Miután tegnap felébredtem, nagy nehezen elindítottam a blogom (a technika ezúttal kifogott rajtam), és skype-oltam egy kicsit Józsival, lezuhanyoztam, és elmentem vásárolni. A zuhanyzó amúgy úgy van összerakva, hogy a mosdókagyló csapjának tetején van az a gomb, amit fel lehet húzni, és így állítani, honnan jöjjön a víz, és a csapot kell tekergetni, így állítható a víz hőmérséklete. Nem mondom, hogy nem volt pár perc, mire rájöttem erre :D 

A francia szupermarket, a Leclerc pont szemben, körülbelül 2 perc sétára van a kolimtól, úgyhogy a kis bevásárlószatyrommal felszerelkezve hamar odaértem. Az első meglepetés a tisztálkodási cikkeknél ért, ugyanis: a franciák mindent összecsomagolva árulnak! 3 dezodor, 2 tusfürdő, és így akciós az ár is. Alig találtam olyan termékeket, amiket csak egymagukban, szimplán meg lehetett venni. 

Mivel nem volt sok időm, mert Malcomék lakásába voltam hivatalos 6-ra, ezért csak a legszükségesebbeket szedtem össze, és mivel még nincs semmilyen edényem, sem evőeszközeim (majd Malcom ad nekem kölcsön a félévre, csak még nem tudtuk összeegyeztetni, hogy elhozzam tőle), valami olyan kaját, amit kézzel is meg lehet enni. :D 

Ezután visszasiettem a koliba, gyorsan ettem egy szendvicset, és fordultam is vissza a buszhoz, ami bevisz a városközpontba. Az aulában találkoztam két Erasmusos sráccal (egyikük török, másikuk spanyol), kérdeztem, hogy nem jönnek-e velem Malcomékhoz, utána meg a koncertre. Mondták hogy nem, mert a koncert elektronikus-techno stílusú lesz, és ez nem az ő világuk. Hát, az enyém sem, de mivel vártak rám a lakásban, mindenképpen oda szerettem volna menni, és azt gondoltam, maximum lelépek, ha nagyon nem tetszik a zene. A srácok mondták, hogy ők is tartanak egy "házibuli-szerűséget" a másik koliban, a Bailly-ban, és várnak szeretettel, ha mégsem maradok a koncerten. 

Ezen kívül megkérdeztem tőlük, milyen volt a délelőtti egyetemi kitelepülés (valamiféle hallgatóknak tartott nap volt), mert mivel én képtelen voltam felkelni reggel, tartottam tőle, hogy lemaradtam valami fontos információról, pláne, hogy valaki kitette a Whatsapp csoportba a szakos felelősök neveit is. Azonban a fiúk megnyugtattak, hogy az égvilágon semmiről nem maradtam le, és így utólag visszatekintve ők is lehet, hogy az alvást választották volna ehelyett az utcabál-szerű program helyett. Utána mondták, hogy ne haragudjak, de itt fognak összeesni, ha nem mehetnek most rögtön az ágyba, nekem meg úgyis sietnem kellett, úgyhogy el is köszöntünk.

Malcomékhoz sajnos késve érkeztem, mert egyrészt elég messze van a központ a kolitól (busszal körülbelül 20 perc), másrészt szokásomhoz híven sétálgattam random irányokban egy "keveset", míg végül rátaláltam a helyes útra. 

A lakásban fülledt meleg és rengeteg ember fogadott, és Malcom nem túlzott: tényleg nagyon nagy a hely, nem csoda, hogy sokszor tartanak ott a srácok mindenféle összejövetelt. Itt feliratkoztam a mai Pub Crawl-ra (magyarul kocsmatúra, vicces feladatokkal és csapatversennyel fűszerezve), ami a mai nap egyik programja lesz, utána International Party-val zárul az este.

A lakásból aztán tovább indultunk a koncertre, ami szabadtéri volt, és ingyenes. Engem kicsit meglepett, hogy a bejáratnál ugyan beengedték az üveg vizemet, viszont csak kupak nélkül vihettem be. Elvileg biztonsági előírás, bár nem tudom, mennyivel üt többet egy kupak egy pohárnál, ha a tömegbe dobják, ahogy azt sem, hogy melyik embernek jutna eszébe kupakkal dobálózni. Így aztán foghattam egész este a vizemet, vigyázva rá, hogy ki ne ömöljön...

Az esti főattrakció előtt fellépő zenekar elég dallamos zenét játszott (legalább volt szövegük a számoknak, meg hangszerek), de az utána következő DJ bizony kőkemény elektrotech-et nyomott, ami bizony nem a kedvencem, de láttam, hogy mindenki mennyire odavan érte, vagy legalábbis elviseli, és nem volt kedvem egyedül lelépni, úgyhogy maradtam. Azért nem volt olyan szörnyű, csak nem az én világom ez a stílus, de egy német lánnyal együtt megállapítottuk, hogy azért jobbak az olyan számok, amiket lehet énekelni :D 

Hívtak a német lányok egy hétvégi fesztiválra Párizsba, azt hiszem jövő hét végére, 55 euróért, hát még meggondolom, hogy megyek-e:) 

A koncertnek 11 óra körül lett vége, és két német, meg egy brazil lány azt mondták, menjünk tovább valami klubba. El is indultunk, franciák is voltak velünk persze, és ekkor láttam meg, hogy Amiens valójában egy kisvárosnak felel meg, akármennyi lakosa is van, mert az utcán összefutottunk más franciákkal is, akiket a velünk lévők ismerősként üdvözöltek, ezért hatalmasra duzzadt társaságban haladtunk tovább. 

Ez volt az első alkalom, hogy hallhattam a híres ch'ti beszédet, amely a Nord-pas-de-Calais régióban beszélt picard tájszólás egy változata. Film is készült, amiben ez a tájszólás nagy szerepet kap, Bienvenue chez les Ch'tis címmel (magyarul: Isten hozott az Isten háta mögött), amit mindenkinek ajánlok megnézésre:) 

Az egyik velünk lévő srác kezdett el így beszélni, nagyon érdekes volt hallgatni ezt az erős északi tájszólást, ami olyannyira különbözik a standard francia beszédtől.

Visszakanyarodva a tegnapi naphoz, ahogy elértünk egy távolabbi utcasarokra, a lányok mégis úgy döntöttek, hogy ne menjünk sehová, mert nekik korán kell kelniük ma. Ők a belvárosi koliban laknak, nekem meg semmi kedvem nem volt egyedül lesétálni azt az egy órát a saját kolimhoz, úgyhogy gyorsan becserkésztük Palina-t, az orosz lányt, aki már elindult egyedül a déli kolik felé. Végül egy francia srác is csatlakozott hozzánk az úton, aki ugyanarra lakott albérletben, mint mi, így együtt hárman túráztunk Amiens Sud felé. Ezúttal elköszöntünk a Bailly sarkánál, úgyhogy egyedül kellett megtennem a fennmaradó távot az én kolimhoz, de nem volt semmi baj, Amiensben szerintem alszanak az emberek éjszaka, csak nyuszikat láttam a Bailly kertjében hazafelé:) 

A mai nap programja tehát Pub Crawl és International Party, én pedig jelenleg várom a bogárirtókat a szobámba, ugyanis találtam az ablak alatt számomra nem beazonosítható, apró fekete élőlényeket, nem igazán tűnnek veszélyesnek, az is lehet, hogy nem is élnek már, de azért szóltam a portán, hogy ha lehet, nézze meg őket valaki. A portásnéni nagyvonalúan annyit közölt, hogy 8 előtt jönnek, ezért direkt felhúztam az ébresztőt hétre, hogy azért én is ébren legyek, mire érkeznek, de mivel eddig nem jöttek, élek a gyanúperrel, hogy 8 után volt inkább az a 8 előtt, csak én értettem félre valamit.... Mindegy, addig megírtam a blogot, vettem magamnak vonatjegyet Párizsba arra a napra, mikor Józsi megérkezik, most meg lehet, hogy kipakolom a ruháimat, hogy hasznos legyen a délelőtt. Igaz, hogy szívem szerint többet aludtam volna, mint 6 óra, de remélem, hogy hamarosan jönnek, és aztán még visszafeküdhetek egy kicsit. Majd megpróbálom megérdeklődni a portán, hogy mégis hány órát takar az a nyolc után... Azután lehet, hogy bemegyek a városba, és készítek pár fényképet, amit feltöltök majd ide, hogy megmutassam, milyen is Amiens:)

Ez a bejegyzés szinte teljes egészében csak képekből fog állni, melyek még az első két itteni napomhoz tartoznak

Az utazás kezdetén persze kötelező volt megörökíteni az emelkedés első pillanatait

A felhők olyan tömörnek tűntek felülről, mintha a sarkvidék hótakaróját látnám

Ez pedig már a leszállás közeledte Franciaországban

Eddig az egyetlen képem Amiens-ről, a központban, a Pont St-Leu-ről készítve - ez egy elég népszerű hely, kétoldalt a folyó (Somme) mentén végig pubok és bárok találhatók

Ez pedig a kolim kívülről - amint rendet raktam a szobámban, hozom a belső képeket is!

Ez pedig a bizonyítéka annak, hogy Magyarország mindenütt jelen van :D ez a tábla Malcomék albérletében van kitéve a falra, ugyanis az egyik ott lakó srác Budapesten volt Erasmuson, és annyira tetszett neki a város, hogy szerzett egy ilyen táblát emlékbe

Ahogy ígértem, itt is vagyok, a tegnapi nap folytatásával, bár egy nappal később, mint terveztem.

Annyira zsúfolt volt az érkezésem napja, hogy nem hogy blogot nem volt időm írni, de körülbelül még enni sem. :D Na de kezdjük az elején: ott tartottunk, hogy a repülőn ülök, ami 5 perc késéssel ugyan, de gond nélkül megérkezett Beauvais-Paris repülőterére. Innen kellett busszal Amiensbe utaznom, az út kicsit kevesebb, mint egy óra volt. 

Amikor megérkeztem, mindenekelőtt a bőröndjeimet akartam letenni a koliban, aminek nagy bátran a keresésére indultam. Akik ismernek tudják, hogy a tájékozódás nem az erősségem, így hát sok csomaggal és a Google Térképpel felszerelkezve vágtam neki az elméletileg 5-10 perces útnak, amiből szerintem csak nekem sikerült az életben másfél órás bolyongást kreálnom... A mentorom, Malcom épp munkában volt, ezért amikor egy másik koli területén ténferegve írtam neki Facebookon hogy mégis hol vagyok és merre kell mennem, távsegítséggel próbálta megoldani a problémát. Hiába volt azonban a rengeteg térkép és jelölés, hiába beszéltünk kétszer is telefonon próbálva beazonosítani hol is vagyok tulajdonképpen, egyszerűen nem értettem, hogy pontosan melyik irányban kéne elindulnom. Végül bementem a Bailly-ba, a másik koliba megkérdezni, merre kell menni, ahol először is az azon a területen található titkárságra irányítottak, hogy regisztráljak. Miután ezt megtettem, egy néni a portán elkalauzolt a helyes út felé, és mivel az eső is szakadni kezdett, épp megfelelően lefáradva érkeztem meg végre valahára a Résidence du Thil-be, ahol mostantól lakni fogok. Itt a portán még várt rám egy regisztráció, aztán megmutatták nekem a szobámat, ami a 4. emeleten -itt ez a legfelső szint- található (van lift szerencsére). A szobám pont olyan, amilyennek az interneten láttam, pici (9 négyzetméter), de minden van benne, ami kell: hűtő, fürdőszoba, wc, elég sok szekrény, íróasztal, szék. Az ágyamat a falból lehet kihajtani, így még helyet is lehet benne csinálni pluszban, ha szeretnék. Azonban ágynemű, az nem volt. Ezen meglepődtem, összvissz egy lepedőt találtam, azután informált Malcom, hogy ezekben a koilkban nem adnak semmit. Viszont bérelni lehetett. Mérlegeltem, hogy ha megvásárolnám, párnát, takarót, huzatot is vennem kéne, és hazavinni úgysem tudnám, mert nem férne be a bőröndbe, úgyhogy a bérlést választottam. 27 euró volt egész szemeszterre, kaptam egy párnát, két takarót, és huzatokat rájuk. 

Miután úgy-ahogy berendezkedtem ( a ruháimat még nem volt időm kipakolni ), és az ágyneműt is megszereztem, már jött is értem Malcom kocsival, és bevitt a városközpontba, ahol végre szereztem kaját, és elkezdődött az első Erasmusos programom, egy itteni színház meglátogatása. Itt találkoztam először a többiekkel, néhányukat már ismertem a Whatsapp-csoportunkból. A színház elég izgalmas volt, beléphettünk a kulisszák mögé, láttunk Rómeó és Júlia jelmezeket, és több érdekességet is megtudtunk a nőtől, aki előadott. Franciául, amit egy olasz lánnyal együtt angolra fordítottunk egy török srácnak, aki úgy jött ide Erasmusra, hogy egy szót sem beszél franciául :D 

A színházlátogatás után elmentünk kajálni, majd onnan a spanyolokkal együtt továbbmentünk a városközpontban található hídra, ez volt ugyanis a megbeszélt találkozási pont Malcomékkal, ahonnan továbbmentünk egy közeli pubba. Az árak persze horribilisek (vagy csak simán franciák), egy sör 5-6 euró, de pont tegnap kedvezményesen 3-ért megkaphattuk... Az este jól telt, kártyáztunk, megtanultam egy olyan játékot, aminek még most sem teljesen világosak a szabályai, de bele fogok jönni, érzem :D, táncoltunk egy kicsit, de alapvetően beszélgetős volt a hangulat. 

Amiensben nincs éjszakai busz, az utolsó éjfékor megy el, és azt beszéltük a spanyolokkal, hogy bár ők nem a Thil-ben, hanem a Bailly-ban laknak, elmegyek velük, és utána átgyalogolok a saját kolimba. Azonban ahogy közeledett az éjfél, megváltoztatták a tervet, mert mindannyian maradni akartak még, kitalálták, hogy majd elmegyünk a kolikhoz gyalog. Ez egy óra séta... Én kicsit fáradt voltam már, de megvártam őket, hogy ne kelljen egyedül visszamennem (gyalog úgyis maximum egy eltévedésre volt esélyem, amihez semmi kedvem nem volt az éjszaka közepén), és záráskor, fél 2 körül el is indultunk esti sétánkra. A spanyolokon kívül volt még velünk egy orosz lány, aki elég jól tudta az utat, az ő kalauzolásával és a térkép segítségével szépen odataláltunk a kolikhoz. Nem mondom, hogy nem vágytam rettentően a lefekvésre és alvásra, miután 3-4 napja 4-5 órákat aludtam... Az egyik spanyol srác nagyon rendes volt, és elkísért a Thil-hez, hogy ne kelljen egyedül gyalogolnom (körülbelül 10 percre van a két koli egymástól), aztán ő visszament a Bailly-hoz. A szobámba beérve gyorsan megágyaztam, és természetesen azonnal elaludtam. Reggel 8-ra állítottam ébresztőt, mert kezdődött valamilyen egés napos program az Erasmusosoknak, de annyira fáradt voltam, hogy kinyomtam, és aludtam tovább. Ha valami fontos infó van, majd megérdeklődöm, mert ahogy néztem, az egyetemi szakok felelőseivel is lehetett beszélni, és mivel még semmit nem tudunk az órarendünkről, lehet, hogy kiderült valami a mai nap folyamán. 

A mai napra az a tervem, hogy kipakolok a bőröndjeimből, hogy legyen helyem a szobában, majd pedig elmegyek bevásárolni. A szupermarket pont szemben van a Thil-lel, úgyhogy ez nagyon praktikus. Aztán már szerveződik az esti program, 6-kor találkozunk Malcoméknál, majd onnan együtt megyünk egy koncertre, ami 7-kor kezdődik majd. 

Képekkel hamarosan jelentkezem a repülésről, a szobámról, a környékről, csak már nagyon szerettem volna elindítani a blogot, többen is érdeklődtek már felőle, ezért szövegesek egyelőre a bejegyzések, a későbbiekben képekkel együtt tervezem őket feltölteni.

Bevezetés2 : Miért éppen Amiens ? 

Már az Erasmus-úticélom kiválasztása is kalandosra sikerült. Amikor tizenegyedikben először belegondoltam, milyen jó lenne kimenni egy félévre külföldre tanulni, Franciaország volt az elsődleges célpontom. Ez egyetem elejére Svájc francia területévé alakult át, mert Svájc gyönyörű, és nagyon biztonságos ország. Azonban amikor ténylegesen a pályátati időszak előtt állva megnézegettem lehetséges úticéljaim egyetemjeinek honlapját, elképedve láttam, hogy a Svájcba Erasmussal kiutazók csupán a havi megélhetési költség töredékét kapják meg ösztöndíjként. Mivel alapvetően a francia városokban élés is magasabb összeget igényelt volna, mint amekkorára ösztöndíj keretében kilátásom nyílt, elkezdtem azon gondolkodni, hogy Prágát választom. Mivel az egyetemen cseh minoros vagyok, ez a város nem is áll olyan távol a szívemtől, egyszer már voltunk is, és akkor láttam, hogy nagyon élhető, a megélhetési költség sokkal alacsonyabb, mint Franciaországban, Svájcnál meg pláne, közel van, úgyhogy akár több hazautazásra is lehetőségem nyílna a kint töltött félévem során, és gyakorolhatnám a cseh nyelvet is... Na igen, itt volt a bökkenő. Jó a cseh nyelv meg minden, de én elsősorban a FRANCIA nyelvet szerettem volna gyakorolni. Amellett, hogy izgatottan tanulmányoztam prágai Erasmusról szóló blogokat, és tetszett az ötlet, hogy odamenjek, azért motoszkált bennem, hogy számomra az álomúticél mégiscsak francia nyelvterület lenne. Elképzeltem, hogy a többi Erasmusra induló csoportrársam (a többség Franciaországba utatik persze) mekkora nyelvi fejlődést fog produkálni egy kint töltött félév után... 
Aztán egy keddi napon jött a kettős pálfordulás  : egyrészt egy tavaly Prágába kiutazott lány lebeszélt a prágai francia szakról, mondván ő volt akkor az egyetlen Erasmusos, ezért egyedül miatta nem tartották franciául az órákat, hanem csehül! Plusz az ELTE Erasmus-koordinátor elárulta nekem egy tájékoztatón, hogy az egyetemtől rendszeres szociális támogatást kapó hallgatók esélyesek egy kiegészítő Erasmus-támogatásra. Gyors fejszámolás után egyértelművé vált, hogy így már nem is olyan reménytelen az, hogy Franciaországba utazzak. Kissé szédülten még a nagy hírtől és a hirtelen boldog felismeréstől, amint hazaértem az egyetemről, belevágtam, az újabb, harmadik felvonásos úticél-választásba. Immár francia városok között nézelődtem. 
Emlékszem, anyával hajnali egyig mérlegeltünk, számolgattunk (távolságot, kiutazási időt és lehetőségeket), míg végül megszületett a sorrendem : 1. Amiens, 2. Nancy, 3. Fribourg (Svájc), mivel egy oktatóm által esélyessé vált, hogy kapok Svájcban valamiféle ösztöndíjkiegészítést, ezért a biztonság kedvéért megjelöltem Svájcot utolsó helyen.

Hogy miért pont Amienst választottam? 
Mert kisebb város. Nem akartam nagyvárosba (Párizs, Bordeaux) utazni, mert elképzeltem, hogy az én nagyszerű tájékozódóképességemmel minden második utcasarkon rossz irányba fordulnék, nem kizárt, hogy átgyalogolnék egy másik városba az egyetem felé tartva... plusz azt remélem, hogy egy kisebb városban közvetlenebbek az emberek, kevésbé rohannak, könnyebb információt szerezni, ha nem tudom merre keressek valamit. 
Mert elég közel van Párizshoz ahhoz, hogy a repülőút után 1-2 óra buszút múlva már Amiensben lehessek, így én is könnyebben közlekedhetek Magyarország és a francia város között, plusz Józsi is gyorsabban és egyszerűbben ki tud jönni meglátogatni engem. 
Később megtudtam az egyetemen tanuló francia tanáraimtól, hogy északon általában kedvesebbek az emberek, mint délen vagy a fővárosban, szóval ez még egy pluszpont volt Amiens-nek. 
Mert egy tavaly kint tanult lánytól nagyon-nagyon jó tapasztalatokat hallottam az ottani Erasmusról.
Mert nem tudtam senkiről, aki ide jön Erasmusra az egyetemről. Lehet, hogy furcsán hangzik, de én szerettem volna, ha ezzel a kihívással teljesen egyedül, ismerősök nélkül nézhetek szembe. 

Mert a leendő szakdolgozatom írásához nagyszerű témát szolgáltat az Amiensben beszélt picard dialektus, amivel azt hiszem szívesen foglalkoznék 25 oldalon keresztül. 

Így tehát összeállt a lista, a rengeteg papír és ügyintézés után (aminek még korántsem volt vége, még most sincs) már csak izgatottan vártam, hogy végül hova nyerek majd ösztöndíjat. A határidő is eljött egyszer, és a kiírást megnézve láttam, hogy sikerült, elnyertem az Erasmus-ösztöndíjat az első helyen megjelölt városomba, Amiensbe! 

Ezután következett a kiegészítő támogatások megpályázása. Az Erasmus+ szociális kiegészítő támogatás pályázata előtt azonban még egy feladat várt rám, ez pedig a Campus Mundi pályázat leadása volt. A Campus Mundi egy külföldi mobilitást támogató program, lehet vele tanulmányútra menni, szakmai gyakorlatra, meg egyéb rövidebb mobilitásra is. Ez volt az Erasmus+ támogatáson kívül a másik esélyem arra, hogy elegendő pénzzel  vághassak neki az Erasmus-félévnek. Ée sikerült! Elnyertem a Campus Mundit! Hihetetlenül örültem, mikor megkaptam az emailt arról, hogy elnyertem a támogatást. A Campus Mundi ösztöndíjat forintban kapjuk, és ha ezt szeretnénk felhasználni a mobilitás során, az Erasmus+ ösztöndíjról és az Erasmus+ szociális támogatásról is le kell mondanunk. (Helyette Campus Mundi szociális támogatást lehet igényelni.) Ez újabb papírmunkával és ügyintézéssel járt, de nem bántam, nagyon örülök, hogy a Campus Mundi ösztöndíjjal, biztonságos anyagi háttérrel magam mögött utazhatok ki. 

Tehát ezennel ez a vágyam is teljesült, innentől tényleg csak az utazásra kellett koncentrálnom.