Mivel kedden nem sikerült elintéznem a francia lakhatási támogatás igénylését, szerdán úja nekifutottam a dolognak. A délelőtti óráim után elindultunk Rodrival a városba felszerelkezve mind az ötmillió papírunkkal, hátha véletlenül sikerül minden szükséges dokumentumot elsőre odavinni, és nem kell egy másik napon visszamenni valamilyen hiányzó papírral... Rodri szkeptikus volt, én reménykedtem, hát mondanom sem kell, neki lett igaza, úgyhogy támogatásunk az még mindig nincs, viszont megtudtuk, hogy amelyik hónapban igényeljük, arra még fizet az állam, visszamenőleg viszont már nem, szóval előttünk az egész (maradék) október, hogy elintézzük a dolgot. Az egész 3 órás szünetem elment a hivatalban várakozással, a számítógépes rendszerben történő navigálással - amiben legalább segítettek az ott dolgozók, így azért jóval egyszerűbb volt, majd a hiányzó dokumentumok nyomtatásával, azzal, hogy rossz helyre navigáltak minket (a kolitól kell egy igazolás, hogy ott lakunk, de nem a központban kell kérni, pedig a hivatalban azt mondták...), szóval siethettem a délutáni órámra, amiről csodák csodája mégsem késtem el.

Ezeket Gábornak küldeném, a városi sétáim alkalmával már két Defendert is láttam Amiensben! :D

Egyetem után visszamentem a koliba kajálni meg összepakolni az edzőtermes cuccomat, és visszabuszoztam a városba sportolni. Edzés után néhány Erasmusossal beültünk egy helyre egy italra (én teát akartam, de egy kis sör lett belőle, mert este már sehol nem lehet alkoholmentes, meleg italokat kapni...), aztán visszajöttünk délre, én még főztem gyorsan vacsit, aztán természetesen olvasás hajnalig, hogy tudjam tartani a tempót...

Csütörtök reggelre csupán 5 órát aludtam, mert birkóztam a könyvvel, két fejezet maradt még a végére, amit nem tudtam befejezni, de ez is több, mint a semmi, és muszáj volt időben elindulnom, hogy nehogy véletlenül elkéssek...

Órakezdés előtt szerencsésen be is értem az egyetemre, ahol (szokás szerint) minden diák a földön ülve várta a tanárt. Eltelt 5 perc, 10, 15, a tanár sehol. 20 perc várakozás után a többi Erasmusos feladta a dolgot, és hazamentek, én még kitartottam pár franciával együtt, majd néhány perc múlva közölte egy lány a hírt: a tanárnő hiányzik ma. 

El se hittem, ekkora örömhírt, lementem a titkárságra, és megnéztem, hogy egész nap hiányzik, vagy csak erről az egy órájáról, mert nekem a következő órám is vele lett volna. És egész nap! Gyorsan visszajöttem a koliba, és bedőltem az ágyba aludni :D

Csütörtökön tehát az egy civilizációs órám volt megtartva csupán, ami azért önmagában 2,5 óra, de annyira jó kedvem volt a reggeli szerencsés eseményektől, és még az idő is gyönyörű volt, hogy teljesen kipihenten, felhőtlen boldogságban érkeztem meg az órára. Ezt a csütörtöki civilizációt nagyon szeretem, meg igazából ennek az órának a "testvérét" is, a nyelvi kurzust, jó érzés az Erasmusosokkal együtt részt venni rajta, 2,5 óra hosszú idő, ezalatt örömünk-bánatunk közös :D 

Civilizáció után Marikával, egy német lánnyal együtt elmentünk vásárolni a Leclerc-be, ahol csatlakozott hozzánk Vito, egy német srác is, és spontán közös vacsorát hoztunk össze. Az egész úgy kezdődött, hogy Vito megkérdezte tőlem, hogy ugye tudom, hogy majd még muszáj nekik avokádókrémet csinálnom (eddig kétszer csináltam, különböző embereknek, de mindenki odavolt érte:D). Mondtam, hogy persze, és akár most is, vettem avokádót meg az összes szükséges hozzávalót, ami nem volt otthon, és mivel én nagyon éhes voltam, és úgyis főzni akartam, meghívtam őket is, mert volt még a hűtőmben 6 tojás, amit még Józsival vettünk, és ahhoz jól jött a segítség.

Nyuszi és fácán, amiket egyetemről visszafelé jövet, a kolihoz nagyon közel láttunk

Cheval= ló.... Lóhús! A boltban! Blee 

Nagyon viccesnek tartottam a bevásárlókosaram tartalmát, ezért fotóztam le a szalagon. Csak ami szükséges: egy üveg fehérbor, bagett, avokádó, paradicsom, szemhéjtus, rúzs, paradicsomos babkonzerv, egy kis kolbász, és egy müzlistál, mert összetörtem azt, amit anya küldött... :/ :D

Jót főztünk! Ez volt a vacsi

Éééés az új smink első éles bevetése :D

Vacsora után hivatalos voltam a földszinti konyhába, ahol már gyülekeztek az Erasmusosok egy kis iszogatásra és beerpong-ra a szokásos csütörtök esti buli alapozásaként. Úgyhogy miután elmosogattunk és elpakoltunk, én is összekészültem estére, és csatlakoztam a többiekhez a konyhában. Fél 12 körül indultunk be a városba busszal ( a konyhából előbb kiparancsoltak minket, de megvártuk a buszt a koli előtt), és több helyen is voltunk, a már bejáratott Street Café (alias Quichotte a spanyolok számára) mellett nemrég felfedezett The Living-ben, és onnan pedig átmentünk a zenés-táncos klubba, a Le Miroir-ba. Velünk voltak Sarah-ék is, velük a központban találkoztunk össze, és most itt van Sarah legjobb barátnője, aki Lyon-ban van Erasmuson:)

A kis csapat a Meeting Point előtt, ahol a világ legjobb sültkrumpliját készítik Malcom lakótársának szülei! 

Tegnap este hálából azért, amiért sok-sok Erasmusosnak ajánlottam, hogy együnk itt, hálából kaptam egy ingyenes desszertet! *.*

A buli elég mozgalmas és hosszantartó volt, a második busszal mentünk haza 5:22-kor, miután a Miroir bezárt, én 6 körül kerültem ágyba. :D

Ma eredetileg be akartam volna menni a lakhatási támogatásos hivatalba a kolis papírommal, de úgy döntöttem, hogy mivel mindegy, hogy októberben mikor igénylem meg a támogatást, inkább feltöltöm a képeket a blogra, és tanulok valamennyit. 

Több Erasmusossal 7 körül találkozunk a pályaudvaron a központban, ugyanis holnap meglátogatjuk Rouen-t, és ma este vesszük meg a vonatjegyeket! Normandiai város, kevesebb, mint másfél óra vonatútra Amiens-től, nézegettem róla képeket, és gyönyörű!

Ma este pedig picard ételek kóstolása (a régióra jellemző ételek) lesz a Bailly-ban, a jegyvásárlás után oda megyünk majd közösen.

Megosztás a facebookon