Az éjszakázás-hajnalozás után szerettem volna kicsit tovább aludni (a végtelenségig azért nem, mert be kellett mennem a városba ügyet intézni), de ez a vágyam meghiúsult, ugyanis 10-11 felé fúrásra ébredtem... Valamit szereltek, péntek reggel, úgyhogy az alvásomnak annyi volt, annyira behallatszott a szobámba.

Úgyhogy felkerekedtem, ha már úgyis muszáj volt, és egy gyors reggeli után elindultam. Ugyanis itt Franciaországban van egy CAF nevű lakhatási támogatás, amit Erasmusos diákok is igényelhetnek, már többen elkezdték az ügyintézést (francia bankszámlát kell nyitni hozzá), nekem azonban még nem volt időm rá, nagyon halogatni azonban nem szerettem volna, és egy spanyol srác azt mondta, hogy szeptember vége a határidő. Plusz buszbérletet is szerettem volna venni (több jegyet használok el egy hónap alatt, mint amennyi a bérlet ára), és találtam az asztalomon egy papírt, hogy tűz-es vízvédelmi biztosítást kell kössek, amiről teljesen megfeledkeztem, szóval ezt is el szerettem volna intézni. Legelőször a bérletpénztárhoz mentem, de ott annyian álltak sorba, hogy inkább a hivatal felé vettem az irányt, ahol a bankszámlát kell igényelnem. Az idő gyönyörű volt, öröm volt a központban sétálni egy kicsit. A hivatalban felvették az adataimat, és azt mondták, jöjjek vissza kedden 9-kor (úgy beszéltük meg az időpontot, hogy ne ütközzön egy órámmal sem), akkorra össze lesznek állítva a szükséges papírok, amiket alá kell majd írni, és a biztosítást is meg tudom ott kötni, szóval nem kell a másik helyre külön ezért elmennem.

Ezek után megebédeltem egy gyorsétteremben, majd vettem buszbérletet, és hazajöttem. Itt aztán visszaszereztem az előző nap Vito-nál hagyott edényeimet (mivel rögtön a Castillon-ba indultam vacsi után, megkértem, hadd hagyhassam a szobájában a tányéromat), plusz Rodri-tól kölcsönkértem a seprűjét, amit itt vett, és nekiláttam rendet rakni és kitarítani a már-már káosz sújtotta kis szobámban. Ezzel estefelé végeztem, amikor is átmentem a Bailly koliba, ahol a többiek már ott voltak, és készültek az esti bulira. Ez nem külső szervezés volt, csak meg akartam mutatni a lányoknak a kis bárt, ahol olyan jól lehet táncolni, és Polina, az orosz lány is szeretett volna bejönni a városba este, úgyhogy megszervezte ezt a közös kis összeülést előtte. 

Egy kép a kis csapatról

Tehát elindultunk befelé a városba, ahol először a kis bár felé vettük az irányt, azonban bent pangás volt, senki sem táncolt, és úgy általában, ember is alig volt bent. Elmentünk tehát a már bejáratott Lys d'or-unkba, ami viszont 20 perc múlva zárt (én itt nem is vettem semmit, viszont két másik lánnyal elmentünk sültkrumpliért, az nagyon jól esett a hidegben :D). Lys d'or után egy English Pub nevű helyre mentünk, ahol már egyszer jártunk a kocsmatúra egyik állomása volt, itt már néhányan elköszöntek tőlünk. Én is nagyon fáradt voltam már, az elmúlt napok nem alvása ekkor jött ki rajtam, és semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy haza akarok menni, a jó meleg szobámba, a jó meleg ágyamba, és ott aludni egy nagyot. Azonban várnom kellett, amíg ezt az ott maradt lányok is így gondolják, ami 3 felé következett el. Egy órás gyaloglás a koliig, és már itthon is voltam, jóval később, mint szerettem volna, de végre alvás!! 

Szombaton zavartalanul, jó sokáig tudtam aludni, aztán megvettem a vonatjegyeinket Lille-be (novemberben Józsival megnézzük a régió legnagyobb városát), majd anyával beszéltem, közben este is lett lassan, és a többiek elkezdték kérdezgetni, hogy akkor megyünk valahová? Én felelős Erasmusos lévén csináltam egy Facebook-csoportot (Rodrinak megígértem, hogy mivel tegnap nem találkoztunk, ma elmegyünk velük bulizni), és nem sok meggyőződéssel ugyan, de elkezdtem szervezni az estét. Nem sok kedvem volt elmenni itthonról, a tegnapi hajnali gyaloglás megviselt kissé, nagyon! hideg volt (látszódott a lehelet, mikor kiléptünk az English Pubból), és az utat is hosszabbnak éreztem, mint eddig bármikor. Plusz kezdek (újra) lebetegedni, a jó idő ellenére itt mindenki beteg, Erasmusosok, franciák, és tanárok egyaránt, és nem akarom, hogy ez rosszabb legyen, holnap csónakkirándulás a Les Hortillonages-ba, ami egy "lebegő kert" Amiens-ben - egyelőre nem tudom elképzelni hogy nézhet ki, de majd beszélnek a képek, erre sem akartam kialvatlanul érkezni, plusz készülnöm is kéne az egyetemi kurzusokra (vannak kötelező olvasmányok, irodalom gyakorlaton minden órán dolgozat egy könyv addig olvasott részletéből, plusz házi, szótáraznivaló, mert ami a franciáknak könnyű, az a külföldieknek annyira nem....), és nagyon vágytam rá, hogy csak itt legyek, a szobámban, egy könyvvel/filmmel, szépen legyen időm megfőzni a kis paradicsomos tésztámat, és ne kelljen most mennem sehova. Írtam tehát Rodrinak, hogy szánom-bánom, de túl sok dolog szól most amellett, hogy itthon maradjak. És nagyon örülök, hogy így tettem, igazán megnyugtató néha egy ilyen eseménytelen este is a nagy zsongásban:) Így sem néztem filmet, nem is olvastam, de főzni tudtam, plusz végre blogolni:) 
És mivel holnap csak délután lesz a kirándulás, holnap korán fel tudok majd kelni, és készülni az egyetemre. 

Végezetül pedig itt egy kép az órarendemről, lilával az edzések időpontjait írtam bele - ezeken kívül pénteken és szombaton is lehet még menni

Megosztás a facebookon