Október 30-november 5.

Na tehát akkor őszi szünet. Anyáék hétfőn este érkeztek meg, én meg addig szépen kitakarítottam és rendbe raktam a szobámat, plusz előkészítettem mindent a meglepetéshez. Egy sajttállal vártam őket, ami négy különböző féle sajtból állt, mellé bagettet vettem, almát és szőlőt. Ezt már előzőleg kitaláltam, hogy ilyen igazi francia fogadtatásban részesítem majd őket, ha megérkeznek. 

Ezzel kezdődött tehát a hétfő este, mindenki teliette magát, aztán kipakoltuk a temérdek mennyiségű dolgot, főleg ételeket, amiket anya hozott ki nekem, amit ezúton is még egyszer köszönök:) 

Úgy teli lett a szobám kajával, hogy el se hiszem, félő, hogy nem is tudok majd mindent megenni szemeszter végéig, de igyekezni fogok rajta :D 

Elképesztő éléstár :D

Vacsora után együtt elmentünk a szállásukra becsekkolni, ami a város másik, északi végén volt, ezért az elkövetkező napokban mindig egy előre megbeszélt helyen találkoztam velük, vagy ők jöttek el értem a kolihoz, mivel tök messze laktunk egymástól (autóval annyira nem, busszal annál inkább).

Esti levezetés gyanánt pedig elgyalogoltunk a világ végére egy érdekes kocsmába (az egyetlen ilyen a szállásuk környékén), ahol búcsúzóul sört/teát/almalevet ittunk.

Anyuci ilyen jó kedvre derült ennek a gyönyörű söröskorsónak a láttán, amin őszintén, nem is csodálkozunk:)

Másnap délelőtt a lebegő kerteknél találkoztunk (les Hortillonages), ugyanis szerencsénkre aznap utoljára az évben még látogatható volt a hely, úgyhogy megcsináltuk az egyórás kis csónaktúrát, ami láthatóan nagyon tetszett nekik, még nekem is, pedig már voltam ott egyszer:)

Ezután ebédeltünk egy közeli étteremben, majd kezdetét vette az amiens-i nevezetességek meglátogatása az én vezetésemmel, az általam már jól begyakorolt útvonalon.

Ez az úgynevezett Croque Madame, ami egy melegszendvics sonkával, sajttal és besamellel, a tetejére pedig egy tükörtojás van rásütve - ebben különbözik a "férfi variációtól", a Croque Monsieur-től, mert a tojás olyan, mint a női kalap.:)

Voltunk a Parc Saint-Pierre-ben, a központi bár-és étteremsoron, a katedrálisnál, megkóstoltuk a helyi macaront, megnéztük a nagy órát, végigsétáltunk a pályaudvarhoz vezető sétálóutcán... El akartunk menni Jules Verne házához is, de hamarosan zárt, úgyhogy a viszonylag közel elhelyezkedő teaház mellett döntöttünk, amit csekkoltam is a neten, hogy nyitva van. Hát nem volt, ugyanis valami miatt bezárták előző nap több, mint egy hétre, úgyhogy kissé csalódottan, de választottunk egy másik bárt, ahova beültünk meginni valamit. Mivel kedd volt, Halloween napja, rengeteg kifestett és jelmezes embert láttunk, a gyerekek mindenhova bementek cukorkát kérni és "riogatni" az embereket. Nem is gondoltuk, hogy itt ekkora hagyománya van a Halloween-nek, sokkal több aktívan ünneplő személyt láttunk, mint Magyarországon. Aztán arra jutottam, hogy mivel kelta eredetű ünnep, és a viszonylag közeli Bretagne-ban is eredetileg kelta származású emberek laktak, lehet, hogy ez az oka annak, hogy itt ilyen népszerű a Halloween. 

Készülnek a horrorisztikus díszletek.

Én is készültem az esti bulira, ki is festettem magam a bárban, ahol voltunk, majd Áront is, gyönyörűek voltunk ketten:)

Ugyanis az ESN halloweeni Erasmusos bulit szervezett, amit nagy bánatunkra törölniük kellett, mert valamilyen összetűzés volt a buli színhelyéül szolgáló Miroir tulajdonosa(i) és az ESN között... Mi, Erasmusosok persze mégis elmentünk együtt ünnepelni, és ha nem is voltunk olyan sokan, mint lehettünk volna, azért jó kis este volt a Déliriumban. Anyáékkal együtt sétáltunk át (nagyon sok kilométeres, egész napos gyaloglásunkat megkoronázva) a kézműves belga söröket áruló Délirium-ba, a buli helyszínére, ahol rengeteg, de tényleg rengeteg ember verődött össze, és ez az este folyamán csak rosszabb lett, hogy wc-re is csak úgy lehetett elmenni, hogy ki az utcára a hátsó bejáraton, majd be az elsőn, bent egyszerűen mozdulni sem lehetett a tömegtől.

Ilyen és ehhez hasonló érdekes képek születtek az estén :D

4 körül értem vissza a buliba, így másnap kevésbé frissen, de azért határozottan indultam anyáékkal fókákat nézni a Somme völgyébe, miután reggel tettünk egy sétát a campus területén. 

A fókákat szépen megtekintettük távcsővel, sétáltunk az óceán partján, majd ebédelni akartunk egy helyi étteremben, azonban meglepetésünkre a konyha 3-kor bezárt, így enni már nem adtak nekünk. Visszamentünk hát Amiens-be, hogy majd az általam kinézett étteremben eszünk, azonban november elseje lévén szinte MINDEN zárva volt, vagy nem adtak már ki ételt, ezért viszonylag hosszas keresgélés után végül a kolimmal szemben lévő önkiszolgáló kínaiban kötöttünk ki, ahol alkalomhoz illően telezabáltuk magunkat a finomabbnál finomabb kajákkal. 

Pár kép Amiensről - én ezen a hétvégén nem fotóztam túl magam, mivel már minden ilyesmit megörökítettem korábban:)

Másnap ismét korán kelés, indultunk Párizsba! Elsőként a Sacré Coeur-t néztük meg, nagyon szép nappali fényben is (Józsival ugye este láttuk), viszont több a katona... Ez egy kicsit nyomasztó volt. 

Utána a Notre Dame-hoz autóztunk el, ahol leraktuk a kocsit, majd egy irtó hosszút gyalogoltunk az Eiffel-toronyig, de útközben is sok érdekes, szép dolgot láttunk. Nekem ugyebár nem volt új Párizs, de azért akkora szakértője nem vagyok, hogy semmi újat ne lássak benne:) Anyának kissé nagy és zajos volt (Amiens csendesebb, nyugodt, mégis mindig van mit csinálni, szóval mindent összevetve kicsit hozzám is közelebb áll Amiens - szívesebben laknék itt, mint Párizsban, Párizs szerintem olyan város, amit látogatni jó, élni benne... valakinek biztos, nekem nem vágyam), viszont Gáboron úgy láttam, neki nagyon tetszett, többször is elmondta, mennyire szép, milyen jól megalkotott, az építészet, meg a hangulat... 

Az Eiffel-torony után a Tuilériák kertje felé vettük az irányt, kissé sietve, hogy még világosban odaérjünk, ami végül sikerült is, ezután meg, mivel tényleg rengeteget sétáltunk, metróra szálltunk, és elutaztunk a Champs-Elysées másik végére, hogy megnézzük a Diadalívet. A Champs-Elysées mentén gyalogoltunk egy megállót, hogy kicsit megérezzük a hangulatát a sugárútnak is, majd visszaszálltunk a metróra, és elmentünk a Louvre-hoz, hogy azt is megnézzük kívülről, ahova odalátszott a ragyogó Eiffel-torony, szóval elég szép volt:)

A Louvre után a parkoló felé vettük az irányt, és az eszméletlen párizsi dugóban kifelé araszolva elindultunk vissza Amiensbe. Itt még el akartunk menni a Le Quai nevű étterembe (amit elsején is terveztünk, csak nem jött össze), de túl későn értünk vissza Amiensbe ahhoz, hogy beüljünk vacsorázni, ezért egy pub teraszán ittunk ki-ki teát, sört, forrócsokit, én meg elmentem Áronnal a híres Meeting Pointba megkóstoltatni velük a híres amiensi legfinomabb sültkrumplit, szóval végül nem maradtunk éhesek, mert előtte is már jól belaktunk Párizsban egy utcai óriás (sonkás-)sajtos-tojásos palacsintával.

Visszaérve a kolihoz aztán el is köszöntünk egymástól, mert anyáék másnap reggel indultak vissza Nürnbergen keresztül Magyarországra. 

Jó volt velük találkozni, és azt hiszem, nekik is tetszett ez a hét:) 

Megosztás a facebookon

Ismét egy nagy ömlesztett bejegyzés, melyben egy füst alatt írok le mindent

Kedden végül nem voltam edzésen, mert komolyan megküzdöttem azzal, hogy az életemet rendezni próbáljam, plusz hogy végre rávegyem valahogy magamat a tanulásra:D

Bementem az egy darab délutáni órámra, majd az azutáni edzést is kihagytam, szerdára való készülés címszó alatt, de szintén közbejött némi megbeszélnivaló egy barátommal, úgyhogy végül éjfél körül álltam neki tanulni... Átnéztem a délutáni órámra az anyag felét, majd nekiugrottam a másnap reggeli dolgoknak, mert a délutáni órám előtt még volt egy három órás szünetem, amiben be tudtam fejezni a tanulást arra a zh-ra. Összességében sikerült 3,5 órát aludnom szerdáram ami remek érzés volt... Hajnali 3-kor fejeztem be a tanulást, majd fél 7-kor felkeltem, hogy folytassam.

Reggel aztán nagy izgalmak közepette vártam a tanárt, hogy vajon megengedi-e, hogy újraírjam, mit fog mondani, mikor írhatom... Nem engedte, azt mondta, hogy ha nekem most megengedné, mindenkinek meg kéne a jövőben, de a félév második zh-jára kapott jegyem teszi majd ki a végső osztályzatot ebből a tárgyból (míg a többieknek a két jegy átlaga), úgyhogy teljesíthetem a tárgyat! 

Még reggel tanulás közben jött a hír, hogy a reggeli mondattan utáni órám elmarad, mert a tanár nem tud bejönni, úgyhogy viszonylag vidáman igyekeztem vissza a koliba, mert így nyertem még másfél órát a készülésre. 

A délutáni zh nem volt nagyon nehéz (lekopogom), az idő is bőven elég volt rá, és annak ellenére, hogy nem tanultam szét magam rá, szerintem nem ment rosszul. Utána megint palacsintát sütöttek az egyetem egyik épületében (ezt már akkor láttam, mikor órára mentem, úgyhogy rendesen pályáztam rá már előre. :D Palacsintáimmal visszajöttem a koliba, összeszedtem a sportcuccom, és a fantasztikusan kevés alvásom ellenére elindultam edzésre, mert már nagyon-nagyon hiányzott. Az órán körülbelül csak vegetáltam, jó gyorsan el is ment, de jó volt azért végre mozogni. Este még beszélgettünk kicsit pár Erasmusossal a koliban, aztán tényleg bezuhantam az ágyba, de így is csak 6 óra alvással virradt rám a csütörtök. Az óráimat sikeresen átvészeltem, estére pedig közös főzést beszéltünk meg a Castillon-ban, hogy utána együtt menjünk a spontán, aznapi szervezésű Apérismus-ra. 

Én még a csütörtöki utolsó órám után bementem a központba, hogy elintézzem a lakástámogatást, de nem müködött az oldal (hurrá), mondták, hogy pénteken jöjjek vissza...

Aztán elmentem a Leclerc-be avokádókrém-összetevőket vásárolni 14 főre :D (mióta először készítettem, mindenki imádja, aki csak kóstolta, úgyhogy megkértek, hogy csináljam meg a nagy castillon-i főzés során), majd Rodrival elbuszoztunk a Castillon-ba 6-ra.

A főzés nagyon-nagyon jó hangulatban telt, rengetegen préselődtünk be az apró konyhába, szólt a zene, fogytak az ételek-italok, és mindenki nagyon jól érezte magát:D 

A guacomole mellett taco-t készítettek Júlia-ék és egy brazil desszertet. Vacsi után közösen elindultunk a Soviet Supreme nevű helyre, ahol az Apérismus volt, onnan éjfél körül továbbálltunk, mert annyira nem volt nagy hangulat, és a kis táncos bárjainkat vettük célba. Az első buszt meg akartuk várni, de előtte egy órával már nem nagyon tudtunk mit csinálni, úgyhogy az utcán ültünk Florian-nal és 4 spanyol lánnyal, volt, aki kajált, a spanyolok teli torokból énekeltek és táncoltak, így múlattuk az időt, míg végre elindulhattunk a megállóba.

A buszon elő akartam venni a bérletemet, hogy érvényesítsem (egy automatánál kell mindig lepittyegtetni), de... nem találtam. Kerestem égen-földön, de sehol semmi, végül vettem egy jegyet, és eléggé elrontotta a kedvem ez az egész incidens, fogalmam sincs, hol hagyhattam el, mert a kabátzsememből mindent átraktam a táskámba, direkt azért, hogy ne veszítsek el semmit.

5 körül értem vissza a koliba, és délre felhúztam az órát egyrészt a lakástámogatás miatt, másrészt, hogy bemenjek a buszpályaudvarra érdeklődni az elveszett bérletem iránt. 

A lakástámogatással kezdtem, az oldal még mindig nem volt jó, így sorszámot kellett húznom és papíralapon megcsinálni, elég gyorsan sorra kerültem, és nagyon meglepett, hogy papíron sokkal, de sokkal egyszerűbb leadni! Nem is hittem el, ezért vagy százszor megkérdeztem az ott dolgozóktól, hogy "biztos rendben van?" "nincs más tennivalóm"? Ők meg csak néztek rám, hogy ennek mi baja...:D

Ezután utam a pályaudvarra vezetett, ahol bejelentettem az elveszett bérletet. Az ott dolgozó férfi nagyon kedves volt, mondta, hogy nem találták még meg, de nézzek vissza holnap, mert általában két nappal később szoktak beérkezni az elveszett dolgok. Aztán azt is mondta, hogy ha akarom, 9 euró 50-ért megújíthatjuk most azonnal is, és ez célszerűbb is, ha használnám mondjuk 2-nél többször a buszt. Mivel az utóbbi helyzet állt fenn (körülbelül 4 buszutam volt hátra aznap), csináltunk egy új bérletet, a régit letiltattuk, és minden kredit, ami rajta volt (december végéig fizettem ki a díjat), átkerült az újra is.

Ezután még nadrágot is találtam magamnak hipergyorsan (több is elszakadt itt kint), egyetlen boltba mentem be, és az első, amit megtaláltam és felpróbáltam, jónak bizonyult:D Úgyhogy nagyon vidáman, és minden problémámat megoldva irányoztam be a kolit és az ágyamat, hogy az esti buli előtt aludjak egy keveset.

Ugyanis pénteken estére VIP-partyra voltunk hivatalosak a Miroir-ba. Ez a hely idén ünnepli fennállásának első évfordulóját, és az összes ESN-es (mivel egy ESN-es srác a DJ) részt vett az ünneplésben, ezért Louis felajánlotta Sarah-nak, hogy hívhat hat embert, és eljöhetünk mi is.

Nagyon fancy volt, szép ruhában kellett menni, volt puncs meg pezsgő, meg kis szendvicsek, amik igazán luxusalapanyagokból álltak össze: füge és libamáj, kis rák és kaviár, lazac, tojástekercsek, krémsajt, sült paradicsom... szóval mi szem-szájnak ingere. Én mindet végigkóstoltam, nem tudtam nekik ellenállni :D Ezután jöttek a hasonlóan apró desszertek: mini epertorta, ilyen csokis, olyan habos, barackos, pisztáciás stb...

Egy és kettő között aztán elkezdődött a buli, amit én személy szerint annyira nem élveztem most, a zene tök jó volt,  meg az Erasmusos társaság, de sok volt az erőszakos srác, akik túlzottan is ismerkedni akartak. Lényeg mi lényeg, az első buszra várva már Octavia-val (egy amerikai csajszi) egymás vállán aludtunk, (neki aznap volt a születésnapja), és csak azt vártuk, hogy elindulhassunk, és végre az ágyunkban lehessünk.

Én szorgos és sportos lánykaként felhúztam az órámat reggel 8:30-ra, hogy edzésre menjek, felbuzdulva azon, milyen jó volt duplázni előző hét szombaton. Nem ment a felkelés, annyira kimerítettem magam kedd éjszakától kezdve, hogy nem tudtam volna még egy napot kibírni 5, vagyannál kevesebb óra alvással. Átállítottam az ébresztőt 9:30-ra, hogy akkor legalább zumbára elmegyek, de ekkor sem sikerült kivakarnom magam az ágyból, úgyhogy átadtam magam az édes pihenésnek, és valamikor délután keltem fel (végre, végre alvás!)

Utána Józsival beszéltünk skype-on, majd lezuhanyoztam, hajat mostam és átmentem a Leclerc-be bevásárolni a vacsorához. Mac and cheese-t csináltam, ami egy amerikai sajtos tészta, nagyon fincsi volt ^^

Közben Sarah elhívott estére a Délirium-ba (ahol a kézműves söröket adják), és igent mondtam, mert tudtam, hogy az utolsó, éjfél körüli busszal haza fogok jönni, mivel vasárnap az első busz 8-kor jön, és semmi kedvem nem volt az éjszaka közepén hazasétálni. Úgyhogy ez csak egy pár órás program volt, amit nem sajnáltam magamtól, így az őszi szünet küszöbén. :D

Végül Sarah mégsem jött, mert túl fáradt volt, Anita-val (német), JB-vel (francia), Rodrival, Laura-val, Rafa-val (ők spanyolok), és Giorgos-sal (görög) voltunk együtt. A Déliriumból átmentünk még egy sörre a Lys d'Or-ba is, amit én nagyon támogattam, mivel pont tegnap gondoltam rá, hogy milyen régen is voltunk már ott, de utána Anita-t és JB-t kivéve eljöttünk az éjféli busszal, mert mi többiek mindannyian a déli kolikban laktunk.

A kis csapat (Rafa, Laura, Rodri, én, Anita, JB, Giorgos -  balról sorrendben)

Ma pedig végre-végre ébresztő állítása nélkül annyit aludtam, amennyit csak akartam, így végre nem érzem fáradtnak (csak kicsit lustának :P magam), anyáék pedig holnap érkeznek! Úgyhogy az elkövetkező bejegyzésekben a velük töltött őszi szünetet fogom majd elmesélni. 

Megosztás a facebookon

A rouen-i kirándulás után visszatértek az unalmas (és meglehetősen zsúfolt) hétköznapok, nem igazán történt semmi említésre méltó azon kívül, hogy rettentően kifárasztottam magam.

Valahogy nehezen megy a koncentrálás a tanulásra, pedig mindig lenne mit, ezért mindig éjszakáztam, mert tudtam, hogy fenn KELL maradnom, hogy tanuljak, de cserébe nem tanultam, hanem valami egészen mást csináltam. A neten lógtam, sok emberrel chateltem, egy magyar szerelmesregényt olvastam... igen, tudom :D én sem értem, miért.

Ennek az állandó éjszakázásnak rettentő kimerültség lett a vége, és egy állandó stressz, hogy csinálnom kéne, de valahogy nem megy. Tudtam, hogy ezen a héten lesznek már zh-im, de valahogy nem jött meg a motiváció előző héten, hogy időben elkezdjem megtanulni a dolgokat.

Az Erasmus annyira beszippant és annyira jó élmény, hogy nehéz visszatalálni a kötelezettségekhez, legszívesebben egész nap az új barátokkal lennénk, mindenféle kiránduláson, programon. 

Most hétfőről ráadásul el is toltuk a zh-t a szünet utánra a tanár hiányzása miatt, emiatt úgy éreztem, eggyel kevesebb feladat, ráadásul a hétfő délelőtti 2,5 órás francia mint idegen nyelv két hetet szünetel, nem csak egyet (az őszi szünet idején), úgyhogy tudtam, hogy ezt az ajándék időt is tanulásra tudom majd fordítani. 

Kedden németeztem napközben, aztán elmentem az egy darab órámra, majd edzeni, és akartam csütörtökre olvasni, de ekkor volt a szerelmes regény terítéken, amit teljesen véletlenül találtam meg messengeren egy képen egy ismerősömnél (nem is volt olyan jó, de valamiért mégis olvastam... na mindegy)

Szerdán aztán reggel nagy nehezen kikeltem az ágyból, és nagy lelki nyugalommal kezdtem készülni az egyetemre. Motoszkált bennem egy furcsa érzés, hogy ugye nem írunk, mert elfelejtettem emailt írni a tanárnak előző héten, hogy megkérdezzem tőle, de egy kivételével minden órán bent voltam, és gondoltam csak mondta volna előző órán, ha jövő órán dolgozat.

De kiderült, hogy balsejtelmem beigazolódott. Épp 30-ra érkeztem meg a teremajtó elé, ahol összetalálkoztam egy spanyol lánnyal, aki megkérdezte tőlem: ma írunk ugye? Én meg... úristen... a tanár nem volt még bent a teremben, de mindenki a jegyzeteit bújta, és két lengyel lány megerősítette, hogy bizony, ma lesz a zh. Hát én annyira megijedtem, hogy sarkon fordultam, és hazajöttem. Nem készültem rá, és így féltem megírni, bár lehet ment volna, de ennyire nem vagyok magabiztos. Utólag kiderült, hogy akkor, pont akkor mondta a tanár, hogy ma írunk, amikor én az egy darab hiányzásomat töltöttem a keddi Apérismus után.

Írtam neki rögtön emailt, hogy mikor tudnám pótolni, még mindig nem válaszolt, majd holnap megpróbálom megkeresni, meg ha más nem, szerdán odamegyek hozzá. Amúgy pluszban felvett óra, nem kötelező, de remélem, megengedi, hogy utólag megírjam. Tényleg nem gondoltam, hogy így titokban tartja, egy másik gyakorlatot vezető tanárnőnk mindig, minden órán elmondta a zh időpontját, mert azt mondta, mindig voltak új arcok, és hogy ők is tudják.... Hát ő nem.

Ez a "kis" incidens eléggé rányomta a bélyegét a napomra, anyával folytattunk mély lelki beszélgetést, meg jópár embernek elmeséltem, hogy adjanak tanácsot, meg nyugtassanak meg, hogy minden rendben lesz, olyan lelkiismeretfurdalásom volt utána...

A délutáni szünetemben épphogy kész lettem az aznapra feladott mondattan házimmal, amiből majd most szerdán írunk. 

Utána nem mentem edzésre, mert csütörtökre irodalmas feladatlapot kellett csinálnom, ami a mindig csütörtökre olvasandó könyv egészére vonatkozott, és kicsit nyomasztott a téma, hogy hogy fogom kitölteni, ha egyszer nem olvastam a teljes könyvet. 

Az asztalomnál ültem, a könyv előttem, de én megint valami mást csináltam ahelyett, hogy a feladatomra koncentráltam volna! Közben Rodrinak és Floriannak panaszkodtam, hogy milyen szerencsétlennek érzem magam, Rodri időközben bealudt, de Florianban lelki támaszra találtam, mert megkérdezte, van-e kedvem sétálni egy kicsit. Mivel egész délután és este a szobámban rohadtam, mozgás nélkül, elfogadtam az ajánlatot, gondoltam jó lesz a friss levegőn. Nagyon jót tett, sokkal jobb kedvem lett utána, mindenféléről beszélgettünk, meséltem neki Magyarországról, Budapest kialakulásáról, a SZIGET fesztiválról (amit nem ismert), nyuszikat is láttunk, és sokkal jobb passzban tértem vissza a koliba, ahol újult erővel ugrottam neki a feladatlapnak. Polina-t megtaláltam interneten keresztül, aki ugyanazzal volt elfoglalva, mint én, úgyhogy együtt egymásért (online tartva a kapcsolatot) próbáltunk válaszolni a kérdésekre. Jól kiegészítettük egymást, ő olvasta az egész könyvet, így több helyen tudta a választ, de volt, ahol például 3 szimpatikus karaktert kellett felsorolni, és akkor azt nem másolhattam le róla, de volt, hogy valamire meg én találtam meg a választ. A frissítő séta után egyáltalán nem voltam álmos (magam sem tudom hogy, de teljesen átálltam az éjszakázásra, 11-éjfél körül kezdek tanulni, fent vagyok 3-4ig, aztán pár óra alvás után felkelek reggel, napközben mint a mosott sz*r, estére felélénkülök, borzasztó:D)

Szóval még hajat is mostam az éjszaka közepén, és 3 után kerültem ágyba szerintem, egy körülbelül kész feladatsorral. 

Az óra amúgy nagyon jó volt, és teljesen éber voltam alatta (kávé nélkül! tényleg nem értem), de azért utána vettem egyet.

Az egyetemen imádom az automatákat, mert sokáig azt hittem, csak apróval lehet fizetni, de mivel készpénzt nem annyira használok (gyakorlatilag csak apróbb költésekre, ami nagyon ritkán van, illetve ha az esti bulihelyeken nem lehet kártyával fizetni. A Lys d'Or-ban pl. úgy van, hogy 13 euró alatt csak készpénzzel fizethetünk.

De szerdán Sarah-tól láttam, hogy az automatán található sárga kártyaleolvasóba dugja a kártyáját, amit én eddig Paypass-os fizetési módszerhez véltem használatosnak, plusz a diákigazolványra is lehet pénzt tenni, és arra is ezt a sárga cuccot kell használni; de nem, a szerkezet kódbeírás nélkül működik nem paypassos kártyával is, aminek nagyon megörültem, mert megtörtént már, hogy egy egyeurós gofriért ötcentesekkel fizettem, mert egyszerűen csak az volt nálam :D

45 perc szünet után aztán folytatódott a mókuskerék, Méthodologie de la dissertation (visszakaptuk az előző órán írt commentaire-eket, az enyémre BIEN volt írva, ami jót jelent, aminek nagyon örültem, mert még sosem csináltam ilyet, ez egy nem is rossz kezdet) után szünet nélkül civilizáció, amit szokás szerint nagyon élveztem.

Az esti buliról viszont már szerdán lemondtam, egyszerűen annyira fáradtnak és kifacsartnak éreztem magam, hogy tudtam, egy nyugiban eltöltött este sokat fog segíteni az állapotomon. Amikor nem megyek sehová, filmet nézek, könyvet olvasok, és nem az egyetemre, hanem magamnak!

Civilizáció után tehát visszajöttem a szobámba és bevettem magam az ágyba, elővettem a könyvemet, de egy mondatot sem tudtam belőle elolvasni, lecsukódott a szemem, és 3 és fél óra múlva ébredtem fel :D

Addigra már mindenki írt, hogy mi a helyzet, megyünk-e a városba, de mindenkinek mondtam, hogy nem-nem, most nagyi style-ban tolom, és itthon maradok.

Azért a konyhába lenéztem a buli előtt ott iszogatókhoz, levittem a kis mézes-kecskesajtos raviolimat, amit amúgy mindenki megkóstolt, és megfőztem a többiek körében:)

Amúgy nagyon jó volt, mert a bulizók elég hamar elindultak a városba, de jópáran a koliban maradtak, mert sokan másnap Lille-be indultak 3 napra, és nem akartak hullafáradtan érkezni (amit meg is értek, a helyükben én is így döntöttem volna)

Tom (német srác) is főzött éppen, több főnek a jelenlévők közül egy másik német lánnyal, Julia-val, úgyhogy így közösen megvacsoráztunk, utána pedig kiültünk a Thil elé a fűbe. Nagyon jót beszélgettünk, egészen sokáig, közben csatlakozott hozzánk Mari is, aki szoborkészítésről érkezett meg :D

Később pedig az utolsó busszal hazatérő Rodrival is találkoztam, úgyhogy összességében jó későn (vagy inkább korán :D) kerültem ágyba, de a nagy délutáni alvás után nem is voltam álmos.

Ennek viszont meglett a kkövetkezménye, a péntek délelőtti edzésemből semmi nem lett, ugyanis nem bírtam felkelni, plusz be akartunk menni a városba a lakástámogatást is elintézni, de annyira jó volt egész nap ágyban lenni, hogy október vége még messze van felkiáltással átadtam magam a lustaságnak. Az első pihenőnapom Franciaországban (amikor nem csinálok semmit, de semmit). Ó je.

Sokáig aludtam pénteken, ezért az egész napom el volt tolódva, amikor felkeltem, ettem valamit, és éjfél körül jutottam el oda, hogy oké, akkor elkészíteném a pizzát, amit vásároltam. (csak sütőbe kell tenni 6-7 percre) Igen ám, de akkor döbbentem rá, hogy a konyha 23 órakor bezár, úgyhogy mehetek a pizzámmal ahova akarok, de sütögetni biztos nem :D

Ekkor mentette meg az életemet először Malcom vízforralója, ugyanis még volt a hűtőmben egy másik fajta ravioli (a csütörtöki raviolivacsi után nem akartam duplázni, de hát a szükség úgy hozta,örültem, hogy van mit ennem :D) Úgyhogy jó kolis módra vizet forraltam zacskós levesnek, plusz a raviolinak is (ami már meg volt főzve, csak 10 percig forrásban lévő vízben kellett volna főzni, én most csak áztattam, de jó lett :D

Utána hajnalban még megnéztem a Bienvenue chez les ch'tis (Isten hozott az Isten háta mögött) című filmet, amit már régen akartam, eredetiben, franciául (nagyon gyorsan beszéltek, de láttam már egyszer, úgyhogy érthető volt), és sikerült ismét későn ágyba kerülnöm. 

Másnap azonban nem volt mese, 8 körül szólt az ébresztő, hogy edzéééés. Szombat délelőtt Bodypump (súlyzós) és zumba van egymás után, a zumbának eddig egyszer jutottam el az utolsó 15 percére, úgyhogy gondoltam megnézem, milyen egészben, plusz már hiányzott a mozgás.

Az idő nagyon szép volt, vidám zenét hallgattam, csudajó kedvem volt, amin az edzés csak még többet dobott, hihetetlen jó volt! A Bodypump igazi izmot próbáló, még most is érzem, a zumba meg csupa vidámság, nagyon jó zenékre, a lány nagyon jól tartotta, jó koreográfiák, lépések voltak, és egy csomó ember, szóval csak még jobban feldobódva távoztam, az éhhalál szélén, ugyanis semmi értelmes nem volt otthon, amit előtte enni tudtam volna, összvissz két banánnal voltam egyig úgy, hogy ebből két óra edzés :D

Elvánszorogtam hát a közeli pékségbe, feltankoltam kajával (almakrémes páksüti, croissant és egy naagy szendvics), és hazafelé vettem az irányt. A központban öszetalálkoztam Rodrival és Júlia-val, és megbeszéltük, hogy este tali a karaoke-esten. Nekem ez volt az első alkalmam, a többieknek második vagy harmadik a hétvégén :D

Visszaérve a koliba összeszedtem a tanulnivalóm hétfőre, és a tömérdek koszos ruhámat batyuba kötve átcaplattam a Bailly-ba, mert nálunk már vagy két hete rosszak a mosógépek, és már tényleg, de tényleg nem volt semmi tiszta ruhám.

A Bailly-ban három épületből kettőben üzemelnek, ez nem is egy rossz arány. Először a D-ben próbálkoztam, mert azt tudtam, hogy ott tuti jók, de mindkét gépet nemrég indították be, és már több bőrönd/utazótáska várakozott előttük a fölfön, úgyhogy a portásnéni szíve megesett raktam, és átvitt a B épületbe, megsúgva az értékes információt, hogy valószínűleg ott nincs senki. Tényleg nem volt, úgyhogy moshattam, ami elég sokáig eltartott, közben tanul(gat)tam, és az eső is elkezdett zuhogni, ez kissé aggodalommal töltött el, mert még kabát sem volt nálam (rossz ötlet, visszafelé majd' megfagytam), de szerencsére elállt nem sokkal azután, hogy végeztem a mosással és a szárítással is. 

Időközben Júlia-ékkal megbeszéltük, hogy a Castillon-ban találkozunk a karaoke-est előtt, én meg még Megan-nal, egy skót leányzóval egyeztettem buszt, hogy menjünk együtt, mert ő a Bailly-ban lakik. Úgyhogy hazaérve beszaladtam a Leclerc-be egy üveg borért, és! Felfedeztem, hogy potom 4-5 euróért árulnak egy olyan parfümöt, aminek az a neve, hogy Budapest! Volt több tester üveg is, magamra fújtam hát, az este folyamán pedig arra jutottunk a többiekkel egyetértésben, hogy jó illata van (rózsa, jázmin, viola, gyöngyvirág, szilvaa), úgyhogy ma meg is vettem:)

Megan-nal mentünk tehát a Castillon-ba, a buszon véletlenül Giorgos (egy görög srác) is ott volt, így hárman mentünk be a városba. 

A Castillon-ból a kis közös iszogatás után az English Pub-ba mentünk, ahol még nem nagyon kezdődött el a buli, később azonban lett tánc, és jó volt. Karaoké azonban sehol, ezt sérelmeztük, de kiderült, hogy elromlott a mikrofon:(

Egy idő után (zárás körül lehettek az English-ben) átmentünk a Miroir-ba, ahol Ladies Night nevű esemény volt, amikor is a 4 lányból álló csoportoknak jár egy üveg pezsgő :D Naná, hogy kihasználtuk!

A zene itt nekem kevésbé tetszett, mint mondjuk az English Pub-ban, pláne pedig a Street Café, Lys d'Or mögött messze elmaradt. De azért nem volt rossz buli, zárásig voltunk itt is, majd mivel vasárnap az első buszok 8-kor mennek reggel (:O), sétálhattunk haza a zuhogó, de tényleg ömlő esőben... 

Vasárnap aztán felhúztam az ébresztőmet egy viszonylag értelmes időpontra, hogy tanulhassak, és egész jól haladtam is, a pizzáimat is ezen a napon csináltam meg, igazából egész nap itthon voltam.

Ma aztán ismét korán kelés (a tegnapi hajmosós későn fekvés után....), tanulás reloaded, plusz ma voltam a Leclerc-ben, mert se víz, se reggelinek való nem volt itthon. Aztán bementem megírni a zh-t, ami lekopogom, nem lett rossz, de jobban is átnézhettem volna a dolgokat, szóval majd meglátjuk... Az idő nekem kevés volt rá, sietnem kellett, hogy be tudjam fejezni. 

Utána szünet nélkül (csak a szokásos) rohantam át irodalomra, ami a fáradtságom ellenére is lekötött (Florian, aki Lille-ben volt a hétvégén, ugyancsak meglehetősen kevés alvással, sokkal kevésbé bírta jól a dolgot :D), de utána úgy éreztem, túl fáradt vagyok az edzéshez ma, majd holnap felkelek korábban, és elmegyek valamelyik délelőtti órára, csak előtte VÉGRE kialszom magam, és egy délelőtti edzés után a koncentráció is sokkal jobban megy:)

Ma főzni fogunk a németekkel, igen, legalább erre is lesz időm, nem kell egész héten készételeken meg szendvicsen tengődnöm, mert nincs időm főzni:D

Holnap meg úgyis fel kéne kelnem normálisan, hogy készüljek a szerdai két zh-mra (az egyik ugye a pótlás, amit remélem, megírhatok, mindenesetre mindent megtanulok rá).

Ennyi voltam mára, egészen hosszú bejegyzés lett, képek nem készültek ezalatt az idő alatt, és gondolom, úgyis mindegy, hogy sok kicsi vagy egy nagy bejegyzésben írom le a történéseket:)

Megosztás a facebookon

Pénteken és vasárnap alig történt valami, szombaton Roueeen, de egy bejegyzésben írok mindhárom napról

A reggelig tartó buli után meglehetősen hamar, 6,5 óra alvás után felébredtem, és nem is tudtam már visszaaludni. Alapból szándékomban állt bemenni a városba elintézni a francia lakástámogatást, de túlságosan lusta voltam ahhoz, hogy útrakeljek, így inkább feltöltöttem az elmaradt képeket a blogba.

Mire mindennel elkészültem és összeszedtem magam, már 7 óra volt, elmentem vásárolni a Leclerc-be vacsinak valót, onnan zárórakor űztek ki minket (8-kor), majd mire még főztem és ettem, majdnem volt már este 10, mikor elindultam a Bailly-ba a picard ételkóstolásra. Igazából nagyon fáradtnak éreztem magam, és megfordult a fejemben az is, hogy kihagyom, de miért vagyunk Erasmuson ha nem ezért alapon végül mégis útrakeltem. (A jegyeket sem mentem be megvenni a városközpontba Rouen-be a többiekkel, inkább kényelmesen a szobámból kártyával intéztem el.)

Ez volt a vacsim, háromszínű tészta sok zöldséggel, nagyon finom volt!

Elég későn érkeztem, de még tartott az este (palacsinta sajnos nem volt már, pedig azt ettem volna, noha egyáltalán nem voltam éhes a kiadós vacsorám után, de a desszert mindig jöhet :D), sokan voltak, meg még maradt kaja is, én csak egy bizarrnak ígérkező tejlekvárt (!) kóstoltam meg, ami nem volt olyan rossz, mint amilyennek hangzik, sűrített tej szerű édes krém, amit sütikhez fogyasztanak.

Ez lenne az, a tejlekvár :D

Összvissz egy órát töltöttem el az esten, mivel 11-kor Florianék (többségében németek, akik a Thil-ben laknak) szóltak, hogy indulnak haza, én meg nem akartam egyedül visszasétálni, meg különben is fáradt voltam, másnap pedig kirándulás, ezért visszajöttem velük a koliba.

 

Szombaton reggel kicsit nehezemre esett fölkelni, mivel megintcsak nem aludtam ki magam, és viszonylag korán ment a busz - amivel a vonathoz mentünk ki-, plusz még elő is kellett készülnöm az utazásra (bepakoltam a hátizsákomba a szükséges dolgokat, meg készítettem szendvicseket).

Vito-val és Caitlin-nel mentünk együtt, meg persze a többieket is ismertem, de főleg velük voltam a nap folyamán. Alapból Vito hívott el a csütörtöki közös vacsorafőzéskor, Caitlin pedig, csakúgy mint én, mikor Arras-ba mentünk, az indulás előtti este (az ételkóstoláson), mobilról, last minute-módon vette meg a jegyeket :D

Meg kell, hogy mondjam, a képek nem hazudtak, Rouen valóban gyönyörű, igazi élvezet volt kissé belekóstolni a normandiai életbe. 

Az úton egy francia férfivel ültünk egy négyes helyen, aki szerintem körülbelül (tragi)komédiaként élte meg a valamivel több, mint 2 órás utat, annyi hülyeségről beszélgettünk meg viccelődtünk az úton, hogy nem tudta leplezni, mennyire jól szórakozik rajtunk:D

A sors iróniája, hogy visszafelé ugyancsak ő ült velünk, plusz még az amiensi buszmegállóban is viszontláttuk egymást :D 

Az út viszonylag gyorsan eltelt, és a pályaudvar közelében lévő pékségben vásárolt kávé magamhoz térített annyira, hogy ne szenvedjek az álmosságtól :D

Most pedig jöjjenek a képek, ezzel együtt pedig a szombati forgatókönyv:

Az érkezés pillanatai (mögöttem Caitlin és Vito)

Az idő gyönyörű volt, egy szál pólóban sétálgattunk, de ma (hétfő) még melegebb, rövidujjú-szoknya, ilyen még nem volt itt :D

A(z ingyenes) Szépművészeti Múzeumban kezdtünk

Amúgy rengeteg festményt lefotóztam, nagyon tetszettek, olyan művészektől is voltak képek kiállítva, akiket az egyetemen tanultunk.

A kedvencem (és rajtam kívül még elég sok mindenkié szerintem) mégis ez a kép volt. Első ránézésre semmit nem mond, csak összemosódó pacák.

Azonban! Ha ezt a fémhengert a közepére állítjuk, az optika miatt a henger oldalán fog kirajzolódni a festmény, ami Krisztust ábrázolja a kereszten. Hihetetlen, elképzelésünk sincs, hogyan alkothatta meg ezt valaki, óriási munka lehetett.

Caitlin hűséges szelfitársam volt egész úton

Igen, hárfát is találtunk :D

És egy Eszter portréja című festményt! Az első alkalom, hogy nyilvános helyen találkozom a nevemmel:)

A Múzeum után egy fantasztikus templom következett, elmaradhatatlan csoportképpel

Mindenféle nemzetiség! Török, olasz, német, spanyol, ír, vietnámi-amerikai, és én, egyetlen magyarként :D

 

Ez egy vicces képeslap, "Normandia a Google-térképen" :D

A múzeum után megebédeltünk a katedrális kertjében, majd a központ felé vettük az irányt

Itt megtaláltuk a rouen-i fő-fő katedrálist, ahova be is mentünk körülnézni

 

Ezután a gyönyörű főutcán végigsétálva elértünk egy nagy asztronómiai órához, ahol egy audioguide-dal kísérva (szöveget mondanak a füledbe választható nyelven, olyan, mint egy kis magnetofon) végigjártuk a tornyot.

Ez a főutca, fentről

 

Felérve csodálatos kilátás fogadott minket

Az óra után egy kisebb utcabál/fesztivál-szerűségbe csöppentünk, rengeteg helyi terméket árultak (vettünk macaront mindenféle ízekben), zenéltek, csak úgy hömpölygött a tömeg, ezt megnézegetve sétáltunk, vagyis inkább araszoltunk a Szajna felé, ami kirándulásunk utolsó állomása volt, ugyanis több időnk nem maradt már a vonatindulásig.

Ez az a templom, ahol Jeanne d'Arc-ot foglyul ejtették, ide már nem volt időnk bemenni, csak kívülről néztük meg

A Szajna ! (La Seine)

Kötelező csoportkép (újra)

 

Ezek után pedig az egész napos mászkálás után meglehetősen elcsigázva, de eljutottunk a vonathoz, amivel szerencsésen hazaérkeztünk, majd mindenki beirányozta az ágyát :D

Vasárnapra virradóan végre kialudtam magam, reggelire Quiche Lorrain-t készítettem (linzerszer tésztán tejszínes-sajtos-sonkás töltelék - na jó, már el volt készítve, csak 10 percre be kellett tennem a sütőbe :D), utána pedig önkéntes száműzetésemben tanulni kezdtem, németet elsősorban, mert azzal vagyok a legjobban elmaradva, és csak irigykedtem a többiekre, akik a gyönyörű napsütésben a Parc St-Pierre-ben/ a koli előtt a füvön napozva töltötték a vasárnapot. Én csak az ablakomon keresztül élvezhettem a beömlő fényt meg meleget, meg addig a pár percig, míg levittem a szemetet... 

Egész délután és este tanultam, hajmosással együtt fél háromkor kerültem ágyba, a némettel nem végeztem, folytatnom kell még, de a francia feladataimmal is készen lettem, plusz a némethez volt egy szuper segítségem Florian személyében, aki mint anyanyelvi beszélő minden létfontosságú ragozási és egyéb kérdésemre választ tudott adni :D

Ha már itt tartok, leírom gyorsan a hétfőt is, amit meglehetősen álmosan, 5 és fél óra alvással vészeltem át ( a kolit még mindig újítják, ez hatalmas zajjal jár reggelente, most mondjuk elviselhetőbb volt, de azért felébredtem rá, ráadásul a mosógépek sem működnek...) az idő, mint már említettem, fantasztikus volt, elkezdődtek a zh-ra készítő utolsó órák, a jövő hetem már keményebb lesz, de már erre a hétre is kell beadandót írnom (a házikon felül pluszban), az egyetlen rövidke szünetemben annyira futotta, hogy megmelegítsem a sajtos-csirkés tésztámat, amit a Leclerc-ben vettem, de ez kellemesen, társaságban telt, Florian-nal, Mirjam-mal (ők németek), és Mari-val, a norvég lánnyal, ugyanis ők is épp főztek a Thil-ben, és mivel előtte együtt volt óránk, meginvitáltak engem is, legalább 10 percet el tudtam velük tölteni, mielőtt elrohantam órára, éljen :D

Órák után elmentünk vásárolni Florian-nal (az utolsó délutáni óránk is együtt van hétfőnként, nem csak a délelőtti), a boltban sok Erasmusossal összefutottunk, de nekem szokás szerint nem volt időm, mert siettem edzésre.

Sarah-val ketten voltunk, és azt hittem, elkések, de időben érkeztünk (pedig lekéstem azt a buszt, amivel menni szoktam), iszonyat volt, a végére már csak a nyelvünk lógott, de nagyon élveztem, teljesen kikapcsolt, és átmozgatott :D 

Most pedig már lezuhanyoztam, és az ágyamban fekszem alvásra készen, mert már túl fáradt vagyok a tanuláshoz... Holnap viszont felkelek korán, és húzom tovább az igát:) Plusz valamikor majd bemegyek a hivatalba a lakástámogatás végett, de azt még nem tudom, hogy holnap vagy holnapután.

 

 

Megosztás a facebookon

Mivel kedden nem sikerült elintéznem a francia lakhatási támogatás igénylését, szerdán úja nekifutottam a dolognak. A délelőtti óráim után elindultunk Rodrival a városba felszerelkezve mind az ötmillió papírunkkal, hátha véletlenül sikerül minden szükséges dokumentumot elsőre odavinni, és nem kell egy másik napon visszamenni valamilyen hiányzó papírral... Rodri szkeptikus volt, én reménykedtem, hát mondanom sem kell, neki lett igaza, úgyhogy támogatásunk az még mindig nincs, viszont megtudtuk, hogy amelyik hónapban igényeljük, arra még fizet az állam, visszamenőleg viszont már nem, szóval előttünk az egész (maradék) október, hogy elintézzük a dolgot. Az egész 3 órás szünetem elment a hivatalban várakozással, a számítógépes rendszerben történő navigálással - amiben legalább segítettek az ott dolgozók, így azért jóval egyszerűbb volt, majd a hiányzó dokumentumok nyomtatásával, azzal, hogy rossz helyre navigáltak minket (a kolitól kell egy igazolás, hogy ott lakunk, de nem a központban kell kérni, pedig a hivatalban azt mondták...), szóval siethettem a délutáni órámra, amiről csodák csodája mégsem késtem el.

Ezeket Gábornak küldeném, a városi sétáim alkalmával már két Defendert is láttam Amiensben! :D

Egyetem után visszamentem a koliba kajálni meg összepakolni az edzőtermes cuccomat, és visszabuszoztam a városba sportolni. Edzés után néhány Erasmusossal beültünk egy helyre egy italra (én teát akartam, de egy kis sör lett belőle, mert este már sehol nem lehet alkoholmentes, meleg italokat kapni...), aztán visszajöttünk délre, én még főztem gyorsan vacsit, aztán természetesen olvasás hajnalig, hogy tudjam tartani a tempót...

Csütörtök reggelre csupán 5 órát aludtam, mert birkóztam a könyvvel, két fejezet maradt még a végére, amit nem tudtam befejezni, de ez is több, mint a semmi, és muszáj volt időben elindulnom, hogy nehogy véletlenül elkéssek...

Órakezdés előtt szerencsésen be is értem az egyetemre, ahol (szokás szerint) minden diák a földön ülve várta a tanárt. Eltelt 5 perc, 10, 15, a tanár sehol. 20 perc várakozás után a többi Erasmusos feladta a dolgot, és hazamentek, én még kitartottam pár franciával együtt, majd néhány perc múlva közölte egy lány a hírt: a tanárnő hiányzik ma. 

El se hittem, ekkora örömhírt, lementem a titkárságra, és megnéztem, hogy egész nap hiányzik, vagy csak erről az egy órájáról, mert nekem a következő órám is vele lett volna. És egész nap! Gyorsan visszajöttem a koliba, és bedőltem az ágyba aludni :D

Csütörtökön tehát az egy civilizációs órám volt megtartva csupán, ami azért önmagában 2,5 óra, de annyira jó kedvem volt a reggeli szerencsés eseményektől, és még az idő is gyönyörű volt, hogy teljesen kipihenten, felhőtlen boldogságban érkeztem meg az órára. Ezt a csütörtöki civilizációt nagyon szeretem, meg igazából ennek az órának a "testvérét" is, a nyelvi kurzust, jó érzés az Erasmusosokkal együtt részt venni rajta, 2,5 óra hosszú idő, ezalatt örömünk-bánatunk közös :D 

Civilizáció után Marikával, egy német lánnyal együtt elmentünk vásárolni a Leclerc-be, ahol csatlakozott hozzánk Vito, egy német srác is, és spontán közös vacsorát hoztunk össze. Az egész úgy kezdődött, hogy Vito megkérdezte tőlem, hogy ugye tudom, hogy majd még muszáj nekik avokádókrémet csinálnom (eddig kétszer csináltam, különböző embereknek, de mindenki odavolt érte:D). Mondtam, hogy persze, és akár most is, vettem avokádót meg az összes szükséges hozzávalót, ami nem volt otthon, és mivel én nagyon éhes voltam, és úgyis főzni akartam, meghívtam őket is, mert volt még a hűtőmben 6 tojás, amit még Józsival vettünk, és ahhoz jól jött a segítség.

Nyuszi és fácán, amiket egyetemről visszafelé jövet, a kolihoz nagyon közel láttunk

Cheval= ló.... Lóhús! A boltban! Blee 

Nagyon viccesnek tartottam a bevásárlókosaram tartalmát, ezért fotóztam le a szalagon. Csak ami szükséges: egy üveg fehérbor, bagett, avokádó, paradicsom, szemhéjtus, rúzs, paradicsomos babkonzerv, egy kis kolbász, és egy müzlistál, mert összetörtem azt, amit anya küldött... :/ :D

Jót főztünk! Ez volt a vacsi

Éééés az új smink első éles bevetése :D

Vacsora után hivatalos voltam a földszinti konyhába, ahol már gyülekeztek az Erasmusosok egy kis iszogatásra és beerpong-ra a szokásos csütörtök esti buli alapozásaként. Úgyhogy miután elmosogattunk és elpakoltunk, én is összekészültem estére, és csatlakoztam a többiekhez a konyhában. Fél 12 körül indultunk be a városba busszal ( a konyhából előbb kiparancsoltak minket, de megvártuk a buszt a koli előtt), és több helyen is voltunk, a már bejáratott Street Café (alias Quichotte a spanyolok számára) mellett nemrég felfedezett The Living-ben, és onnan pedig átmentünk a zenés-táncos klubba, a Le Miroir-ba. Velünk voltak Sarah-ék is, velük a központban találkoztunk össze, és most itt van Sarah legjobb barátnője, aki Lyon-ban van Erasmuson:)

A kis csapat a Meeting Point előtt, ahol a világ legjobb sültkrumpliját készítik Malcom lakótársának szülei! 

Tegnap este hálából azért, amiért sok-sok Erasmusosnak ajánlottam, hogy együnk itt, hálából kaptam egy ingyenes desszertet! *.*

A buli elég mozgalmas és hosszantartó volt, a második busszal mentünk haza 5:22-kor, miután a Miroir bezárt, én 6 körül kerültem ágyba. :D

Ma eredetileg be akartam volna menni a lakhatási támogatásos hivatalba a kolis papírommal, de úgy döntöttem, hogy mivel mindegy, hogy októberben mikor igénylem meg a támogatást, inkább feltöltöm a képeket a blogra, és tanulok valamennyit. 

Több Erasmusossal 7 körül találkozunk a pályaudvaron a központban, ugyanis holnap meglátogatjuk Rouen-t, és ma este vesszük meg a vonatjegyeket! Normandiai város, kevesebb, mint másfél óra vonatútra Amiens-től, nézegettem róla képeket, és gyönyörű!

Ma este pedig picard ételek kóstolása (a régióra jellemző ételek) lesz a Bailly-ban, a jegyvásárlás után oda megyünk majd közösen.

Megosztás a facebookon

Galéria part 3

Charles de Gaulle, érkező EasyJet gép

Sacré Coeur:

 

Tour Eiffel:

Louvre, normális és normálatlan képek :P

A fantasztikus (dupla, csak annyira nem látszik a képen) szivárvány, ami Amszterdamban fogadott minket *.*

És akkor a város:

Imádtam ezeket a cuki kis feljárókat a házak előtt:

Sajtbolt:

Rengeteeeg bicikli:

 

Madame Tussaud viaszbábjai:

Mert kreatívak és viccesek vagyunk :D

A fenti képek a szállásunkról készültek, kilátás a teraszról nappal-este, és a szoba belülről

Amikor végre feljutottunk a megfelelő vonatra hazafelé :D

 

TGV belülről

És a felszálláshoz készülő Ryanair:/ 

Megosztás a facebookon