A mai nap különösen hosszú és mozgalmas volt, ezért nem volt időm eddig még a tegnapi napomat sem leírni, és mivel holnap kezdődik az egyetem, jóllehet egyik órámról se tudom még, hogy hánykor fog kezdődni, szeretnék korán odamenni kicsit tájékozódni, és ha valami pont kezdődik, beülni rá. Ezért most csak vázlatosan elmesélem a főbb eseményeket, kezdve a tegnapi nappal.

A hajnalo ötrás hazaérkezés után nyilvánvalóan későn keltem, ezért már alapból direkt a második csoportot választottam a szombati programra, az amiens-i városlátogatásra, ami 16:30-kor indult a központból. Lehetetlen is lett volna korábban odaérnem, mert mire összeszedtem magam, már elmúlt fél kettő, és az első csoport kettőkor indult.

Szerencsésen odaértem a megbeszélt találkozóhelyre (csak egy kis ideig gyalogoltam a másik irányba haha), és kicsivel fél öt után el is kezdődött a körút. Az idegenvezetőnk egy fiatal lány volt, aki nagyon érdekes dolgokat mesélt a városról, bejártuk a főbb nevezetességeket, amik között persze ott volt a katedrális is, amit én tegnap már megnéztem egyedül, de megtudtam róla több érdekességet, plusz olyan helyeket is láttam, amiket pénteki városnézésem alkalmával nem. (részletek később)

A városnézés 2 órán keresztül tartott, és utána megbeszéltük egy német meg egy brazil lánnyal, hogy főzni fogunk az ő kolijukban (VÉGRE főtt kaja!!), ami közel van a városközponthoz. Visszamentünk hát, összeszedtük a másik német lányt is, és elmentünk együtt vásárolni, majd utána közösen készítettünk egy zöldséges-szószos tésztát (az egyik német nem eszik húst), ami nagyon finom volt. Elég későn indultam vissza a saját kolimba, mert egyrészt beszélgettünk, másrészt csak akkorra találtam olyan buszt, ami a kolihoz legközelebbi megállóból indul, és nem kell érte 20 percet gyalogolni. Éjfél körül értem vissza a szobámba, utána rögtön lefeküdtem aludni, mert tegnap kaptam meg a hírt, hogy én vagyok az utolsó, akinek volt hely a mai kiránduláson! És ez a kirándulás (a Somme folyó völgyébe, kb. 1,5 óra innen busszal) 7 órakor kezdődött másnap. :D Természetesen nem tudtam rögtön elaludni, azt hiszem, hozzászoktam az éjszakázáshoz, úgyhogy erősen elgondolkodtam, amikor 6:15kor csörgött az órám, hogy én bizony ki nem kelek az ágyból :D Milyen jó, hogy nem így tettem! Ugyanis azt hiszem ez volt eddig a legjobb napom itt, Amiensben. 

Szóval nagy nehezen erőt vettem magamon, és kikászálódtam az ágyból, összeszedelőzködtem, és elindultam a buszmegállóig, ahova a különbusz értünk jött (szerencsére 10 perc sétára volt tőlem - újra láttam nyuszit Baillynál :D). Hát nem mondom, hogy túl lelkes és életteli Erasmus-csapatot találtam a megállóban :D Az odaúton mindenki csendes volt, legtöbben aludtunk. 

Amikor megérkeztünk, két csoportra osztottak minket, és egy-egy tapasztalt túravezetővel indultunk felfedezni a környéket, és megnézni a fókákat:) ez a terület egy növények által nem borított, egyedül a folyó uralta síkság, ahol a vízzszint képes 11 métert is emelkedni naponta, úgyhogy mi is a köveken és a kavicsokon gyalogoltunk, amik nedvesek voltak az előző dagály miatt. Vezetőnknek profi távcsöve volt, ennek segítségével nézhettük meg a természetes élőhelyükön a fókakolóniát. Két faj él itt, mi csak az egyiket láttuk, mert a másik rejtőzködőbb életmódot folytat. Utána piknikeztünk a busz melletti füves területen, a franciák csomagoltak nekünk egy óriási bagettet, chipset, banánt, kekszet, vizet, szóval bőségesen el voltunk látva ennivalóval, ez később nagyon jól jött. Ezután elbuszoztunk egy közeli kisvárosba, ahol volt 3 óra szabadidőnk, amit a két német, a brazil, és egy vietnámi lánnyal töltöttem főleg. Sokat beszélgettünk (angolul is), és nagyon jól telt az idő.

Ezután elindultunk (volna) visszafelé Amiensbe, ha a busz nem robban le kb félúton, és nem szállítanak le róla mindenkit. Nos, 40 km-re Amienstől álldogáltunk az autópálya mellett, míg a franciák nem vezényeltek át minket egy közeli füves területre, ahol várva a busz érkezését, különféle játékokkal múlattuk az időt. Igazi gyerektábor feeling volt, annyi különbséggel, hogy a játékosok 20 körüli átlagéletkorral rendelkeztek, nem csoda, hogy több arra hajtó autós kifejezte, mennyire viccesnek tűnünk az út szélén játszva. 

Szerintem közel egy órát vártunk a másik buszra, ami megmentett minket, de ez hamar elrepült a játékoknak hála, és mikor felültünk rá, azt hittük, vége a viszontagságainknak és hazajutunk, de nem, az új buszunk is megtorpant, pont a régi mögött, mi meg már csak nevettünk az egészen, hogy ezek szerint ma már nem érünk haza :D Aztán pár perc után végül továbbindultunk, nem tudom, talán az új sofőr próbált segíteni a másiknak.

Igencsak meglepődtünk, hogy amikor beértünk a városba, a buszunk leparkolt a központban, és mondták, hogy mindenki szálljon le. Mi, akik a déli kolikban laktunk, számítottunk ugyanis rá, hogy a busz ugyanolyan közel tesz le, mint ahonnan indultunk, de nem, ugyanis a sofőr már nem vezethetett aznap többet, valószínű már az is egy válságmegoldás volt, hogy egyáltalán bevállalt minket. Úgyhogy elgyalogoltunk a pályaudvarig, ott vártunk 20 percet a buszra, a felszállást röpke negyed óra alatt megejtettük (majdnem 30-an voltunk szerintem), és 9 és 10 között már meg is érkeztünk a kolikhoz. 

Ez lett volna a gyors beszámoló, hamarosan érkezem a képekkel, és egyéb részletekkel, csak azért nem ígérem, hogy holnap, mert nem tudom, mennyire lesz mozgalmas az első nap az egyetemen, este 7 körülre pedig megbeszéltük a lányokkal, hogy újra főzünk közösen a kolijukban.:) 

Amiens felfedezése

Végül 11 után jöttek hozzám bogárnzőbe, szóval teljesen felesleges volt 7kor felkelnem, de mindegy, addig legalább megírtam a blogot, leadtam a szoctámot, és elpakoltam a ruháimat. Ezért máris jönnek a képek a szobámról: 

Ezt az ajtóból állva fotóztam, talán így látszik a legtöbb belőle

Ez pedig a fürdőszoba - minden műanyag benne

Ez a kilátás az ablakomból a gyönyörű, derült amiensi időjárással együtt :D

Ez a koli aulája

Ez pedig egy ilyen közösségi tér szerűség, csocsó, pingpong, és egy valamilyenféle mini biliárd is van benne - a háttérben látszik a bolt, az E.Leclerc

 A mosószobát és a tanulószobákat elfelejtettem lefotózni, de amúgy semmi extra, előbbiben két mosógép és egy szárító található (3 euróért lehet mosni, 1-ért szárítani), a másikban meg csak székek és konnektorok

Ez a nagy parkolós bevásárlópark jellegű dolog, balra Leclerc (van külön egy halárus épülete!), jobboldalt a kínai, van optikus, patika, lottózó is azt hiszem... 

Ezután felkerekedtem, és bebuszoztam a városba meglátogatni a katedrálist, meg úgy általában a központot. Mivel egész nap ráértem, a Pub Crawl csak 8-kor kezdődött. Jöjjenek a képek:

Ez pedig már Amiens belvárosa, jellegzetes látkép: Somme folyó partja

Itt meg házak, plusz a háttérben a katedrális

Nagyon sok helyen vannak folyók, meg ilyen kis vizes területek a városban, a házaktól sokszor híd vezet ki az utcára a víz felett

Tipikus, Franciaországra több helyen jellemző, favázas ház, a maison á colombage

És az amiensi főattrakció: Cathédrale Notre Dame d'Amiens

A katedrálisba amúgy a belépés ingyenes volt, és miután megnéztem belülről is, átmentem a szemben lévő csoki-és édességboltba, ahol macaron d'Amiens-t, azaz az itteni macaront készítették. Ez elég sokban különbözik a hagyományos francia macarontól, szinte csak az alapanyagai egyeznek meg: mandula, cukor, és tojásfehérje a fő összetevők. Azonban az amiens-it nem színezik, marad a természetes sárgás színárnyalat, és nem is töltik semmivel, csak formázzák. Meg is kóstoltam, finom:)Ez az a bolt, látható, hogy hirdetik a macaront, és hogy 1872 óta működnek

Ezt bent találtam, a katedrális csokiból megépítve, 35 kg súly és 50 óra munka :O

És itt vannak (spécialité régionale = helyi különlegesség)

A boltban amúgy rengeteg minden volt, csoki cukor, keksz, ajándéktárgyak. A legviccesebbek szerintem az itt élőket kedvesen kifigurázó bögrék voltak (Ch'ti mugs), mint például az itt látható, ami egy észak-franciaországi ember hőmérőjét mutatja - ezek után mondanom sem kell, hogy a Pub Crawlos gyülekezőnk közben Malcom csodálkozva nézett ránk, közölve, hogy melege van, míg mi ott dideregtünk a kínaiakkal :D 

A bolt után elgyalogoltam a közeli Füvészkertbe, ahova szintén ingyenes volt a belépés, és ott mászkáltam, meg pihentem egy kicsit, mert lejártam a lábam közel 5 óra gyaloglás után, és még várt rám egy Pub Crawl az este folyamán.

Ez egy 1751 körül ültetett som, egyike a legrégebben ideültetett növényeknek. Tanúja volt Rousseau látogatásának 1767-ben, a francia forradalomnak és a világháborúknak. 2009-ben pusztult el. 

A Füvészkertben kapott el engem az amúgy szinte bárhol, bármikor jelen lévő amiens-i eső, de én előrelátóan vittem magammal esőkabátot, ezért elindultam a katedrálishoz, ahol a Pub Crawl előtt gyülekeztünk. Előbb érkeztem, de a spanyolok is, úgyhogy nem kellett egyedül várakoznom. 8-kor kezdődött volna, de majdnem 9 volt már, mire elindultunk, mert sokan nem regisztráltak, csak odajöttek, úgyhogy őket csapatokba kellett osztani. Azután elindultunk, csapatonként, kocsmáról kocsmára (nagyon közel vannak egymáshoz, volt, hogy kijöttünk egyből, és beléptünk egy következőbe). Minden állomáson várt ránk némi kedvezmény italtekintetben, és valamilyen játék, amit az ESN szervezett nekünk. 

Mivel sokkal később indultunk, mint kellett volna, volt olyan, hogy nem tudtuk lejátszani az aktuális állomás játékát, ezt egy kicsit sajnáltam. De egyébként jó volt a hangulat, és vicces, hogy a velünk lévő franciák tényleg ismertek mindenkit a városban, mert lépten-nyomon találkoztak ismerősökkel, és az adott pub pultosait is mindig barátilag üdvözölték. Két problémám volt az este folyamán, az egyik a fáradtság: hat óra alvás és az egész napos városban mászkálás után voltak holtpontjaim, amikor szívesebben lettem volna az ágyamban, mint a jéghideg utcán. A másik, hogy valamiért egész nap rossz volt a gyomrom, nem tudom, hogy valami vírus volt-e vagy valamilyen kaja amit ettem, de becsületemre legyen mondva, végigcsináltam az estét, és mindig történt valami, ami elterelte a figyelmemet a bajomról. 

Az utolsó kocsma után egy Miroir (=tükör) nevű zenés klubba mentünk, ahol az egyik ESN-es srác volt a dj. Itt két nagydarab fekete csávó volt a biztonsági ellenőrzést végző személy. Az volt a szabály ugyanis, hogy sem kabátot, sem pulcsit, sem táskát nem volt szabad bevinni. Nem tudom miért, talán a terrorveszély miatt? Kicsit furcsálltam, mert a telefonomat mondjuk szívesen magamnál tartottam volna, meg a pulcsit, ha hideg van... (nem volt amúgy) Ami zavart, hogy mivel mi nem tudtuk ezt a szabályt, csak a kabátunkat adtuk le. A szekuritisek visszairányítottak minket a ruhatárhoz, de előtte már alapból nagy volt a tömeg, mi nem tudtunk haladni, és az egyikük elkezdett engem hátulról lökdösni, hogy menjünk már, nem itt van a sor vége.... na ezt egy kicsit rossz néven vettem, hogy mi a francért lökdös, értem, hova kell menni, csak az emberektől nem lehet haladni. De amikor elmeséltem egy lánynak, akinek a barátja volt a DJ, azonnal mondta, hogy szól, hogy ne legyenek arrogánsak. 

Amúgy a hely elég prímán nézett ki, nagyon nagy vol, több szobával (külön dohányzószoba is volt, nem kellett kijárkálniuk a cigizőknek), fotelek, karosszékek mindenütt, a zene is elég jó volt, és mivel későn érkeztünk (vagy inkább korán, haha) simán eltelt az idő az első buszig, amihez a spanyolokkal mentünk ki, de több Erasmusos is velünk utazott. 5 körül értem vissza a koliba, ez volt eddig a leghosszabb estém Amiensben, de a kezdeti fáradtság ellenére a végére teljesen felélénkültem (a legmélyebb holtpontom az utolsó pubban volt), még fél 6 körül is fent voltam, mert szerveztem a regisztrációmat a mai amiensi városnézésre, ami majd fél 5-től lesz. 

Egyelőre ez a program van kinézőben mára, aztán remélem, megkapom végre Malcomtól a kölcsönedényeket, nagyon szeretnék már valami rendes főtt kaját enni, nem olyan drágáért :D 

Miután tegnap felébredtem, nagy nehezen elindítottam a blogom (a technika ezúttal kifogott rajtam), és skype-oltam egy kicsit Józsival, lezuhanyoztam, és elmentem vásárolni. A zuhanyzó amúgy úgy van összerakva, hogy a mosdókagyló csapjának tetején van az a gomb, amit fel lehet húzni, és így állítani, honnan jöjjön a víz, és a csapot kell tekergetni, így állítható a víz hőmérséklete. Nem mondom, hogy nem volt pár perc, mire rájöttem erre :D 

A francia szupermarket, a Leclerc pont szemben, körülbelül 2 perc sétára van a kolimtól, úgyhogy a kis bevásárlószatyrommal felszerelkezve hamar odaértem. Az első meglepetés a tisztálkodási cikkeknél ért, ugyanis: a franciák mindent összecsomagolva árulnak! 3 dezodor, 2 tusfürdő, és így akciós az ár is. Alig találtam olyan termékeket, amiket csak egymagukban, szimplán meg lehetett venni. 

Mivel nem volt sok időm, mert Malcomék lakásába voltam hivatalos 6-ra, ezért csak a legszükségesebbeket szedtem össze, és mivel még nincs semmilyen edényem, sem evőeszközeim (majd Malcom ad nekem kölcsön a félévre, csak még nem tudtuk összeegyeztetni, hogy elhozzam tőle), valami olyan kaját, amit kézzel is meg lehet enni. :D 

Ezután visszasiettem a koliba, gyorsan ettem egy szendvicset, és fordultam is vissza a buszhoz, ami bevisz a városközpontba. Az aulában találkoztam két Erasmusos sráccal (egyikük török, másikuk spanyol), kérdeztem, hogy nem jönnek-e velem Malcomékhoz, utána meg a koncertre. Mondták hogy nem, mert a koncert elektronikus-techno stílusú lesz, és ez nem az ő világuk. Hát, az enyém sem, de mivel vártak rám a lakásban, mindenképpen oda szerettem volna menni, és azt gondoltam, maximum lelépek, ha nagyon nem tetszik a zene. A srácok mondták, hogy ők is tartanak egy "házibuli-szerűséget" a másik koliban, a Bailly-ban, és várnak szeretettel, ha mégsem maradok a koncerten. 

Ezen kívül megkérdeztem tőlük, milyen volt a délelőtti egyetemi kitelepülés (valamiféle hallgatóknak tartott nap volt), mert mivel én képtelen voltam felkelni reggel, tartottam tőle, hogy lemaradtam valami fontos információról, pláne, hogy valaki kitette a Whatsapp csoportba a szakos felelősök neveit is. Azonban a fiúk megnyugtattak, hogy az égvilágon semmiről nem maradtam le, és így utólag visszatekintve ők is lehet, hogy az alvást választották volna ehelyett az utcabál-szerű program helyett. Utána mondták, hogy ne haragudjak, de itt fognak összeesni, ha nem mehetnek most rögtön az ágyba, nekem meg úgyis sietnem kellett, úgyhogy el is köszöntünk.

Malcomékhoz sajnos késve érkeztem, mert egyrészt elég messze van a központ a kolitól (busszal körülbelül 20 perc), másrészt szokásomhoz híven sétálgattam random irányokban egy "keveset", míg végül rátaláltam a helyes útra. 

A lakásban fülledt meleg és rengeteg ember fogadott, és Malcom nem túlzott: tényleg nagyon nagy a hely, nem csoda, hogy sokszor tartanak ott a srácok mindenféle összejövetelt. Itt feliratkoztam a mai Pub Crawl-ra (magyarul kocsmatúra, vicces feladatokkal és csapatversennyel fűszerezve), ami a mai nap egyik programja lesz, utána International Party-val zárul az este.

A lakásból aztán tovább indultunk a koncertre, ami szabadtéri volt, és ingyenes. Engem kicsit meglepett, hogy a bejáratnál ugyan beengedték az üveg vizemet, viszont csak kupak nélkül vihettem be. Elvileg biztonsági előírás, bár nem tudom, mennyivel üt többet egy kupak egy pohárnál, ha a tömegbe dobják, ahogy azt sem, hogy melyik embernek jutna eszébe kupakkal dobálózni. Így aztán foghattam egész este a vizemet, vigyázva rá, hogy ki ne ömöljön...

Az esti főattrakció előtt fellépő zenekar elég dallamos zenét játszott (legalább volt szövegük a számoknak, meg hangszerek), de az utána következő DJ bizony kőkemény elektrotech-et nyomott, ami bizony nem a kedvencem, de láttam, hogy mindenki mennyire odavan érte, vagy legalábbis elviseli, és nem volt kedvem egyedül lelépni, úgyhogy maradtam. Azért nem volt olyan szörnyű, csak nem az én világom ez a stílus, de egy német lánnyal együtt megállapítottuk, hogy azért jobbak az olyan számok, amiket lehet énekelni :D 

Hívtak a német lányok egy hétvégi fesztiválra Párizsba, azt hiszem jövő hét végére, 55 euróért, hát még meggondolom, hogy megyek-e:) 

A koncertnek 11 óra körül lett vége, és két német, meg egy brazil lány azt mondták, menjünk tovább valami klubba. El is indultunk, franciák is voltak velünk persze, és ekkor láttam meg, hogy Amiens valójában egy kisvárosnak felel meg, akármennyi lakosa is van, mert az utcán összefutottunk más franciákkal is, akiket a velünk lévők ismerősként üdvözöltek, ezért hatalmasra duzzadt társaságban haladtunk tovább. 

Ez volt az első alkalom, hogy hallhattam a híres ch'ti beszédet, amely a Nord-pas-de-Calais régióban beszélt picard tájszólás egy változata. Film is készült, amiben ez a tájszólás nagy szerepet kap, Bienvenue chez les Ch'tis címmel (magyarul: Isten hozott az Isten háta mögött), amit mindenkinek ajánlok megnézésre:) 

Az egyik velünk lévő srác kezdett el így beszélni, nagyon érdekes volt hallgatni ezt az erős északi tájszólást, ami olyannyira különbözik a standard francia beszédtől.

Visszakanyarodva a tegnapi naphoz, ahogy elértünk egy távolabbi utcasarokra, a lányok mégis úgy döntöttek, hogy ne menjünk sehová, mert nekik korán kell kelniük ma. Ők a belvárosi koliban laknak, nekem meg semmi kedvem nem volt egyedül lesétálni azt az egy órát a saját kolimhoz, úgyhogy gyorsan becserkésztük Palina-t, az orosz lányt, aki már elindult egyedül a déli kolik felé. Végül egy francia srác is csatlakozott hozzánk az úton, aki ugyanarra lakott albérletben, mint mi, így együtt hárman túráztunk Amiens Sud felé. Ezúttal elköszöntünk a Bailly sarkánál, úgyhogy egyedül kellett megtennem a fennmaradó távot az én kolimhoz, de nem volt semmi baj, Amiensben szerintem alszanak az emberek éjszaka, csak nyuszikat láttam a Bailly kertjében hazafelé:) 

A mai nap programja tehát Pub Crawl és International Party, én pedig jelenleg várom a bogárirtókat a szobámba, ugyanis találtam az ablak alatt számomra nem beazonosítható, apró fekete élőlényeket, nem igazán tűnnek veszélyesnek, az is lehet, hogy nem is élnek már, de azért szóltam a portán, hogy ha lehet, nézze meg őket valaki. A portásnéni nagyvonalúan annyit közölt, hogy 8 előtt jönnek, ezért direkt felhúztam az ébresztőt hétre, hogy azért én is ébren legyek, mire érkeznek, de mivel eddig nem jöttek, élek a gyanúperrel, hogy 8 után volt inkább az a 8 előtt, csak én értettem félre valamit.... Mindegy, addig megírtam a blogot, vettem magamnak vonatjegyet Párizsba arra a napra, mikor Józsi megérkezik, most meg lehet, hogy kipakolom a ruháimat, hogy hasznos legyen a délelőtt. Igaz, hogy szívem szerint többet aludtam volna, mint 6 óra, de remélem, hogy hamarosan jönnek, és aztán még visszafeküdhetek egy kicsit. Majd megpróbálom megérdeklődni a portán, hogy mégis hány órát takar az a nyolc után... Azután lehet, hogy bemegyek a városba, és készítek pár fényképet, amit feltöltök majd ide, hogy megmutassam, milyen is Amiens:)

Ez a bejegyzés szinte teljes egészében csak képekből fog állni, melyek még az első két itteni napomhoz tartoznak

Az utazás kezdetén persze kötelező volt megörökíteni az emelkedés első pillanatait

A felhők olyan tömörnek tűntek felülről, mintha a sarkvidék hótakaróját látnám

Ez pedig már a leszállás közeledte Franciaországban

Eddig az egyetlen képem Amiens-ről, a központban, a Pont St-Leu-ről készítve - ez egy elég népszerű hely, kétoldalt a folyó (Somme) mentén végig pubok és bárok találhatók

Ez pedig a kolim kívülről - amint rendet raktam a szobámban, hozom a belső képeket is!

Ez pedig a bizonyítéka annak, hogy Magyarország mindenütt jelen van :D ez a tábla Malcomék albérletében van kitéve a falra, ugyanis az egyik ott lakó srác Budapesten volt Erasmuson, és annyira tetszett neki a város, hogy szerzett egy ilyen táblát emlékbe

Ahogy ígértem, itt is vagyok, a tegnapi nap folytatásával, bár egy nappal később, mint terveztem.

Annyira zsúfolt volt az érkezésem napja, hogy nem hogy blogot nem volt időm írni, de körülbelül még enni sem. :D Na de kezdjük az elején: ott tartottunk, hogy a repülőn ülök, ami 5 perc késéssel ugyan, de gond nélkül megérkezett Beauvais-Paris repülőterére. Innen kellett busszal Amiensbe utaznom, az út kicsit kevesebb, mint egy óra volt. 

Amikor megérkeztem, mindenekelőtt a bőröndjeimet akartam letenni a koliban, aminek nagy bátran a keresésére indultam. Akik ismernek tudják, hogy a tájékozódás nem az erősségem, így hát sok csomaggal és a Google Térképpel felszerelkezve vágtam neki az elméletileg 5-10 perces útnak, amiből szerintem csak nekem sikerült az életben másfél órás bolyongást kreálnom... A mentorom, Malcom épp munkában volt, ezért amikor egy másik koli területén ténferegve írtam neki Facebookon hogy mégis hol vagyok és merre kell mennem, távsegítséggel próbálta megoldani a problémát. Hiába volt azonban a rengeteg térkép és jelölés, hiába beszéltünk kétszer is telefonon próbálva beazonosítani hol is vagyok tulajdonképpen, egyszerűen nem értettem, hogy pontosan melyik irányban kéne elindulnom. Végül bementem a Bailly-ba, a másik koliba megkérdezni, merre kell menni, ahol először is az azon a területen található titkárságra irányítottak, hogy regisztráljak. Miután ezt megtettem, egy néni a portán elkalauzolt a helyes út felé, és mivel az eső is szakadni kezdett, épp megfelelően lefáradva érkeztem meg végre valahára a Résidence du Thil-be, ahol mostantól lakni fogok. Itt a portán még várt rám egy regisztráció, aztán megmutatták nekem a szobámat, ami a 4. emeleten -itt ez a legfelső szint- található (van lift szerencsére). A szobám pont olyan, amilyennek az interneten láttam, pici (9 négyzetméter), de minden van benne, ami kell: hűtő, fürdőszoba, wc, elég sok szekrény, íróasztal, szék. Az ágyamat a falból lehet kihajtani, így még helyet is lehet benne csinálni pluszban, ha szeretnék. Azonban ágynemű, az nem volt. Ezen meglepődtem, összvissz egy lepedőt találtam, azután informált Malcom, hogy ezekben a koilkban nem adnak semmit. Viszont bérelni lehetett. Mérlegeltem, hogy ha megvásárolnám, párnát, takarót, huzatot is vennem kéne, és hazavinni úgysem tudnám, mert nem férne be a bőröndbe, úgyhogy a bérlést választottam. 27 euró volt egész szemeszterre, kaptam egy párnát, két takarót, és huzatokat rájuk. 

Miután úgy-ahogy berendezkedtem ( a ruháimat még nem volt időm kipakolni ), és az ágyneműt is megszereztem, már jött is értem Malcom kocsival, és bevitt a városközpontba, ahol végre szereztem kaját, és elkezdődött az első Erasmusos programom, egy itteni színház meglátogatása. Itt találkoztam először a többiekkel, néhányukat már ismertem a Whatsapp-csoportunkból. A színház elég izgalmas volt, beléphettünk a kulisszák mögé, láttunk Rómeó és Júlia jelmezeket, és több érdekességet is megtudtunk a nőtől, aki előadott. Franciául, amit egy olasz lánnyal együtt angolra fordítottunk egy török srácnak, aki úgy jött ide Erasmusra, hogy egy szót sem beszél franciául :D 

A színházlátogatás után elmentünk kajálni, majd onnan a spanyolokkal együtt továbbmentünk a városközpontban található hídra, ez volt ugyanis a megbeszélt találkozási pont Malcomékkal, ahonnan továbbmentünk egy közeli pubba. Az árak persze horribilisek (vagy csak simán franciák), egy sör 5-6 euró, de pont tegnap kedvezményesen 3-ért megkaphattuk... Az este jól telt, kártyáztunk, megtanultam egy olyan játékot, aminek még most sem teljesen világosak a szabályai, de bele fogok jönni, érzem :D, táncoltunk egy kicsit, de alapvetően beszélgetős volt a hangulat. 

Amiensben nincs éjszakai busz, az utolsó éjfékor megy el, és azt beszéltük a spanyolokkal, hogy bár ők nem a Thil-ben, hanem a Bailly-ban laknak, elmegyek velük, és utána átgyalogolok a saját kolimba. Azonban ahogy közeledett az éjfél, megváltoztatták a tervet, mert mindannyian maradni akartak még, kitalálták, hogy majd elmegyünk a kolikhoz gyalog. Ez egy óra séta... Én kicsit fáradt voltam már, de megvártam őket, hogy ne kelljen egyedül visszamennem (gyalog úgyis maximum egy eltévedésre volt esélyem, amihez semmi kedvem nem volt az éjszaka közepén), és záráskor, fél 2 körül el is indultunk esti sétánkra. A spanyolokon kívül volt még velünk egy orosz lány, aki elég jól tudta az utat, az ő kalauzolásával és a térkép segítségével szépen odataláltunk a kolikhoz. Nem mondom, hogy nem vágytam rettentően a lefekvésre és alvásra, miután 3-4 napja 4-5 órákat aludtam... Az egyik spanyol srác nagyon rendes volt, és elkísért a Thil-hez, hogy ne kelljen egyedül gyalogolnom (körülbelül 10 percre van a két koli egymástól), aztán ő visszament a Bailly-hoz. A szobámba beérve gyorsan megágyaztam, és természetesen azonnal elaludtam. Reggel 8-ra állítottam ébresztőt, mert kezdődött valamilyen egés napos program az Erasmusosoknak, de annyira fáradt voltam, hogy kinyomtam, és aludtam tovább. Ha valami fontos infó van, majd megérdeklődöm, mert ahogy néztem, az egyetemi szakok felelőseivel is lehetett beszélni, és mivel még semmit nem tudunk az órarendünkről, lehet, hogy kiderült valami a mai nap folyamán. 

A mai napra az a tervem, hogy kipakolok a bőröndjeimből, hogy legyen helyem a szobában, majd pedig elmegyek bevásárolni. A szupermarket pont szemben van a Thil-lel, úgyhogy ez nagyon praktikus. Aztán már szerveződik az esti program, 6-kor találkozunk Malcoméknál, majd onnan együtt megyünk egy koncertre, ami 7-kor kezdődik majd. 

Képekkel hamarosan jelentkezem a repülésről, a szobámról, a környékről, csak már nagyon szerettem volna elindítani a blogot, többen is érdeklődtek már felőle, ezért szövegesek egyelőre a bejegyzések, a későbbiekben képekkel együtt tervezem őket feltölteni.