Ahogy ígértem, érkezzenek tehát az elmaradt képek, és érdekes részletek

Először is pár kép Amiens körbesétálásáról, ahol alapvetően a belvárost és a főbb nevezetességeket néztük meg, egy fiatal lány vezetésével, aki szerintem idegenvezetőnek tanul, mert kérte, hogy értékeljük egy oldalon. Nagyon sok érdekes dolgot mondott el, úgyhogy valóban élvezetes volt ez a kétórás túra. A katedrális volt az egyetlen hely, amit előző nap megnéztem egyedül, de az információk persze arról is újak voltak: a tetején látható torony ferde egy kissé, ez azért van, mert fából készült, és néha annyira erős szelek fújtak, hogy kissé megroggyant a szerkezet. Az előző torony ki is gyulladt egyszer, de a legenda szerint az amiens-i lakosoknak sikerült láncot alkotva eloltaniuk a tüzet. Közben persze csak bort ittak, mert a víz kellett az oltáshoz. Ez a katedrális amúgy a legmagasabb és a legszélesebb Franciaországban, és a torony is ennek a tetején a legrégebbi. Erről a helyről indultunk, ez egy kertes, erdős terület, ahova csak ezekkel a csónakokkal lehet bemenni, a lány javasolta, hogy aki teheti, mindenképp próbálja ki, ha még nem csinálta, mi előreláthatólag csütörtökön megyünk majd a lányokkal:)

A kék épület egy étterem, ahol a vezetőnk korrektnek mondta az árakat, mert persze a folyó partján mindenképp kell enni valami igazán franciát egyszer, ő ezt a helyet ajánlotta (Restaurant Le Quai)

Itt már közeledünk a katedrálishoz

Ez az óra a katedrálistól nem messze található, és két tökéletesen ellentétes stílust ötvöz (az aranyozott geometrikus, és a fémes kacskaringós egyvelege), mert két művész dolgozott rajta, egymásról nem nagyon véve tudomást :D

Ezek után ellátogattunk még a Palais de Justice-hez, ami előtt szép kis füves park terül el. A fenti képen a főutca látható.

A városnézés után vettünk egy-egy gofrit magammal az egyik német, a vietnámi és a brazil lánnyal, majd elmentünk a másik német lányért a koliba, onnan vásárolni (szuperolcsón), és utána főztünk együtt a koliban, amit már az előző bejegyzésben is említettem. A lányok nagyon rendesen voltak, mert lekísértek a buszhoz, hogy ne kelljen a sötétben egyedül sétálnom, és jó sok utazás után vissza is értem a koliba. 

Másnap korán reggel pedig elindultunk a Somme völgyébe (La Baie de Somme), jöjjenek a képek:

Ő az egyik nyuszi, akit a Bailly kertjében láttam. 

Ez már a csapat, ahogy sétálunk lefelé a vízparton, ezen a képen látható legjobban a táj. 

Első fókáink:)

Fókák, fókák mindenhol!

A kövek között rengeteg kagylót is lehetett találni (mivel sokszor ezt a részt is víz borítja), én is gyűjtöttem egy párat.

Ezután kezdődött a vadregényes rész. Ahhoz, hogy közelebbről megfigyelhessük a fókákat, lehetőségünk volt átmenni egy homokos szigetre. Amit ugyan csak keskeny sávban, de víz vett körül. Úgyhogy egymást segítve, ki mezítláb, ki bokáig merülve ugráltunk át a vizes sávon, igyekezve száraz lábbal megúszni a dolgot. Itt már többen megszabadultak a cipőtől, és bokáig gázoltak az amúgy 15-16 fokos vízben. Volt olyan lány is, aki alapból mezítláb, papucsban érkezett, na őt elkönyveltem izlandinak :D 7 fok volt reggel!

És igen, az első kép, amin én is szerepelek, egyben a szelfibot nagy szereplése! A lányok mögöttem sorban: Caitlin (Vietnám - majd Amerika), Anita (Németország), Sarah (Németország), Júlia (Brazília), Polina (Oroszország).

A bőséges piknik után utaztunk tovább egy közeli kisvárosba, ami szintén nagyon szép volt:

Ez egy állomásépület

Kis palacsintázó

És most jöjjön egy kis személyes tartalom: Caitlin telefonja nagyon szép képeket csinál, ezért mindenkit lefotózott vele valahol. Az én portfóliómból kettőt ragadtam ki, az érdekesebbek közül, csak hogy ne csak szép mosolygós képek legyenek fenn rólam :D

Oké, vissza a városhoz, és a normális képekhez :D

Ez a kutyus aaannyira puha volt, hogy képtelenek voltunk ellenállni neki:)

Ez még hazaindulás előtt, gyanútlan vidámságban készült. Hja. Aztán robbant le a busz.

De ebből az egész szerencsétlen helyzetből újabb vidámságot hoztunk ki a játékokkal!

Úgyhogy végül épen-egészségesen, fáradtan, teli élményekkel érkeztünk haza.

Megosztás a facebookon