A rouen-i kirándulás után visszatértek az unalmas (és meglehetősen zsúfolt) hétköznapok, nem igazán történt semmi említésre méltó azon kívül, hogy rettentően kifárasztottam magam.

Valahogy nehezen megy a koncentrálás a tanulásra, pedig mindig lenne mit, ezért mindig éjszakáztam, mert tudtam, hogy fenn KELL maradnom, hogy tanuljak, de cserébe nem tanultam, hanem valami egészen mást csináltam. A neten lógtam, sok emberrel chateltem, egy magyar szerelmesregényt olvastam... igen, tudom :D én sem értem, miért.

Ennek az állandó éjszakázásnak rettentő kimerültség lett a vége, és egy állandó stressz, hogy csinálnom kéne, de valahogy nem megy. Tudtam, hogy ezen a héten lesznek már zh-im, de valahogy nem jött meg a motiváció előző héten, hogy időben elkezdjem megtanulni a dolgokat.

Az Erasmus annyira beszippant és annyira jó élmény, hogy nehéz visszatalálni a kötelezettségekhez, legszívesebben egész nap az új barátokkal lennénk, mindenféle kiránduláson, programon. 

Most hétfőről ráadásul el is toltuk a zh-t a szünet utánra a tanár hiányzása miatt, emiatt úgy éreztem, eggyel kevesebb feladat, ráadásul a hétfő délelőtti 2,5 órás francia mint idegen nyelv két hetet szünetel, nem csak egyet (az őszi szünet idején), úgyhogy tudtam, hogy ezt az ajándék időt is tanulásra tudom majd fordítani. 

Kedden németeztem napközben, aztán elmentem az egy darab órámra, majd edzeni, és akartam csütörtökre olvasni, de ekkor volt a szerelmes regény terítéken, amit teljesen véletlenül találtam meg messengeren egy képen egy ismerősömnél (nem is volt olyan jó, de valamiért mégis olvastam... na mindegy)

Szerdán aztán reggel nagy nehezen kikeltem az ágyból, és nagy lelki nyugalommal kezdtem készülni az egyetemre. Motoszkált bennem egy furcsa érzés, hogy ugye nem írunk, mert elfelejtettem emailt írni a tanárnak előző héten, hogy megkérdezzem tőle, de egy kivételével minden órán bent voltam, és gondoltam csak mondta volna előző órán, ha jövő órán dolgozat.

De kiderült, hogy balsejtelmem beigazolódott. Épp 30-ra érkeztem meg a teremajtó elé, ahol összetalálkoztam egy spanyol lánnyal, aki megkérdezte tőlem: ma írunk ugye? Én meg... úristen... a tanár nem volt még bent a teremben, de mindenki a jegyzeteit bújta, és két lengyel lány megerősítette, hogy bizony, ma lesz a zh. Hát én annyira megijedtem, hogy sarkon fordultam, és hazajöttem. Nem készültem rá, és így féltem megírni, bár lehet ment volna, de ennyire nem vagyok magabiztos. Utólag kiderült, hogy akkor, pont akkor mondta a tanár, hogy ma írunk, amikor én az egy darab hiányzásomat töltöttem a keddi Apérismus után.

Írtam neki rögtön emailt, hogy mikor tudnám pótolni, még mindig nem válaszolt, majd holnap megpróbálom megkeresni, meg ha más nem, szerdán odamegyek hozzá. Amúgy pluszban felvett óra, nem kötelező, de remélem, megengedi, hogy utólag megírjam. Tényleg nem gondoltam, hogy így titokban tartja, egy másik gyakorlatot vezető tanárnőnk mindig, minden órán elmondta a zh időpontját, mert azt mondta, mindig voltak új arcok, és hogy ők is tudják.... Hát ő nem.

Ez a "kis" incidens eléggé rányomta a bélyegét a napomra, anyával folytattunk mély lelki beszélgetést, meg jópár embernek elmeséltem, hogy adjanak tanácsot, meg nyugtassanak meg, hogy minden rendben lesz, olyan lelkiismeretfurdalásom volt utána...

A délutáni szünetemben épphogy kész lettem az aznapra feladott mondattan házimmal, amiből majd most szerdán írunk. 

Utána nem mentem edzésre, mert csütörtökre irodalmas feladatlapot kellett csinálnom, ami a mindig csütörtökre olvasandó könyv egészére vonatkozott, és kicsit nyomasztott a téma, hogy hogy fogom kitölteni, ha egyszer nem olvastam a teljes könyvet. 

Az asztalomnál ültem, a könyv előttem, de én megint valami mást csináltam ahelyett, hogy a feladatomra koncentráltam volna! Közben Rodrinak és Floriannak panaszkodtam, hogy milyen szerencsétlennek érzem magam, Rodri időközben bealudt, de Florianban lelki támaszra találtam, mert megkérdezte, van-e kedvem sétálni egy kicsit. Mivel egész délután és este a szobámban rohadtam, mozgás nélkül, elfogadtam az ajánlatot, gondoltam jó lesz a friss levegőn. Nagyon jót tett, sokkal jobb kedvem lett utána, mindenféléről beszélgettünk, meséltem neki Magyarországról, Budapest kialakulásáról, a SZIGET fesztiválról (amit nem ismert), nyuszikat is láttunk, és sokkal jobb passzban tértem vissza a koliba, ahol újult erővel ugrottam neki a feladatlapnak. Polina-t megtaláltam interneten keresztül, aki ugyanazzal volt elfoglalva, mint én, úgyhogy együtt egymásért (online tartva a kapcsolatot) próbáltunk válaszolni a kérdésekre. Jól kiegészítettük egymást, ő olvasta az egész könyvet, így több helyen tudta a választ, de volt, ahol például 3 szimpatikus karaktert kellett felsorolni, és akkor azt nem másolhattam le róla, de volt, hogy valamire meg én találtam meg a választ. A frissítő séta után egyáltalán nem voltam álmos (magam sem tudom hogy, de teljesen átálltam az éjszakázásra, 11-éjfél körül kezdek tanulni, fent vagyok 3-4ig, aztán pár óra alvás után felkelek reggel, napközben mint a mosott sz*r, estére felélénkülök, borzasztó:D)

Szóval még hajat is mostam az éjszaka közepén, és 3 után kerültem ágyba szerintem, egy körülbelül kész feladatsorral. 

Az óra amúgy nagyon jó volt, és teljesen éber voltam alatta (kávé nélkül! tényleg nem értem), de azért utána vettem egyet.

Az egyetemen imádom az automatákat, mert sokáig azt hittem, csak apróval lehet fizetni, de mivel készpénzt nem annyira használok (gyakorlatilag csak apróbb költésekre, ami nagyon ritkán van, illetve ha az esti bulihelyeken nem lehet kártyával fizetni. A Lys d'Or-ban pl. úgy van, hogy 13 euró alatt csak készpénzzel fizethetünk.

De szerdán Sarah-tól láttam, hogy az automatán található sárga kártyaleolvasóba dugja a kártyáját, amit én eddig Paypass-os fizetési módszerhez véltem használatosnak, plusz a diákigazolványra is lehet pénzt tenni, és arra is ezt a sárga cuccot kell használni; de nem, a szerkezet kódbeírás nélkül működik nem paypassos kártyával is, aminek nagyon megörültem, mert megtörtént már, hogy egy egyeurós gofriért ötcentesekkel fizettem, mert egyszerűen csak az volt nálam :D

45 perc szünet után aztán folytatódott a mókuskerék, Méthodologie de la dissertation (visszakaptuk az előző órán írt commentaire-eket, az enyémre BIEN volt írva, ami jót jelent, aminek nagyon örültem, mert még sosem csináltam ilyet, ez egy nem is rossz kezdet) után szünet nélkül civilizáció, amit szokás szerint nagyon élveztem.

Az esti buliról viszont már szerdán lemondtam, egyszerűen annyira fáradtnak és kifacsartnak éreztem magam, hogy tudtam, egy nyugiban eltöltött este sokat fog segíteni az állapotomon. Amikor nem megyek sehová, filmet nézek, könyvet olvasok, és nem az egyetemre, hanem magamnak!

Civilizáció után tehát visszajöttem a szobámba és bevettem magam az ágyba, elővettem a könyvemet, de egy mondatot sem tudtam belőle elolvasni, lecsukódott a szemem, és 3 és fél óra múlva ébredtem fel :D

Addigra már mindenki írt, hogy mi a helyzet, megyünk-e a városba, de mindenkinek mondtam, hogy nem-nem, most nagyi style-ban tolom, és itthon maradok.

Azért a konyhába lenéztem a buli előtt ott iszogatókhoz, levittem a kis mézes-kecskesajtos raviolimat, amit amúgy mindenki megkóstolt, és megfőztem a többiek körében:)

Amúgy nagyon jó volt, mert a bulizók elég hamar elindultak a városba, de jópáran a koliban maradtak, mert sokan másnap Lille-be indultak 3 napra, és nem akartak hullafáradtan érkezni (amit meg is értek, a helyükben én is így döntöttem volna)

Tom (német srác) is főzött éppen, több főnek a jelenlévők közül egy másik német lánnyal, Julia-val, úgyhogy így közösen megvacsoráztunk, utána pedig kiültünk a Thil elé a fűbe. Nagyon jót beszélgettünk, egészen sokáig, közben csatlakozott hozzánk Mari is, aki szoborkészítésről érkezett meg :D

Később pedig az utolsó busszal hazatérő Rodrival is találkoztam, úgyhogy összességében jó későn (vagy inkább korán :D) kerültem ágyba, de a nagy délutáni alvás után nem is voltam álmos.

Ennek viszont meglett a kkövetkezménye, a péntek délelőtti edzésemből semmi nem lett, ugyanis nem bírtam felkelni, plusz be akartunk menni a városba a lakástámogatást is elintézni, de annyira jó volt egész nap ágyban lenni, hogy október vége még messze van felkiáltással átadtam magam a lustaságnak. Az első pihenőnapom Franciaországban (amikor nem csinálok semmit, de semmit). Ó je.

Sokáig aludtam pénteken, ezért az egész napom el volt tolódva, amikor felkeltem, ettem valamit, és éjfél körül jutottam el oda, hogy oké, akkor elkészíteném a pizzát, amit vásároltam. (csak sütőbe kell tenni 6-7 percre) Igen ám, de akkor döbbentem rá, hogy a konyha 23 órakor bezár, úgyhogy mehetek a pizzámmal ahova akarok, de sütögetni biztos nem :D

Ekkor mentette meg az életemet először Malcom vízforralója, ugyanis még volt a hűtőmben egy másik fajta ravioli (a csütörtöki raviolivacsi után nem akartam duplázni, de hát a szükség úgy hozta,örültem, hogy van mit ennem :D) Úgyhogy jó kolis módra vizet forraltam zacskós levesnek, plusz a raviolinak is (ami már meg volt főzve, csak 10 percig forrásban lévő vízben kellett volna főzni, én most csak áztattam, de jó lett :D

Utána hajnalban még megnéztem a Bienvenue chez les ch'tis (Isten hozott az Isten háta mögött) című filmet, amit már régen akartam, eredetiben, franciául (nagyon gyorsan beszéltek, de láttam már egyszer, úgyhogy érthető volt), és sikerült ismét későn ágyba kerülnöm. 

Másnap azonban nem volt mese, 8 körül szólt az ébresztő, hogy edzéééés. Szombat délelőtt Bodypump (súlyzós) és zumba van egymás után, a zumbának eddig egyszer jutottam el az utolsó 15 percére, úgyhogy gondoltam megnézem, milyen egészben, plusz már hiányzott a mozgás.

Az idő nagyon szép volt, vidám zenét hallgattam, csudajó kedvem volt, amin az edzés csak még többet dobott, hihetetlen jó volt! A Bodypump igazi izmot próbáló, még most is érzem, a zumba meg csupa vidámság, nagyon jó zenékre, a lány nagyon jól tartotta, jó koreográfiák, lépések voltak, és egy csomó ember, szóval csak még jobban feldobódva távoztam, az éhhalál szélén, ugyanis semmi értelmes nem volt otthon, amit előtte enni tudtam volna, összvissz két banánnal voltam egyig úgy, hogy ebből két óra edzés :D

Elvánszorogtam hát a közeli pékségbe, feltankoltam kajával (almakrémes páksüti, croissant és egy naagy szendvics), és hazafelé vettem az irányt. A központban öszetalálkoztam Rodrival és Júlia-val, és megbeszéltük, hogy este tali a karaoke-esten. Nekem ez volt az első alkalmam, a többieknek második vagy harmadik a hétvégén :D

Visszaérve a koliba összeszedtem a tanulnivalóm hétfőre, és a tömérdek koszos ruhámat batyuba kötve átcaplattam a Bailly-ba, mert nálunk már vagy két hete rosszak a mosógépek, és már tényleg, de tényleg nem volt semmi tiszta ruhám.

A Bailly-ban három épületből kettőben üzemelnek, ez nem is egy rossz arány. Először a D-ben próbálkoztam, mert azt tudtam, hogy ott tuti jók, de mindkét gépet nemrég indították be, és már több bőrönd/utazótáska várakozott előttük a fölfön, úgyhogy a portásnéni szíve megesett raktam, és átvitt a B épületbe, megsúgva az értékes információt, hogy valószínűleg ott nincs senki. Tényleg nem volt, úgyhogy moshattam, ami elég sokáig eltartott, közben tanul(gat)tam, és az eső is elkezdett zuhogni, ez kissé aggodalommal töltött el, mert még kabát sem volt nálam (rossz ötlet, visszafelé majd' megfagytam), de szerencsére elállt nem sokkal azután, hogy végeztem a mosással és a szárítással is. 

Időközben Júlia-ékkal megbeszéltük, hogy a Castillon-ban találkozunk a karaoke-est előtt, én meg még Megan-nal, egy skót leányzóval egyeztettem buszt, hogy menjünk együtt, mert ő a Bailly-ban lakik. Úgyhogy hazaérve beszaladtam a Leclerc-be egy üveg borért, és! Felfedeztem, hogy potom 4-5 euróért árulnak egy olyan parfümöt, aminek az a neve, hogy Budapest! Volt több tester üveg is, magamra fújtam hát, az este folyamán pedig arra jutottunk a többiekkel egyetértésben, hogy jó illata van (rózsa, jázmin, viola, gyöngyvirág, szilvaa), úgyhogy ma meg is vettem:)

Megan-nal mentünk tehát a Castillon-ba, a buszon véletlenül Giorgos (egy görög srác) is ott volt, így hárman mentünk be a városba. 

A Castillon-ból a kis közös iszogatás után az English Pub-ba mentünk, ahol még nem nagyon kezdődött el a buli, később azonban lett tánc, és jó volt. Karaoké azonban sehol, ezt sérelmeztük, de kiderült, hogy elromlott a mikrofon:(

Egy idő után (zárás körül lehettek az English-ben) átmentünk a Miroir-ba, ahol Ladies Night nevű esemény volt, amikor is a 4 lányból álló csoportoknak jár egy üveg pezsgő :D Naná, hogy kihasználtuk!

A zene itt nekem kevésbé tetszett, mint mondjuk az English Pub-ban, pláne pedig a Street Café, Lys d'Or mögött messze elmaradt. De azért nem volt rossz buli, zárásig voltunk itt is, majd mivel vasárnap az első buszok 8-kor mennek reggel (:O), sétálhattunk haza a zuhogó, de tényleg ömlő esőben... 

Vasárnap aztán felhúztam az ébresztőmet egy viszonylag értelmes időpontra, hogy tanulhassak, és egész jól haladtam is, a pizzáimat is ezen a napon csináltam meg, igazából egész nap itthon voltam.

Ma aztán ismét korán kelés (a tegnapi hajmosós későn fekvés után....), tanulás reloaded, plusz ma voltam a Leclerc-ben, mert se víz, se reggelinek való nem volt itthon. Aztán bementem megírni a zh-t, ami lekopogom, nem lett rossz, de jobban is átnézhettem volna a dolgokat, szóval majd meglátjuk... Az idő nekem kevés volt rá, sietnem kellett, hogy be tudjam fejezni. 

Utána szünet nélkül (csak a szokásos) rohantam át irodalomra, ami a fáradtságom ellenére is lekötött (Florian, aki Lille-ben volt a hétvégén, ugyancsak meglehetősen kevés alvással, sokkal kevésbé bírta jól a dolgot :D), de utána úgy éreztem, túl fáradt vagyok az edzéshez ma, majd holnap felkelek korábban, és elmegyek valamelyik délelőtti órára, csak előtte VÉGRE kialszom magam, és egy délelőtti edzés után a koncentráció is sokkal jobban megy:)

Ma főzni fogunk a németekkel, igen, legalább erre is lesz időm, nem kell egész héten készételeken meg szendvicsen tengődnöm, mert nincs időm főzni:D

Holnap meg úgyis fel kéne kelnem normálisan, hogy készüljek a szerdai két zh-mra (az egyik ugye a pótlás, amit remélem, megírhatok, mindenesetre mindent megtanulok rá).

Ennyi voltam mára, egészen hosszú bejegyzés lett, képek nem készültek ezalatt az idő alatt, és gondolom, úgyis mindegy, hogy sok kicsi vagy egy nagy bejegyzésben írom le a történéseket:)

Megosztás a facebookon