Ahogy ígértem, érkezzenek tehát az elmaradt képek, és érdekes részletek

Először is pár kép Amiens körbesétálásáról, ahol alapvetően a belvárost és a főbb nevezetességeket néztük meg, egy fiatal lány vezetésével, aki szerintem idegenvezetőnek tanul, mert kérte, hogy értékeljük egy oldalon. Nagyon sok érdekes dolgot mondott el, úgyhogy valóban élvezetes volt ez a kétórás túra. A katedrális volt az egyetlen hely, amit előző nap megnéztem egyedül, de az információk persze arról is újak voltak: a tetején látható torony ferde egy kissé, ez azért van, mert fából készült, és néha annyira erős szelek fújtak, hogy kissé megroggyant a szerkezet. Az előző torony ki is gyulladt egyszer, de a legenda szerint az amiens-i lakosoknak sikerült láncot alkotva eloltaniuk a tüzet. Közben persze csak bort ittak, mert a víz kellett az oltáshoz. Ez a katedrális amúgy a legmagasabb és a legszélesebb Franciaországban, és a torony is ennek a tetején a legrégebbi. Erről a helyről indultunk, ez egy kertes, erdős terület, ahova csak ezekkel a csónakokkal lehet bemenni, a lány javasolta, hogy aki teheti, mindenképp próbálja ki, ha még nem csinálta, mi előreláthatólag csütörtökön megyünk majd a lányokkal:)

A kék épület egy étterem, ahol a vezetőnk korrektnek mondta az árakat, mert persze a folyó partján mindenképp kell enni valami igazán franciát egyszer, ő ezt a helyet ajánlotta (Restaurant Le Quai)

Itt már közeledünk a katedrálishoz

Ez az óra a katedrálistól nem messze található, és két tökéletesen ellentétes stílust ötvöz (az aranyozott geometrikus, és a fémes kacskaringós egyvelege), mert két művész dolgozott rajta, egymásról nem nagyon véve tudomást :D

Ezek után ellátogattunk még a Palais de Justice-hez, ami előtt szép kis füves park terül el. A fenti képen a főutca látható.

A városnézés után vettünk egy-egy gofrit magammal az egyik német, a vietnámi és a brazil lánnyal, majd elmentünk a másik német lányért a koliba, onnan vásárolni (szuperolcsón), és utána főztünk együtt a koliban, amit már az előző bejegyzésben is említettem. A lányok nagyon rendesen voltak, mert lekísértek a buszhoz, hogy ne kelljen a sötétben egyedül sétálnom, és jó sok utazás után vissza is értem a koliba. 

Másnap korán reggel pedig elindultunk a Somme völgyébe (La Baie de Somme), jöjjenek a képek:

Ő az egyik nyuszi, akit a Bailly kertjében láttam. 

Ez már a csapat, ahogy sétálunk lefelé a vízparton, ezen a képen látható legjobban a táj. 

Első fókáink:)

Fókák, fókák mindenhol!

A kövek között rengeteg kagylót is lehetett találni (mivel sokszor ezt a részt is víz borítja), én is gyűjtöttem egy párat.

Ezután kezdődött a vadregényes rész. Ahhoz, hogy közelebbről megfigyelhessük a fókákat, lehetőségünk volt átmenni egy homokos szigetre. Amit ugyan csak keskeny sávban, de víz vett körül. Úgyhogy egymást segítve, ki mezítláb, ki bokáig merülve ugráltunk át a vizes sávon, igyekezve száraz lábbal megúszni a dolgot. Itt már többen megszabadultak a cipőtől, és bokáig gázoltak az amúgy 15-16 fokos vízben. Volt olyan lány is, aki alapból mezítláb, papucsban érkezett, na őt elkönyveltem izlandinak :D 7 fok volt reggel!

És igen, az első kép, amin én is szerepelek, egyben a szelfibot nagy szereplése! A lányok mögöttem sorban: Caitlin (Vietnám - majd Amerika), Anita (Németország), Sarah (Németország), Júlia (Brazília), Polina (Oroszország).

A bőséges piknik után utaztunk tovább egy közeli kisvárosba, ami szintén nagyon szép volt:

Ez egy állomásépület

Kis palacsintázó

És most jöjjön egy kis személyes tartalom: Caitlin telefonja nagyon szép képeket csinál, ezért mindenkit lefotózott vele valahol. Az én portfóliómból kettőt ragadtam ki, az érdekesebbek közül, csak hogy ne csak szép mosolygós képek legyenek fenn rólam :D

Oké, vissza a városhoz, és a normális képekhez :D

Ez a kutyus aaannyira puha volt, hogy képtelenek voltunk ellenállni neki:)

Ez még hazaindulás előtt, gyanútlan vidámságban készült. Hja. Aztán robbant le a busz.

De ebből az egész szerencsétlen helyzetből újabb vidámságot hoztunk ki a játékokkal!

Úgyhogy végül épen-egészségesen, fáradtan, teli élményekkel érkeztünk haza.

Megosztás a facebookon

A mai nap különösen hosszú és mozgalmas volt, ezért nem volt időm eddig még a tegnapi napomat sem leírni, és mivel holnap kezdődik az egyetem, jóllehet egyik órámról se tudom még, hogy hánykor fog kezdődni, szeretnék korán odamenni kicsit tájékozódni, és ha valami pont kezdődik, beülni rá. Ezért most csak vázlatosan elmesélem a főbb eseményeket, kezdve a tegnapi nappal.

A hajnalo ötrás hazaérkezés után nyilvánvalóan későn keltem, ezért már alapból direkt a második csoportot választottam a szombati programra, az amiens-i városlátogatásra, ami 16:30-kor indult a központból. Lehetetlen is lett volna korábban odaérnem, mert mire összeszedtem magam, már elmúlt fél kettő, és az első csoport kettőkor indult.

Szerencsésen odaértem a megbeszélt találkozóhelyre (csak egy kis ideig gyalogoltam a másik irányba haha), és kicsivel fél öt után el is kezdődött a körút. Az idegenvezetőnk egy fiatal lány volt, aki nagyon érdekes dolgokat mesélt a városról, bejártuk a főbb nevezetességeket, amik között persze ott volt a katedrális is, amit én tegnap már megnéztem egyedül, de megtudtam róla több érdekességet, plusz olyan helyeket is láttam, amiket pénteki városnézésem alkalmával nem. (részletek később)

A városnézés 2 órán keresztül tartott, és utána megbeszéltük egy német meg egy brazil lánnyal, hogy főzni fogunk az ő kolijukban (VÉGRE főtt kaja!!), ami közel van a városközponthoz. Visszamentünk hát, összeszedtük a másik német lányt is, és elmentünk együtt vásárolni, majd utána közösen készítettünk egy zöldséges-szószos tésztát (az egyik német nem eszik húst), ami nagyon finom volt. Elég későn indultam vissza a saját kolimba, mert egyrészt beszélgettünk, másrészt csak akkorra találtam olyan buszt, ami a kolihoz legközelebbi megállóból indul, és nem kell érte 20 percet gyalogolni. Éjfél körül értem vissza a szobámba, utána rögtön lefeküdtem aludni, mert tegnap kaptam meg a hírt, hogy én vagyok az utolsó, akinek volt hely a mai kiránduláson! És ez a kirándulás (a Somme folyó völgyébe, kb. 1,5 óra innen busszal) 7 órakor kezdődött másnap. :D Természetesen nem tudtam rögtön elaludni, azt hiszem, hozzászoktam az éjszakázáshoz, úgyhogy erősen elgondolkodtam, amikor 6:15kor csörgött az órám, hogy én bizony ki nem kelek az ágyból :D Milyen jó, hogy nem így tettem! Ugyanis azt hiszem ez volt eddig a legjobb napom itt, Amiensben. 

Szóval nagy nehezen erőt vettem magamon, és kikászálódtam az ágyból, összeszedelőzködtem, és elindultam a buszmegállóig, ahova a különbusz értünk jött (szerencsére 10 perc sétára volt tőlem - újra láttam nyuszit Baillynál :D). Hát nem mondom, hogy túl lelkes és életteli Erasmus-csapatot találtam a megállóban :D Az odaúton mindenki csendes volt, legtöbben aludtunk. 

Amikor megérkeztünk, két csoportra osztottak minket, és egy-egy tapasztalt túravezetővel indultunk felfedezni a környéket, és megnézni a fókákat:) ez a terület egy növények által nem borított, egyedül a folyó uralta síkság, ahol a vízzszint képes 11 métert is emelkedni naponta, úgyhogy mi is a köveken és a kavicsokon gyalogoltunk, amik nedvesek voltak az előző dagály miatt. Vezetőnknek profi távcsöve volt, ennek segítségével nézhettük meg a természetes élőhelyükön a fókakolóniát. Két faj él itt, mi csak az egyiket láttuk, mert a másik rejtőzködőbb életmódot folytat. Utána piknikeztünk a busz melletti füves területen, a franciák csomagoltak nekünk egy óriási bagettet, chipset, banánt, kekszet, vizet, szóval bőségesen el voltunk látva ennivalóval, ez később nagyon jól jött. Ezután elbuszoztunk egy közeli kisvárosba, ahol volt 3 óra szabadidőnk, amit a két német, a brazil, és egy vietnámi lánnyal töltöttem főleg. Sokat beszélgettünk (angolul is), és nagyon jól telt az idő.

Ezután elindultunk (volna) visszafelé Amiensbe, ha a busz nem robban le kb félúton, és nem szállítanak le róla mindenkit. Nos, 40 km-re Amienstől álldogáltunk az autópálya mellett, míg a franciák nem vezényeltek át minket egy közeli füves területre, ahol várva a busz érkezését, különféle játékokkal múlattuk az időt. Igazi gyerektábor feeling volt, annyi különbséggel, hogy a játékosok 20 körüli átlagéletkorral rendelkeztek, nem csoda, hogy több arra hajtó autós kifejezte, mennyire viccesnek tűnünk az út szélén játszva. 

Szerintem közel egy órát vártunk a másik buszra, ami megmentett minket, de ez hamar elrepült a játékoknak hála, és mikor felültünk rá, azt hittük, vége a viszontagságainknak és hazajutunk, de nem, az új buszunk is megtorpant, pont a régi mögött, mi meg már csak nevettünk az egészen, hogy ezek szerint ma már nem érünk haza :D Aztán pár perc után végül továbbindultunk, nem tudom, talán az új sofőr próbált segíteni a másiknak.

Igencsak meglepődtünk, hogy amikor beértünk a városba, a buszunk leparkolt a központban, és mondták, hogy mindenki szálljon le. Mi, akik a déli kolikban laktunk, számítottunk ugyanis rá, hogy a busz ugyanolyan közel tesz le, mint ahonnan indultunk, de nem, ugyanis a sofőr már nem vezethetett aznap többet, valószínű már az is egy válságmegoldás volt, hogy egyáltalán bevállalt minket. Úgyhogy elgyalogoltunk a pályaudvarig, ott vártunk 20 percet a buszra, a felszállást röpke negyed óra alatt megejtettük (majdnem 30-an voltunk szerintem), és 9 és 10 között már meg is érkeztünk a kolikhoz. 

Ez lett volna a gyors beszámoló, hamarosan érkezem a képekkel, és egyéb részletekkel, csak azért nem ígérem, hogy holnap, mert nem tudom, mennyire lesz mozgalmas az első nap az egyetemen, este 7 körülre pedig megbeszéltük a lányokkal, hogy újra főzünk közösen a kolijukban.:) 

 

Megosztás a facebookon