Mozi, Karaoke-est, hétvége Annával

Mivel igencsak régen jutottam el odáig, hogy írjak, már nem emlékszem pontosan mindenre, ami a fent említett héten történt. Azért a főbb események megvannak, a többi pedig nem annyira említésre méltó, egyetem, tanulás, közös főzések, szóval csak a szokásos:)

Vasárnap este Mirjam (német lány) elhívott moziba másnapra, hétfő estére, egy magyar filmet vetítenek, azt mondta, francia felirattal. Miért is ne, gondoltam, bár azt előre tudtam, hogy nagyon furcsa lesz itt kint magyarul filmet nézni :D És sose gondoltam volna, hogy valaha lesz lehetőségem erre. A film a Testről és lélekről címet viselte, Enyedi Ildikó rendezte, és a Berlini Filmfesztiválon 3 díjat szerzett meg, köztük az Aranymedvét. Anya látta már, és azt mondta, nagyon jó. Elmentünk hát hétfő este négyen, Mirjam, egy olasz lány, egy olasz srác és én. A film tényleg nagyon-nagyon jó volt, mindenkinek ajánlom, és annyira jó érzés volt, hogy a többieknek is tetszett, jól esett egy ilyen első benyomást szerezni nekik a magyar kultúráról:) 

Úgy terveztem, hogy film után rögtön hazamegyek, de még beültünk kajálni, majd elbeszélgettük az időt oktatási rendszerről (az országok közti különbségeket tárgyalva), de olyan témák is felmerültek, mint első kimondott szó, ki mikor kezdett járni, stb.. :) Így végül az utolsó busszal mentünk haza. 

Kedden szerintem nem történt semmi érdemleges, vagy tanultam, vagy valamilyen ügyet intéztem a városban, a keddek általában így néznek ki. 

Szerdán aztán Karaoke-est volt az ESN szervezésében, nagy örömünkre, mert a lányokkal már régóta beszélünk róla, hogy milyen jó lenne egyet karaokézni egyszer. A Lys d'Or volt a helyszín, és annak ellenére, hogy a Facebook-on előzetesen senki, vagy alig iratkoztak fel, fergeteges buli keveredett, jó számokat választottunk, és amit a többiek is ismertek, ők is együtt üvöltötték az énekesekkel:) A két görög srác bemutatott egy görög duettet, a spanyolok hatalmas hangerővel a saját számaikat adták elő, a németek eltoltak egy 99 luftballons-t:) Én az angol-amerikai csapatba álltam be a Shrek főcímdalát énekelni (Smashmouth-Allstars), majd a végén jöttek az örök klasszikusok: a Titanic főcímdala, amibe mindenki beleadott apait-anyait, az Oroszlánkirályból is volt valami... :)

Éneklés után, mivel sokan elmentek az utolsó busszal, és 1 felé kiürült a terem, továbbmentünk bulizni, és végül a Living-ben kötöttünk ki, ahonnan spontán döntés alapján egy ott megismert (talán lengyel?) srác lakásába mentünk "folytatni a bulit". A többiek elég élénkek voltak, én viszont nagyon fáradt, ezért a kanapén, a sarokban bóbiskolva vártam az első buszt, amivel Floriannal együtt haza szerettünk volna jutni. Sem sétálni, sem taxizni nem akartunk, ezért maradt a busz.

Másnap reggel aztán meglehetősen kevés alvással indultam az első órámra, sikeresen túléltem a napot, aztán este körülbelül bezuhantam az ágyba pár rész sorozat után azért, a miheztartás végett:)

Pénteken aztán egyre érkezett Anna Karlsruhe-ból, gimis osztálytársam, előző héten írt, hogy meglátogatna, szeretné megnézni Amiens-t és Párizst is. Kimentem elé, és el is kezdődött a városnézés, Annával nagyon lehet, mert meglát a távolban egy épületet, vagy szépnek kinéző környéket, és oda el szeretne menni, úgyhogy szerintem ha csak rajta múlik, egész nap mentünk volna :D Felmentünk a katedrális tornyába is (végre, végre!!), utána még folytatódott a városnézés, majd este hétkor megnéztük a katedrális fényjátékát, ami aznap indult újra, és a karácsonyi vásár is pont ezen a pénteken nyitotta meg kapuit, szóval igazán szerencsénk volt programok terén. Idő tekintetében már nem annyira, ugyanis zuhogott az eső... de a fényjáték közben szerencsére el is állt. Egy jó forrócsoki után a koli felé vettük az irányt, másnap ugyanis korán keltünk : 6:38-kor indult a vonatunk Párizsba, csak hogy ott is minél több mindent meg tudjunk nézni. :D

Tehát Párizs. Meghökkentően korai időpontban értünk oda, talán még sosem láttam a várost ilyen korán, de tetszett. Mivel a Gare du Nord-ra értünk be (Északi Pályaudvar), rögtön a Sacré Coeur felé vettük az irányt, az kb. negyedórára van gyalog. Szép volt nagyon a kilátás, meg a felfelé vezető út a kora reggeli fényben. És ezúttal be is mentünk a bazilikába, aminek nagyon örültem, mert még nem voltam bent, mindig csak kívülről láttam. Azt hittem, tuti fizetős lesz, de csak adakozni kellett a bejáratnál, annyit, amennyit akartunk.

A Sacré Coeur után felszálltunk arra a szép útvonalon közlekedő metróra, amit Józsi mutatott nekem, és amelyik annyira tetszett, és elmentünk az Eiffel-toronyhoz, onnan pedig kezdődött a végeláthatatlan séta :D Vicces volt, mert Anna nem ismerte Párizst, ezért én próbáltam kalauzolni a "fő szál" mentén, úgymint : Eiffel-torony, Diadalív, Champs-Elysées, Louvre, Tuilériák kertje, Notre Dame. Ezek körülbelül egymásba fűzhetők a Szajna partján, de Annával nem lehetett ilyen hagyományosan megközelíteni a dolgokat, mert "ott egy szép épület", "jaj, nézzük meg még azt a templomot", és egyéb ilyen felkiáltások miatt gyakran eltértünk eredeti útvonalunktól, aminek nem lett más következménye, minthogy szép, és eldugottabb helyeket is megismertünk:) Egy idő után én is felvettem a ritmust, és én is választottam épületeket, megnézésre :D A probléma már megint az időjárással volt... Hideg volt, nagyon. És esett az eső. Ezért úgy a nap közepe táján kitűztük célul egy Burger King meglátogatását, amit viszont hiába jelzett a térkép, nem volt ott. Ezért végül éhesen, átfagyva és fázósan betértünk egy palacsintázóba, ahol szemtelenül magas áron (Párizstól nem is vár mást az ember), viszont finomat ettünk : én kecskesajtos-mézes-diós-almás palacsintát salátával, Anna pedig pörkölt mandulás-csokisat. Miután átmelegedtünk, folytatódott a túra, ami a Notre Dame-mal zárult, elég sietősen, mert indulni kellett a vonatokhoz, amik két különböző, szerencsére egymáshoz közel lévő pályaudvarról indultak. Először Anna vonatát kerestük meg, utána ő elkísért félig az enyémhez, mert még sok ideje volt, utána elköszöntünk egymástól:)

Minden simán ment, szépen felültem a vonatomra, és mindaddig semmi gyanús nem tűnt fel, amíg el nem múlt az indulás ideje, és az útitársaim nyugtalankodni nem kezdtek, hogy mi történik. Aztán bemondták a hangosba, hogy a járatot törölték, a vonat nem indul, de igyekeznek minél gyorsabban megoldást találni. Már szimplán megszoktam, hogy számomra a közlekedés NEM LEHET ZÖKKENŐMENTES, ezért megadóan kászálódtam le a peronra, és egy kényelmes csövön helyet foglalva (mert pad az nincs), vártam a fejleményeket. Fél órát kellett ott rostokolnunk, amikor a szomszédos vágányról indítottak egy ugyanazon az útvonalon közlekedő vonatot, amire felszállhattunk. Úgyhogy végül csak megérkeztem Amiensbe, ahol a karácsonyi vásárra vetve egy szeretetteljes pillantást, úgy döntöttem, sétálok egyet, és annyi fotót készítek, amennyit csak tudok, mert egyszerűen varázslatos az a vásár, én szerelmes lettem belé:) Észak-Franciaország legnagyobb vására. 

Azonban a telefonom akksija cserben hagyott, az egész napos Párizsban cirkálás után rövidtávon lemerült, találkoztam viszont más Erasmusosokkal, akikkel felültünk az óriáskerékre!

A három kisgyerek a télapó házánál :D

Hát PERSZE, hogy a szánba is beültünk!

Másnap aztán nem bírtam ki, és visszamentem a vásárba, rengeteg-rengeteg fotót készítettem:) És még egy rézfúvós- kvartett is kint volt aznap, akiket amúgy is meg akartam nézni, de nem tudtam, mikor lesznek, így meglepetésként ért, és nagyon élveztem! Mindenféle karácsonyi, meg népszerű számot játszottak (volt Beatles is), kivilágított ruhában, és egész kis csorda követte őket útjukon keresztül:)

 

Ez a két kép azért ilyen homályos, mert anyának küldtem őket hangouts-on, és csak így tudtam őket letölteni.

Ez a városháza előtti lépcső!:)

 

 

Megosztás a facebookon