Miután tegnap felébredtem, nagy nehezen elindítottam a blogom (a technika ezúttal kifogott rajtam), és skype-oltam egy kicsit Józsival, lezuhanyoztam, és elmentem vásárolni. A zuhanyzó amúgy úgy van összerakva, hogy a mosdókagyló csapjának tetején van az a gomb, amit fel lehet húzni, és így állítani, honnan jöjjön a víz, és a csapot kell tekergetni, így állítható a víz hőmérséklete. Nem mondom, hogy nem volt pár perc, mire rájöttem erre :D 

A francia szupermarket, a Leclerc pont szemben, körülbelül 2 perc sétára van a kolimtól, úgyhogy a kis bevásárlószatyrommal felszerelkezve hamar odaértem. Az első meglepetés a tisztálkodási cikkeknél ért, ugyanis: a franciák mindent összecsomagolva árulnak! 3 dezodor, 2 tusfürdő, és így akciós az ár is. Alig találtam olyan termékeket, amiket csak egymagukban, szimplán meg lehetett venni. 

Mivel nem volt sok időm, mert Malcomék lakásába voltam hivatalos 6-ra, ezért csak a legszükségesebbeket szedtem össze, és mivel még nincs semmilyen edényem, sem evőeszközeim (majd Malcom ad nekem kölcsön a félévre, csak még nem tudtuk összeegyeztetni, hogy elhozzam tőle), valami olyan kaját, amit kézzel is meg lehet enni. :D 

Ezután visszasiettem a koliba, gyorsan ettem egy szendvicset, és fordultam is vissza a buszhoz, ami bevisz a városközpontba. Az aulában találkoztam két Erasmusos sráccal (egyikük török, másikuk spanyol), kérdeztem, hogy nem jönnek-e velem Malcomékhoz, utána meg a koncertre. Mondták hogy nem, mert a koncert elektronikus-techno stílusú lesz, és ez nem az ő világuk. Hát, az enyém sem, de mivel vártak rám a lakásban, mindenképpen oda szerettem volna menni, és azt gondoltam, maximum lelépek, ha nagyon nem tetszik a zene. A srácok mondták, hogy ők is tartanak egy "házibuli-szerűséget" a másik koliban, a Bailly-ban, és várnak szeretettel, ha mégsem maradok a koncerten. 

Ezen kívül megkérdeztem tőlük, milyen volt a délelőtti egyetemi kitelepülés (valamiféle hallgatóknak tartott nap volt), mert mivel én képtelen voltam felkelni reggel, tartottam tőle, hogy lemaradtam valami fontos információról, pláne, hogy valaki kitette a Whatsapp csoportba a szakos felelősök neveit is. Azonban a fiúk megnyugtattak, hogy az égvilágon semmiről nem maradtam le, és így utólag visszatekintve ők is lehet, hogy az alvást választották volna ehelyett az utcabál-szerű program helyett. Utána mondták, hogy ne haragudjak, de itt fognak összeesni, ha nem mehetnek most rögtön az ágyba, nekem meg úgyis sietnem kellett, úgyhogy el is köszöntünk.

Malcomékhoz sajnos késve érkeztem, mert egyrészt elég messze van a központ a kolitól (busszal körülbelül 20 perc), másrészt szokásomhoz híven sétálgattam random irányokban egy "keveset", míg végül rátaláltam a helyes útra. 

A lakásban fülledt meleg és rengeteg ember fogadott, és Malcom nem túlzott: tényleg nagyon nagy a hely, nem csoda, hogy sokszor tartanak ott a srácok mindenféle összejövetelt. Itt feliratkoztam a mai Pub Crawl-ra (magyarul kocsmatúra, vicces feladatokkal és csapatversennyel fűszerezve), ami a mai nap egyik programja lesz, utána International Party-val zárul az este.

A lakásból aztán tovább indultunk a koncertre, ami szabadtéri volt, és ingyenes. Engem kicsit meglepett, hogy a bejáratnál ugyan beengedték az üveg vizemet, viszont csak kupak nélkül vihettem be. Elvileg biztonsági előírás, bár nem tudom, mennyivel üt többet egy kupak egy pohárnál, ha a tömegbe dobják, ahogy azt sem, hogy melyik embernek jutna eszébe kupakkal dobálózni. Így aztán foghattam egész este a vizemet, vigyázva rá, hogy ki ne ömöljön...

Az esti főattrakció előtt fellépő zenekar elég dallamos zenét játszott (legalább volt szövegük a számoknak, meg hangszerek), de az utána következő DJ bizony kőkemény elektrotech-et nyomott, ami bizony nem a kedvencem, de láttam, hogy mindenki mennyire odavan érte, vagy legalábbis elviseli, és nem volt kedvem egyedül lelépni, úgyhogy maradtam. Azért nem volt olyan szörnyű, csak nem az én világom ez a stílus, de egy német lánnyal együtt megállapítottuk, hogy azért jobbak az olyan számok, amiket lehet énekelni :D 

Hívtak a német lányok egy hétvégi fesztiválra Párizsba, azt hiszem jövő hét végére, 55 euróért, hát még meggondolom, hogy megyek-e:) 

A koncertnek 11 óra körül lett vége, és két német, meg egy brazil lány azt mondták, menjünk tovább valami klubba. El is indultunk, franciák is voltak velünk persze, és ekkor láttam meg, hogy Amiens valójában egy kisvárosnak felel meg, akármennyi lakosa is van, mert az utcán összefutottunk más franciákkal is, akiket a velünk lévők ismerősként üdvözöltek, ezért hatalmasra duzzadt társaságban haladtunk tovább. 

Ez volt az első alkalom, hogy hallhattam a híres ch'ti beszédet, amely a Nord-pas-de-Calais régióban beszélt picard tájszólás egy változata. Film is készült, amiben ez a tájszólás nagy szerepet kap, Bienvenue chez les Ch'tis címmel (magyarul: Isten hozott az Isten háta mögött), amit mindenkinek ajánlok megnézésre:) 

Az egyik velünk lévő srác kezdett el így beszélni, nagyon érdekes volt hallgatni ezt az erős északi tájszólást, ami olyannyira különbözik a standard francia beszédtől.

Visszakanyarodva a tegnapi naphoz, ahogy elértünk egy távolabbi utcasarokra, a lányok mégis úgy döntöttek, hogy ne menjünk sehová, mert nekik korán kell kelniük ma. Ők a belvárosi koliban laknak, nekem meg semmi kedvem nem volt egyedül lesétálni azt az egy órát a saját kolimhoz, úgyhogy gyorsan becserkésztük Palina-t, az orosz lányt, aki már elindult egyedül a déli kolik felé. Végül egy francia srác is csatlakozott hozzánk az úton, aki ugyanarra lakott albérletben, mint mi, így együtt hárman túráztunk Amiens Sud felé. Ezúttal elköszöntünk a Bailly sarkánál, úgyhogy egyedül kellett megtennem a fennmaradó távot az én kolimhoz, de nem volt semmi baj, Amiensben szerintem alszanak az emberek éjszaka, csak nyuszikat láttam a Bailly kertjében hazafelé:) 

A mai nap programja tehát Pub Crawl és International Party, én pedig jelenleg várom a bogárirtókat a szobámba, ugyanis találtam az ablak alatt számomra nem beazonosítható, apró fekete élőlényeket, nem igazán tűnnek veszélyesnek, az is lehet, hogy nem is élnek már, de azért szóltam a portán, hogy ha lehet, nézze meg őket valaki. A portásnéni nagyvonalúan annyit közölt, hogy 8 előtt jönnek, ezért direkt felhúztam az ébresztőt hétre, hogy azért én is ébren legyek, mire érkeznek, de mivel eddig nem jöttek, élek a gyanúperrel, hogy 8 után volt inkább az a 8 előtt, csak én értettem félre valamit.... Mindegy, addig megírtam a blogot, vettem magamnak vonatjegyet Párizsba arra a napra, mikor Józsi megérkezik, most meg lehet, hogy kipakolom a ruháimat, hogy hasznos legyen a délelőtt. Igaz, hogy szívem szerint többet aludtam volna, mint 6 óra, de remélem, hogy hamarosan jönnek, és aztán még visszafeküdhetek egy kicsit. Majd megpróbálom megérdeklődni a portán, hogy mégis hány órát takar az a nyolc után... Azután lehet, hogy bemegyek a városba, és készítek pár fényképet, amit feltöltök majd ide, hogy megmutassam, milyen is Amiens:)

 

Megosztás a facebookon