át tudtunk volna sétálni az RER B-hez, csak jegyünk az nem volt. Mert a vonatjegyünkkel jöttünk, ami a probléma miatt érvényes volt, de az RER B-s 10 eurós jegyet nem mertük elbliccelni... Viszont ahhoz, hogy jegyet vegyünk, ki kellett volna jutni, a kijutáshoz pedig jegy kellett volna, (elektronikus kapuk zárják el Párizsban a kifelé vezető utat is) ami nekünk még mindig nem volt! 

Megkérdeztem a biztonságiakat, hogy mit javasolnak, mondták, hogy sorakozzunk be szorosan valaki mögé, és slisszoljunk át a kapun. Ez többé-kevésbé sikerült is (engem elsőre odacsukott :'( mert a csajnak előttem sok volt a cucca), de lett jegyünk, elértünk mindent, időben kint voltunk a reptéren, ahol elérkezett az idő, hogy búcsút mondjunk egymásnak december végéig... :( 

Megosztás a facebookon

Október 30-november 5.

Na tehát akkor őszi szünet. Anyáék hétfőn este érkeztek meg, én meg addig szépen kitakarítottam és rendbe raktam a szobámat, plusz előkészítettem mindent a meglepetéshez. Egy sajttállal vártam őket, ami négy különböző féle sajtból állt, mellé bagettet vettem, almát és szőlőt. Ezt már előzőleg kitaláltam, hogy ilyen igazi francia fogadtatásban részesítem majd őket, ha megérkeznek. 

Ezzel kezdődött tehát a hétfő este, mindenki teliette magát, aztán kipakoltuk a temérdek mennyiségű dolgot, főleg ételeket, amiket anya hozott ki nekem, amit ezúton is még egyszer köszönök:) 

Úgy teli lett a szobám kajával, hogy el se hiszem, félő, hogy nem is tudok majd mindent megenni szemeszter végéig, de igyekezni fogok rajta :D 

Elképesztő éléstár :D

Vacsora után együtt elmentünk a szállásukra becsekkolni, ami a város másik, északi végén volt, ezért az elkövetkező napokban mindig egy előre megbeszélt helyen találkoztam velük, vagy ők jöttek el értem a kolihoz, mivel tök messze laktunk egymástól (autóval annyira nem, busszal annál inkább).

Esti levezetés gyanánt pedig elgyalogoltunk a világ végére egy érdekes kocsmába (az egyetlen ilyen a szállásuk környékén), ahol búcsúzóul sört/teát/almalevet ittunk.

Anyuci ilyen jó kedvre derült ennek a gyönyörű söröskorsónak a láttán, amin őszintén, nem is csodálkozunk:)

Másnap délelőtt a lebegő kerteknél találkoztunk (les Hortillonages), ugyanis szerencsénkre aznap utoljára az évben még látogatható volt a hely, úgyhogy megcsináltuk az egyórás kis csónaktúrát, ami láthatóan nagyon tetszett nekik, még nekem is, pedig már voltam ott egyszer:)

Ezután ebédeltünk egy közeli étteremben, majd kezdetét vette az amiens-i nevezetességek meglátogatása az én vezetésemmel, az általam már jól begyakorolt útvonalon.

Ez az úgynevezett Croque Madame, ami egy melegszendvics sonkával, sajttal és besamellel, a tetejére pedig egy tükörtojás van rásütve - ebben különbözik a "férfi variációtól", a Croque Monsieur-től, mert a tojás olyan, mint a női kalap.:)

Voltunk a Parc Saint-Pierre-ben, a központi bár-és étteremsoron, a katedrálisnál, megkóstoltuk a helyi macaront, megnéztük a nagy órát, végigsétáltunk a pályaudvarhoz vezető sétálóutcán... El akartunk menni Jules Verne házához is, de hamarosan zárt, úgyhogy a viszonylag közel elhelyezkedő teaház mellett döntöttünk, amit csekkoltam is a neten, hogy nyitva van. Hát nem volt, ugyanis valami miatt bezárták előző nap több, mint egy hétre, úgyhogy kissé csalódottan, de választottunk egy másik bárt, ahova beültünk meginni valamit. Mivel kedd volt, Halloween napja, rengeteg kifestett és jelmezes embert láttunk, a gyerekek mindenhova bementek cukorkát kérni és "riogatni" az embereket. Nem is gondoltuk, hogy itt ekkora hagyománya van a Halloween-nek, sokkal több aktívan ünneplő személyt láttunk, mint Magyarországon. Aztán arra jutottam, hogy mivel kelta eredetű ünnep, és a viszonylag közeli Bretagne-ban is eredetileg kelta származású emberek laktak, lehet, hogy ez az oka annak, hogy itt ilyen népszerű a Halloween. 

Készülnek a horrorisztikus díszletek.

Én is készültem az esti bulira, ki is festettem magam a bárban, ahol voltunk, majd Áront is, gyönyörűek voltunk ketten:)

Ugyanis az ESN halloweeni Erasmusos bulit szervezett, amit nagy bánatunkra törölniük kellett, mert valamilyen összetűzés volt a buli színhelyéül szolgáló Miroir tulajdonosa(i) és az ESN között... Mi, Erasmusosok persze mégis elmentünk együtt ünnepelni, és ha nem is voltunk olyan sokan, mint lehettünk volna, azért jó kis este volt a Déliriumban. Anyáékkal együtt sétáltunk át (nagyon sok kilométeres, egész napos gyaloglásunkat megkoronázva) a kézműves belga söröket áruló Délirium-ba, a buli helyszínére, ahol rengeteg, de tényleg rengeteg ember verődött össze, és ez az este folyamán csak rosszabb lett, hogy wc-re is csak úgy lehetett elmenni, hogy ki az utcára a hátsó bejáraton, majd be az elsőn, bent egyszerűen mozdulni sem lehetett a tömegtől.

Ilyen és ehhez hasonló érdekes képek születtek az estén :D

4 körül értem vissza a buliba, így másnap kevésbé frissen, de azért határozottan indultam anyáékkal fókákat nézni a Somme völgyébe, miután reggel tettünk egy sétát a campus területén. 

A fókákat szépen megtekintettük távcsővel, sétáltunk az óceán partján, majd ebédelni akartunk egy helyi étteremben, azonban meglepetésünkre a konyha 3-kor bezárt, így enni már nem adtak nekünk. Visszamentünk hát Amiens-be, hogy majd az általam kinézett étteremben eszünk, azonban november elseje lévén szinte MINDEN zárva volt, vagy nem adtak már ki ételt, ezért viszonylag hosszas keresgélés után végül a kolimmal szemben lévő önkiszolgáló kínaiban kötöttünk ki, ahol alkalomhoz illően telezabáltuk magunkat a finomabbnál finomabb kajákkal. 

Pár kép Amiensről - én ezen a hétvégén nem fotóztam túl magam, mivel már minden ilyesmit megörökítettem korábban:)

Másnap ismét korán kelés, indultunk Párizsba! Elsőként a Sacré Coeur-t néztük meg, nagyon szép nappali fényben is (Józsival ugye este láttuk), viszont több a katona... Ez egy kicsit nyomasztó volt. 

Utána a Notre Dame-hoz autóztunk el, ahol leraktuk a kocsit, majd egy irtó hosszút gyalogoltunk az Eiffel-toronyig, de útközben is sok érdekes, szép dolgot láttunk. Nekem ugyebár nem volt új Párizs, de azért akkora szakértője nem vagyok, hogy semmi újat ne lássak benne:) Anyának kissé nagy és zajos volt (Amiens csendesebb, nyugodt, mégis mindig van mit csinálni, szóval mindent összevetve kicsit hozzám is közelebb áll Amiens - szívesebben laknék itt, mint Párizsban, Párizs szerintem olyan város, amit látogatni jó, élni benne... valakinek biztos, nekem nem vágyam), viszont Gáboron úgy láttam, neki nagyon tetszett, többször is elmondta, mennyire szép, milyen jól megalkotott, az építészet, meg a hangulat... 

Az Eiffel-torony után a Tuilériák kertje felé vettük az irányt, kissé sietve, hogy még világosban odaérjünk, ami végül sikerült is, ezután meg, mivel tényleg rengeteget sétáltunk, metróra szálltunk, és elutaztunk a Champs-Elysées másik végére, hogy megnézzük a Diadalívet. A Champs-Elysées mentén gyalogoltunk egy megállót, hogy kicsit megérezzük a hangulatát a sugárútnak is, majd visszaszálltunk a metróra, és elmentünk a Louvre-hoz, hogy azt is megnézzük kívülről, ahova odalátszott a ragyogó Eiffel-torony, szóval elég szép volt:)

A Louvre után a parkoló felé vettük az irányt, és az eszméletlen párizsi dugóban kifelé araszolva elindultunk vissza Amiensbe. Itt még el akartunk menni a Le Quai nevű étterembe (amit elsején is terveztünk, csak nem jött össze), de túl későn értünk vissza Amiensbe ahhoz, hogy beüljünk vacsorázni, ezért egy pub teraszán ittunk ki-ki teát, sört, forrócsokit, én meg elmentem Áronnal a híres Meeting Pointba megkóstoltatni velük a híres amiensi legfinomabb sültkrumplit, szóval végül nem maradtunk éhesek, mert előtte is már jól belaktunk Párizsban egy utcai óriás (sonkás-)sajtos-tojásos palacsintával.

Visszaérve a kolihoz aztán el is köszöntünk egymástól, mert anyáék másnap reggel indultak vissza Nürnbergen keresztül Magyarországra. 

Jó volt velük találkozni, és azt hiszem, nekik is tetszett ez a hét:) 

Megosztás a facebookon