Hiába köszöntünk el egymástól már csütörtök este, így a péntek nagyszerű lehetőséget kínált volna a szuper, összpontosított tanulásra, a nagy szünetelős szabadságból visszacsöppenve nem tudtam magamat rávenni arra, hogy elkezdjem leküzdeni a rám váró feladathalmazt. Alapvetően az egész szünet utáni hétvégén próbáltam magam rávenni a tanulásra, inkább kevesebb, mint több sikerrel, mivel minden Erasmusos utazgatott az őszi szünetben, még programok sem voltak, amik megakadályozhattak volna ebben, de én csak azt vártam, hogy mikor jönnek már vissza a többiek, mikor tudunk végre együtt lenni egy kicsit. 

Azért Floriannal összeültünk egy kicsit készülni a hétfői irodalom zh-ra. Szombaton talán 2 órát foglalkoztunk vele, mert utána átjöttek a többiek a Thil-be, és a fantasztikus készletemből megvendégeltem őket egy jó chilis babra tortillában, voltunk vagy 15-en, és mindenki odavolt, hogy milyen finom :D

Utána pedig bementünk bulizni a városba, ahonnan 4 körül sétáltunk haza Floriannal (vasárnap hajnal lévén nem volt busz...)

Vasárnap délután-estefelé visszatértünk az irodalomra, és egészen sokat, vagy 6 órát nyúztuk az anyagot. Megbeszéltük, hogy hétfőn folytatjuk, aminek az lett a vége, hogy nem mentem be a két irodalmat megelőző órámra, hogy rendesen fel tudjak készülni. Ez volt az első hiányzásom mindkettőből, szóval ebből a szempontból ez nem volt gond.

Hétfőn reggel tehát már nekikezdtünk, és egészen négyig, a vizsga pillanatáig tanultunk, tanultunk megállás nélkül. Én eléggé stresszeltem, amit sikeresen Florianra is átragasztottam a vizsga előtti percekben, de íy utólag mindketten úgy érezzük, hogy jól ment, hatékonyak voltunk együtt:) 

Este nem mentem edzésre, mert nagyon fáradt voltam az egész napos megfeszített koncentrációtól, meg éhes is:D Ezért a koliban maradtam, és főztünk a németekkel, ami nagyon jó volt, örülük, hogy megtaláltam itt is a kis főzős csapatomat.

Kedden felkeltem, és húztam tovább az igát, voltak házijaim szerdára, meg csütörtökön egy irtó nagy zh-m abból a könyvből, aminek mindig szenvedtem az olvasásával, mert nehéz, és időigényes... 

Keddről szerdára csupán 3 órát aludtam, majd szerdáról csütörtökre is, de már kezdem megszokni :D 

Azonban valamilyen csodával határos módon 1. kész lettem mindennel, 2. megéreztem, hogy a könyv melyik részletéből lesz a zh, és még plusz adatoknak is utánanéztem a részlettel kapcsolatban, úgyhogy szerintem jól ment ez is, amire egyáltalán nem számítottam :D 

Csütörtökön aztán megint eljöttem civilizációról a szünetben, mert Józsi 6-ra érkezett Charles de Gaulle-ra. Az este 8-as vonattal jöttünk vissza Amiens-be, amivel fél 10 körül értünk be a pályaudvarra. Mivel ilyenkor már nincs nyitva kb semmi, és én nagyon fáradt voltam, csak a szemközti kínaiba mentünk be kajálni korlátlanul :D

A boldog viszontlátás :3

Másnap reggel felkeltünk, és elindultunk megnézni Amienst, szintén a Les Hortillonages-tól kezdtük, majd megmutattam neki a központot, voltunk a katedrálisban, végigjártuk a főbb nevezetességeket (sajnos nem volt nagyon sok időnk), és a Quick-ben kajáltunk, ami egy gyorsétterem hamburgerrel-sültkrumplival, csak szerintem finomabb a szósz. 

Fél háromkor indult Párizsba a vonatunk, és ahogy megérkeztünk, rögtön az Eiffel-torony felé vettük az irányt, mert oda Józsi mindenképpen fel szeretett volna menni. Átestünk az ellenőrzésen, és bár először lifttel akartunk a csúcsig menni, a gigantikus sorra való tekintettel végül a lépcsőt választottuk. Ide sem kellett valami keveset várni, de mégis jobb volt, mint a lift... 

Jövünk, 745 lépcső!

Ezt fölfelé útközben találtuk, Eiffel tervezte a Nyugatit Pesten, így Magyarország is jelen van az Eiffel-toronyban:)

 

Fent lélegzetelállító volt a kilátás, ez volt az első alkalom, hogy Párizst a magasból fények által pöttyözve láttam, hatalmas élmény:

És pont, amikor fent voltunk, a torony elkezdett ragyogni! Megörökítettük :D

 

Az Eiffel-torony után utunk a Notre Dame-hoz vezetett, ahol 9-kor kezdődött a fényjáték, amire ingyenesen lehetett jegyeket venni. Beálltunk a hatalmas, várakozó tömegbe, de aztán Józsinak az az ötlete támadt, hogy nézzük inkább messzebbről, odalátszik, odahallatszik, és van a közelben egy bár, utcai kis asztalkákkal, ahol látta, hogy mások borozgatás közben nézik a fényfestést. Követtük hát a példájukat.

Ez az ötlet azért is bizonyult zseniálisnak, mert a fényjátékot 40 (!!) perccel később kezdték, ezért csak 10 percet tudtunk nézni belőle, indulnunk kellett a vonatunkhoz, ami visszavitt Amiensbe. Belülről így nézett ki:

Nekem nagyon tetszett:) A franciák nagyon adnak az enteriőrre- ezt majd a lille-i wc-ben is látni fogjuk :D

Éjfél körül értünk Amiensbe, ahol először is beugrottunk a Meating Point-ba, hogy Józsi is megízlelhesse a világ legfinomabb sült krumpliját :D Itt vártunk a többiekre, akik az International Dinnerről jöttek be a központba. Majd hajnalig tartó buli a Street Caféban, utána pedig a Miroir-ban. Én Erasmusosként már edzett voltam, Józsi viszont eléggé lefáradt a végére, és mondogatta, hogy menjünk menjünk (már 4 felé :D)- végül beadtam a derekamat, mert hát másnap mégis Lille. Ahova két óra alvás után keltünk útra... Hát, nem mondom, el tudtam volna viselni több alvást is, de amikor megvettük a jegyeket, még nem gondoltuk, hogy Párizs, meg buli, minden lesz itt. 

Lille-t ezért inkább pihenősebben, nyugisabban töltöttük, és jó volt így, bár energiánk se lett volna többre. 

Voltunk a főtéren, a közelben reggeliztünk egy nagyon aranyos helyen, megnéztük az Óvárost, a Régi Tőzsdét, voltunk Charles de Gaulle szülőházában, felmentünk a 104 m magas Beffroi toronyba megcsodálni a kilátást. A végén már a vonatállomáson gofrievés közben vártuk a vonatunkat vissza.:)

Szóval igen, a lille-i pályaudvaron ilyen csinos wc-k voltak :D

Ez meg maga a pályaudvar, kívülről

Reggelink:)

A Régi Tőzsde

És a torony, kilátással:

Amiensbe visszatérve már meg volt beszélve egy közös főzés a többiekkel, szintén (főként) az én alapanyagaimból csináltunk spagettit. Utána a többiek bementek a városba, de mi Józsival bezuhantunk az ágyba, egészen másnap reggel 7-ig, amikor is kelni kellett a párizsi vonathoz, ami a repülőhöz vitt minket.

Józsi még mondta is előzőleg, hogy kár volt, meg fölösleges ilyen korai vonatra jegyet venni, a reptéren kevesebb idő is elég a becsekkolásra kézipoggyász nélkül..Hát, utólag kiderült, nagyon is jól jött a plusz idő!

Békésen aludtunk odafelé a vonaton, amikor is megálltunk. Gyanútlanul néztünk körbe, hogy biztos csak egy megálló, mikor is érkeztek az infók a hangosbemondóból: áramkimaradás van, nem tudunk továbbmenni. Húha, elkezdtünk tanakodni, jobb lenne-e leszállni, és valahogy elbodogulni, eljutni CDG-ra. Újabb hangosbemondós üzenet: akik azon gondolkoznak, hogy leszállnak (Saint-Denis-ben voltunk, ez Párizs egyik agglomerációs területe, nem olyan messze a várostól), azokkal sajnos rossz hírt kell közöljenek, az áramkimaradás miatt az ajtók sem nyílnak :D Hát fantaszikus, előrementem megérdeklődni, hogy most akkor mégis mi a teendő, hogy jutunk el a repülőtérre. Mondták, hogy nem tudják. Hm.

Szerencsére (a korai vonatnak köszönhetően) időben voltunk, de szerettük volna valahogy megoldani ezt a problémát. Nem kellett sokáig várnunk, bemondták, hogy le lehet szállni, mi meg szinte gondolkodás nélkül emellett a lehetőség mellett döntöttünk. Lent a peronon aztán tanácstalanul néztünk körbe, hogy akkor most hogyan tovább, de a kalauzok útbaigazítottak, kettes vágány, áll benn egy vonat, azzal mehetünk Gare du Nord-ra. Mivel a mi vonatunk is oda ment volna, ez a megoldás tökéletesnek bizonyult. Komolyan nem értem, hogy tudják ezeket a problémákat ilyen jól megoldani, Amszterdamban is sikerült, meg itt is... Ki van ez találva.

Sikeresen megérkeztünk Gare du Nord-ra, ahol át kellett volna szállnunk egy másik RER-re, ami a reptérre visz, igen ám, csakhogy: mi a föld alatt voltunk - ahonnan át tudtunk volna sétálni az RER B-hez, csak jegyünk az nem volt. Mert a vonatjegyünkkel jöttünk, ami a probléma miatt érvényes volt, de az RER B-s 10 eurós jegyet nem mertük elbliccelni... Viszont ahhoz, hogy jegyet vegyünk, ki kellett volna jutni, a kijutáshoz pedig jegy kellett volna, (elektronikus kapuk zárják el Párizsban a kifelé vezető utat is) ami nekünk még mindig nem volt! 

Megkérdeztem a biztonságiakat, hogy mit javasolnak, mondták, hogy sorakozzunk be szorosan valaki mögé, és slisszoljunk át a kapun. Ez többé-kevésbé sikerült is (engem elsőre odacsukott :'( mert a csajnak előttem sok volt a cucca), de lett jegyünk, elértünk mindent, időben kint voltunk a reptéren, ahol elérkezett az idő, hogy búcsút mondjunk egymásnak december végéig... :( 

Megosztás a facebookon