A mai nap különösen hosszú és mozgalmas volt, ezért nem volt időm eddig még a tegnapi napomat sem leírni, és mivel holnap kezdődik az egyetem, jóllehet egyik órámról se tudom még, hogy hánykor fog kezdődni, szeretnék korán odamenni kicsit tájékozódni, és ha valami pont kezdődik, beülni rá. Ezért most csak vázlatosan elmesélem a főbb eseményeket, kezdve a tegnapi nappal.

A hajnalo ötrás hazaérkezés után nyilvánvalóan későn keltem, ezért már alapból direkt a második csoportot választottam a szombati programra, az amiens-i városlátogatásra, ami 16:30-kor indult a központból. Lehetetlen is lett volna korábban odaérnem, mert mire összeszedtem magam, már elmúlt fél kettő, és az első csoport kettőkor indult.

Szerencsésen odaértem a megbeszélt találkozóhelyre (csak egy kis ideig gyalogoltam a másik irányba haha), és kicsivel fél öt után el is kezdődött a körút. Az idegenvezetőnk egy fiatal lány volt, aki nagyon érdekes dolgokat mesélt a városról, bejártuk a főbb nevezetességeket, amik között persze ott volt a katedrális is, amit én tegnap már megnéztem egyedül, de megtudtam róla több érdekességet, plusz olyan helyeket is láttam, amiket pénteki városnézésem alkalmával nem. (részletek később)

A városnézés 2 órán keresztül tartott, és utána megbeszéltük egy német meg egy brazil lánnyal, hogy főzni fogunk az ő kolijukban (VÉGRE főtt kaja!!), ami közel van a városközponthoz. Visszamentünk hát, összeszedtük a másik német lányt is, és elmentünk együtt vásárolni, majd utána közösen készítettünk egy zöldséges-szószos tésztát (az egyik német nem eszik húst), ami nagyon finom volt. Elég későn indultam vissza a saját kolimba, mert egyrészt beszélgettünk, másrészt csak akkorra találtam olyan buszt, ami a kolihoz legközelebbi megállóból indul, és nem kell érte 20 percet gyalogolni. Éjfél körül értem vissza a szobámba, utána rögtön lefeküdtem aludni, mert tegnap kaptam meg a hírt, hogy én vagyok az utolsó, akinek volt hely a mai kiránduláson! És ez a kirándulás (a Somme folyó völgyébe, kb. 1,5 óra innen busszal) 7 órakor kezdődött másnap. :D Természetesen nem tudtam rögtön elaludni, azt hiszem, hozzászoktam az éjszakázáshoz, úgyhogy erősen elgondolkodtam, amikor 6:15kor csörgött az órám, hogy én bizony ki nem kelek az ágyból :D Milyen jó, hogy nem így tettem! Ugyanis azt hiszem ez volt eddig a legjobb napom itt, Amiensben. 

Szóval nagy nehezen erőt vettem magamon, és kikászálódtam az ágyból, összeszedelőzködtem, és elindultam a buszmegállóig, ahova a különbusz értünk jött (szerencsére 10 perc sétára volt tőlem - újra láttam nyuszit Baillynál :D). Hát nem mondom, hogy túl lelkes és életteli Erasmus-csapatot találtam a megállóban :D Az odaúton mindenki csendes volt, legtöbben aludtunk. 

Amikor megérkeztünk, két csoportra osztottak minket, és egy-egy tapasztalt túravezetővel indultunk felfedezni a környéket, és megnézni a fókákat:) ez a terület egy növények által nem borított, egyedül a folyó uralta síkság, ahol a vízzszint képes 11 métert is emelkedni naponta, úgyhogy mi is a köveken és a kavicsokon gyalogoltunk, amik nedvesek voltak az előző dagály miatt. Vezetőnknek profi távcsöve volt, ennek segítségével nézhettük meg a természetes élőhelyükön a fókakolóniát. Két faj él itt, mi csak az egyiket láttuk, mert a másik rejtőzködőbb életmódot folytat. Utána piknikeztünk a busz melletti füves területen, a franciák csomagoltak nekünk egy óriási bagettet, chipset, banánt, kekszet, vizet, szóval bőségesen el voltunk látva ennivalóval, ez később nagyon jól jött. Ezután elbuszoztunk egy közeli kisvárosba, ahol volt 3 óra szabadidőnk, amit a két német, a brazil, és egy vietnámi lánnyal töltöttem főleg. Sokat beszélgettünk (angolul is), és nagyon jól telt az idő.

Ezután elindultunk (volna) visszafelé Amiensbe, ha a busz nem robban le kb félúton, és nem szállítanak le róla mindenkit. Nos, 40 km-re Amienstől álldogáltunk az autópálya mellett, míg a franciák nem vezényeltek át minket egy közeli füves területre, ahol várva a busz érkezését, különféle játékokkal múlattuk az időt. Igazi gyerektábor feeling volt, annyi különbséggel, hogy a játékosok 20 körüli átlagéletkorral rendelkeztek, nem csoda, hogy több arra hajtó autós kifejezte, mennyire viccesnek tűnünk az út szélén játszva. 

Szerintem közel egy órát vártunk a másik buszra, ami megmentett minket, de ez hamar elrepült a játékoknak hála, és mikor felültünk rá, azt hittük, vége a viszontagságainknak és hazajutunk, de nem, az új buszunk is megtorpant, pont a régi mögött, mi meg már csak nevettünk az egészen, hogy ezek szerint ma már nem érünk haza :D Aztán pár perc után végül továbbindultunk, nem tudom, talán az új sofőr próbált segíteni a másiknak.

Igencsak meglepődtünk, hogy amikor beértünk a városba, a buszunk leparkolt a központban, és mondták, hogy mindenki szálljon le. Mi, akik a déli kolikban laktunk, számítottunk ugyanis rá, hogy a busz ugyanolyan közel tesz le, mint ahonnan indultunk, de nem, ugyanis a sofőr már nem vezethetett aznap többet, valószínű már az is egy válságmegoldás volt, hogy egyáltalán bevállalt minket. Úgyhogy elgyalogoltunk a pályaudvarig, ott vártunk 20 percet a buszra, a felszállást röpke negyed óra alatt megejtettük (majdnem 30-an voltunk szerintem), és 9 és 10 között már meg is érkeztünk a kolikhoz. 

Ez lett volna a gyors beszámoló, hamarosan érkezem a képekkel, és egyéb részletekkel, csak azért nem ígérem, hogy holnap, mert nem tudom, mennyire lesz mozgalmas az első nap az egyetemen, este 7 körülre pedig megbeszéltük a lányokkal, hogy újra főzünk közösen a kolijukban.:) 

 

Megosztás a facebookon