Ahogy ígértem, itt is vagyok, a tegnapi nap folytatásával, bár egy nappal később, mint terveztem.

Annyira zsúfolt volt az érkezésem napja, hogy nem hogy blogot nem volt időm írni, de körülbelül még enni sem. :D Na de kezdjük az elején: ott tartottunk, hogy a repülőn ülök, ami 5 perc késéssel ugyan, de gond nélkül megérkezett Beauvais-Paris repülőterére. Innen kellett busszal Amiensbe utaznom, az út kicsit kevesebb, mint egy óra volt. 

Amikor megérkeztem, mindenekelőtt a bőröndjeimet akartam letenni a koliban, aminek nagy bátran a keresésére indultam. Akik ismernek tudják, hogy a tájékozódás nem az erősségem, így hát sok csomaggal és a Google Térképpel felszerelkezve vágtam neki az elméletileg 5-10 perces útnak, amiből szerintem csak nekem sikerült az életben másfél órás bolyongást kreálnom... A mentorom, Malcom épp munkában volt, ezért amikor egy másik koli területén ténferegve írtam neki Facebookon hogy mégis hol vagyok és merre kell mennem, távsegítséggel próbálta megoldani a problémát. Hiába volt azonban a rengeteg térkép és jelölés, hiába beszéltünk kétszer is telefonon próbálva beazonosítani hol is vagyok tulajdonképpen, egyszerűen nem értettem, hogy pontosan melyik irányban kéne elindulnom. Végül bementem a Bailly-ba, a másik koliba megkérdezni, merre kell menni, ahol először is az azon a területen található titkárságra irányítottak, hogy regisztráljak. Miután ezt megtettem, egy néni a portán elkalauzolt a helyes út felé, és mivel az eső is szakadni kezdett, épp megfelelően lefáradva érkeztem meg végre valahára a Résidence du Thil-be, ahol mostantól lakni fogok. Itt a portán még várt rám egy regisztráció, aztán megmutatták nekem a szobámat, ami a 4. emeleten -itt ez a legfelső szint- található (van lift szerencsére). A szobám pont olyan, amilyennek az interneten láttam, pici (9 négyzetméter), de minden van benne, ami kell: hűtő, fürdőszoba, wc, elég sok szekrény, íróasztal, szék. Az ágyamat a falból lehet kihajtani, így még helyet is lehet benne csinálni pluszban, ha szeretnék. Azonban ágynemű, az nem volt. Ezen meglepődtem, összvissz egy lepedőt találtam, azután informált Malcom, hogy ezekben a koilkban nem adnak semmit. Viszont bérelni lehetett. Mérlegeltem, hogy ha megvásárolnám, párnát, takarót, huzatot is vennem kéne, és hazavinni úgysem tudnám, mert nem férne be a bőröndbe, úgyhogy a bérlést választottam. 27 euró volt egész szemeszterre, kaptam egy párnát, két takarót, és huzatokat rájuk. 

Miután úgy-ahogy berendezkedtem ( a ruháimat még nem volt időm kipakolni ), és az ágyneműt is megszereztem, már jött is értem Malcom kocsival, és bevitt a városközpontba, ahol végre szereztem kaját, és elkezdődött az első Erasmusos programom, egy itteni színház meglátogatása. Itt találkoztam először a többiekkel, néhányukat már ismertem a Whatsapp-csoportunkból. A színház elég izgalmas volt, beléphettünk a kulisszák mögé, láttunk Rómeó és Júlia jelmezeket, és több érdekességet is megtudtunk a nőtől, aki előadott. Franciául, amit egy olasz lánnyal együtt angolra fordítottunk egy török srácnak, aki úgy jött ide Erasmusra, hogy egy szót sem beszél franciául :D 

A színházlátogatás után elmentünk kajálni, majd onnan a spanyolokkal együtt továbbmentünk a városközpontban található hídra, ez volt ugyanis a megbeszélt találkozási pont Malcomékkal, ahonnan továbbmentünk egy közeli pubba. Az árak persze horribilisek (vagy csak simán franciák), egy sör 5-6 euró, de pont tegnap kedvezményesen 3-ért megkaphattuk... Az este jól telt, kártyáztunk, megtanultam egy olyan játékot, aminek még most sem teljesen világosak a szabályai, de bele fogok jönni, érzem :D, táncoltunk egy kicsit, de alapvetően beszélgetős volt a hangulat. 

Amiensben nincs éjszakai busz, az utolsó éjfékor megy el, és azt beszéltük a spanyolokkal, hogy bár ők nem a Thil-ben, hanem a Bailly-ban laknak, elmegyek velük, és utána átgyalogolok a saját kolimba. Azonban ahogy közeledett az éjfél, megváltoztatták a tervet, mert mindannyian maradni akartak még, kitalálták, hogy majd elmegyünk a kolikhoz gyalog. Ez egy óra séta... Én kicsit fáradt voltam már, de megvártam őket, hogy ne kelljen egyedül visszamennem (gyalog úgyis maximum egy eltévedésre volt esélyem, amihez semmi kedvem nem volt az éjszaka közepén), és záráskor, fél 2 körül el is indultunk esti sétánkra. A spanyolokon kívül volt még velünk egy orosz lány, aki elég jól tudta az utat, az ő kalauzolásával és a térkép segítségével szépen odataláltunk a kolikhoz. Nem mondom, hogy nem vágytam rettentően a lefekvésre és alvásra, miután 3-4 napja 4-5 órákat aludtam... Az egyik spanyol srác nagyon rendes volt, és elkísért a Thil-hez, hogy ne kelljen egyedül gyalogolnom (körülbelül 10 percre van a két koli egymástól), aztán ő visszament a Bailly-hoz. A szobámba beérve gyorsan megágyaztam, és természetesen azonnal elaludtam. Reggel 8-ra állítottam ébresztőt, mert kezdődött valamilyen egés napos program az Erasmusosoknak, de annyira fáradt voltam, hogy kinyomtam, és aludtam tovább. Ha valami fontos infó van, majd megérdeklődöm, mert ahogy néztem, az egyetemi szakok felelőseivel is lehetett beszélni, és mivel még semmit nem tudunk az órarendünkről, lehet, hogy kiderült valami a mai nap folyamán. 

A mai napra az a tervem, hogy kipakolok a bőröndjeimből, hogy legyen helyem a szobában, majd pedig elmegyek bevásárolni. A szupermarket pont szemben van a Thil-lel, úgyhogy ez nagyon praktikus. Aztán már szerveződik az esti program, 6-kor találkozunk Malcoméknál, majd onnan együtt megyünk egy koncertre, ami 7-kor kezdődik majd. 

 

Képekkel hamarosan jelentkezem a repülésről, a szobámról, a környékről, csak már nagyon szerettem volna elindítani a blogot, többen is érdeklődtek már felőle, ezért szövegesek egyelőre a bejegyzések, a későbbiekben képekkel együtt tervezem őket feltölteni.

Megosztás a facebookon