Bevezetés2 : Miért éppen Amiens ? 

Már az Erasmus-úticélom kiválasztása is kalandosra sikerült. Amikor tizenegyedikben először belegondoltam, milyen jó lenne kimenni egy félévre külföldre tanulni, Franciaország volt az elsődleges célpontom. Ez egyetem elejére Svájc francia területévé alakult át, mert Svájc gyönyörű, és nagyon biztonságos ország. Azonban amikor ténylegesen a pályátati időszak előtt állva megnézegettem lehetséges úticéljaim egyetemjeinek honlapját, elképedve láttam, hogy a Svájcba Erasmussal kiutazók csupán a havi megélhetési költség töredékét kapják meg ösztöndíjként. Mivel alapvetően a francia városokban élés is magasabb összeget igényelt volna, mint amekkorára ösztöndíj keretében kilátásom nyílt, elkezdtem azon gondolkodni, hogy Prágát választom. Mivel az egyetemen cseh minoros vagyok, ez a város nem is áll olyan távol a szívemtől, egyszer már voltunk is, és akkor láttam, hogy nagyon élhető, a megélhetési költség sokkal alacsonyabb, mint Franciaországban, Svájcnál meg pláne, közel van, úgyhogy akár több hazautazásra is lehetőségem nyílna a kint töltött félévem során, és gyakorolhatnám a cseh nyelvet is... Na igen, itt volt a bökkenő. Jó a cseh nyelv meg minden, de én elsősorban a FRANCIA nyelvet szerettem volna gyakorolni. Amellett, hogy izgatottan tanulmányoztam prágai Erasmusról szóló blogokat, és tetszett az ötlet, hogy odamenjek, azért motoszkált bennem, hogy számomra az álomúticél mégiscsak francia nyelvterület lenne. Elképzeltem, hogy a többi Erasmusra induló csoportrársam (a többség Franciaországba utatik persze) mekkora nyelvi fejlődést fog produkálni egy kint töltött félév után... 
Aztán egy keddi napon jött a kettős pálfordulás  : egyrészt egy tavaly Prágába kiutazott lány lebeszélt a prágai francia szakról, mondván ő volt akkor az egyetlen Erasmusos, ezért egyedül miatta nem tartották franciául az órákat, hanem csehül! Plusz az ELTE Erasmus-koordinátor elárulta nekem egy tájékoztatón, hogy az egyetemtől rendszeres szociális támogatást kapó hallgatók esélyesek egy kiegészítő Erasmus-támogatásra. Gyors fejszámolás után egyértelművé vált, hogy így már nem is olyan reménytelen az, hogy Franciaországba utazzak. Kissé szédülten még a nagy hírtől és a hirtelen boldog felismeréstől, amint hazaértem az egyetemről, belevágtam, az újabb, harmadik felvonásos úticél-választásba. Immár francia városok között nézelődtem. 
Emlékszem, anyával hajnali egyig mérlegeltünk, számolgattunk (távolságot, kiutazási időt és lehetőségeket), míg végül megszületett a sorrendem : 1. Amiens, 2. Nancy, 3. Fribourg (Svájc), mivel egy oktatóm által esélyessé vált, hogy kapok Svájcban valamiféle ösztöndíjkiegészítést, ezért a biztonság kedvéért megjelöltem Svájcot utolsó helyen.

Hogy miért pont Amienst választottam? 
Mert kisebb város. Nem akartam nagyvárosba (Párizs, Bordeaux) utazni, mert elképzeltem, hogy az én nagyszerű tájékozódóképességemmel minden második utcasarkon rossz irányba fordulnék, nem kizárt, hogy átgyalogolnék egy másik városba az egyetem felé tartva... plusz azt remélem, hogy egy kisebb városban közvetlenebbek az emberek, kevésbé rohannak, könnyebb információt szerezni, ha nem tudom merre keressek valamit. 
Mert elég közel van Párizshoz ahhoz, hogy a repülőút után 1-2 óra buszút múlva már Amiensben lehessek, így én is könnyebben közlekedhetek Magyarország és a francia város között, plusz Józsi is gyorsabban és egyszerűbben ki tud jönni meglátogatni engem. 
Később megtudtam az egyetemen tanuló francia tanáraimtól, hogy északon általában kedvesebbek az emberek, mint délen vagy a fővárosban, szóval ez még egy pluszpont volt Amiens-nek. 
Mert egy tavaly kint tanult lánytól nagyon-nagyon jó tapasztalatokat hallottam az ottani Erasmusról.
Mert nem tudtam senkiről, aki ide jön Erasmusra az egyetemről. Lehet, hogy furcsán hangzik, de én szerettem volna, ha ezzel a kihívással teljesen egyedül, ismerősök nélkül nézhetek szembe. 

Mert a leendő szakdolgozatom írásához nagyszerű témát szolgáltat az Amiensben beszélt picard dialektus, amivel azt hiszem szívesen foglalkoznék 25 oldalon keresztül. 

Így tehát összeállt a lista, a rengeteg papír és ügyintézés után (aminek még korántsem volt vége, még most sincs) már csak izgatottan vártam, hogy végül hova nyerek majd ösztöndíjat. A határidő is eljött egyszer, és a kiírást megnézve láttam, hogy sikerült, elnyertem az Erasmus-ösztöndíjat az első helyen megjelölt városomba, Amiensbe! 

Ezután következett a kiegészítő támogatások megpályázása. Az Erasmus+ szociális kiegészítő támogatás pályázata előtt azonban még egy feladat várt rám, ez pedig a Campus Mundi pályázat leadása volt. A Campus Mundi egy külföldi mobilitást támogató program, lehet vele tanulmányútra menni, szakmai gyakorlatra, meg egyéb rövidebb mobilitásra is. Ez volt az Erasmus+ támogatáson kívül a másik esélyem arra, hogy elegendő pénzzel  vághassak neki az Erasmus-félévnek. Ée sikerült! Elnyertem a Campus Mundit! Hihetetlenül örültem, mikor megkaptam az emailt arról, hogy elnyertem a támogatást. A Campus Mundi ösztöndíjat forintban kapjuk, és ha ezt szeretnénk felhasználni a mobilitás során, az Erasmus+ ösztöndíjról és az Erasmus+ szociális támogatásról is le kell mondanunk. (Helyette Campus Mundi szociális támogatást lehet igényelni.) Ez újabb papírmunkával és ügyintézéssel járt, de nem bántam, nagyon örülök, hogy a Campus Mundi ösztöndíjjal, biztonságos anyagi háttérrel magam mögött utazhatok ki. 

Tehát ezennel ez a vágyam is teljesült, innentől tényleg csak az utazásra kellett koncentrálnom. 

Megosztás a facebookon