Az elmúlt két hét összefoglalója (dec. 11-23.)

Holnap utazom, a bőröndök összepakolva. Kicsit nehéz felfogni, 4 hónap azért mégiscsak négy hónap, és úgy elrepült, de úgy! Októberben meglepetten konstatáltam, hogy máris eltelt egy hónap. Novemberben anya rávilágított, hogy már a felén túl vagyok. Decemberben pedig tudtam, hogy már csak egy hónap, és vége. Igaz, hogy akkor már vártam. Vártam, mert egyre több lett a tanulnivaló, kevesebb a program és az emberekkel való találkozás, az élet valahogy kizökkent ebből az "Erasmusos forgatagból", és rövid úton a szobámban találtam magam egy halom tanulnivalóval együtt, amiket bizony le kellett küzdenem. A vizsgahét ugyanis december 18-22-ig tartott, és nekem ezalatt a röpke hét alatt négy vizsgát kellett leküzdenem. Egyet kedden, egyet szerdán, és kettőt csütörtökön. Ezért ezt a hetet megelőző héten egyetlen programot engedtem meg magamnak, egy focimeccset szerdán, (13.-án), mivel féláron hozzájuthattunk a jegyekhez, és mivel egyszer meg akartam nézni Amiens-t, akik idén először játszanak első osztályban. Tours ellen játszottak (vagy játszottunk, ahogy mondani szokták), akik viszont csak másodosztály, ezt a szünetben tudtam meg, amikor épp Amiens 2-0-ra vezetett (a második gólt imádtam, nagyon szép összjáték volt), ekkor egy kicsit csökkent a büszkeségem, és megsajnáltam Tours-t, de a többiek mondták, hogy nem kell szomorkodni, nekik viszont nagyon sokat jelent, ha legyőznek (vagy gondolom, ha már döntetlenre kihoznak egy meccset, az is) egy első osztályú csapatot. A meccsen amúgy természetesen nagyon hideg volt, de anya előzetes felkészítésének hála (Áron müncheni tapasztalataiból kiindulva) 5 réteg ruhában és 2 törölközővel érkeztem, hogy magam alá rakjam a székre. A többiek csak ámultak ezen a felkészültségen :D 

Az utolsó gólról sajnos lemaradtunk (Tours lőtte), mert előrelátóan pár perccel hamarabb kimentünk a stadionból, hogy ne kelljen a hömpölygő tömeggel araszolnunk. Azt mindenesetre meg kell mondani, hogy érdekes meccs volt, a 3 gólból az egyik a 45., a másik a 90. percben született :D És elég szürreális élmény volt, hogy a mellettem ülő Matteo, ahogy teljesen beleélte magát a játékba, olaszul biztatta a játékosokat, ill. káromkodott (legalábbis a hangsúlyból ítélve) meccsnézés közben:D

A hét többi napja leginkább azzal telt, hogy bejártam még a maradék órámra (ez afféle póthét volt, csak azok az óráim voltak megtartva, amik közül elmaradt egy valamiért évközben), a fennmaradó időmben pedig tanultam, házikat írtam, amit még kellett. 

A legelső vizsgám ugyanezen a szerdán volt (kivételesen az utolsó órán tartottuk, nem pedig az utána lévő héten), ami elég kalandosra sikeredett: körülbelül hajnali négyig tanultam (így jár az, aki nem kezdi el időben), majd felhúztam a kis telefonom óráját 7-re, hogy még reggel a vizsga előtt (11-kor kezdődött) átnézzem az anyagot. Másnap hirtelen ébredtem fel a folyosóról beszűrődő hangokra. Hirtelen nagyon rossz érzés fogott el, mennyi az idő? Megnéztem az órát, 10:50 volt! Miután magamhoz tértem a döbbenetből, elkezdtem irtóztató gyorsasággal összekészülni. Az agyam még nem dolgozta fel a sokkot, de a testem magától cselekedett: azt hiszem, rekordot döntöttem, ugyanis 7 PERC (aki ismer, tudja, hogy nálam ez egyéni csúcs) alatt készültem fel és kezdtem el vágtatni az egyetem felé vezető úton (ami szerencsére csak kb. 10 perc gyalog). Azért nem aggódtam halálra magam, hogy lekésem a vizsgát, kész, vége, mert a prof. utolsó órán mondta, hogy a vizsga egyébként csak 11:30-kor kezdődik, de érjünk oda 11-re, mert tart valami óraféleséget előtte... 11 után pár perccel estem be a terembe, és akkor már osztották a feladatlapokat, szóval mégsem volt minióra előtte... De egy srác még utánam érkezett, szóval nem maradtam le semmiről (csak az utolsó anyag átnézéséről :/). Amúgy szerintem nem ment olyan rosszul, egy kivételével minden órán ott voltam, és figyeltem is az idő többségében (mert a szakdolgozatomat a picard dialektusból szándékozom írni), a beadandókat is becsülettel megcsináltam (amikből, ha jól számoltam, 14 pluszpontom van a vizsgán), szóval még ezzel a kis kalanddal együtt is sikerült eléggé felkészülten érkeznem.

Másnap, csütörtökön civilizációból írtuk meg a második zh-t, és mivel a meccs után kezdtem el tanulni rá, és csütörtökön egész nap pótóráim voltak, meglehetősen kevés alvással érkeztem csütörtökön, és írtam meg legjobb tudásom szerint az ezúttal röpke ötoldalas zh-t... 

A péntek a pihenésé volt, de szombaton elkezdődött a kőkemény tanulás a vizsgahétre. Vasárnap folytatódott, majd hétfőn is. Nem mentem sehova, a szobámmal szimbiózisban éltünk, még főzni is alig volt időm, azt ettem, amihez gyorsan hozzájutottam, de a nagy stresszben már nem is számított mi az, csak hogy korgó gyomromat elhallgattassa. 

Kedden Mondattan 2.-vel kezdődött a sorozat, hétfőn este 10-ig még egy lengyel lánnyal mondatelemzési sémákat vázoltunk fel, majd meglehetősen elbizonytalanodva mentünk lefeküdni (illetve én még tanultam), mert még abban a kevésben se voltunk biztosak ezután a jó gyakorlás után, amiről azt hittük, tudjuk :D Fantasztikus érzés volt azok után, hogy egész vasárnap a mondattant jegyzeteltem ki, és írtam le minden lényeges infót az órán elhangzottak közül. Ezek után a vizsgán egyetlen séma sem volt, cserébe az idő nagyon rövid, úgyhogy a precíz kezdet után a végét kénytelen voltam összecsapni, hogy legalább írjak valamit az utolsó feladathoz is. Azért remélem, hogy a dolgozatom tükrözi, azt, hogy TANULTAM, mert igen. 

A második megmérettetés szerdán a Disszertáció metodológiája volt (elnézést a csúnya fordításért, szó szerinti), amit sajnos nem érzek jónak, sok szöveget kellett elolvasni, és nem volt időm rájuk sem év közben, sem most, (vagyis elolvastam mindegyiket, csak kijegyzetelni nem volt időm, és hozzájuk kapcsolódó kérdésekre kellett válaszolni) és mivel ez a vizsgám volt középen, valahogy erre jutott a legkevesebb figyelmem/energiám, mert az utolsó kettőre meg valahogy még fel tudtam szívni magam. Azért reméljük a legjobbakat. 

Csütörtökön voltak az irodalmak, előadás és gyakorlat, négy órában. (Ez lehetne egy színházi előadás címe is :D) Keveset aludtam, sokat készültem, de Proust-tal nem végeztem gyakorlatra... 20 perccel később kezdődött a vizsga, aminek az lett a következménye, hogy az egésszel csúsztunk, vagyis összességében 5 órán keresztül írtam a feladatsorokat (először egy szövegelemzést gyakorlatból, majd az előadás kérdéseire válaszoltam) megállás nélkül. Azt hiszem, könnyen elképzelhető, milyen állapotban támolyogtam ki a teremből, ennyi öröm után. Egy gondolat járt a fejemben: gyorsétterem! Úgy vágytam rá, hogy valami tartalmasat és egészségtelent egyek a többnapi (nem szándékos) koplalás után, amit ráadásul valaki más készít el nekem, annál is inkább, hogy reggel 6 óta egy bagettvéget és két pici csokit ettem, és akkor pont két óra volt. Volt a közelben egy Quick, ami itt a Burger King és a Mc'Donalds mellett létező harmadik ilyen hamburgeres-sültkrumplis komplexus, azonban mivel nem volt nálam a bérletem (mert reggel nem gondoltam, hogy megyek majd bárhova is), gyalog vágtam neki a pár buszmegállónyi útnak. Magamhoz híven rossz utcán indultam el, és elég reményvesztetten fordultam vissza az első buszmegállótól, ahol a megállók neveiből kiderítettem, hogy rossz helyen vagyok. Már majdnem feladtam, de még utoljára megpróbáltam, és sikerült megtalálnom a helyes utat, de ott már vettem jegyet, nem érdekelt. De mivel egy órás jegyeket adnak (ez az alap), végeztem is annyi idő alatt a gigantikus kajahalmommal, hogy visszafelé is jöhettem ugyanazzal a jeggyel.

Hazaérve aztán bevetettem magam az ágyamba, és sorozat, film, könyv boldog társaságában pihentem ki a hét fáradalmait. 

Tegnap felhúztam az órát valamikor délelőttre, hogy megtudakoljam a portán, van-e mérleg, a bőröndöm lemérésére. Csodák csodája, volt, és azt mondták, direkt az Erasmusosoknak, csomagmérési célból! Nagyon megörültem, gyorsan be is pakoltam a nagybőröndömet, lemértem, majd elkezdtem a kicsibe is berámolni, közben megnéztem a repülőtársaságok honlapját, hol hány kilós lehet a kézi-ill. a feladott poggyász, hogy minél hatékonyabb legyen a logisztika. 

Ugyanis nem végleg megyek el, januárban még visszajövök egy hétre, 8.-a és 13.-a között, az lesz a második vizsgahetem, lesz egy vizsgám 9.-én, egy 11.-én és lenne egy 12.-én is, de azt az Erasmusosoknak emailben kell elküldeni, a feladatsort pedig január első hetében kapjuk meg. Aztán otthon 15.-én rögtön az egész félévet lezáró cseh vizsgával nyitok majd, ami egy kicsit ijesztő, de a másik időpont 8.-a lett volna, amikor én kb. 1500 km-re leszek Budapesttől. És nem vettek olyan sok anyagot, szóval majd.. igyekszem. Otthon ezek után vár még rám még egy cseh vizsga (civilizáció), és egy német. És kész, meg is leszek mind a 10 aranyos vizsgámmal :D Aztán Bruges! Január 31.-én megyünk, ez éltet, hogy érdemes lesz végigcsinálni ezt a vizsgaidőszakot, ha utána vár a jutalom!

Szóval ennyi lett volna a blog, véget ért az Erasmusom, összességében azt mondhatom, hogy jó volt, megérte, mindenképp megérte, mert sokat ad, és sokat fejlődhet mindenki, aki úgy dönt, kimegy külföldre. Az utolsó hónap eseményei számomra nem alakultak túl szerencsésen, és az utóbbi hetekben már inkább a hazamenetelt vártam, mint az ittlétet élveztem volna, de nem bánom, nekem ez így kerek, bár azért furcsa, hogy a kezdeti pörgés és imádat így lecsengett, de talán ennek így kell lennie. 

Én mindenkinek ajánlom az Erasmust, vagy bármilyen lehetőséget, amivel hosszabb-rövidebb időt külföldön lehet tölteni, csak nyerhetünk vele, önállóbbak, talpraesettebbek leszünk, új kapcsolatok, új élmények, nyelvtudás... 

Ezeket a pozitív dolgokat én is mind megtapasztaltam, új kultúrákat ismertem meg, új helyekre látogattam el, közelebb kerültem az időm beosztásának megtanulásához! És úgy érzem, sokkal több problémával és nehézséggel meg tudok birkózni az itt eltöltött félév után. Remélem, lesz lehetőségem még Erasmusra menni, mert mindenképpen szeretnék! Meg külföldi szakmai gyakorlatot is, külföldön dolgozni, és most a legközelebbi célom a nyári egyetem Csehországban, amit körülbelül tegnap óta forgatok a fejemben, de jól hangzik! Az Erasmus felébresztett bennem egy olyanfajta kalandvágyat, hogy az ilyen lehetőségeket mindenképp meg szeretném ragadni, mert látom, tapasztalom, hogy mennyit hozzátehet egy emberhez a külföldi kint tartózkodás. 

Holnap ilyenkor már a repülőn ülök Budapest felé, és nagyon várom már a hazaérkezést, de biztos vagyok benne, hogy nem hagyom teljesen magam mögött külföldöt, Franciaországot, Amiens-t, és az Erasmus-t sem! 

 

Ui.: Ha lesz majd még ilyen hosszabb külföldi kalandom (mint például a nyári egyetem, bár az csak egy hónap, vagy egy amerikai táboroztatás - az meg egy egész nyár, és azt is szeretném kipróbálni - vagy egy másik Erasmus), minden olvasóm számíthat a blog újraindulására, amiben a fentiekhez hasonlóan beszámolok az élményeimről! Köszönöm azoknak, akik idáig kísértek engem, és remélem, élvezetes (és esetenként tanulságos) volt a blog, a jövő Erasmusosainak meg csak azt tudom mondani, hogy hajrá, vágjatok bele, és remélem, hogy kedvet csináltam ehhez az élményhez, amit, azt gondolom, mindenkinek, aki érez magában kedvet hozzá, át kell élnie az életben! És köszönöm az Erasmusnak és a Campus Mundinak, hogy lehetővé tették számomra ezt a külföldi félévet, az ösztöndíj nélkül nem sikerült volna, nagyon hálás vagyok 

 

És Boldog Karácsonyt és Kellemes Ünnepeket Kívánok Mindenkinek! 

Megosztás a facebookon

Bevezetés2 : Miért éppen Amiens ? 

Már az Erasmus-úticélom kiválasztása is kalandosra sikerült. Amikor tizenegyedikben először belegondoltam, milyen jó lenne kimenni egy félévre külföldre tanulni, Franciaország volt az elsődleges célpontom. Ez egyetem elejére Svájc francia területévé alakult át, mert Svájc gyönyörű, és nagyon biztonságos ország. Azonban amikor ténylegesen a pályátati időszak előtt állva megnézegettem lehetséges úticéljaim egyetemjeinek honlapját, elképedve láttam, hogy a Svájcba Erasmussal kiutazók csupán a havi megélhetési költség töredékét kapják meg ösztöndíjként. Mivel alapvetően a francia városokban élés is magasabb összeget igényelt volna, mint amekkorára ösztöndíj keretében kilátásom nyílt, elkezdtem azon gondolkodni, hogy Prágát választom. Mivel az egyetemen cseh minoros vagyok, ez a város nem is áll olyan távol a szívemtől, egyszer már voltunk is, és akkor láttam, hogy nagyon élhető, a megélhetési költség sokkal alacsonyabb, mint Franciaországban, Svájcnál meg pláne, közel van, úgyhogy akár több hazautazásra is lehetőségem nyílna a kint töltött félévem során, és gyakorolhatnám a cseh nyelvet is... Na igen, itt volt a bökkenő. Jó a cseh nyelv meg minden, de én elsősorban a FRANCIA nyelvet szerettem volna gyakorolni. Amellett, hogy izgatottan tanulmányoztam prágai Erasmusról szóló blogokat, és tetszett az ötlet, hogy odamenjek, azért motoszkált bennem, hogy számomra az álomúticél mégiscsak francia nyelvterület lenne. Elképzeltem, hogy a többi Erasmusra induló csoportrársam (a többség Franciaországba utatik persze) mekkora nyelvi fejlődést fog produkálni egy kint töltött félév után... 
Aztán egy keddi napon jött a kettős pálfordulás  : egyrészt egy tavaly Prágába kiutazott lány lebeszélt a prágai francia szakról, mondván ő volt akkor az egyetlen Erasmusos, ezért egyedül miatta nem tartották franciául az órákat, hanem csehül! Plusz az ELTE Erasmus-koordinátor elárulta nekem egy tájékoztatón, hogy az egyetemtől rendszeres szociális támogatást kapó hallgatók esélyesek egy kiegészítő Erasmus-támogatásra. Gyors fejszámolás után egyértelművé vált, hogy így már nem is olyan reménytelen az, hogy Franciaországba utazzak. Kissé szédülten még a nagy hírtől és a hirtelen boldog felismeréstől, amint hazaértem az egyetemről, belevágtam, az újabb, harmadik felvonásos úticél-választásba. Immár francia városok között nézelődtem. 
Emlékszem, anyával hajnali egyig mérlegeltünk, számolgattunk (távolságot, kiutazási időt és lehetőségeket), míg végül megszületett a sorrendem : 1. Amiens, 2. Nancy, 3. Fribourg (Svájc), mivel egy oktatóm által esélyessé vált, hogy kapok Svájcban valamiféle ösztöndíjkiegészítést, ezért a biztonság kedvéért megjelöltem Svájcot utolsó helyen.

Hogy miért pont Amienst választottam? 
Mert kisebb város. Nem akartam nagyvárosba (Párizs, Bordeaux) utazni, mert elképzeltem, hogy az én nagyszerű tájékozódóképességemmel minden második utcasarkon rossz irányba fordulnék, nem kizárt, hogy átgyalogolnék egy másik városba az egyetem felé tartva... plusz azt remélem, hogy egy kisebb városban közvetlenebbek az emberek, kevésbé rohannak, könnyebb információt szerezni, ha nem tudom merre keressek valamit. 
Mert elég közel van Párizshoz ahhoz, hogy a repülőút után 1-2 óra buszút múlva már Amiensben lehessek, így én is könnyebben közlekedhetek Magyarország és a francia város között, plusz Józsi is gyorsabban és egyszerűbben ki tud jönni meglátogatni engem. 
Később megtudtam az egyetemen tanuló francia tanáraimtól, hogy északon általában kedvesebbek az emberek, mint délen vagy a fővárosban, szóval ez még egy pluszpont volt Amiens-nek. 
Mert egy tavaly kint tanult lánytól nagyon-nagyon jó tapasztalatokat hallottam az ottani Erasmusról.
Mert nem tudtam senkiről, aki ide jön Erasmusra az egyetemről. Lehet, hogy furcsán hangzik, de én szerettem volna, ha ezzel a kihívással teljesen egyedül, ismerősök nélkül nézhetek szembe. 

Mert a leendő szakdolgozatom írásához nagyszerű témát szolgáltat az Amiensben beszélt picard dialektus, amivel azt hiszem szívesen foglalkoznék 25 oldalon keresztül. 

Így tehát összeállt a lista, a rengeteg papír és ügyintézés után (aminek még korántsem volt vége, még most sincs) már csak izgatottan vártam, hogy végül hova nyerek majd ösztöndíjat. A határidő is eljött egyszer, és a kiírást megnézve láttam, hogy sikerült, elnyertem az Erasmus-ösztöndíjat az első helyen megjelölt városomba, Amiensbe! 

Ezután következett a kiegészítő támogatások megpályázása. Az Erasmus+ szociális kiegészítő támogatás pályázata előtt azonban még egy feladat várt rám, ez pedig a Campus Mundi pályázat leadása volt. A Campus Mundi egy külföldi mobilitást támogató program, lehet vele tanulmányútra menni, szakmai gyakorlatra, meg egyéb rövidebb mobilitásra is. Ez volt az Erasmus+ támogatáson kívül a másik esélyem arra, hogy elegendő pénzzel  vághassak neki az Erasmus-félévnek. Ée sikerült! Elnyertem a Campus Mundit! Hihetetlenül örültem, mikor megkaptam az emailt arról, hogy elnyertem a támogatást. A Campus Mundi ösztöndíjat forintban kapjuk, és ha ezt szeretnénk felhasználni a mobilitás során, az Erasmus+ ösztöndíjról és az Erasmus+ szociális támogatásról is le kell mondanunk. (Helyette Campus Mundi szociális támogatást lehet igényelni.) Ez újabb papírmunkával és ügyintézéssel járt, de nem bántam, nagyon örülök, hogy a Campus Mundi ösztöndíjjal, biztonságos anyagi háttérrel magam mögött utazhatok ki. 

Tehát ezennel ez a vágyam is teljesült, innentől tényleg csak az utazásra kellett koncentrálnom. 

Megosztás a facebookon