Másnap aztán... igazán, igazán elgondolkoztam rajta, hogy én ugyan ki nem kelek az ágyból, de mivel előző héten nem voltam irodalom gyakorlaton (mert nem tudtam, hogy ez a 19. századdal foglalkozó óra), indokoltnak éreztem, hogy megjelenjek. Reggeli és minden nélkül indultam el, mert az éjszakázás után az utolsó lehetséges pillanatra állítottam az ébresztőt. Elgondolkoztam ugyan rajta, hogy hogy fogom kibírni a 3 órás reggeli gyakorlatot 0 evéssel délig, de minden reményem a félidőben tartott szünetbe helyeztem, hogy majd akkor szerzek valami kaját egy automatából (amiből kb minden folyosón van 1-2). Így is negyedórás késéssel érkeztem, de mikor befordultam a terem elé, meglepetten láttam, hogy egy csoport álmos diák üldögél a földön a terem előtt - ja igen: az egyetemen NINCSENEK ülőhelyek, a folyosókon, a termek közelében a földön ül mindenki, ez nekem az elején nagyon fura volt, de kezdem megszokni -. Megkérdeztem Mateusz-t, a lengyel srácot, akit ismertem, hogy melyik órára vár (a szerdai esetből okulva inkább ellenőriztem, jó helyen vagyok-e :D) Mondta, hogy irodalom gyakra, és hogy csak fél 10-kor kezdődik. Azt sem tudtam sírjak vagy nevessek, egy, aludhattam volna kicsit tovább, kettő, mégsem késtem el! A tanárnő ugyanis előző órán elvileg mondta, hogy fél órával később kezdődik majd a félév összes órája, de erről elég sokan nem tudtak, mert jó pár diák várakozott a folyosón. A hirtelen ajándék negyed órámat arra használtam fel, hogy kaját és kávét szerezzek, és az előző nap már bejáratott gofri+capuccino kombómmal jóval elégedettebben néztem szembe a rám váró (meglehetősen hosszúnak ígérkező) nappal.

Irodalom gyakorlat után kajálni akartam menni (45 perc szünetem volt), de egy tárgyelfogadtatós megbeszélés miatt elment az idő, úgyhogy csak megettem a kis baguett-véget, amit vész esetére raktam be a táskámba, és már mentem is a következő órámra, ezután pedig szünet nélkül civilizációra (direkt az Erasmusosok részére összeállított kurzus), amiről így is mindig késni fogok negyed órát, mert az előző órám 14:15-ig tart, ez meg 14-kor kezdődik.. De a tanár úr nagyon rendes, beszéltem vele, mondta, hogy semmi gond. A civilizációs óra 2,5 órás volt, egy szünettel, és nagyon tetszett! Az elején bemutatkoztunk, nagyon sokféle országból vagyunk a csoportban, és nagyon érdekes volt hallani, ki mit tanul, mivel szeretne foglalkozni, meg úgy általában, honnan jött... (Spanyolország, Finnország, Kína, Csehország, Németország, Lengyelország, Olaszország, amik most így eszembe jutnak hirtelen...)

Utána magnóhallgatás következett, amin egy Calais-ból származó férfi beszélt Észak-és Dél-Franciaország különbségeiről, a különböző dialektusok kialakulásának okairól, nekünk meg ehhez kapcsolódóan egy 16 kérdéses feladatlapon kellett kérdésekre válaszolni. Hamar elment az idő, és nagyon élveztem, viszont kíváncsi voltam a haladó civilizációs kurzusra is, úgyhogy a mienk vége után beültem oda is, még volt másfél óra abból az órából. Úgyhogy csütörtökön 9-18-ig szinte nulla szünettel egyetemen voltam, és eredetileg sportot terveztem estére, de véletlen összetalálkoztam Vito-val, egy német sráccal, elmentünk együtt vásárolni, majd úgy döntöttem, győzött a főtt kaja a sport fölött (az elmúlt héten 3-szor vagy 4-szer voltam:) ), ezért elmentünk a Bailly-ba, az ő kolijába, közben egy német lány is csatlakozott hozzánk, és együtt megvacsoráztunk. Ezután én elmentem a Castillon-ba a lányokhoz, és a koli konyhájában beszélgettünk-iszogattunk az este előtt, ugyanis : Back to school party volt a Délirium Café-ban, direkt az egyetemistáknak rendezve, és oda szerettünk volna elmenni. 

Vele a Castillon felé sétálva találkoztam, és ami vicces volt, hogy először reflexből magyarul kezdtem szólongatni, hogy "cica, cic-cic", amire nem sok reakciót kaptam, aztán leesett, és elkezdtem neki franciául mondogatni, hogy cica, cicamica, mire rögtön odajött :D

Elég későn indultunk útnak, de szerencsére közel volt a hely a Castillon-hoz, odaérve pedig rengeteg embert láttunk a hely előtt. Sok Erasmusos ismerőssel találkoztunk, de a hely nagyon drága volt (cserébe finom és különleges kézműves söröket lehetett kapni), és be is zárt éjfél körül, úgyhogy továbbmentünk (itt már a lányok nem voltak velem, én pedig a spanyolokhoz csatlakoztam) egy táncolós helyre, ahova ingyenesen be lehetett menni. Miután bezárt a hely, megvártuk az első buszt, úgyhogy 5 körül értem vissza a koliba. 

Megosztás a facebookon